A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bf.I.2.782/2002/21.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2002. év december hó 5. napján tartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta és december 12. napján kihirdette a következő

í t é l e t e t :

A vezető beosztású hivatalos személy által, kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette és más bűncselekmények miatt az I.r. terhelt és társa ellen indított bűnügyben a Fővárosi Bíróság 4.B.277/2001/57. számú ítéletét megváltoztatja annyiban, hogy az I.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést fogházban rendeli végrehajtani.

E vádlottat 9.000.000 (kilencmillió) forint pénzmellékbüntetésre is ítéli.

A pénzmellékbüntetést meg nem fizetése esetén 15.000 (tizenötezer) forintonként egynapi szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

Egyebekben az ítéletet mindkét vádlott tekintetében helybenhagyja.

Az I.r. vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámítja.

A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget az I.r. vádlott köteles az államnak megfizetni.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Bíróság a 2002. május 27. napján kelt 4.B.277/2001/57. számú ítéletében

az I.r. vádlott bűnösségét 2 rendbeli, vezető beosztású személy által, kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettében állapította meg, ezért őt halmazati büntetésül 6 év börtönbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte

A II.r. vádlottat az ellene 2 rendbeli befolyással üzérkedés bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

Az elsőfokú határozat ellen az ügyész mindkét vádlott terhére fellebbezést jelentett be. E jogorvoslatot a legfőbb ügyész BF.1723/2001/7-10. számú átiratában fenntartotta. Indítványozta az I.r. vádlott büntetésének súlyosítását, ezen belül vele szemben pénzmellékbüntetés kiszabását. A II.r. vádlott tekintetében az ítéleti tényállás megalapozatlanságát részletezve a határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

Fellebbeztek az ítélet ellen az I.r. vádlott és védői is. Valamennyien megalapozatlannak tartották az I. r. vádlott cselekményeit rögzítő ítéleti ténymegállapításokat, ez okból tévesnek a bűnösségére vont következtetést. A megalapozatlanság kiküszöbölése céljából bizonyítási indítványokat terjesztettek elő azért, hogy a fellebbezésekben megjelölt tanúk kihallgatása után nevezettek vallomását mérlegelve a Legfelsőbb Bíróság az ítéleti tényállást módosítsa és az I.r. vádlottat az ellene emelt vád alól mentse fel. Mindezeken túl kérték az I.r. vádlott újabb igazságügyi orvosszakértői vizsgálatát is, mert érvelésük szerint a vádlott megrendült egészségi állapota a büntetés kiszabásában alapvető jelentőséggel bírhat. Indítványt terjesztettek elő arra az esetre is, ha a Legfelsőbb Bíróság a kért bizonyítást nem rendelné el: az ítéleti tényállás teljes megalapozatlanságára hivatkozva, annak hatályon kívül helyezését kérték.

A II.r. vádlott és védője a határozatot tudomásul vette, a másodfokú tárgyaláson felszólaló védő az ítéleti megállapításokat alátámasztó érveléssel vitatta az ügyészi fellebbezést.
A másodfokú tárgyaláson a Legfőbb Ügyészség képviselője, s az I.r. vádlott három meghatalmazott védőjének megállapodása szerint kijelölt védő szólalt fel, mindannyian a bejelentett jogorvoslatok alátámasztására hivatott érveiket részletezték. Az I.r. vádlott és két védője fellebbezéseik írásbeli indokolását is csatolták az iratokhoz. A II.r. vádlott védője az ügyészi fellebbezés kapcsán előterjesztett észrevételeit írásban is rögzítette, s azt a Legfelsőbb Bíróság elé terjesztette.

Az I.r. vádlott védelmében előterjesztett, újabb orvosszakértői vélemény beszerzését célzó védelmi indítvány tekintetében a Legfelsőbb Bíróság a fellebbviteli tárgyalás kitűzése előtt, tanácsülésen határozott (Be.248.§ (2) bekezdés), és figyelemmel a vádlott egészségi állapotának lehetséges romlására a szakvélemény előterjesztése céljából kirendelte a védelem által megjelölt igazságügyi orvosszakértőt, aki véleményét igazságügyi orvos- és elmeorvos szakértővel közösen készítette el.

A másodfokú tárgyalásra idézett és meghallgatott igazságügyi orvossszakértők az elsőfokú eljárásban nyilatkozó igazságügyi orvosszakértők jelenlétében és teljes egyetértésével tartották fenn 827/2002. számú véleményüket. Ezt elfogadva a Legfelsőbb Bíróság - a Be. 258.§ (1) bekezdésének a/ pontja alapján - az elsőfokú ítélet tényállását az alábbiakkal egészítette ki:

A 2001. április 8. napján kelt korábbi szakértői vélemény után az I.r. vádlott objektív és szubjektív tünetei, panaszai fokozódtak. Halmozottan jelentkező mellkasi fájdalmai és tartósan alacsony vérnyomása volt megállapítható. Mindemellett keringési elégtelenség állapotába nem került, s nála nem volt megállapítható sem közvetlen, sem közvetett életveszélyes állapot. Rokkantnak nem tekinthető, börtöntűrő képessége csökkent, de nem kizárt. Büntetés-végrehajtási intézetbe egészségügyi kockázat nélkül befogadható, itt azonban az egészségügyi szakszolgálat keretei közt szoros orvosi kontrollra szorul, szükség esetén szak-kardiológiai ellenőrzés mellett.

Egyebekben a Legfelsőbb Bíróság a perorvoslatokkal támadott elsőfokú ítéletet az eljárás egészét is áttekintve a Be.236.§ (1) bekezdésében kijelölt keretek közt vizsgálta felül.

A jogorvoslati támadások érveit az alábbiak szerint értékelte:

I. Az I.r. vádlottat érintő fellebbezések

a/ Tényállási kérdések

Felderítetlennek találta a Legfőbb Ügyészség képviselője az I.r. vádlottnak az ítélet 1/ pontjában rögzített - egyébként a vádlott elítéltetését megalapozó - tényállását, mert hivatkozása szerint az csupán egyetlen terhelő bizonyíték értékelésére épült, jóllehet a peranyag e tényekkel összefüggésben számos más, ugyancsak terhelő bizonyítékot tartalmaz.

Ez természetesen nem teszi felderítetlenné az ítéletet, a tényállás kiegészítése vagy helyesbítése az ügyészi indítvány szerint sem lenne szükséges. A tényállás az elfogadott bizonyítékok számától függetlenül helyes és pontos, a bíróság L.I. polgármester tanúvallomásait az ügy egyéb adatainak összefüggéseiben, tehát más bizonyítékokkal egybevetve értékelte és fogadta el.

Az I. r. vádlott fellebbezésében ártatlanságára hivatkozott és kétségbe vonta az őt terhelő bizonyítékok hitelességét. Felmentését, illetve az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Indítványai részben további tanúkihallgatásokra, ennek révén a tényállás felderítésére irányultak. Jogorvoslati érvei alapvetően a 2. tényállási pontban rögzített tényálláshoz kapcsolódtak. Vitatta a terhére rótt kötelességszegések tényeit, továbbá azt, hogy a tanúk előzetes megállapodás szerint megvesztegetése céljából adott volna pénzt át neki. E körben részben megismételte az elsőfokú eljárásban már előterjesztett védekezését, részben újabb tanúk kihallgatását indítványozta, hogy bizonyíthassa: a tanú pénzátadása során történt események egy előre kitervelt politikai cselvetés eredményeként zajlottak le: a valójában megrendezett „tettenérés” célját tehát nem a megvesztegetés, hanem e politikai okokból ellene kovácsolt terv megvalósítása jelentette.

A védők által előterjesztett fellebbezések az I.r. vádlott védekezéséhez kapcsolódva a vesztegetés körében értékelt események eltérő értelmezésével ugyancsak a vádlott ellen kovácsolt terv megvalósításának alátámasztását célozták. Ehhez kapcsolódóan azonban az elsőbírói mérlegelés során elfogadott bizonyítékok hitelességét kérdőjelezték meg, érveltek az elvetett bizonyítékok valóságtartalma mellett, illetve a vádlott ártatlanságát bizonyítandó olyan feltételezésekre hivatkoztak, amelyek az elfogadott bizonyítékok összefüggéseivel ellentétesek voltak.

Az I.r. vádlottat terhelő tanúk - elsősorban L.I. és B.D. tanúk - állításait megkérdőjelezték, egyes vonatkozásban az abban foglaltakat képtelenségnek vélték, más tekintetben szembeállították e tanúk állításait más, valamely vonatkozásban ellentétes tartalmú bizonyítékokkal.

A védő L. és B.D. tanúk magatartását vizsgálva kétségbe vonta, hogy velük valóban a vádlott kereste volna az ismételt találkozásokat. Hivatkozott arra, hogy ebben a vádlottat semmilyen érdeke nem motiválhatta. Vélekedése szerint tisztázatlan maradt, hogy miért kereste a kapcsolatot a vádlottal a pályázatot megnyert B.D. tanú.
Ezekkel az érvekkel kívánt utalni arra, hogy az I.r. vádlottat e tanúk nem az I.r. vádlott kezdeményezésére, hanem saját, politikailag feltehetően mások által motivált irányítása miatt keresték.

A védelmi fellebbezés az N.G. tanúval kötött alvállalkozói szerződési folyamat részleteit megkérdőjelezve, illetve N.G. elvetett tanúvallomásainak tartalmára utalva találta ellentmondásosnak B.D. előadását. Vitatta N.G. vallomásainak bírói mérlegelését, s arra a következtetésre jutott, hogy - ellentétben a bíróság álláspontjával - az eljárás során ő állított igazat. Hivatkozott más - a mérlegelés során ugyancsak elvetett - tanúvallomások tartalmára, melyek N.G. tanú állításaival összhangban voltak.

Hangsúlyozta, hogy B. D. tanú az I.r. vádlott javaslata ellenére nem volt hajlandó vele egy ügyvédi irodában találkozni, feltehetően azért, mert a vádlott ellen irányuló tervek ezen a helyen nem lettek volna megvalósíthatók.

E védői gondolatmenetben természetesen kiemelkedő jelentősége volt a tettenérés értelmezésének, hiszen ez az I.r. vádlottat terhelő, súlyos bizonyíték. A védő egyszerűen kétségbe vonta, hogy az I.r. vádlottat tettenérték volna. Az eseményeket egy feltételezetten politikailag motivált akció kereteibe illesztve értelmezte, ám érvei részben az elfogadott bizonyítékok tartalmával, részben az események belső összefüggéseivel ellentétben álltak. Hivatkozott arra, hogy az I.r. vádlott ez alkalommal a hangfelvételből kitűnően a „pénz” kifejezést nem használta, magatartása mindvégig gyanútlan és saját céljának (a politikusokat kompromittáló dossziék megszerzésének) megfelelő volt. A tettenérés tényét vitatva a védelmi fellebbezés jelentőséget tulajdonított annak, hogy a B.D. tanú által vitt pénzt a rendőrség előre biztosította, s hogy azt az I.r. vádlott nem vette a kezébe, így ténylegesen nem vette át. Vitatta, hogy az I.r. vádlott a helyszínről távozni akart volna, ezt a rendőri fellépés megelőzte.

Egyebekben B. D. tanú állításait szembeállította N. G. és Dr. B. Gy. tanúk elvetett vallomásainak részleteivel, vitatva a mérlegelés elsőbírói érveit.

Az 1. pontban rögzített tényállás hiányosságait az I.r. vádlott másik védője, elsősorban az E.-i csatorna beruházás részleteinek felderítetlenségére vezette vissza. Vélekedése szerint a büntető perben e beruházás teljes dokumentációját vizsgálni kellett volna ahhoz, hogy az I.r. vádlott által felfedezett szabálytalanságok igazolódjanak. Ezek feltárása nélkül a védő szerint I.r. vádlott hivatalos eljárásának jogszerűsége nem ítélhető meg.

Ugyanígy szükségesnek találta e védő az ún. KAC albizottság teljes tevékenységének felderítését, ezen belül feladat- és hatáskörének tisztázását, hiszen - álláspontja szerint - mindez az I.r. vádlott eljárásának jogszerűségét, kötelességszegéseinek cáfolatát igazolta volna. A védő az I.r. vádlott indítványaihoz kapcsolódóan vitatta, hogy dr. Kiszely Katalin országgyűlési képviselő nyomozás során adott tájékoztató válasza alapján az albizottság hatáskörével összefüggő kérdések megválaszolhatók lettek volna. Ezzel összefüggésben az I.r. vádlott kötelességszegéseinek megállapítását megalapozatlannak találta. Hivatkozott e tárgyban dr. Illés Zoltán országgyűlési képviselő, bizottsági elnök levelére és indokolta nevezett tanúkénti meghallgatásának szükségességét, mert az albizottság tevékenységének kérdéseit - beosztása folytán - elsősorban nevezett ismerte.

Kétségbe vonta e védő azt is, hogy az I.r. vádlott 1998. nyarán - megromlott egészségi állapota folytán - a neki felrótt cselekményeket egyáltalán elkövethette volna. Részletesen ismertette azokat az egészségi problémákat, amelyekkel e nyáron az I.r. vádlott küzdött, és leszögezte, hogy mindez nevezett (ítéletben leírt) aktív ténykedését egyszerűen kizárta.

Kétségbe vonta B.D. tanú állításait azért is, mert az általa megjelölt - az I.r. vádlott által követelt - igen nagy összeg a könyvelési, bizonylatolási szabályok betartása mellett egy adott beruházás fedezetéből nem emelhető ki. Hivatkozott az I.r. vádlott közgazdasági ismereteire, feltételezve, hogy e téren szerzett magas képzettsége az ilyen követelés pénzügyi rendezésének lehetetlenségét mindenképpen felismerhetővé tette volna.

Mindemellett hivatkozott Molnár László országgyűlési képviselő tanúvallomására, amely több vonatkozásban ellentétes volt B. D. tanú állításaival. E hivatkozások - a védő vélekedése szerint - ugyancsak B. D. tanú szavahihetőségét tették kérdésessé.

Mindezen érvek elemzéséből kitűnik, hogy az I. r. vádlott védői a tényállás megalapozatlanságának szinte valamennyi törvényi okára hivatkoztak. Érveik zöme azonban e hivatkozások alátámasztására - részben a szükséges oki összefüggés hiányában - nem volt alkalmas. A büntető ítéleti tényállás hiánya, hiányossága, felderítetlensége, iratellenessége csak a büntetőjogi relevancia (a bűnösséggel összefüggő ténykérdések) körében érvényes eljárásjogi fogalmak. Közömbös mindaz a hivatkozás, amely megalapozatlansági okokra utalva ténylegesen e körön kívül esik, vagyis ha az e hivatkozásokkal érintett tények (illetve bizonyítékok) valamely, a büntetőjogi felelősség kérdésén kívül eső kapcsolatban állnak a vádbeli magatartással vagy annak perbeli bizonyításával. Irreleváns mindezeken túl mindaz a feltételezés, amelyet elfogadva kizárólagos ténybeli következtetés levonására nincs lehetőség.

Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság nem látta szükségesnek az E.-i csatornaépítés teljes dokumentációjának, az I.r. vádlott 1998. nyarán fennálló betegségeinek, illetve a csatornaépítést szolgáló önkormányzati beruházások során a jelentősebb összegek jogellenes megszerzése lehetőségeinek vizsgálatát.

(Egyébként az indokolás 43. oldala az I.r. vádlott és L. I. találkozásának előzményeit is rögzíti, míg a 48. oldal utolsó bekezdése részletezi azokat az adatokat, amelyek az e-i csatorna beruházás szabályszerűségét alátámasztották.)

Az ítéleti tényállás megalapozatlanságát sérelmező védői hivatkozások azonban alapvetően az I.r. vádlott védekezését cáfoló és a bíróság által el nem fogadott bizonyítékokra, valamint ezekkel összefüggésben feltételezésekre épülő tartalmi kombinációira épültek.

A sérelmezett elsőfokú ítélet tényállása elsősorban L. I. és B. D. tanúk körültekintően értékelt és elfogadott vallomásaira, valamint az e vallomásokat részleteikben alátámasztó bizonyítékokra, kiemelten az I.r. vádlott hangfelvételen rögzített nyilatkozataira és a tettenérés tényeire épült. Nem támaszthatnak kétséget tehát az olyan védői kifogások, amelyek e mérlegelés eredményét figyelmen kívül hagyva, éppen az elvetett bizonyítékok összefüggéseire alapozva támadják a tényállást. A védői érvek e tanúk állításait tényszerűen egyetlen vonatkozásban sem cáfolták meg, hitelt érdemlőségüket csupán más, a bírói mérlegelés eredményeképpen elvetett bizonyítékokkal összevetve kérdőjelezték meg, vagy olyan feltételezéseket részleteztek, melyek ténybeli alapja kérdéses, a levont következtetések tekintetében pedig korántsem helytálló.

A 2. ítéleti tényállással kapcsolatosan nem helytállóak a N. G. és dr. B. Gy. tanúk elvetett vallomásainak elemzésére és az ebből levont védői következtetésekre vonatkozó fellebbezési érvek sem, azok - tartalmi ellentmondásosságukon túl - a felülmérlegelés perjogi tilalmába ütköznek (Be.239.§ (1) bekezdés). Az ítélet részletes magyarázatot ad a N. G. tanúval tervezett alvállalkozói szerződés megkötésének minden részletére, így védő aggályai - melyek többek között a szerződéstervezetek időpontjai miatt támasztanának kétséget B. D. előadását illetően - magából, az ítéleti tényállás figyelmen kívül hagyott összefüggéseiből (elsőfokú ítélet 5. oldal 3. bekezdésétől 6. oldal 4. bekezdéséig), s az ezzel kapcsolatos mérlegelés indokolásából (ítélet 31., 32. és 33. oldal) következően cáfolhatók.

Téves az a hivatkozás is, amely az országgyűlés ún. KAC Albizottságának teljes feladatkörének és működésének feltárását hiányolva támadja az ítéleti tényállást: az ítélet e kérdéseket az I.r. vádlott büntetőjogi felelősségét érintően és az ezzel kapcsolatosan releváns körben pontosan rögzítette (elsőfokú ítélet 3. oldal 4. 5. és 6. bekezdés, 51. és 52. oldal IV. pont 2-9. bekezdés). Az ítéletben megállapított kötelességszegések tényét az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának elnöke, dr. Illés Zoltán által írt levél tartalma sem cáfolta. (Nyomozati iratok IV. kötet 941. oldal.) Az elsőfokú ítélet jogi indokolásában részletezi, hogy az I.r. vádlott elbírált tetteiben milyen kötelezettségszegések valósultak meg (ítélet 53. és 54. oldal). Az itt rögzítettek nem a különböző országgyűlési bizottságok hatásköri kérdéseit, ekként a dr. Kiszely Katalin és dr. Illés Zoltán elnökök leveleiben megfogalmazott bizottsági- albizottsági jogkörök megsértését részletezik. Az I.r. vádlott kötelességszegéseit bizottsági tagságából, elnöki jogköréből adódó hatalmi helyzetének jogellenes kihasználásával, anyagi haszon megszerzésére irányuló presszió gyakorlásával követte el. E kötelességszegések bizonyítottságára tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a további tanúkihallgatásokra irányuló védelmi indítványokat e körben is alaptalannak találta.

A tényállást támadó védők kétségbe vonták, hogy az I.r. vádlottat nyomozó hatóság valójában tetten érte volna.

A védelmi érvek e körben kizárólag a G. téri eseményeknek a vádlott védekezésében szereplő részleteire utaltak anélkül, hogy figyelembe vették volna e védekezés cáfolatát, következésképp elvetését, és anélkül, hogy a tettenérést megelőző, azzal szorosan összefüggő események bizonyított részleteire tekintettel lettek volna.

A tettenérés mozzanatainak, tényeinek megállapítását vitató érvek ekként ugyancsak az első bírói mérlegelés támadására alapulnak, s a másodfokú eljárásban processzuális okból sem foghattak helyt. Ettől függetlenül érdemes nyomatékkal hangsúlyozni, hogy az ítéletben értékelt bizonyítékok, különösen azonban a 2000. október 3. napján tartott vendéglői megbeszélés során készített és az I.r. terheltnek nem iratokat tartalmazó dossziékra, hanem valamely általa kért/követelt összegre utaló mondatait rögzítő hangfelvétel (nyom. iratok 139. oldal) egybevetése alapján nem volt kétséges, hogy nevezett a B. D. tanúval előzetesen kialkudott pénz átvétele céljából jelent meg a G. téri találkozón, s ott - ha a „pénz” kifejezést ismert és bizonyított ”óvatossága” miatt az erre vonatkozó megállapodással összhangban nem is használta - magatartása jól felismerhetően a korábban egyeztetett terv szerint, annak birtokbavételére irányult. Minthogy a tényállás tehát B. D. tanúnak a tettenérést megelőző eseményekre vonatkozóan is részletes, hangdokumentumokkal alátámasztott terhelő állításaira épül, a tettenérés lényegének vitatásánál sem lehet - eredménnyel - ezektől az előzményektől eltekinteni.

B. D. tanu elfogadott vallomásai egyébként számos más bizonyítékkal összhangban álltak. Ezek alapján volt megállapítható, hogy az I.r. vádlott minden jogszerű és jogtalan lehetőségét kihasználva igyekezett a B. D. tanu érdekeltségi körébe eső közbeszerzési pályázatot befolyásolni, őt magát a nyertes pozícióból kiszorítani, majd nyertessége folytán saját gazdasági érdekeit kényszerűen rajta keresztül érvényesíteni az általa ajánlott alvállalkozók támogatása, illetve konkrét összegek követelése révén. Mindazok a ténykedései, melyek ebbe a körbe estek, tanúk és okiratok sora által is bizonyítottak. Mindehhez képest pedig megmagyarázhatatlan lenne az a feltételezés, miszerint B. D. tanú pénzátadása - amint erre az I.r. vádlott a másodfokú eljárásban is hivatkozott - csupán meg nem jelölt politikai ellenfelek ismeretlen okból kitervelt cselvetése lett volna.

Ami a tettenérés tényeiből levonható következtetések megítélését illeti: a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet megállapításaival egyetértett.

A G. téri találkozóra B. D. tanú magával vitte a korábbi hangfelvétel szerint kialkudott 20 millió Ft-ot. Közömbös, hogy az összeget - nem kétségesen a tettenérés megvalósulása érdekében - a rendőri-ügyészi eljárásban biztosították és jelölték meg. A táskát magával víve B. D. tanú beült az I.r. vádlott gépkocsijába és ott a táskát kinyitva megmutatta neki a volumenében is jelentős pénzmennyiséget. Az I.r. vádlott vádlott nem döbbent meg a váratlan látvány miatt, nem szállt ki a kocsijából, hogy a meglepő és nyilvánvalóan kompromittáló helyzetnek véget vessen, nem zárta be a kocsiját, nem telefonált, hogy hatósági intézkedést kérjen, nem próbálta B. D. tanút a helyszínen tartani, hogy a helyzet tisztázható legyen. Tudomásul vette, hogy B. D. tanú a táskát becsukja és a kocsi hátsó ülésére teszi, a gépkocsiból kiszáll és távozik. A motort beindította és maga is el akarta hagyni a helyszínt. Amikor a rendőrök ezt megakadályozták, az előzményi eseményekről, B. D. tanú váratlan cselvetéséről nem számolt be.

Az események menetét és belső logikáját tekintve tehát nem kétséges, hogy az I.r. vádlottat a megvesztegetési pénz átvételén tetten érték. E tettenérés - az I.r. vádlott bűntettéhez tartozó magatartás megakadályozása és bizonyíthatósága érdekében - természetesen eltervelt és megszervezett akció volt, ám ez lényegén mit sem változtat. A tettenérés rendőri-ügyészi előkészítésének jogszerűsége (összefüggésben az I.r. vádlott mentelmi jogának kérdéseivel) az alább kifejtettek szerint más, eljárásjogi vetületben ítélhető meg.

- - -

b/ Eljárásjogi kérdések

Eljárásjogi szempontból a védelem alapvetően két kérdést vitatott.

E kifogások értékelése kapcsán a Legfelsőbb Bíróság álláspontját a képviselői jogállásról szóló 1990. évi LV. törvény 5. és 6.§-ában foglaltakra alapította. Az alább kifejtettek szerint rendszertani megközelítés alapján vonta meg a mentelmi jog hatálya alá nem eső hatósági intézkedések határát, s ezzel - értelemszerűen - pontosította az elsőfokú ítélet e tárgyban adott jogi indokolását. (Elsőfokú ítélet 49. oldal II/3. pont.)

ba/ A védelem, a védő kérdésessé tette az I.r. vádlott mentelmi joga felfüggesztésének törvényességét.

E körben vitatta az országgyűlési mentelmi eljárás (ekként a büntetőeljárás) jogszerűségét, utalva arra, hogy az I.r. vádlott mentelmi jogának felfüggesztését megalapozó - és a legfőbb ügyész által a mentelmi eljárásban - előterjesztett hangfelvétel - a büntetőeljárásban ismeretlen maradt, sőt, feltételezhető, hogy ilyen terhelő adatokat tartalmazó videofelvétel nem is létezik. E kétségek alátámasztása céljából - a vádlott fellebbezési indítványával összhangban - dr. Polt Péter legfőbb ügyész tanúkénti meghallgatását indítványozta.

A mentelmi jog felfüggesztése az országgyűlési képviselő büntetőjogi felelősségre vonásának a büntetőeljáráson kívül eső feltétele, amelyről az országgyűlés határoz. A képviselő mentelmi jogának megsértését az Országgyűlés elnökénél köteles haladéktalanul bejelenteni (6.§ (2) bekezdés). A törvényi szabályozásból kitűnően a mentelmi joggal kapcsolatos minden eljárás kizárólag az országgyűlés közjogi keretei között zajlik. A mentelmi jog felfüggesztésének jogszerűsége (ekként megalapozottsága) a büntetőeljárásban nem vizsgálható.

bb/ Az I.r. vádlott mentelmi jogának felfüggesztése előtt keletkezett bizonyítékok értékelhetősége a perbeli bizonyítás törvényességét, közvetve a megállapított tényállás elfogadhatóságát érintette.

A védő álláspontja szerint az I.r. vádlott mentelmi jogának felfüggesztése előtt az ügyben semmiféle eljárási cselekmény foganatosítására nem volt törvényes lehetőség, a törvénysértő eljárással beszerzett bizonyítékok pedig a perbeli bizonyítás során nem vehetők figyelembe (Be.60. § (3) bekezdés).

Az I.r. vádlott mentelmi jogának felfüggesztését megelőzően keletkezett bizonyítékok (elsősorban a hangfelvételek) értékelhetőségének törvényességét vitatva a védelem az eljárás során többször az ún. titkos információgyűjtés törvényi szabályozására is hivatkozott, a hangfelvételek kapcsán a „lehallgatás” kifejezést használta, utalva arra is, hogy az ehhez szükséges bírói engedélyt az eljáró rendőrhatóság nem szerezte be.

E jogkérdés megítélése során a Legfelsőbb Bíróság a mentelmi jog tartalmának törvényi meghatározásából indult ki.

A törvényi szabályozásból kitűnően a mentelmi jog az országgyűlési képviselőket korlátozott védelemben részesíti.

A Képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 5.§ (1) bekezdése értelmében:

a mentelmi jog védelme alatt álló képviselő ellen

- kizárt a szabálysértési vagy büntetőeljárás megindítása, illetve folytatása,

- kizárt vele szemben büntető eljárásjogi kényszerintézkedés foganatosítása, (kivéve a tettenérés esetén foganatosítható őrizetbe vételt).

Az idézett jog tartalmának ilyen tilalmakkal történő meghatározásából következik, hogy minden más - a bűncselekmény megelőzését, leleplezését, bizonyítását szolgáló, s egyébként nem a Büntetőeljárási törvényben szabályozott, hanem a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény keretei közt megengedett - intézkedés jogszerű, s mint ilyen, az országgyűlési képviselők mentelmi joga által nem korlátozott. (E jogértelmezés lényegét természetesen nem érinti az országgyűlési képviselőket érintő eljárásban módosuló nyomozati hatásköri szabályozás.)

Mindebből következően megállapítható, hogy a bűncselekményt elkövető az I.r. vádlottal szemben képviselői mentelmi jogának felfüggesztése előtt törvényesen foganatosítható volt számos, a bűnmegelőzés, illetőleg a bűncselekmény bizonyítása érdekében szükséges olyan hatósági intézkedés, amely nem ütközött a már idézett 1990. évi LV. törvény 5.§ (1) bekezdésében megjelölt tilalmakba. Az I.r. vádlott őrizetbe vételét, illetőleg mentelmi jogának felfüggesztését megelőzően (a büntetőeljárás megindítása előtt) valójában egyetlen olyan eljárási cselekmény foganatosítására sem került sor, amely kizárólag a büntető eljárási törvény keretei közt (vagyis az eljárás megindítását követően) lett volna végrehajtható. A korábban tett intézkedések, (B. D. tanú hangfelvételeinek technikai biztosítása, a tettenérés feltételeinek tárgyi és szervezeti előkészítése) a Be. által szabályozott eljárási cselekmények körén kívül, a Rendőrségről szóló törvény szabályozási keretei közé estek, törvényességükhöz kétség nem fér.

Ennek kapcsán az alaptalan és téves védői aggályok eloszlatása miatt csupán utal a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az I.r. vádlottat érintően semmiféle (tehát tikos) információgyűjtésre (1994. évi XXXIV. tv. 63. és 64.§), „lehallgatásra” sem került sor. B. D. tanú bejelentését követően a nyomozó hatóság - a megfenyegetett tanú védelmében, egyébként pedig bűnüldözési kötelezettségeinek teljesítése folytán - B. D. tanúnak nyújtott az I.r. vádlott leleplezéséhez technikai és szervezési, személyi segítséget. Ennek során egyetlen ténykedése sem merítette ki a titkos információgyűjtés bármely eszközének használatát.

II. A II. r. vádlottat érintő fellebbezésről

A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a 3. tényállási pontban foglaltakat illetően a II. r. vádlott felmentését az ügyészi fellebbezés alapvetően az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával ellentétes megfontolásokon alapuló érvekkel támadta.

A ténymegállapítások vélt hiányosságait, illetve bizonytalanságát kiküszöbölendő a legfőbb ügyészi indítvány több, a nyomozás során kihallgatott tanú tárgyalási meghallgatását, illetve egyes telefonbeszélgetések hanganyagának felhasználását tartotta szükségesnek, hivatkozva arra, hogy a kétséges tényeket e vallomások, illetve telefonbeszélgetések tartalma alapján biztonsággal pontosítani lehet.

A Legfelsőbb Bíróság az ítéleti tényállást és jogkövetkeztetéseket vizsgálva a legfőbb ügyészi indítványt tévesnek találta.

A 3. tényállási pont tekintetében a II. r. vádlott felmentésére bűncselekmény hiányában került sor. E döntését az elsőfokú bíróság a befolyással üzérkedés bűntettének törvényi tényállását elemezve, s a konkrét vádbeli kijelentéseket összevetve kifogástalan jogi következtetésekre alapította. Az ítélet jogi érvelését figyelembe véve a II. r. vádlott vád tárgyává tett kijelentése, - amely szerint F. község polgármesterének ajánlotta, hogy a csatorna beruházáshoz beszállítóként a W. Kft-t válasszák, mert ellenkező esetben „a nagy fehér főnök” fog intézkedni, s ebből komoly kellemetlenségek lehetnek - a befolyással üzérkedés bűntettének megállapítására - tényállási elemek hiányában - nem alkalmas. E bűncselekmény megvalósításához ugyanis jogtalan előny kikötése, megszerzése szükséges, mégpedig valamely hivatalos személynél előnyök szerzését biztosító befolyás érvényesítésével. A W. termékek ajánlása jogtalan előnyt természetesen nem jelenthetett, s a „nagy fehér főnökkel” történt bizonytalan értelmű fenyegetőzés - konkrét tartalom híján - hivatalos személynél történő befolyás érvényesítésként fel sem fogható. Nem tekinthető hivatalos befolyásolásra történő utalásnak az a kijelentés sem, hogy a W. Kft-nek „jó K-s összeköttetései” vannak, hiszen F. község e tárgyaláskor már elnyerte a megpályázott támogatást, a II. r. vádlott által ajánlott vásárlástól tehát semmiféle előnyt nem várhatott. Mindezt egybevetve a II.r. vádlott vád tárgyává tett kijelentése feltételezhetően egy erőszakosabb üzleti fogást takart, de bűncselekmény megállapítására nem volt alkalmas.

Nem tekintette alaposnak a Legfelsőbb Bíróság a 4/ tényállási pontban leírtak megalapozatlanságát sérelmező legfőbb ügyészi indítványt sem. E tényállás a bizonyítás reális lehetőségeit tekintve felderített: annak az egyetlen közvetlen tanúnak az elbeszélésén alapul, aki a II. r. vádlott vád tárgyává tett kijelentését hallotta.

Az ítélet indokolásából kitűnik, hogy a II. r. vádlott és O. J. tanu között lezajlott beszélgetés pontos tartalma nem volt feltárható. A bíróság minden részletében elfogadta O. J. tanúnak a II. r. vádlottra vonatkozó terhelő vallomását, ám annak megfogalmazásában maga O. J. tanú is kétségeit fejezte ki, nem tudta felidézni a II. r. vádlott évekkel korábban tett kijelentéseit. Minthogy pedig éppen a II. r. vádlott e kijelentéseinek pontos tartalma alapján lehetett volna a bűncselekmény megvalósulásáról dönteni, a bizonytalanságokat értékelve az elsőfokú bíróság - helyesen - arra a következtetésre jutott, hogy a II.r. vádlott bűnösségét megalapozó tényállás hiányában a vádbeli bűntett elkövetése terhére nem róható. Amennyiben pedig az a személy, aki e kijelentéseket közvetlenül hallotta, - sem tudja azok tartalmát felidézni, nem várható hogy más, e kijelentésekről csupán közvetve értesülő személyek pontosabb megfogalmazásokra emlékezhetnének.

Minderre tekintettel az ítélet 3. és 4. pontjaiban megfogalmazott tényállásokat támadó ügyészi érveket a Legfelsőbb Bíróság nem osztotta.

Összefoglalva:

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet ellen bejelentett jogorvoslatok tényállást támadó, illetve eljárásjogi törvénysértésekre hivatkozó érveit alaptalannak találta. A további bizonyításra vonatkozó indítványokat elutasította. Ítélkezése során a Fővárosi Bíróság körültekintő felderítésére, logikailag kifogástalan és átfogó mérlegelésére, meggyőző indokolására figyelemmel a jogorvoslatokkal támadott határozat tényállását mindenben irányadónak tekintette.

- . -

E tényállásból okszerűen következett az I.r. vádlott bűnössége, illetőleg a II.r. terhelt - eltérő jogcímekre alapított - felmentése is.

Az I.r. vádlottal szemben kiszabott büntetést az ügyészi fellebbezés enyhének találta. A Legfelsőbb Bíróság az ügyészi érvekkel egyetértett.

Az I.r. vádlott büntetésének meghatározása során mindenekelőtt tekintettel volt azonban az igazságügyi orvosszakértők véleményére, amely az I.r. vádlott súlyosbodó betegségét, börtönelviselési képességének csökkent voltát igazolta (lásd: tényállás-kiegészítés). Nem volt figyelmen kívül hagyható, hogy az I.r. vádlott számára a szabadságvesztés-büntetés - betegségei folytán - nehezebben elviselhető, súlyosabb hátrányt jelent. Ez okból a Legfelsőbb Bíróság - az elsőfokú ítéletben kiszabott szabadságvesztés mértékét nem érintve - annak végrehajtását eggyel enyhébb fokozatban: fogházban jelölte meg (Btk. 45.§ (2) bekezdés).

A szabadságvesztés főbüntetés azonban önmagában a büntetés törvényi céljainak elérésére nem elégséges.

Az elbírált bűncselekmények egyedi társadalmi veszélyességét, súlyosságát a tett alanyi oldalán az I.r. vádlott országgyűlési képviselői státusza határozta meg. Bűntetteinek elkövetése során az I.r. vádlott a képviselővé választásában megvalósuló társadalmi bizalommal súlyosan visszaélt. E bizalom folytán került ugyanis abba a helyzetbe, hogy hatalmi lehetőségeit kihasználva jogellenesen olyan anyagi haszon megszerzésére törekedjék, amely az állami, önkormányzati beruházások fedezetének csökkentésével társadalmi károkat okoz. Bűncselekményeinek megvalósítása során gátlástalannak bizonyult, a megvesztegetésre felhívottak vonakodását látva fenyegetőzött, retorziókat helyezett kilátásba, hivatalos eljárás látszatát keltő zaklatásaival félelmet keltett, az országgyűlési képviselők tevékenységével összefüggően súlyos politikai, erkölcsi kételyeket támasztott.

Az elsőfokú bíróság által helyesen számba vett és értékelt büntetéskiszabási tényezők mellett mindennek a Legfelsőbb Bíróság kiemelkedő jelentőséget tulajdonított és a büntetés súlyosítását határozta el.

A vádlott bűncselekményeinek haszonszerzési célzatára figyelemmel ezért - a Btk.64.§ (1) bekezdés a/ pontja alapján - pénzmellékbüntetést szabott ki, melynek mértékét a vádlott jövedelmi, vagyoni viszonyait figyelembe véve a törvényi keretek felső határához közelítve határozta meg (Btk.65. § /2/ bekezdés).

Egyebekben rendelkezett a másodfokú eljárásban az igazságügyi szakértők közreműködésével felmerült bűnügyi költségek viseléséről (Be.266.§ (1) bekezdés).

Az I.r. vádlott előzetes letartóztatásának tartamát a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte (Btk.99. § (1) bekezdés.).

Budapest, 2002. december 12.

Dr. Völgyesi Miklós s.k. a tanács elnöke, dr. Schäfer Annamária s.k. előadó bíró, dr. Demeter Ferencné s.k. bíró

A Fővárosi Bíróság 4.B.277/2001/57. számú ítélete a Legfelsőbb Bíróság Bf.I.2.782/2002/21. számú ítéletében foglalt változtatással 2002. december 12. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált.

Budapest, 2002. december 12.

Dr. Völgyesi Miklós s.k.
a tanács elnöke

A kiadmány hiteléül:

írnok
Oné

Fővárosi Bíróság
4.B. 277/2001/57.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Bíróság Budapesten, a 2001. évi december hó 5., 7., 12. és 14., 2002. évi április hó 1O.,12.,17., május hó 17. és 27. napjain megtartott nyilvános, folytatólagos tárgyalás alapján meghozta a következő

I t é l e t e t :

A 2000. évi december hó 13-15-ig őrizetben, 2000. december 15-től 2001. április hó 26. napjáig előzetes fogvatartásban volt, ezt követően házi őrizetben, majd 2001. évi november hó 22. napjától ismételten előzetes fogvatartásban lévő


I.rendű vádlott neve (személyi adatok)

b ű n ö s :
2 rb. vezető beosztású hivatalos személy által, kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettében.


Ezért őt a bíróság halmazati büntetésül 6(Hat) évi börtön büntetésre és 10 (Tíz) évi közügyektől eltiltásra í t é l i .


A bíróság a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

Ellenben a bíróság 2000. évi december hó 13. napjától 2001. évi március hó 7. napjáig előzetes fogvatartásban volt, azóta szabadlábon lévő:


II.rendű vádlott neve (személyi adatok)


az ellene 2 rb. befolyással üzérkedés büntette miatt emelt vád alól felmenti.


Kötelezi a bíróság I.rendű vádlott neve I. r. vádlottat , hogy az eddig felmerült 500.413.-(Ötszázezer-négyszáztizenhárom) forint bűnügyi költségből 458.697.-(Négyszázötvennyolcezer-hatszázkilencvenhét) forintot, valamint az ezután esetleg felmerülő bűnügyi költséget az államnak fizesse meg,
míg az ezt meghaladó 41.716.- (Negyvenegyezer-hétszáztizenhat) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

I n d o k o l á s :

A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján a következő tényállást állapította meg:

I.

I.rendű vádlott neve 52 éves, büntetlen előéletű vádlott 1998. évtől a Magyar Országgyűlés parlamenti képviselője volt, havi nettó 150-200.000.- forint jövedelemmel. A vádlott nős, két nagykorú gyermeke van, egy 168 négyzetméteres családi ház fele részben, egy 2 éves (...) személygépkocsi, egy tiszafüredi nyaraló, valamint kb. 10 millió forint készpénz vagyona van.


I.rendű vádlott neve vádlottnál 1998-ban szívkoszorúér-műtétet hajtottak végre. Ezen túlmenően a vádlott magas vérnyomás, nyombélfekély betegségekben és cukorbetegségben szenved. Egészségi állapotára figyelemmel rendszeres gyógyszeres kezelést és orvosi ellátást igényel, amely a bv. Eü. Szolgálat keretében ellátható.
I.rendű vádlott neve I. r. vádlott volt parlamenti képviselő mentelmi jogát a Magyar Köztársaság Országgyűlése a 85/2000. (X.18.) OGY. Sz. határozattal 2000. október hó 17-én, majd a 99/2000. (XII.14.) OGY. Sz. határozattal 2000. december hó 12-én függesztette fel.


II.rendű vádlott neve 38 éves, büntetlen előéletű vádlott legutóbb egyéni vállalkozóként dolgozott, havi jövedelme nettó 60.000.- forint.


A vádlott nős, házastársa középiskolai tanár foglalkozású, jelenleg GYES-en van, két kiskorú gyermek tartásáról köteles gondoskodni. A vádlott különböző belgyógyászati megbetegedésekben szenved.


I.rendű vádlott neve I. r. vádlott 1998. évtől volt országgyűlési képviselő. Országgyűlési képviselői tevékenysége során összesen négy parlamenti bizottságnak volt tagja, így: az EU Integrációs Bizottságnak, a Környezetvédelmi Bizottságnak, a Közbeszerzéseket Ellenőrző Bizottságnak és a Környezetvédelmi Bizottságon belül létrehozott un. KAC Ellenőrző Albizottságnak.
A Környezetvédelmi Bizottságnak és a KAC Ellenőrző Albizottságnak az elnöki tisztségét is betöltötte.


A Magyar Országgyűlésen belül a Közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. tv.-ben megfogalmazott Jogalkotói Szándék Érvényesülését Vizsgáló Bizottság 1999. november 5-én tartotta meg alakuló ülését, majd 2000. június 14-én a 3/1998-2002. (2000. VI.14.) számú határozatával alkotta meg munkaprogramját.


I.rendű vádlott neve kezdeményezésére 1999. szeptember 23-án alakult meg a 2/1999. (III.2G.) KÖM rendeletben megfogalmazott Környezetvédelmi Alap Célfeladat fejezeti kezelésű előirányzat felhasználásának átfogó ellenőrzése céljából a Környezetvédelmi Alap Céltámogatás (a továbbiakban: KAC) albizottság, amelynek elnöke I.rendű vádlott neve lett A megalakulás napján 1999. szeptember 23-án fogadták el a Környezetvédelmi Alap fejezeti kezelésű előirányzat felhasználásának vizsgálatához készített ellenőrzési programot is. Az ellenőrzés célja többek között a Környezetvédelmi Alap felhasználásának ellenőrzése volt azzal kapcsolatosan, hogy az egyes önkormányzatok az un. KAC támogatás igénylésével és felhasználásával kapcsolatosan megfelelnek-e a jogszabályi előírásoknak, a beruházások szakmai, műszaki és pénzügyi előkészítése megfelelt-e a törvényes előírásoknak, illetve jogszabályoknak, a közbeszerzési eljárást a jogszabályok betartásával folytatták-e le. Ezen túlmenően az ellenőrzési program tartalmazta a beruházások megvalósításának és a támogatások igénybe vételének jogszerűségét, különös tekintettel a saját forrás megteremtésének körülményeire.


A KAC Ellenőrző Albizottság hatásköre az ország valamennyi megyéjére és a fővárosra is kiterjedt.
1./ 1998. évben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település1 község gesztorsága alatt további három község (település2 település3 és település4) pályázatot nyújtott be szennyvízhálózat kiépítése iránt és egyidejűleg megpályázták a KAC-ot, amelynek összege 464 millió forint volt.
1998. nyarán - pontosan már meg nem határozható időben - I.rendű vádlott neve érdeklődött tanú1 emödi polgármesternél, hogy a közbeszerzési eljárás megindult-e és, hogy két cég, nevezetesen a CSŐSZER Rt, illetve a BETONÚTÉPÍTŐ Rt. benne van-e a pályázatban.
tanú1 ekkor a valóságnak megfelelően olyan tájékoztatást adott, hogy a nevezett cégek az előminősítési eljárásban szerepelnek. Nem sokkal ezt követően tanú1 a Képviselőházban találkozott I.rendű vádlott nevenal, aki rövid beszélgetés után közölte tanú1nal, hogy jó lenne, ha a CSŐSZER bekerülne a kivitelezők közé és azt is, hogy a közbeszerzésekkel foglalkozó bizottságban befolyással rendelkezik.
Ezt követően - pontosan már meg nem határozható időben - I.rendű vádlott neve meglátogatta tanú1 település1ön.


1999. augusztusában - pontosan már meg nem határozható napon - I.rendű vádlott neve egy Parlament közeli presszóba hívta négyszemközti beszélgetésre tanú1. Ez alkalommal a vádlott közölte tanú1nal, hogy kéri a KAC 30 %-t és azt, hogy a CSŐSZER alvállalkozó legyen a csatorna beruházás kivitelezésében. tanú1 ekkor nem adott választ a a vádlott kérésére, majd a vádlott közölte a tanú1nal azt is, hogy amennyiben teljesítik kérését, akkor nem fogja megakadályozni a beruházás kivitelezését. Ezt követően közvetlenül a beszélgetés után I.rendű vádlott neve tanú1 egy közös üzleti ebédre hívta meg, amelyen részt vett a CSŐSZER Rt. vezérigazgatója tanú2 is. E beszélgetés során azonban sem a KAC 30 %-a, sem a CSŐSZER bevonása a kivitelezésbe már nem került szóba.


A 464 millió forintos KAC támogatás 30 %-a 139.200.000.- forint volt.


I.rendű vádlott neve I. r. vádlott 1999. szeptemberében levelet írt az település1i polgármesternek, miszerint a KAC Ellenőrző Albizottság 1999-es vizsgálati programjában szerepel a támogatás igénybevételének és felhasználásának ellenőrzése, ezért a helyszíni vizsgálatot fog tartani és felszólította az önkormányzatot, hogy a beruházással, közbeszerzéssel kapcsolatos valamennyi iratot, dokumentumot bocsássák a rendelkezésére.
Mivel tanú1 az iratokat nem küldte meg, I.rendű vádlott neve I. r. vádlott 1999. szeptember 29-én, október 12-én, november 26-án, majd 2000. február 18-án ismételt írásbeli felszólításokat küldött az emödi önkormányzatnak, majd február 23-án egy újabb levélben tájékoztatta tanú1, hogy személyesen fogják az iratokat elszállítani, ami 2000. február 24-én meg is történt és egy átvételi elismervényben felsorolt iratokat Budapestre szállították.

2./ 2000. februárjában a Pest megyei település5 község írt ki közbeszerzési pályázatot csatorna beruházás tárgyában. A pályázatot az első fordulóban tanú3 Pest megyei Víz- és Csatornaépítő Kft-je (PMVCS) nyerte meg, azonban a pályázat eredményét az ugyancsak induló, de vesztesként kihozott CSŐSZER Rt. megtámadta a Közbeszerzések Tanácsa mellett működő Közbeszerzési Döntőbizottságnál.


A Közbeszerzési Döntőbizottság a CSŐSZER által indított jogorvoslati eljárás során 2000. július hó 25. napján ülést tartott, amelyen részt vett a CSŐSZER Rt vezérigazgatója tanú2 és részt vett I.rendű vádlott neve I. r. vádlott is, aki az ülésen kifejtette, hogy ő, mint a parlamenti bizottság elnöke hivatalból kezdeményezett jogorvoslati eljárást a pályázattal szemben. A Közbeszerzési Döntőbizottság végül is a jogorvoslattal élő CSŐSZER Rt. panaszának helyt adva a közbeszerzési eljárást lezáró döntést megsemmisítette és új eljárás lefolytatását írta ki.


A döntés meghozatala után 2000. július 30-át követően I.rendű vádlott neve I. r. vádlott megkereste a közbeszerzési eljárást az Önkormányzat megbízásából bonyolító CETAS0 Kft. képviselőjét tanú4 azzal, hogy a megismételt pályázati eljárás során a CSŐSZER Rt-t hozzák ki nyertesnek. tanú4 a kérésre nem adott érdemi választ a vádlottnak. A megismételt közbeszerzési eljárás során ismét a PMVCS nyerte meg a pályázatot. Az edmény kihirdetését követően tanú4 tájékoztatta tanú3, hogy I.rendű vádlott neve milyen elvárást fogalmazott meg irányában, mire tanú3 közölte, hogy a CSŐSZER Rt-t nem kívánja alvállalkozóként bevonni az általa elnyert munkálatokba.


tanú3 azonban tartva attól, hogy I.rendű vádlott neve akadályokat gördíthet a beruházás elé, tanú4ön keresztül felvette a kapcsolatot az I. r. vádlottal, hogy a CSŐSZER helyett esetleg más céget is tudna ajánlani alvállalkozóként. Ekkor I.rendű vádlott neve tanú4 közvetítésével a PENTA Kft-t ajánlotta, akinek vezetőjével tanú5 tanú3 felvette a kapcsolatot és ennek eredményeként 2000. augusztus 15. napi keltezéssel egy megállapodás-tervezetet készítettek az alvállalkozói munkamegosztásról.


tanú3 ezt követően úgy döntött, hogy személyes találkozót kér I.rendű vádlott neve I. r. vádlottól, hogy az esetleges félreértéseket el tudják oszlatni. Ezt követően tanú6 országgyűlési képviselő közreműködésével találkozót beszéltek meg, amelyre 2000. augusztus 21. napján a délutáni órákban, a Budapest, XII., Kútvölgyi Kórház előcsarnokában került sor.
tanú3 ez alkalommal különböző anyagokat vitt magával a cég bemutatása végett, ám I.rendű vádlott neve ennek megtekintését elhárította azzal, hogy a céget ismeri és egyúttal közölte tanú3lel, hogy az ő feladata a pártja kasszájának feltöltése, amelyet csak úgy tud megvalósítani, ha az egyes pályázatokat az általa ajánlott cégek nyerik, vagy azokba e cégeket bevonják. Ekkor I.rendű vádlott neve közölte tanú3lel, hogy vagy engedje át a beruházás 50 %-t a PENTA Kft-nek, vagy fizessen neki 30 millió forintot
I.rendű vádlott neve ez alkalommal tájékoztatta tanú3, hogy abban az esetben, ha kérését nem teljesíti, úgy nehézségeket okozhat a közbeszerzési pályázatok során, adott esetben a beruházás megvalósítását is akadályozni tudja. Ugyanakkor viszont közölte azt is, hogy amennyiben tanú3 a kérést teljesíti és a kért összeget átadja, úgy bekerülhet a "kedvezményezett vállalkozók klubjába" és ezt követően élvezheti annak előnyeit.


A beszélgetés során I.rendű vádlott neve közölte tanú3lel, hogy a továbbiakban pénz helyett "dokumentumot" említsenek oly módon, hogy egy dokumentáció egymillió forintot jelent.


tanú3 időt kért, hogy a válaszadást megfontolja, majd másnap, vagyis augusztus 22-én tanú3 telefonbeszélgetés során közölte I.rendű vádlott nevenal, hogy azt a megoldást választotta, hogy a PENTA Kft.-t bevonja a vállalkozásba és átengedi a munka
50 %-t.


Ezt követően tanú3 felvette a kapcsolatot tanú5, a PENTA Kft. vezetőjével azonban a munka műszaki megosztásában nem tudtak megállapodni, így 2000. szeptemberében a PMVCS alvállalkozó bevonása nélkül kezdte meg a munkálatokat.


tanú3 azonban tartva I.rendű vádlott neve kilátásba helyezett megtorlásától, személyes találkozót kért a vádlottól, így ennek megfelelően 2000. október 3-án I.rendű vádlott neve vádlott javaslatára a Budapest, V., kerületben lévő Taverna Görög étteremben találkoztak.
tanú3 e megbeszélés során tájékoztatta I.rendű vádlott nevet, hogy hajlandó fizetni, de 30 millió forintot nem tud kigazdálkodni a beruházásból, és 10 millió forint fizetését helyezte kilátásba. Ezt azonban I.rendű vádlott neve arra hivatkozással nem fogadta el, hogy az a beruházásnak csupán 2 %-át jelenti, majd végül is 20 millió forint fizetésében állapodtak meg.


Nem sokkal a személyes találkozót követően I.rendű vádlott neve és tanú3 telefonon megállapodtak abban, hogy a pénz átadására október 12-én 14 órakor a Budapest, XI., ker. Gellért szálló presszójában kerül sor.


Ezt megelőzően azonban tanú3 már tájékoztatta a rendőrséget I.rendű vádlott neve kéréséről, illetve követeléséről, ezért a megbeszélt találkozón már technikai eszközökkel felszerelve és a rendőrség által biztosítva jelent meg a helyszínen a 20 millió forinttal, ahol a rendőrség és az ügyészség intézkedéseket tett a vádlott tettenérésére. A presszóban közömbös dolgokról beszélgettek, majd I.rendű vádlott neve közölte, hogy a pénzt vigyék ki a Gellért téren parkoló gépkocsijához, így a presszóból együtt indultak el oly módon, hogy a pénzt tartalmazó táska mindvégig tanú3 kezében volt.


A Gellért téren parkoló gépkocsihoz érve tanú3 beszállt a gépkocsi jobb első ülésére, míg I.rendű vádlott neve a vezető ülésre. Itt tanú3 a táskát kinyitva megmutatta a vádlottnak a pénzt, aki azt megtekintette, majd tanú3 a táskát bezárta és a hátsó ülésre helyezte el, majd ezt követően elköszönt a vádlottól, a gépkocsiból kiszállt és távozott a helyszínről.
I.rendű vádlott neve eltávozását a helyszínen figyelő nyomozók, illetve ügyészek akadályozták meg, a pénzt tartalmazó táskát a gépkocsiból kivették és I.rendű vádlott nevet őrizetbe vették.



3./ II.rendű vádlott neve II. r. vádlott, mint egyéni vállalkozó 1998. július hó 14. napján megbízási szerződést kötött a csőgyártásra és forgalmazásra szakosodott WAVIN -PEMÜ Kft-vel, havi kb. 250-300.000.- forintos jutalékért. A megbízási szerződés értelmében II.rendű vádlott neve feladatát képezte a cég részére marketing tevékenység végzése, kiállítások szervezése, oktatási és szakmai napok megrendezése.
II.rendű vádlott neve egyéb más csőgyártó cégekkel is kapcsolatban állt és bizonyos körben környezetvédelmi kérdésekkel is foglalkozott.
II.rendű vádlott neve egy ismerősének közvetítésével került el az Országgyűlés KAC Ellenőrző Bizottságához és mutatták be I.rendű vádlott nevenak, mint az albizottság elnökének. I.rendű vádlott neve és II.rendű vádlott neve megállapodott abban, hogy I.rendű vádlott neve külső szakértőként alkalmazza, amelynek megfelelően belépővel is ellátta II.rendű vádlott neveot. A megállapodásnak megfelelően I.rendű vádlott neve és II.rendű vádlott neve között olyan munkakapcsolat alakult ki, hogy általában havonta egyszer-kétszer személyesen találkoztak, illetve telefonon tartották a kapcsolatot és amennyiben I.rendű vádlott nevenak munkája ellátásához szakmai segítségre volt szüksége, úgy megkereste ez ügyben II.rendű vádlott neveot, aki a kért szakmai felvilágosítást megadta.


1997. év folyamán település6 község további hat község bevonásával közbeszerzési pályázatot nyújtott be szennyvízhálózat kiépítésére a településen és környékén. település6 község polgármestere tanú7 felvette a kapcsolatot II.rendű vádlott nevetal, akit tanú8 a PURÁT0R Kft. részéről mutatott be a polgármesternek.


II.rendű vádlott neveot úgy ajánlották tanú7 figyelmébe, mint akinek jó kapcsolatai vannak a Környezetvédelmi Minisztériumban és esetleg segítséget is tud nyújtani KAC támogatás elnyerésében.
tanú7 és II. rendű vádlott neve többször, többek között Budapesten is találkoztak ez ügyben, amikor is II.rendű vádlott neve a polgármestert elkalauzolta a Környezetvédelmi Minisztériumba, ahol érdeklődtek a KAC támogatás odaítélése felől. E látogatást követően II.rendű vádlott neve elvitte tanú7t a WAVIN -PEMÜ Kft. telephelyére, ahol bemutatták a termékeiket
Ezt követően II.rendű vádlott neve közölte tanú7ral, hogy jó lenne, ha a WAVIN PEMÜ Kft. lenne a csatorna beruházás szállítója, ugyanis a cégnek is jó kapcsolatai vannak KAC támogatás ügyében.


II.rendű vádlott neve később tanú9ral a tanú9 Kft. vezetőjével is felvette a kapcsolatot és felvetette, hogy jó lenne, ha a WAVIN t választanák beszállítónak, ugyanis ellenkező esetben kellemetlenségek lehetnek a beruházásnál, sőt esetlegesen a munkák leállítására is sor kerülhet.

II.rendű vádlott neve ekkor közölte tanú9ral, hogy "a nagy fehér főnök fog intézkedni", ha nem a WAVIN -t választják beszállítóként.


tanú9 e felvetést visszautasította ám ígéretet tett, hogy megfontolják a kérést, így ezt követően a helyzetet megbeszélte tanú7 polgármesterrel és tanú10al, a PURÁTOR Hungária Kft. ügyvezető igazgatójával, majd végül is úgy döntöttek, hogy más beszállítót választanak.



4/ 1998-ban település7 gesztorsága alatt kilenc község pályázott szennyvízhálózat kiépítésére és meghirdették a közbeszerzési pályázatot is. Megkapták az állami céltámogatást, bejelentették a KAC igényüket, így 1999. májusában elindult a beruházás kivitelezése.


1999. nyarán - pontosan már meg nem határozható időben, június-július hónapban - I.rendű vádlott neve megkereste tanú11 település7 polgármesterét és tájékoztatta, hogy szabálytalanságokat észleltek a beruházással, illetve a közbeszerzési eljárással kapcsolatosan.
tanú11 a helyzet tisztázására személyes találkozót kért I.rendű vádlott nevetól, amelyre Budapesten került sor, majd ezt követően meghívta település7 községbe, hogy személyesen győződjön meg a beruházás körülményeiről.


1999. novemberében - pontosan már meg nem határozható időben - I.rendű vádlott neve eleget tett tanú11 meghívásának és település7 községbe látogatott, amely alkalommal magával hívta II.rendű vádlott neve II. r. vádlottat is.


település7on közös ebéden vettek részt, majd tanú11 polgármester II.rendű vádlott nevetal kiment a helyszínre a beruházás folyamatban lévő munkáinak megtekintésére, ahol II.rendű vádlott neve kijelentette a polgármester előtt, hogy tudnának esetleg segíteni abban, hogy valamilyen többlet támogatást kapjanak, ám ennek teljesítését anyagi feltételhez kötötte.


Az eljárás során nem lehetett tisztázni, hogy II.rendű vádlott neve ekkor a többlet támogatás fejében maguk részére közvetítői díjat kért volna, vagy tanú11 a többlet támogatás egy részének valamilyen módon történő visszajuttatására hívta volna fel. tanú11 polgármester II.rendű vádlott neve felvetésére nem válaszolt, így a társalgás ezen a ponton véget ért és II.rendű vádlott neve sem jelentkezett a későbbiekben ezzel kapcsolatban.

II.

1) I.rendű vádlott neve első gyanusítotti meghallgatására 2000. október 20-án került sor, amikor is a nyomozó hatóság I.rendű vádlott nevet kizárólag a tanú3 vállalkozóval kapcsolatos vesztegetéssel gyanúsította meg.
A vádlott a megfelelő kioktatás és figyelmeztetés elhangzása után kijelentette, hogy egyészségi állapotára figyelemmel nem kíván az ügyben vallomást tenni.


A kővetkező meghallgatására 2000. december hó 6-án került sor.
A vádlott e vallomásában munkájával kapcsolatosan előadta, hogy összesen négy parlamenti bizottságnak a tagja, többek között az EU Integrációs Bizottságnak, a Környezetvédelmi Bizottságnak, a Közbeszerzéseket Ellenőrző Bizottságnak és a Környezetvédelmi Bizottságon belül működő KAC Ellenőrző Albizottságnak is.
A KAC Ellenőrző Albizottsággal kapcsolatban elmondta, hogy a bizottság 1999. júniusában alakult meg, hét tagja volt és Ő lett az elnöke. A KAC Albizottsággal kapcsolatosan részletesen kifejtette, hogy a bizottság gyakorlatilag a Környezetvédelmi Minisztérium törvényességi felügyeletét látta el, valamint a költségvetési pénzek felhasználását ellenőrizte különös figyelemmel a környezetvédelmi beruházásokra, így különös hangsúllyal a csatornázásokra is. A közbeszerzési Bizottság és a KAC Albizottság munkaprogramot fogadott el és a munkaprogram alapján tevékenykedett.


Feladataik közé tartozott valamennyi csatornázási beruházás megvizsgálása, amely nagyságrendben mintegy 40-60 csatornázást jelentett évente, amely összességében kb. 120-130 milliárd forintos összeget tett ki.


A vádlott elmondása szerint kb. a bekerülési összeg 20 %-t biztosította támogatás formájában a Minisztérium. Megállapodás szerint az 1 milliárd forinton felüli beruházások iratait be szokták kérni és bizonyos egyedi megítélések alapján esetleg az ez alatti beruházások iratait is megtekintették Az iratokat postán küldték meg, vagy személyesen hozták fel, vagy a Bizottság szakértői mentek le érte.


A vádlott előadta, hogy a munkájuk végzése során több jelzést is kaptak polgármesterektől és más személyektől, hogy különböző "strómanok" járják az országot, akik minisztériumi, országgyűlési, képviselői és különböző bizottsági kapcsolatokra hivatkozva azt ígérik, hogy el tudják intézni a Környezetvédelmi bizottsági támogatások megszerzését.


A vádlott elmondása szerint az egyes beruházásokról mindig a közlönyből értesültek, így figyelemmel tudták kísérni a munkálatokat, illetve a közbeszerzési eljárások megindítását, megkezdését.
így került kapcsolatba a település5i beruházással, ahol első ránézésre már az feltűnő volt, hogy a pályáztatás során a nagy cégek, mint pl. az Alterra, a Strabag kiestek és a kisebb, helyi cégek maradtak talpon, ráadásul a győztesnek hirdetett Pest megyei Víz és Csatornázási Kft. 650 M ajánlata 126 M forinttal volt drágább, mint a CSŐSZER Rt. ajánlata, amely összesen 524 M forint volt. Ezen kívül feltűnő volt, hogy pl. a PENTA 640 millió forintos ajánlata is olcsóbb volt a PMVCS ajánlatánál. Elmondása szerint a pályáztatások során 10 %-os különbség még elfogadható volt, de ennél nagyobb eltérés esetén alapos felülvizsgálatra van szükség.
A vádlott elmondása szerint részt vett a Döntőbizottsági tárgyaláson, ahol a PMVCS jogásza valami nevetséges bankgaranciával kapcsolatos szabályra hivatkozott A vádlott elmondása szerint tanú3lel úgy került kapcsolatba, hogy egy közös politikai célú rendezvényen vettek részt tanú6 országgyűlési képviselővel, majd ö allergiás tünetek miatt kórházba került, így tanú6 telefonon hívta fel a Kútvölgyi kórházban és közölte vele, hogy van egy tanú3 nevezetű ismerőse, aki szeretne a település5i beruházással kapcsolatosan személyesen beszélni vele, mert úgy gondolja, hogy gondok vannak a cégével.


A vádlott elmondása szerint ekkor úgy gondolta, hogy mivel tanú6 képviselőnek település5on nyaralója van, lobbizni szeretne tanú3 cége érdekében. tanú6 kérését végül is elfogadta és beleegyezett abba, hogy találkozzon tanú3lel. A találkozó létre is jött a kórházban. Kezdetben általános dolgokról beszélgettek, tanú3 meg akarta mutatni a cég ismertetőjét, de ő közölte, hogy a PMVCS-t nagyon is jól ismeri, az o szempontjából kisvállalkozásnak minősül. tanú3 bizonygatni próbálta, hogy a pályázatban semmi törvénysértő nem történt, de ő közölte vele, hogy majd a Döntőbizottság eldönti, hogy történt-e törvénysértés, vagy sem és akkor számíthat arra, hogy további vizsgálatot fog tartani.


Ekkor tanú3 említést tett neki arról, hogy sok információja van más munkákkal kapcsolatban nevezetesen arról, hogy "hogyan működnek a dolgok" és tudná segíteni az ő munkáját. Elmondta, hogy ezek az információk, illetve dokumentumok politikusokra terhelő adatokat tartalmaznak. Abban maradtak a beszélgetés során, hogy majd keresik egymást és tanú3 elhozza a dokumentumokat. tanú3 ekkor érdeklődött a Kisgazdapárt Vállalkozói Tagozata és a Club iránt is mondván, hogy ő is szeretne bekerülni. Ő elmondta neki, hogy vagy párttag lesz, vagy be kell lépnie a Clubba, hogy regisztrálva legyen.


Később hívta őt tanú3 és egy alkalommal a Belgrád rakparti Görög étteremben is találkoztak, de a dokumentumokat nem hozta magával.


Ezt követően pár nappal később kb. 12,30 óra körül megint hívta . Kérdezte, hogy hol tudnának találkozni, mert megvannak a dokumentumok. Azt mondta, hogy "ne haragudjon, de már el is felejtettem", majd először javasolta neki a Kálmán I. u. 22. alatti ügyvédi irodát, ahol tanú6nak is van egy bérelt helyisége. Ez egy nyugodt hely lett volna és itt lehetett volna beszélgetni, de tanú3 ezt nem fogadta el, végül is megállapodtak, hogy 14 órakor a Gellért Szálló kávézójában találkoznak. A találkozó létre is jött, tanú3 már ott volt egy diplomata táskával. Néhány pár szót váltottak, majd tanú3 közölte, hogy a táskában vannak a dokumentumok és kérdezte, hogy megnézi-e. A vádlott közölte vele, hogy "nem emelhet", de egyébként nem is tartja célszerűnek, hogy ott nézegessék az iratokat. Mivel idő sem volt rá, javasolta, hogy menjenek a kocsihoz. tanú3 fizetett, majd elindultak a Gellért tér túloldalán parkoló gépkocsihoz. Azért ide, mert tanú3 kocsija távolabb parkolt. A táskát tanú3 vitte, mivel megkérte erre, mert nem emelhetett a műtét miatt. Menet közben megkérdezte tanú3t, hogy ezek a dokumentumok bizonyító erejüek-e, mire tanú3 zavartan kitérő választ adott, majd később azt mondta, hogy igen. A kocsinál kinyitotta a vezető ülés felőli ajtót, hogy beszálljon és kérte tanú3 is, hogy szálljon be, hogy megnézzék a dokumentumokat és utána elviszi a kocsijához. tanú3 nem akart beszállni, de végül is többszöri felszólításra hajlandó volt erre". Ekkor viszont meglepődve tapasztalta, hogy a táskát a vezető ülésre tette. Nem tudja már, hogy ki tette a táskát onnan a hátsó ülésre, de mindketten beültek a kocsiba. tanú3 ekkor kézbe vette a táskát és azt kinyitva azt mondta, hogy "itt van az összes dokumentum, megszámolom-e." A táskára nézve a vádlott megállapította, hogy abban pénz van. Első gondolata az volt, hogy a maffia keze van a dologban, majd azt mondta tanú3nak, hogy most elmennek innen". Ö kérdezte, hogy hová, "én csak azt mondtam, hogy menjünk el innen és megnézzük, hogy követ-e valaki". Erre tanú3 kiszállt a kocsiból és otthagyta a vádlottat a pénzzel. Ekkor látta a visszapillantó tükörben, hogy nagydarab emberek közelednek felé majd ott termett az őt kihallgató ügyész is.
A vádlott ekkor elmondta, hogy a kocsi motorja már járt, mivel azt már akkor beindította, amikor beültek azért, hogy a klíma működjön. Arra már nem emlékszik, hogy az irányjelzőt kitette-e vagy sem.


A vádlott ekkor arra hivatkozott, hogy tanú3val a rendőrségre ment volna, mert akkor már sejtette, hogy ez egy provokáció.


A vádlott kérdésre előadta, hogy tanú3val történő találkozás előtt nem tudott arról, hogy pénzt akar hozni. A dokumentum a beszéd során neki iratokat jelzett, ügyeket jelentett, a pénz pedig, pénzt.
Elmondta, hogy a korábbi beszélgetéseiken szóba került, hogy tanú3nak hány dokumentuma van, több szám is felmerült, 20-30 is, ezeket Ő mondta. "Én arra gondoltam, hogy több ügyre vonatkozó iratai vannak kb. 20-30 ügyre".
Itt megjegyezte a vádlott, hogy tanú3 először a Kútvölgyi kórházban tett említést arról, hogy 20-30 dokumentuma van. Egy dokumentum esetében egy ügyre gondolt.


A vádlott elmondása szerint a tanú3val történt beszélgetés során nem került szóba olyan, hogy kiket kellene neki bevonni a beruházásba alvállalkozóként, vagy kivel kellene neki szerződnie.


A vádlott szerint meggyőződése volt, hogy tanú3 nem fogja megnyerni ezt a munkát és a Döntőbizottság majd új döntést fog hozni.


I.rendű vádlott neve legközelebb erről a cselekményről a tanú3lel történt szembesítés során 2001. február 1. napján nyilatkozott. A vádlott ez alkalommal is tagadta a bűncselekmény elkövetését. A tanú3lel kapcsolatos cselekményéről a következők szerint nyilatkozott:


tanú3lel úgy került kapcsolatba, hogy a település5i csatorna-beruházás során különböző visszaéléseket tárt fel, nevezetesen az önkormányzat által elfogadott pályázati ajánlat a PMVCS részéről lényegesen nagyobb összegű volt, mint a többi pályázat. A Kútvölgyi Kórházba kerülését követően tanú6 országgyűlési képviselő kereste meg ot azzal, hogy tanú3 feltétlenül találkozni szeretne vele. Ekkor o még azt sem tudta, hogy ki az a tanú3, majd tanú6 volt az, aki tájékoztatta, hogy ö a PMVCS ügyvezetője. Végül is elfogadta az ajánlatot és augusztus 21-én délután találkoztak is tanú3lel az előcsarnokban. Általános beszélgetések során tanú3 felvetette a kérdést, hogy mi a probléma a PMVCS-vel, amikor is elmondta, hogy a PMVCS-el semmi problémája nincs, pusztán a pályázatot tartja törvénysértőnek.
Ez alkalommal valóban szóba került az FKgP Vállalkozói Tagozata is, végül is a vállalkozói lobbizás rendszeréről megállapították, hogy a vállalkozó szempontjából igen előnyös lehet a tagság. Ekkor sem a Fradiról, sem a pártkasszáról, sem pénzről nem ejtettek szót.
A beszélgetés során tanú3 előadta, hogy rengeteg olyan információval rendelkezik, amely a háttérben történt eseményekkel van összefüggésben és szívesen segítené az ő képviselői munkáját azzal, hogy megmutatná ezeket az információkat, amelyek más vállalkozókra terhelöek. Lényegében semmi konkrétumot nem beszéltek meg, közölte tanú3val, hogy örömmel várja ezeket az információkat, hiszen neki képviselői munkájához ez szükséges lehet.


A vádlott elmondása szerint ő maga soha nem hívta telefonon tanú3, mindig ő hívta fel és hívta találkozóra. így került sor arra, hogy találkoztak a Görög étteremben is, amikor is tanú3 elmondta, hogy a dokumentumok még nincsenek készen. Ekkor mondta, hogy ezek az információk esetleg politikusokra is terhelöek lehetnek.


Október 12-én tanú3 hívta fel telefonon azzal, hogy meg vannak a dokumentumok és ezek átvétele végett kellett neki a Gellért térre mennie. A vádlott ekkor határozottan kijelentette, hogy a dokumentumok egyértelműen terhelő információkat, terhelő iratokat jelentettek.


I.rendű vádlott neve vádlott a tárgyaláson előadta, hogy a település5i csatorna beruházás során gyanússá vált neki, hogy a PMVCS olyan nagy cégeket előzött meg a pályázaton, akik lényegesen olcsóbb árajánlatot tettek. Ezért fordultak a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz, hogy vizsgálják felül a pályázat rendszerét.


Ezt követően a vádlott ez alkalommal is előadta, hogy váratlanul a Kútvölgyi Kórházba került és itt találkozott tanú3lel, még pedig tanú6 országgyűlési képviselő kezdeményezésére.
Emlékei szerint augusztus 21-én ment be a kórházban tanú3, amikor ő már nem volt fekvő beteg. A beszélgetés során tanú3 rákérdezett, hogy mi baja van a cégével, a PMVCS-el. Ekkor közölte vele, hogy a PMVCS-el semmi baja nincs, csak a pályázatot nem tartja rendben lévőnek, mivel 126 M forinttal drágább az ajánlata, mint más vállalkozóé és ezért ez az állami kincstár terhére menne. Ekkor tanú3 felvetette, hogy szeretne kapcsolatba kerülni a Kisgazda Párt vezetésével, mert szeretné anyagilag támogatni a Kisgazda Pártot. Ekkor a vádlott - tárgyalási vallomása szerint -közölte vele, hogy ez igen nagyszerű dolog, de neki ehhez nem sok köze van. Ekkor tanú3 mondta, hogy de van, mert Ő a Kisgazda Párt Vállalkozói Tagozatának az alelnöke. Erre a vádlott közölte vele, hogy ilyen szempontból örül neki, hogy újabb támogatóra találtak, de nem az ő feladata a támogatási rendszer felügyelete, illetve intézése.


A vádlott ez alkalommal megjegyezte, hogy tudomása szerint tanú3 már többször is járt benn a Kisgazda Párt Vállalkozói Tagozatánál és igyekezett kapcsolatokat kiépíteni. E beszélgetés során tanú3 a tudomására hozta, hogy szeretne vele - már mint a vádlottal - barátságos viszonyba kerülni. Ekkor a vádlott közölte vele, hogy nincsenek ellenséges viszonyban, de ennél többet nem tud tenni az érdekében. Ezt követően közömbös dolgokról beszélgettek, amikor is közölte vele, hogy beléphet a Kisgazda Pártba és akkor megnyílik előtte az út, a másik megoldás pedig, hogy belép a Párt Vállalkozói Tagozatába és Clubjába. Ez nem járna sem politikai elkötelezettséggel, sem párttagsággal.


A dokumentumokkal kapcsolatosan a vádlott a tárgyaláson előadta, hogy a dokumentum kifejezést kétféleképpen kell értelmezni, mivel Ők is kétféleképpen használták. A vádlott tárgyalási vallomása szerint létezett a százalékos dokumentum és létezett a dokumentum-dokumentum. A vádlott tárgyalási vallomása szerint tanú3 javasolta, hogy "kódolják" a beszélgetést, használják a dokumentum kifejezést, mert a "falnak is füle van" és ő kérte, hogy a további beszélgetések során ilyen jelszavak formájában érintkezzenek egymással. A vádlott ekkor közölte vele, hogy neki nincs oka arra, hogy jelszavakkal tartson kapcsolatot valakivel. Ekkor tanú3 olyan dokumentumokat ígért részére, amelyek bizonyos politikusokra terhelő adatokat tartalmaztak. Tulajdonképpen ezek a dokumentumok azok, amelyek őt valójában érdekelték és ezek a dokumentumok voltak azok, ami miatt tanú3 őt felkereste a kórházban.


A vádlott a tárgyaláson végül is úgy összegezte, hogy a kórházi beszélgetés alkalmával tanú3 közölte vele, hogy a "százalékos dokumentumok" alatt azt az összeget érti, amelyet a Kisgazda Párt támogatására szán, ebből következően ez a százalékos dokumentum nem volt összefüggésben a település5i beruházással. A vádlott elmondása szerint emellett szóba kerültek azok a dokumentumok is, amelyek terhelő adatokat tartalmaznak bizonyos személyekre, politikusokra nézve.


Összességében tehát I.rendű vádlott neve vádlott a tárgyaláson előadta, hogy tanú3 a kórházi beszélgetés során felváltva használta hol a százalékos dokumentum, hol a dokumentum kifejezést attól függően, hogy éppen miről van szó. tanú3 tehát a százalékos dokumentum alatt azt értette, hogy hány százalékos összeggel kívánja támogatni a Kisgazda Pártot és így került a 30 % szóba.
A vádlott elmondása szerint, hogy minek a 30 %-áról volt szó, azt Ő maga nem tudta, csak sejtette, hogy feltehetően a 600 M-s beruházásnak a 30 %-a lehetett, de ő ezt a maga részéről igen nagy összegnek gondolta. Ezért is közölte tanú3lel, hogy Ő annak is örül, ha 500 ezer forint adományt ad a Kisgazda Pártnak.
A vádlott elmondása szerint ő maga arra gondolt, hogy a 30 % feltehetően vagy a település5i beruházás bruttó összege, vagy a település5i beruházás által termelt nyereség 30 %-a, vagy a két pályázat közötti különbség, a 126 M forint 30 %-áról van szó. Logikusan ez utóbbira gondolt, hiszen, ha ök 126 M forinttal nagyobb összegért vállalták a beruházást, úgy ha ezt alvállalkozásba kiadják a CSŐSZER-nek, akkor a 126 M forint tisztán megmarad a PMVCSnek nyereségként, amiből a 30 %-t a Kisgazda párt támogatására tudja fordítani.


Összességében tehát I.rendű vádlott neve vádlott a tárgyaláson határozottan megismételte és összefoglalta, hogy a kórházi beszélgetés alkalmával tanú3 javaslatára bizonyos kódolt szavakat használtak és ilyen volt a dokumentum, amely kétféle értelemben szerepelt, egyrészt a százalékos dokumentum, másrészt pedig a terhelő dokumentum. A százalékos dokumentummal kapcsolatosan a vádlott előadta, hogy végül is tanú3 30 %-ot ajánlott fel a Kisgazda Párt támogatására és így alakult ki a 30 dokumentum, -de hogy a 30 % alatt tanú3 mit értett, azt ő nem tudta. Feltételezése volt, hogy a település5i beruházással kapcsolatos valamilyen tényezőnek a 30 %-ára gondolhatott.


Arra a kérdésre, hogy miért volt szükség a Kisgazda Párt anyagi támogatásával kapcsolatos beszélgetés kódolására a vádlott arra hivatkozott ,hogy Ő maga sem értette igazán, de tiszteletben tartotta tanú3 kérését, hogy "a juttatást nevezzék dokumentumnak". Elmondása szerint ugyancsak tanú3 kifejezett kérése volt, hogy a beszélgetés során a százalékos dokumentum alatt a pénzt kell érteni, a simán elhangzó dokumentum alatt, pedig azokat a dokumentumokat, amelyeket I.rendű vádlott neve rendelkezésére fog bocsátani.
Gyakorlatilag tehát a rejtjelezett beszéd folytatását ráhagyta tanú3re és ezért a későbbi beszélgetések során ő maga is használta a dokumentum kifejezést is. A vádlott azonban arra sem tudott magyarázatot adni, hogy honná lehetett tudni, hogy a beszélgetés során milyen dokumentumokat említenek.


A vádlott a tárgyaláson előadta, hogy a kórházból történő kikerülése után felhívta telefonon tanú3 és közölte vele, hogy APEH vizsgálatot kapott és lényegében meg volt győződve, hogy Ő, vagyis I.rendű vádlott neve rendelte el a vizsgálatot. A vádlott elmondása szerint már az első telefonbeszélgetés gyanús volt számára.


A vádlott elmondása szerint tanú3 többször, összesen háromszor hívta fel telefonon és ezeket a telefonbeszélgetéseket, mint utóbb kiderült teljesen törvénysértően rögzítették. tanú3 ezen alkalmakkor irányított, provokált beszélgetést folytatott, amelynek célja az volt, hogy őt alaptalanul rágalmazza valamilyen tényállítással.


A vádlott előadta, hogy a Görög étteremben személyesen találkoztak és arról volt szó, hogy tanú3 ez alkalommal hozza magával a dokumentumokat, vagyis azokat az iratok, amelyek már a kórházban is szóba kerültek .amelyek a terhelő dokumentumok voltak.
A vádlott a tárgyaláson is elismerte, hogy végül is tanú3 kezdeményezte a találkozót október 12-én a Gellért téren és mivel ő teniszezni ment a Normafához, megfelelt ez az útvonal és ezért megegyeztek, hogy a Szálló presszójában találkozzanak. A vádlott ekkor előadta, hogy az ő tudomása szerint a Gellért Szálló tele van rejtett kamerákkal, lehallgató készülékekkel, így abban az esetben, ha o 20 M forintot kívánt volna átvenni, akkor nem ment volna el a Gellért Szálló presszójába. A találkozás során közölte is tanú3lel, hogy nem ér nagyon rá, mert siet. Egy kávét megittak, és ö azért sietett mert teniszezni indult és onnan nem szabad elkésni.


Megjegyzi a bíróság, hogy nyomozati vallomásában arra hivatkozott, hogy azért nem Ő vitte a diplomata táskát, mert a műtétje miatt nem emelhet, vagyis még ettől a fizikai terheléstől is óvta magát. Ha viszont a fizikai terhelés számára ilyen megerőltető volt, akkor ez ellentétben állhat azzal, hogy ugyanezen a napon mégis teniszezni indult. A teniszezés fizikailag legalább olyan megerőltető, mint egy diplomata táskának néhány méteren keresztül történő vitele.


A presszóban közömbös dolgokról beszélgettek, majd a beszélgetés befejezésekor közölte tanú3val, hogy menjenek, mert neki sok dolga van. Kérdezte tanú3, hogy hol van a kocsija, mivel elvinné odáig. Megkérte később tanú3, hogy fáradjanak az Ö kocsijához, amely egy kissé távolabb állt a szállodától és kocsival elviszi tanú3 a saját kocsijához, ami elöl azonban tanú3 elzárkózott. Amíg a kocsihoz értek csupán néhány mondatot váltottak, Ő maga megkérdezte, hogy amit most hozott, "az bizonyító erejű dokumentum-e", mire tanú3 közölte, hogy igen, ezek a dokumentumok bizonyító erejű dokumentumok.
A kocsihoz érve a kocsi ajtaját a központi távirányítóval kinyitotta és szólt tanú3nek, hogy üljön be, mert elviszi a kocsijához. Látszott tanú3n, hogy nem akar beülni a gépkocsiba, ugyanakkor "furcsa módon a háta mögül előre lépett és egy kitekert mozdulattal a táskát betette a vezető ülésre, ami mindvégig nála volt". Ekkor megkérdezte tanú3, hogy miért teszi a táskát oda, hiszen ő oda szeretne ülni és felkérte, hogy vigye a táskát a jobboldali ülésre és üljön be, mert elviszi az autójáig. Ekkor tanú3 nagy nehezen kivette a táskát, körbe ment és beült a jobboldali ülésre. Ahogy beültek beindította az autót azért, hogy a beszélgetés, illetve a néhány perc alatt is működjön a klíma berendezés. Amikor tanú3 beült, közölte, hogy minden dokumentum ott van, nem kell semmit kérdezni és egy színházi mozdulattal kinyitotta a táskát és akkor látta, hogy pénz van a táskában, ezért nyomban felismerte, hogy provokáció történt. Ekkor közölte tanú3val, hogy a táskát tegye a hátsó ülésre és elindulnak a gépkocsival. Miután tanú3 kérdezte, hogy hová, Ő közölte vele, hogy a XII. ker. Rendőrkapitányságra és ott elmesélik a történteket. Ebben a pillanatban tanú3 kiszállt a gépkocsiból és ugyancsak ebben a pillanatban "rárontottak" az ügyészség, illetve rendőrség dolgozói.


I.rendű vádlott neve, vádlott az elébe tárt korábbi nyomozati vallomásait is fenntartotta azzal, hogy azokon lényegén nem kíván változtatni annak ellenére, hogy a nyomozati vallomásai egymásnak ellentmondó megállapításokat tartalmaztak.
A bíróság I.rendű vádlott neve védekezését az alábbi indokok alapján nem fogadta el:


tanú3 írásbeli feljelentésében előadta, hogy 2000. júniusában gyakorlatilag megnyerték a település5-település8 csatornaépítési munkáinak pályázatát, majd az eredményhirdetés után tanú6 képviselő megkereste és tájékoztatta arról, hogy I.rendű vádlott neve, azt tervezi, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottságnál a döntést megtámadtatja. tanú3 ekkor közölte, hogy neki nincs beszélnivalója I.rendű vádlott nevenal, hiszen az elmúlt 10 évben egyetlen egy probléma sem merült fel munkáival kapcsolatosan. tanú6 ekkor tájékoztatta tanú3, hogy I.rendű vádlott neve fokozott figyelemmel fogja a település5i beruházást figyelni. A pályázat eredményét a CSŐSZER Rt. végül is megtámadta és a Döntőbizottsági tárgyaláson valóban megjelent I.rendű vádlott neve személyesen és hozzászólásaival, valamint személyes jelenlétével a számukra kedvező beruházói döntést szerette volna megváltoztatni. Ennek ellenére a Közbeszerzési Döntőbizottság számukra kedvező határozatot hozott és ismételten a PMVCS-t hozta ki győztesnek.


Nem sokkal később hallotta, hogy I.rendű vádlott neve megkereste a CETASO Kft. képviselőjét tanú4, aki a pályázat bonyolításával volt megbízva, hogy a munkálatok 50 %-t adja át a CSŐSZER Rt-nek, mert ellenkező esetben a második beruházói döntést is meg fogják támadni. Mindezt tanú4 mondta el neki.


A feljelentésben írtak szerint tanú3 tanú4ön keresztül visszaüzent I.rendű vádlott nevenak, hogy a CSŐSZER RT-nek semmilyen módon nem kíván munkát átadni, viszont a fenyegetésektől megijedt és próbált időt nyerni. Ezt követően I.rendű vádlott neve ismét tanú4ön keresztül arra akarta rávenni, hogy a munkálatok 50 %-t adja át a PENTA Kft-nek. Mivel e céget egyébként alkalmasnak ítélte meg a közös munkavégzésre és ugyancsak időt akart nyerni, ezért tárgyalásokba bocsátkozott a PENTA Kft.-vel.
tanú3 az írásbeli feljelentésében előadta, hogy tartott I.rendű vádlott neve fenyegetéseitől, ezért beleegyezett, hogy személyesen találkozzon I.rendű vádlott nevenal és így került sor arra, hogy 2000. augusztus 21-én a kora délutáni órákban a Kútvölgyi Kórház előcsarnokában találkozott vele és ekkor I.rendű vádlott neve közölte vele, hogy őt a PMVCS referencia anyaga nem érdekli, neki két feladata van, egyrészt ellehetetleníteni a település5i SZDSZ-es polgármestert, valamint a szokásos összegű pénzt begyűjteni a pártkasszába. A továbbiakban I.rendű vádlott neve közölte, hogy a pénz megszerzését úgy tudja lebonyolítani, ha a munka 50 %-t az előzetes jelzés alapján a PENTA Kft.-nek átadja.

tanú3 e feljelentésében előadta, hogy próbált kikerülni ebből a csapdából, ám I.rendű vádlott neve kereken közölte vele, hogy ha 30 M forintot nem fizet neki, akkor nagy bajba kerülhet. Erre határidőt is szabott, amely augusztus 22-e 16 óra volt. I.rendű vádlott neve ekkor nyomatékosan figyelmeztette, hogy a fizetendő pénzről úgy kell ezután beszélnie, hogy minden 1 M forint egy dokumentációnak nevezendő. I.rendű vádlott neve ragaszkodott ahhoz is, hogy másnap telefonon beszéljék meg a pénz átadásának részleteit.
Ezt követően tanú3 előadta, hogy végül is úgy döntött, hogy a munka 50 %-t mégis csak átadja a PENTA Kft. részére, így időt is nyerhet és talán I.rendű vádlott neve a fenyegetéseit sem fogja beváltani.
Ezt követően tanú5, a PENTA Kft. ügyvezetője által előkészített megállapodást aláírta és visszaküldte a Pentának azzal, hogy tanú5 jelezze I.rendű vádlott neve felé, hogy a kívánsága teljesült.
Ezt követően I.rendű vádlott neve hosszabb ideig nem jelentkezett, majd tanú4 tájékoztatta, hogy tanú5 a PENTA Kft. ügyvezető igazgatója az ő jelenlétében szeretne vele beszélni, amely találkozó 2000. augusztus 29-én délután a CETASO Kft. hivatalos helyiségében jött létre. A megbeszélés során derült ki, hogy a PENTA Kft. elképzelése, hogy az 50 % munkarészt a tényleges kivitelezési költségen felül a I. rendű vádlott neve által megszabott 30 M forintos igénnyel szeretné megnövelni és ezen túl még a saját hasznát is biztosítani szeretné. tanú3 ekkor közölte, hogy a 30 M forintos juttatásban még közvetett módon sem akar részt venni.


Mivel a megállapodás nem jött létre, a PENTA Kft. jelezte, hogy eláll a korábban aláírt megállapodástól, illetve szerződéstől, majd nem sokkal később I.rendű vádlott neve tanú4ön keresztül üzent, hogy mivel a megállapodás meghiúsult a PENTA Kft-vel, közvetlenül tanú3 fizesse ki neki az általa követelt 30 M forintot. Ezt követően tanú3 a feljelentésében előadta, hogy megpróbált kapcsolatba lépni I.rendű vádlott nevenal, de ekkor már a vádlott nem igen akart vele beszélni, sőt azt üzente vissza, hogy vele "nem lehet alkudozni és packázni, ez nem a Garay tér".


Több baráti jelzést is kapott hogy, I.rendű vádlott neve be fogja váltani a fenyegetéseit. Ezt követően személyes biztonsága érdekében kérelemmel fordult a Rendőrhatósághoz, hogy az üggyel kapcsolatos telefonbeszélgetéseit, illetve a nyilvános helyen történő személyes találkozásokon folytatott beszélgetéseit valamilyen formában technikai eszközökkel segítsenek rögzíteni.


Ezt követően többször is beszélt I.rendű vádlott nevenal és egyszer személyesen is találkozott vele a Taverna nevezetű görög étteremben. Ö ekkor is követelte a 30 dokumentációt és mivel ő 10-et ajánlott fel I.rendű vádlott neve végül is 20 dokumentációval megelégedett, de ragaszkodott hozzá, hogy személyesen adja át neki a követelt pénzt. Ezt követően a telefonon történt beszélgetés alkalmával végül is úgy állapodtak meg, hogy a Gellért Hotel presszójában kerül sor a pénz átadására. tanú3 ez alkalommal személye és családja részére személyi védelmet is igényelt a hatóságoktól.


tanú3 az előre megfogalmazott feljelentését 2000. október 12-én 12.02 órakor adta át a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatalnak és átnyújtotta azt a magnókazettát, amely a I.rendű vádlott nevenal folytatott beszélgetések hanganyagát tartalmazta. Itt megismételte azt, hogy a feljelentésben írtaknak megfelelően a rendőrséghez fordult segítségért, hogy saját, illetve a családja biztonságát valamilyen formában megoldja és megfelelő technikai segítséget nyújtsanak a beszélgetések rögzítéséhez. Ez alkalommal tanú3 megkapta azt a 20 köteg, egyenként 1 M forintot tartalmazó pénzt, amelyet a találkozóra magával vitt


tanú3 2000. október hó 13. napján részletes vallomást tett a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatalánál, amikor is előadta, hogy 1972. óta dolgozott a Pest Megyei Víz és Csatornamű Vállalatnál, 1984-től építési osztályvezető volt, majd 1990-ben az egész építési osztály kivált a vállalatból, Kft-vé alakultak, majd 1993-ban a vállalati tőkerészt kivásárolták és ennek következtében 68 %-os tulajdonosává vált a Kft-nek. A tanú előadta, hogy több százmilliós, illetve többmilliárdos volumenű beruházások kivitelezésében vettek részt, és gyakorlatilag 95 %-ban olyan beruházások kivitelezésében vettek részt, amelyeket közbeszerzési pályázatok alapján nyertek el. A település5i közbeszerzési pályázattal kapcsolatosan előadta, hogy település5 és település8 települések önkormányzatai közösen írtak ki pályázatot a két település csatorna hálózatának részbeni kiépítésére. Itt pályáztak és a gazdasági tanácsadással megbízott CETASO Kft. az ő cégüket javasolta nyertesként elfogadni és végül is a képviselő testület az ő cégüket hozta ki győztesnek. Nem sokkal később azonban tanú6 országgyűlési képviselő megkereste és közölte vele, hogy I.rendű vádlott neve állítólag olyan kijelentést tett, hogy ő a pályázat megnyerése érdekében tanú6t és a Polgármestert megvesztegette. I.rendű vádlott neve ezen kijelentése nagyon kellemetlen helyzetbe hozta tanú6t, aki később jelezte felé, hogy I.rendű vádlott neve azt üzente, hogy ha beszélni akar vele ebben az ügyben, akkor feltétlenül vegye fel vele a kapcsolatot, mert arra készül, hogy megtámadja a pályázatot


tanú3 ekkor elmondta, hogy az ő tudomása szerint I.rendű vádlott neve személy szerint nem támadhatta volna meg a testületi döntést, hanem csak a pályázatban résztvevő felek, vagy pedig a Döntőbizottság hivatalból. tanú3 előadta; hogy közölte tanú6val, hogy nem kivan kapcsolatba lépni I.rendű vádlott nevenal, vállalja a Döntőbizottsági megmérettetést.


Ezt követően a pályázatból formai okokból kizárt CSŐSZER Rt. megtámadta a pályázat eredményét, feltehetően I.rendű vádlott neve ráhatására.
A Döntőbizottsági tárgyaláson a Közbeszerzési Bizottság három kirendelt tagja, a CETASO Kft., mint az Önkormányzat jogi-, gazdasági- és műszaki tanácsadója, a település5i polgármester és alpolgármester, valamint ő, mint a nyertes pályázó vett részt.
A Közbeszerzési Döntőbizottság tárgyalás megkezdését követően kb. 5 perc múlva megjelent I.rendű vádlott neve , akitől a Bizottság elnöke megkérdezte, hogy kíván-e hozzászólni, ő erre azt válaszolta, hogy nem és az igazolványát sem nyújtotta át az elnöknek. A tárgyalás meglehetősen hosszúra nyúlt és Bár I.rendű vádlott neve közölte, hogy nem kíván hozzászólni, több alkalommal is beleszólt a tárgyalásba és ezért igen csak elhúzódott a tárgyalás. A Bizottság elnöke ekkor megkérdezte I.rendű vádlott nevet, hogy kinek a képviseletében jelent meg, mire ő közölte, hogy az Országgyűlés Közbeszerzési Bizottságának az elnöke és ilyen minőségben van jelen a tárgyaláson. A CETASO Kft. Képviselője ekkor szót emelt, hogy I.rendű vádlott nevenak nem lenne joga a tárgyalás menetébe beavatkozni és meglehetősen keményen fogalmazott e tárgyban. A Döntőbizottság ezt követően olyan döntést hozott, hogy a CSŐSZER Rt-t visszahelyezte a pályázók közé és a pályázatot érvényesnek kellett elfogadni. Ezt követően újra megtörtént a pályázatok értékelése és a pályázatot ismét a cége nyerte.


Ezt követően I.rendű vádlott neve megkereste tanú4öt, a CETASO Kft Képviselőjét és azt üzente vele, hogy a munka felét a PMVCS adja át a CSŐSZER Rt-nek alvállalkozásban, mert ha ez nem történik meg, ismételten megtámadják az Önkormányzat döntését és ennek már súlyos következményei is lehetnek.

tanú3 előadta, hogy ezt követően érdeklődött, illetve informálódott, hogy I.rendű vádlott nevenak milyen eszközei lehetnek, hogy beleavatkozzon a Döntőbizottság eljárásába, amikor is tanú4 közölte vele, hogy közvetlen lehetősége nincs, de szót emelhet, illetve észrevételt tehet az APEH-nél, az ÁSZ-nál és a Közbeszerzési Döntőbizottságnál. Ekkor tanú3 - elmondása szerint -I.rendű vádlott neve üzenetére úgy reagált, hogy nem hajlandó a munka felét átadni a CSŐSZER-nek egyrészt azért, mert a munkára neki van szüksége, másfelől azért, mert nem tartja alkalmasnak a munka elvégzésére a CSÖSZER-t


A tanú nyomozati vallomásában előadta, hogy gyakorlatilag időt szeretett volna nyerni, ezért közölte tanú4, hogy tájékoztassa I.rendű vádlott nevet arról is, hogy amennyiben erre a továbbiakban is igényt tart, akkor olyan céget keressen, aki valóban alkalmas a munka elvégzésére és akkor hajlandó a munka megfelelő részét átadni. I.rendű vádlott neve tanú4ön keresztül visszaüzent és ennek lényege az volt, hogy elfogadja, hogy a CSŐSZER-rel nem kötnek szerződést, de javasolta, hogy a PENTA Kft-vel működjön együtt alvállalkozóként.


A PENTA Kft Ügyvezetője tanú5 közölte, hogy olyan kérést kapott I.rendű vádlott nevetól, hogy állapodjon meg vele az 50 %-os alvállalkozói kivitelezésben. Ezért tanú5 elkészítette az alvállalkozói szerződést a munka megosztásáról és augusztus 15-i dátummal elküldte hozzá.
tanú3 előadta, hogy ezt 17-én kapta meg, majd ezt követően felkereste tanú6t és elmondta neki, hogy meggondolta magát, mégis szeretne I.rendű vádlott nevenal találkozni. tanú6 ekkor közölte, hogy megpróbálja összehozni I.rendű vádlott nevenal, de ő a továbbiakban szeretne kimaradni ebből az egész ügyből.


Augusztus 21-én tanú6 felhívta, hogy I.rendű vádlott neve 14,30 órakor a Kútvölgyi úti kórház előcsarnokában fog rá várni. Megígérte, hogy ő is vele megy, pusztán azért, hogy bemutassa egymásnak Őket. tanú6 azonban később érkezett, mivel egy koccanásos balesetet szenvedett útközben.


tanú3 a feljelentésében, illetve a tanúvallomásában előadta, hogy a Kútvölgyi Kórház előcsarnokában I.rendű vádlott nevenal közömbös beszélgetést folytattak, majd meg akarta mutatni a referencia anyagukat, ám I.rendű vádlott neve közölte, hogy erre nem kíváncsi, mivel a céggel semmi problémája nincs, csak szerette volna, ha a CSŐSZER, vagy a PENTA Kft. Nyeri meg a pályázatot, ugyanis neki tervei vannak ezzel a beruházással. Ekkor érkezett meg tanú6, aki néhány perc után félrehúzódott és nem akart a beszélgetésükben részt venni.
Ekkor I.rendű vádlott neve azzal folytatta a beszélgetést, hogy neki fel kell töltenie a Kisgazda Párt kasszáját és fel kell töltenie a Fradi kasszáját is. Ezért szerette volna, ha a település5i pályázatot a CSŐSZER és a PENTA Kft. Nyerte volna meg, mert ezen társaságok segítségével tudta volna a feladatát teljesíteni.


Mivel Őt személyesen nem ismeri, ezért kellett volna a munka 50%-t átadni.


tanú3 tanúvallomásában előadta, hogy feltette a kérdést I.rendű vádlott nevenak, hogy milyen nagyságrendű összegre gondol, amikor is I.rendű vádlott neve közölte, hogy 30 M forint lenne. tanú3 elmondása szerint ezen meglepődött, hiszen ilyen nagyságrendű összeget ebből a munkából kitermelni nem lehetett. A tanú elmondása szerint nem állt szándékában, hogy bármilyen összeget is fizessen I.rendű vádlott nevenak. Ekkor I.rendű vádlott neve elmondta, hogy figyelemmel arra, hogy tanú6 mutatta be tanú3, most már nagyobb a bizalma vele szemben, ezért elfogadja, ha nem adja át a munkát alvállalkozásba, hanem az általa megjelölt összeget neki kifizeti. Azt is közölte, hogy másnap 16 óráig át kell adni ezt az összeget készpénzben. A tanú elmondása szerint ekkor I.rendű vádlott neve azt állította, hogy ha nem adja át a munka 50 %-t a PENTA-nak, vagy nem fizeti ki a 30 M forintot, akkor Ő mindent el fog követni annak érdekében, hogy öt és a vállalkozását tönkre tegye és a pályázaton elnyert beruházást meghiúsítsa. Azt is közölte, hogy ha kifizeti a követelt összeget, akkor bekerülhet a kedvezményezett vállalkozók klubjába és élvezheti a továbbiakban ennek előnyeit is. Ekkor került sor arra, hogy I.rendű vádlott neve közölte, hogy a személyes érintkezések során kerüljék a pénz említését, az összeget nevezzék dokumentációnak, vagyis 1 M forint egyenlő egy dokumentációval.
A tanú elmondása szerint ekkor elköszönt I.rendű vádlott nevetól és távozott.


Másnap, vagyis augusztus 22-én a délelőtti órákban I.rendű vádlott neve telefonon hívta és érdeklődött, hogy hogyan döntött. Ekkor közölte vele, hogy hajlandó megkötni az alvállalkozói szerződést a PENTA Kft.-vel, így az összeget nem fizeti ki a számára. I.rendű vádlott neve a közlést tudomásul vette és ekkor ő még megkérdezte, hogy "szent a béke" közöttük, mire közölte, hogy természetesen az, de a megállapodással azonnal menjen el a PENTA Kft-hez és írja alá.


tanú3 előadta, hogy ennek a kérésnek eleget tett, felhívta a PENTA Kft Vezetőjét tanú5t és megállapodtak abban, hogy beviszi az aláírt megállapodást. tanú5 már nem tudott találkozni, ezért a megbízottjának átadta az általa aláírt megállapodást és kérte, hogy azt továbbítsa tanú5 felé. Ezt követően telefonon felhívta tanú5t és kérte, hogy jelezze I.rendű vádlott neve felé, hogy a megállapodást megkötötték.


tanú3 előadta, hogy ezt követően augusztus 25-én megkötötték a megállapodást az Önkormányzattal, majd 28-án jelentkezett tanú4 a CETASO Kft. részéről azzal, hogy tanú5 kéri, hogy a CETASO Kft. irodájában üljenek össze és kössék meg a konkrét alvállalkozói szerződést.
A találkozás 29-én létrejött és ezen részt vett tanú4, tanú5 és ö. Ennek során tanú5 közölte vele, hogy tudomása van arról, hogy a fővállalkozói szerződés megkötése már megtörtént és kérte, hogy a köztük lévő alvállalkozói szerződés részleteit beszéljék meg. Ekkor tanú3 kérdést intézett tanú5 felé, hogy neki milyen feladata van vagy Volt I.rendű vádlott neve felé. Ekkor tanú5 közölte, hogy az ő feladata 30 M forint, ezért közölte vele tanú3, hogy ebből a vállalkozásból ilyen nagyságrendet nem tud kigazdálkodni. Ekkor tanú5 közölte, hogy ő úgy gondolta, hogy olyan áron kapja meg a munka 50 %-t, amiből teljesíteni tudja a vállalt 30 M forintot és ezen túlmenően a szokásos nyeresége is megmarad. Ez azt jelentette volna, hogy neki, vagyis tanú3nek kellett volna kitermelni a I.rendű vádlott neve által követelt 30 M-t, mégpedig a fele munkából Ekkor közölte tanú5, hogy ha Ő ki tudta volna termelni ezt a 30 M forintot és ki akarta volna fizetni, úgy semmi szükség nem lett volna az ő szerepükre és ezt közvetlenül I.rendű vádlott nevenal lerendezhette volna. tanú5 ekkor azt az ajánlatot tette, hogy osszák szét a munkát fele-fele arányban és fejenként 15 M forintot adjanak össze, mire közölte vele, hogy nem hajlandó fizetni I.rendű vádlott nevenak. Végül is a megbeszélés eredménye az lett, hogy tanú5 nem jött létre a szerződés aláírása, így ő közölte, hogy erről tájékoztatja I.rendű vádlott nevet, majd egymástól elbúcsúztak és elváltak.


A tanú elmondása szerint tanú4 végig jelen volt a megbeszélésen, de gyakorlatilag nem avatkozott bele a beszélgetésbe.


Néhány nappal később tanú4 felkereste és közölte vele, hogy mivel a megállapodás nem jött létre, életbe lép a korábbi ultimátum, I.rendű vádlott neve üzeni, hogy fizesse ki neki a 30 M forintot és erre két napos határidőt adott.


tanú3 elmondása szerint erre visszaüzent, hogy nem tudja ezt az összeget kifizetni, mire I.rendű vádlott neve tanú4ön keresztül üzent, hogy itt nem lehet alkudozni.


Ezt követően kb. 2 hétig nem történt semmi és már abban bízott, hogy az ügy gyakorlatilag lezárult, majd később kiderült, hogy I.rendű vádlott neve állítólag ez idő alatt külföldön tartózkodott. Ezután felgyorsultak az események.


tanú3 előadta, hogy végül is úgy döntött, hogy a rendőrség segítségét fogja kérni azért, hogy tudja dokumentálni, hogy mi hangzik el közte és I.rendű vádlott neve közötti beszélgetések során, mégpedig azért, hogy ha utóbb valamilyen ügy lenne a dologból meg tudja magát védeni. Ezért a rendőrséghez fordult és beszámolt a vele történt eseményekről.


tanú3 2000. október hó 12. napján tett vallomást a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatalnál, ahol előadta a legutóbbi telefonbeszélgetést követő események alakulását Ezek szerint mivel I.rendű vádlott neve október 12-én 12,15 óráig nem telefonált, holott a megállapodás szerint ő kereste volna, ezért felhívta telefonon és megállapodtak abban, hogy 14 órakor találkoznak a Gellért Szálló presszójában. A tanú elmondása szerint I. rendű vádlott neve először egy ügyvédi irodát javasolt, de azt ő nem fogadta el. A tanú vallomása szerint a megbeszélt időpontban, vagyis 14 órakor megjelent a Gellért Szálló presszójában, I.rendű vádlott neve pedig 10 perces késéssel. Kezdetben közömbös dolgokról beszélgettek, I.rendű vádlott neve egy kávét, ő pedig egy üveg sört fogyasztott el, majd rátért a dokumentumok kérdésére és közölte I.rendű vádlott nevenal, hogy az említett dokumentációk nála vannak, a mellette levő diplomata táskában. Ekkor I.rendű vádlott neve közölte, hogy ezt ne itt intézzék el, hanem menjenek ki a gépkocsijához. Elfogadta az ajánlatot, ezért fizettek és kimentek. Út közben I.rendű vádlott neve közölte vele, hogy most már "szent a béke" és közölte vele azt is, hogy ezek után az ő sorsa is jobbra fog fordulni.

Amikor I.rendű vádlott neve gépkocsijához értek I. rendű vádlott neve arra kérte, hogy szálljon be a gépkocsiba. Ezt Ő megtette, pontosan úgy, hogy a gépkocsi bal első ajtajánál a vezető ülésre tette a táskát, majd a gépkocsit megkerülte és beült a jobb oldali első ülésre. Ezt követően I.rendű vádlott neve is beszállt az autóba, majd megkérdezte tőle, hogy nem akarja-e a pénzt megnézni, mire I. rendű vádlott neve közölte, hogy megbízik benne. Ennek ellenére kinyitotta a táskát és megmutatta neki "dokumentációkat", vagyis a pénzt Ekkor ő kijelentette, hogy minden rendben van és felajánlotta, hogy elviszi a gépkocsijához. tanú3 - vallomása szerint - megkérdezte I.rendű vádlott neve -t, nem akarja-e megszámolni a pénzt, mire válaszolta, hogy nem, majd tanú3 közölte, hogy a táskát ajándékba adja a pénzhez.
Ezt követően közölte I.rendű vádlott nevenal, hogy nem kívánja, hogy elvigye a gépkocsijához, ezért a táskát a hátsó ülésre, illetve az első ülés mögé a padlóra letette, kezet fogtak, ö kiszállt a gépkocsiból, majd még eközben az egészségi állapota felől érdeklődött, mire I. rendű vádlott neve közölte, hogy köszöni szépen, jól van. Ezután ö a helyszínről távozott.


tanú3 a tárgyaláson nyomozati vallomását változatlan tartalommal fenntartotta és megismételte.


Összességében tehát megállapítható, hogy I.rendű vádlott neve a nyomozás és a tárgyalás során egymástól eltérő vallomásokat tett Legelső nyomozati vallomása során kizárólag arról tett említést, hogy tanú3 dokumentumokat ígért számára és dokumentumok átadása céljából találkoztak a Gellért téren, majd a gépkocsiban, amikor a táskát kinyitotta akkor látta, hogy pénz van a táskában.


Elmondása szerint ekkor az első gondolata az volt, hogy csapdát állítottak a számára, ezért úgy döntött, hogy a rendőrségre viszi a pénzt tanú3val együtt, ám tanú3 kiszállt a kocsiból és elment.


A későbbiek során vallomását alapvetően módosította és a továbbiakban már arra hivatkozott, hogy tanú3 nem csupán terhelő bizonyítékokat ígért a számára, hanem a Kútvölgyi kórházban történt beszélgetés alkalmával felvetette, hogy a Kisgazda Pártot is szeretné anyagilag támogatni. tanú3 Ötlete volt, hogy a Kisgazda Pártnak szánt támogatást a beszélgetésük során dokumentációnak nevezzék, így ennek következtében, amikor ha valóban dokumentumokról beszéltek, akkor elhangzott a dokumentum kifejezés, hiszen ezek a terhelő dokumentumok voltak, de akkor, amikor tanú3 a Kisgazda Párt támogatásáról tett említést, akkor ezzel a célzattal emlegette a dokumentációt. I.rendű vádlott neve vádlott elmondása szerint tehát eltérő értelemben használták a dokumentum és a dokumentáció kifejezést.

A vádlott elmondása szerint ennek következtében a beszélgetés során keveredtek a dokumentum és dokumentáció kifejezések, azonban ezek alatt mindenki mást értett. I.rendű vádlott neve ezzel kapcsolatosan előadta azt is, hogy ö maga a Kisgazda Párt anyagi támogatásával nem igen foglalkozott, hiszen az tanú3 saját és önkéntes elhatározása volt.


Megállapítható ezen túlmenően, hogy tanú3 mind a nyomozás, mind a tárgyalás során egyértelműen és következetesen adta elő, hogy a pályázat megnyerése után I.rendű vádlott neve kezdeményezte a tárgyalások felvételét, I.rendű vádlott neve volt az, aki kilátásba helyezte, hogy a pályázat kimenetelébe beavatkozik és ennek elmaradását attól tette függővé, hogy tanú3 a megnyert pályázati munkáknak 50 %-t előbb a CSŐSZER-nek; majd miután erre tanú3 nem volt hajlandó, 50 %-t a PENTA Kft-nek adja át.
I.rendű vádlott neve vetette fel, hogy amennyiben nem adja át a munka 50 %-t, úgy abban az esetben fizessen 30 M forintot. A beszélgetések során végül is sikerült 20 M forintra lealkudni az összeget és végül: október 12-én a 20 M forint átadása végett találkoztak a Gellért Szálló presszójában.


tanú3 az eljárás során határozottan és következetesen tagadta, hogy szó lett volna arról, hogy ő bármilyen formában anyagilag támogatni kívánta volna a Kisgazda Pártot és a dokumentumok kifejezést kizárólag azért használták, mivel I.rendű vádlott neve javasolta, hogy a beszélgetések során ne pénzt említsenek, hanem dokumentumot, illetve dokumentációt. így került sor arra, hogy hol 20, hol 10, hol 30 dokumentációról beszéltek, mivel 1 M forint egy dokumentációnak felelt meg.


A bíróság tanúként hallgatta meg tanú4, aki a CETASO Kft. Vezetője volt és a vonatkozó pályázat közbeszerzési ügyeit intézte, valamint közvetített tanú3 és I.rendű vádlott neve között


tanú4 tanút a nyomozás során összesen három ízben hallgatták meg. 2000. október 13-án tanú4 igen részletes vallomást tett, amelynek során rendkívül aprólékosan ecsetelte a közbeszerzési eljárást, ám a I.rendű vádlott nevenal kapcsolatos eseményekről mindössze úgy nyilatkozott, hogy I.rendű vádlott nevenal összesen két esetben találkozott, egyszer a Döntőbizottsági ülésen, egyszer pedig a munkahelyén a HM-ben ,amikor is I.rendű vádlott neve egy állást ajánlott fel számára. A tanú elmondása szerint I.rendű vádlott neve ezt követően többször is felhívta de kizárólag az állásügy került szóba. E vallomásában kijelentette, hogy I.rendű vádlott neve a közbeszerzési eljárás ideje alatt, vagy azt követően a csatornaépítési tenderrel kapcsolatosan semmiféle kéréssel nem fordult hozzá, nem közvetített és nem üzent tanú3 részére.


Ezt követően tanú4 október 13-án ismételten meghallgatták tanúként, amikor is tanú4 már részletesen beszámolt a CSŐSZER szerepéről, beszámolt arról, hogy I.rendű vádlott neve milyen összeget követelt tanú3ől és, hogy milyen eszközök merültek fel, hogy a CSŐSZER-t győztesnek hozzák ki a közbeszerzési pályázat során, illetve , hogy a CSŐSZER a munkálatok 50 %-t megkapja, vagy más lépjen a helyébe. Ugyanakkor viszont e vallomásból megállapítható, hogy tanú4 ez alkalommal ezekről a tényekről kizárólag olyan formában számolt be, hogy ezeket tanú3 elmondásából tudja, tehát e vallomásában már lényegesen több körülményről nyilatkozott, ám ezeket nem hozta összefüggésbe I.rendű vádlott nevenal, illetve a I.rendű vádlott nevenal való kapcsolatáról közvetlenül nem nyilatkozott.


Ezt követően került sor 2001. április 6-án az ismételt tanúmeghallgatására, amikor már egyértelmű nyilatkozatot tett atekintetben, hogy I.rendű vádlott neve arra kérte, illetve "sugallta", hogy a CSŐSZER-t hozzák ki nyertesnek a pályázat során. Részletesen, illetve egyértelműen beszámolt arról, hogy beszélt tanú3lel, hogy I.rendű vádlott neve nyomásával szemben milyen teendőkre kerülhet sor, netán a CSŐSZER alvállalkozóként! bevonására és beszámolt arról is, hogy I.rendű vádlott neve egyre keményebben próbálta befolyásolni a döntésében.


A tanú elmondta, hogy ezen rendkívül meglepődött, hiszen nem szokásos, hogy egy országgyűlési képviselő, egy Bizottsági elnök ilyen kéréssel álljon elő. Ebből következően a továbbiakban ő már óvatosan járt el, ugyanis nem akarta, hogy bármilyen meg nem engedett tevékenységért esetleg megbírságolják.


tanú4 e tanúvallomásában előadta, hogy ezt a tényt közölte tanú3lel is. tanú3lel beszéltek arról is, hogy "mi legyen I. rendű vádlott neve úr nyomás-gyakorlásával" és az is felmerült, hogy bevonja-e alvállalkozóként a CSŐSZER-t, vagy sem. A tanú vallomása szerint ez természetesen már a Döntőbizottság, illetve az Önkormányzat ismételt eredmény hirdetése után volt.


A tanú e nyomozati vallomásában úgy nyilatkozott, hogy nem emlékszik rá, hogy I.rendű vádlott neve korábban megkereste-e azzal, hogy érdeklődjön tanú3nál, hogy bevonná-e a CSŐSZER-t. Arra sem emlékezett, hogy tanú3 megkérte -e, hogy jelezze I.rendű vádlott nevenak, hogy a CSŐSZER-t nem vonja be. Arra sem emlékszik, hogy a PENTA hogyan és milyen formában került képbe.

E vallomásában is megerősítette, hogy a CETASO székhelyén, illetve irodájában létrejött beszélgetés során nem figyelte, hogy tanú3 és tanú5 miről tárgyalnak.


Határozottan állította, hogy nem történt olyan, hogy I.rendű vádlott neve azzal kereste volna meg, hogy mivel nem jött létre a tanú3-Nagy megállapodás, hogy tanú3 fizessen I.rendű vádlott neve részére 30 M forintot.
A tanú a nyomozás során arra hivatkozott ,hogy ezt először tanú3ől hallotta, amikor elmesélte neki I. rendű vádlott neve követelését. A tanú határozottan állította, hogy I. rendű vádlott neve neki nem beszélt pénzről, illetve követelésről, ezért ilyet nem is továbbíthatott tanú3nak.
tanú4 e nyomozati vallomásában előadta továbbá, hogy olyan viszont történt, hogy I.rendű vádlott neve többször is felhívta és egyre keményebben próbálta befolyásolni a döntésében és olyan hangnemben beszélt vele, hogy "meg kellett sértődnöm". A tanú elmondta, hogy "egyértelművé tette, hogy amennyiben nem támogatja a kérést, akkor Ő minden eszközzel megpróbálja megakadályozni a beruházást illetve meg fog támadni minden döntést".

tanú4 a tárgyaláson rendkívül részletes fejtegetésbe bocsátkozott atekintetben, hogy milyen körülmények között folyt le a közbeszerzési eljárás, a Döntőbizottsági tárgyalás és gyakorlatilag I.rendű vádlott neve szerepéről csupán érintőlegesen tett említést.
A tanú tárgyalási vallomása szerint a Döntőbizottsági ülés után valóban felhívta I.rendű vádlott neve; de gyakorlatilag a település5i beruházásról csak érintőlegesen beszéltek. I.rendű vádlott neve semmire nem próbálta rávenni, mindössze annyit mondott, hogy nem megengedhető a közbeszerzési eljárások területén, hogy kiugróan drága ajánlat legyen a nyertes. Ilyen dolgokról beszélgettek, de I.rendű vádlott neve semmire nem befolyásolta. Többszöri kérdés után végül is elismerte, hogy I.rendű vádlott neve a CSÖSZER-t is szóba hozta, de a tanú tárgyalási vallomása szerint csupán olyan formában, hogy általánosságban nem megengedhető, hogy egy olyan cég, mint a CSŐSZER, aki a legalacsonyabb árajánlatot teszi, ne nyerjen a magasabb árajánlatot tevő cégekkel szemben.

Ugyanakkor viszont a tárgyalási vallomásában is úgy fogalmazott, hogy I. rendű vádlott neve felvetésére nyomban arra hivatkozott, hogy nem szegheti meg a törvényt.

Nem tudott elfogadható választ adni arra a kérdésre, hogy miért kellett volna megszegnie a törvényt, miért kellett ilyen kijelentést tennie, ha I.rendű vádlott neve részéről valóban semmiféle befolyásolás nem történt.

Kérdésre határozottan kijelentette, hogy I.rendű vádlott neve vele nem üzent semmit tanú3nek, továbbá kijelentette azt is, hogy I.rendű vádlott nevetól származó üzenetet soha, senkinek nem adott át.

tanú4 tanú a tárgyaláson e kezdeti határozott kijelentések után végül is úgy nyilatkozott, hogy ma már nem igazán emlékszik a I. rendű vádlott neve ügy egyes részleteire, I.rendű vádlott nevenal kapcsolatos eseményekre, illetve a vele történt beszélgetésekre.

Ezt követően a bíróság a korábbi nyomozati vallomásának egyes részleteit tételesen a tanú elé tárta. Ennek során szó szerint a tanú elé tárta a nyom. ir. 197. oldalának utolsó bekezdését, amelyre nézve végül is tanú4 tanú kijelentette, hogy "nem egészen így emlékszem, hogy azt mondtam volna, hogy I. rendű vádlott neve közölte, hogy hozzuk ki a CSŐSZER-t győztesnek. Az a jegyzőkönyv, amit ott mondtam, az a legbiztosabb, hiszen akkor emlékeztem a legjobban. Ha így szerepel a nyilatkozatomban, akkor az úgy jó, ha ezt nyilatkoztam, akkor azt fenntartom, az biztos úgy volt".
A bíróság ezen túlmenően a tanú bizonytalankodására és ellentmondásos vallomására figyelemmel tanú4 elé tárta a nyomozati iratok 198. old. 3. bekezdését is, amelyben az szerepel, hogy tanú3lel beszélt arról, hogy mitévők legyenek I.rendű vádlott neve nyomás-gyakorlásával kapcsolatosan, bevonja-e alvállalkozóként a CSÖSZER-t, vagy sem. E vallomás elébe tárása után tanú4 úgy nyilatkozott "a nyomozati vallomás 198. old. 3 bekezdésében elmondottakat teljes egészében fenntartom, egy évvel ezelőtti irat, biztos, hogy jobban emlékeztem".

Ezt követően a bíróság tanú4 elé tárta a nyom. ir. 201. old. 1. bekezdését, amelynek lényege szerint I.rendű vádlott neve, "egyre keményebben próbálta befolyásolni a döntésben", amelyre tanú4 a következő nyilatkozatot tette: "szerintem az első, második beszélgetések egyikének, a bizonyos CSÖSZER-es beszélgetésnek lehetett valami utánzöngéje I. rendű vádlott neve fenyegetőzése.


Hangsúlyozom, hogy most már az eseményekből erre az egy telefonbeszélgetésre emlékszem pontosan, mert ez emberileg mély nyomot hagyott bennem. Amennyiben ez a tanúvallomásom született, azt természetesen fenntartom, hiszen az kb. egy évvel ezelőtti vallomásom lehet, amikor az eseményekre sokkal jobban emlékeztem."


Összességében tehát megállapítható, hogy tanú4 tanú az eljárás különböző szakaszában, attól függően, hogy az eljárás előre haladtával milyen tények és körülmények kerültek a nyomozó hatóság birtokába, egymástól alapvetően eltérő vallomásokat tett. Jellemző tanú4 magatartására, hogy a bírósági tárgyaláson ezen egymástól alapvetően eltérő vallomások elébe tárása után is úgy nyilatkozott, hogy mind a hármat teljes terjedelmében fenntartja, ugyanakkor többszöri kérdésre nem tudta, vagy legalább is nem volt hajlandó magyarázatot adni az ellentmondások okára. A tárgyalás közvetlensége folytán a bíróság egyértelműen tapasztalta, hogy tanú4 saját eljárásjogi pozícióját esetleg rosszul megítélve igyekezett olyan jellegű vallomást tenni, hogy ő személy szerint a legkisebb mértékben legyen érintve I.rendű vádlott neve és tanú3 kapcsolatában.


A bíróság a tanú vallomását annak megfelelően mérlegelte, hogy az egymástól alapvetően eltérő vallomások közül melyik az a vallomása, amelyet egyéb bizonyítékok is alátámasztanak, illetve megerősítenek. Figyelembe véve tanú3 következetes nyomozati és tárgyalási vallomását a bíróság arra a felismerésre jutott, hogy tanú4 által is fenntartott 2001. április 6-án kelt nyomozati vallomását lehet a tényállás megállapításánál elfogadni, ugyanis egyrészt ezt maga a tanú is fenntartotta, másrészt ez áll összhangban az eddig feltárt bizonyítási anyaggal.


A bíróság tanúként hallgatta meg tanú6t, aki a nyomozás során előadta, hogy I.rendű vádlott nevet 1996. óta ismerte, majd 1998-tól országgyűlési képviselő lett ő is és ezen túl az FKgP-n belül létrejött Vállalkozói Tagozat és Klub országos elnöke volt. Elmondta a tanú azt is, hogy tanú3 is ismerte korábbról, 1998-ban mutatták be egymásnak őket és 2000. nyarán tudta meg, hogy az Ő cége lett a kivitelezője a település9-település5 csatornázási beruházásnak.

A tanú elmondta, hogy tanú3 egy alkalommal azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy meg tudna-e szervezni egy találkozót I.rendű vádlott nevenal, ugyanis tudomása szerint I.rendű vádlott neve feltehetően félre van tájékoztatva cégével kapcsolatosan és ezért szeretne bizonyos iratokat, dokumentumokat megmutatni I.rendű vádlott nevenak azzal, hogy meggyőzze, hogy a cégével és a beruházással nincs semmiféle probléma.


A tanú elmondása szerint ezt követően I.rendű vádlott nevenal felvette a kapcsolatot, aki akkor éppen a Kútvölgyi Kórházban volt és megbeszélt egy találkozót tanú3lel. Ő később érkezett a helyszínre, amikor is már I.rendű vádlott neve és tanú3 egymással tárgyaltak, ő ezért félre is húzódott azzal, hogy nyugodtan tudják a problémáikat megbeszélni.


Előadta , hogy a Gellért téren történt I. rendű vádlott neve-tanú3 találkozóig Ő tanú3lel nem találkozott többet, telefonon sem beszélt vele. Ezen túlmenően I.rendű vádlott nevenal sem beszélt, így fogalma sincs arról, hogy végül is tanú3nek sikerült-e I.rendű vádlott nevet meggyőzni cége és a beruházás körülményeiről.


A tanú a nyomozás során előadta, hogy neki I.rendű vádlott neve olyat nem mondott, hogy tanú3 valamilyen politikusokra terhelő információkat vagy dokumentációkat szeretne átadni és nem került szóba közöttük az sem, hogy vajon miért találkozik tanú3lel a Gellért téren.


tanú6 tanú a tárgyaláson előadta, hogy I.rendű vádlott nevet 199G. óta, tanú3 1998. óta ismerte. A tanú elmondása szerint egyszer a nyár folyamán tanú3 érdeklődött nála telefonon, hogy ismeri-e I.rendű vádlott nevet és szeretné, ha összehozna egy találkozót közöttük.
tanú6 erre ígéretet tett, de mivel I.rendű vádlott neve ekkor szabadságon, vagy éppen külföldön volt, a kapcsolat felvétel nem sikerült, majd miután tanú3 ismételten jelentkezett nála augusztusban telefonon, hogy feltétlenül beszélnie kellene I. rendű vádlott nevenal, ekkor felvette a kapcsolatot az akkor a Kútvölgyi kórházban lévő I. rendű vádlott nevenal és megbeszélték, hogy közösen bemennek meglátogatni.
Ez a megbeszélés közte és tanú3 között az ő nyaralójában történt.


A tanú a tárgyaláson előadta, hogy kíváncsiságból megkérdezte tanú3, hogy milyen ügyben szeretne I.rendű vádlott nevenal beszélni, aki előadta, hogy tudomása szerint I.rendű vádlott neve félre van informálva cégéről és a csatornázási beruházásokkal kapcsolatosan. A tanú elmondása szerint tanú3 közölte, hogy szeretne I.rendű vádlott nevenal személyesen találkozni és bizonyos dokumentumokat átadni neki az üggyel kapcsolatosan. Érzése szerint tanú3 valószínűleg nem csupán a csatornázási beruházással, hanem a saját cégével kapcsolatos iratokra, dokumentumokra, iratokra gondolt, de ő ebbe nem folyt bele.


A kórházban megtartott találkozóra Ő késve érkezett meg, de előzetesen mindkettőjüket tájékoztatta telefonon, hogy balesete volt, ezért később fog a helyszínre érkezni.
Amikor a kórházba megérkezett látta, hogy tanú3 és I.rendű vádlott neve, az előtérben beszélgetnek, ezért odament, üdvözölte őket és a továbbiakban félre húzódott, nem igazán kísérte figyelemmel a kettejük beszélgetését, hanem saját gépkocsi balesetének ügyét intézte telefonon.

Kérdésre a tanú határozottan kijelentette, hogy nem fordult elő olyan, hogy I. rendű vádlott neve őt megkérte volna arra, hogy hozza össze tanú3lel.
Ugyancsak nem volt olyan, hogy I.rendű vádlott neve üzent volna valamit vele tanú3nek.
A tanú szerint I.rendű vádlott neve soha nem mondta előtte, hogy találkozni szeretne tanú3-al.


tanú6 tanúvallomásával kapcsolatosan tanú3 következetesen fenntartotta saját vallomását, mely szerint tanú6 L. jelentkezett nála, hogy I.rendű vádlott nevenak problémája van a csatornaépítéssel és I. rendű vádlott neve őt is és a polgármestert is korrupcióval gyanúsította.
tanú6 ezzel kapcsolatosan fenntartotta a saját vallomását, hogy nem ő, hanem tanú3 jelentkezett első ízben és a tanú3 által említett korrupciós gyanúról sincs tudomása.


tanú6 tanúvallomásában utalt arra is, hogy a Kisgazda Párt Vállalkozói Tagozatának egyik ülésén találkozott tanú3lel és még üdvözölték is egymást. tanú3 ezzel kapcsolatosan arra hivatkozott, hogy bár meghívót több esetben is kapott tanú6tól, azonban e rendezvényekre egyetlen egyszer sem ment el.


A tanú vallomásával kapcsolatosan I.rendű vádlott neve arra hivatkozott, hogy tanú6nak említette, hogy tanú3 terhelő dokumentumokról beszélt neki a kórház aulájában, mégpedig a közbeszerzésekkel, a csatorna beruházásokkal kapcsolatos terhelő dokumentumokról.
tanú6 ezzel szemben határozottan állította, hogy amennyiben közte és I.rendű vádlott neve között a politikusokra terhelő dokumentum szóba került volna, egészen biztosan rákérdezett volna, hogy milyen iratokról van szó.
Végül is I.rendű vádlott nevenal történt szembesítése során úgy foglalt állást, hogy nem emlékszik a I.rendű vádlott neve által elmondottakra, nem emlékszik arra, hogy neki I.rendű vádlott neve terhelő vagy nem terhelő dokumentumokról beszélt volna, azt azonban bizonyosnak tartja, hogy a terhelő dokumentumok szóba kerülése "felkeltette volna az érdeklődését".


A bíróság tanúként hallgatta ki tanú12t, aki előadta a nyomozás során, hogy I.rendű vádlott nevet korábban nem ismerte, őt egyetlen alkalommal látta, mégpedig a település5i csatorna-beruházás tárgyában folytatott Közbeszerzési Döntőbizottsági tárgyaláson. tanú3 1995. évtől, polgármesterré választása óta ismeri.
A tanú elmondta, hogy a település5i önkormányzat polgármestereként tudomással bír a pályázatról, hiszen ők írták ki 2000. februárjában a pályázatot. A pályázat nem csupán település5, hanem település8 területét is érintette. A pályázat lebonyolításával kapcsolatban előadta, hogy azzal a CETASO Kft-t bízták meg, ugyanis azt szerették volna elérni, hogy minden a legszabályosabban és főleg a törvényes előírásoknak megfelelően történjen. Ennek következtében a pályázatokkal, a pályáztatással kapcsolatosan a CETASO Kft-vel, nevezetesen tanú4el tartották a kapcsolatot


A tanú a nyomozás során előadta; hogy a képviselő testület döntése után egy alkalommal felhívta telefonon tanú4 és kérdezte tőle, hogy miért haragszik rá I.rendű vádlott neve. tanú4 ekkor valami olyasmit mondott hogy olyan információ birtokába jutott, hogy I.rendű vádlott neve meg akarja támadni az Önkormányzat döntését és az egész közbeszerzési pályázatot. Ezt követően került sor arra, hogy a CSŐSZER Rt. valóban jogorvoslattal élt amiatt, hogy kizárták a pályáztatásból, ezért Döntőbizottsági tárgyalásra került sor és itt találkozott I.rendű vádlott nevenal.


A tanú elmondása szerint I.rendű vádlott neve bemutatkozott és közölte a jelenlevőkkel, hogy ő az Országgyűlés Közbeszerzési Bizottságának az elnöke. A tanú elmondása szerint I.rendű vádlott neve azt is megjegyezte, hogy ezen a Döntőbizottsági ülésen azért jelent meg, mert ő kérte a közbeszerzési eljárás egészének felülvizsgálatát. tanú4 ekkor arra kérte a biztost, hogy a I.rendű vádlott neve által elmondottakat vegye jegyzőkönyvbe. A tárgyalás után tanú4 arról tájékoztatta, hogy azért tartotta fontosnak I.rendű vádlott neve szavainak jegyzőkönyveztetését, mert jó bizonyíték lesz a későbbiekben, ha valamilyen vita vagy per támadna a közbeszerzési eljárással kapcsolatban, ugyanis I.rendű vádlott nevenak nincs joga a közbeszerzési eljárást felülvizsgálni.


A tanú a nyomozás során elmondta, hogy végül is a Döntőbizottság határozata értelmében a CSŐSZER Rt-t érvényes pályázónak tekintették és elrendelték a pályázat újra értékelését. Ezt követően került sor arra, hogy tanú3 felhívta azzal, hogy személyesen szeretne vele találkozni. E találkozás alkalmával tanú3 elmondta neki, hogy megzsarolták, azaz, hogy fizetnie kell 30 M forintot, különben a közbeszerzési eljárást ismételten meg fogják támadni, egyúttal közölte azt is, hogy mivel SZDSZ-es polgármester, őt is ki fogják csinálni.
tanú3 elmondta, hogy a fenyegetés I.rendű vádlott nevetól ered, ugyanis a Kútvölgyi kórházban találkozott vele és innen származik a fenyegetés.
tanú3lel megbeszélték azt, hogy mitévők legyenek és végül is abban maradtak, hogy I.rendű vádlott nevenak nem szabad fizetni.


Megbeszélték azt is, hogy ebből a beruházásból ilyen nagyságrendű összeget nem is lehet kifizetni.


tanú12 tanú a tárgyaláson előadta, hogy a pályáztatás során ismerték meg tanú4-t a CETASO Kft. vezetőjét és közölték vele, hogy milyen feltételek mellett, mi az elvárásuk a pályáztatás lebonyolítása kapcsán. A célkitűzésük az volt, hogy minden szabályosan és törvényesen történjék és ezt követően került sor arra, hogy a CETASO elkezdte a munkát. A későbbiek során minden úgy alakult, ahogy azt már korábban a nyomozati vallomásában előadta, - végül is tanú3 cége a PMVCS lett a győztes. A CSŐSZER-t a bankgaranciájának fogyatékossága miatt zárták ki, majd a jogorvoslati eljárás során a Közbeszerzési Döntőbizottság visszahelyezte a CSŐSZER-t az érvényes pályázók közé, így tudomásul vették valamennyien, hogy a CETASO-nak ismét értékelnie kell a pályázatokat. Az újra értékelés során a PMVCS még az első fordulónál is jobb eredménnyel került ki győztesen a pályázatból.
A tanú előadta, hogy a CSŐSZER jogorvoslata előtt a Közbeszerzési Tanács döntését megelőzően felhívta tanú4 és kérdezte, hogy ismeri-e I.rendű vádlott nevet, ugyanis állítólag meg akarja támadni a közbeszerzési döntést és tanú4 jelezte, hogy mintha I. rendű vádlott neve haragudna rá. Ekkor tanú4 nem említette, hogy I.rendű vádlott neve a CSŐSZER-t szeretné győztesnek kihozni, de azt igen, hogy I.rendű vádlott neve nehezményezte, hogy ö SZDSZ-es polgármester.

A tanú elmondása szerint bár pontosan már nem emlékszik a beszélgetés körülményeire. de tanú4 szavaiból, szóhasználatából arra kellett következtetnie és az volt a lényeg, hogy I.rendű vádlott neve azt nehezményezte, hogy nem a CSŐSZER nyert A Közbeszerzési Tanács második döntése után került sor arra, hogy tanú3 arról tájékoztatta, hogy nála is nehezményezték, hogy ő nyerte meg a pályázatot és állítólag I.rendű vádlott neve 30 M forintot kért azért, mert megnyerte a pályázatot, ellenkező esetben ismételten megtámadja a döntést. A tanú a tárgyaláson határozottan kifejtette, hogy ekkor azt javasolta, hogy ne fizessenek I.rendű vádlott nevenak hiszen így nem lehet dolgokat kezelni. Nagyon meglepődött egyébként a 30 M-s kérésen, de végül is vállalták, hogy ha úgy adódik, jogi útra terelik a dolgokat Ebből következően arról nem is beszéltek, hogy hogyan és miből lehetne a nyertes beruházás után kifizetni a 30 M forintos "sikerdíjat I.rendű vádlott nevenak."
A tanú elmondása szerint tanú3 ezt az esetet úgy adta elő, hogy vagy készpénzben ki kell fizetnie a 30 M forintot I.rendű vádlott nevenak, vagy be kell vonnia alvállalkozóként a PENTA Kft-t a beruházásba.
tanú12 egyebekben a nyomozás során tett vallomását teljes egészében fenntartotta, amellyel kapcsolatosan tanú4 is elismerte, hogy valóban beszélt telefonon tanú12val a CSŐSZER bevonásával kapcsolatban.


A bíróság tanú12 vallomását elfogadta, ugyanis egyrészt szavahihetőségéhez kétség nem fért, másrészt az ügyben érdektelen tanú vallomása megerősítette egyrészt tanú3, másrészt tanú4 nyomozati vallomását.


A bíróság tanúként hallgatta meg tanú5t, aki a nyomozás során előadta, hogy Ő, mint a PENTA Kft Ügyvezetője ugyancsak pályázatot nyújtott be a település5-település8 csatornaépítési közbeszerzési eljárása során.


A pályázatot a PMVCS Kft nyerte el, amelynek ügyvezetője tanú3 volt Miután a pályázatból kiesett, így a továbbiakban már nem foglalkozott a tenderrel annál is inkább, mivel a PMVCS-nek viszonylag nagy előnye volt a cégével szemben.
A tanú a nyomozás során előadta, hogy pontosan már nem emlékszik, hogy mikor, de tanú3 a PMVCS vezetője a képviselői testület döntését megelőzően, vagy azt követően megkereste, hogy esetleg alvállalkozóként bevonná a település5i munkálatok elvégzésébe.
A tanú előadta, hogy tanú3 egyébként több éve ismeri, hiszen különböző versenytárgyalásokon már indultak közösen. Együtt azonban még nem dolgoztak alvállalkozó-fővállalkozó viszonylatában.

A tanú elmondása szerint tanú3 megjelent az irodájában és itt megállapodtak szóban, hogy amennyiben a település5i tendert a PMVCS nyeri, a munka 50 %-t elvégezheti a cége. Valószínűleg ekkor egyeztek meg abban, hogy ő előre megszövegezi a megállapodást, amely meg is történt, majd néhány nappal később főmérnöke átvitte tanú3nek, majd azt tanú3 aláírásával vissza is hozta.
Arra már nem emlékszik pontosan, hogy már aláírva vitték el, vagy a visszahozatal után írta alá. Elfoglaltságuk miatt személyesen nem tudtak egyeztetni a szerződés aláírása kapcsán.
Ezt követően kb. 2 héttel később személyesen is találkozott tanú3 el, mégpedig tanú4 belvárosi irodájában azért, hogy ott egy olyan személy jelenlétében beszéljék meg a megállapodás részleteit, aki az eljárást részleteiben is ismeri.
A tanú elmondása szerint hozzávetőlegesen egy órát tárgyaltak, de végül is nem tudtak megegyezni a munka műszaki és területi megosztásában, így aztán a későbbiekben sem folytatták a tárgyalást ezzel kapcsolatban. Ezt követően már személyesen nem találkozott sem tanú3-el, sem tanú4. A tanú elmondása szerint legfeljebb egy telefonbeszélgetés lehetett még, amelyben megerősítette, hogy nem kíván vele megállapodást kötni.


Ezen túlmenően tanú5 tanú a nyomozás során részletes vallomást tett arról, hogy ismerte I.rendű vádlott neve országgyűlési képviselőt és ismerte II.rendű vádlott neveot is, hiszen ez utóbbi kereste meg azzal, hogy bemutatná I.rendű vádlott nevenak, mivel szeretné megismerni a berceli csatornázási munka tenderének nyertesét. I.rendű vádlott nevenal találkozott a Belgrád rakparti épületben, mindössze néhány percet beszélgettek. Gyakorlatilag I.rendű vádlott neve több nagy volumenű munkát is felajánlott, illetve kilátásba helyezett, ezért az M3-as autópálya építésének munkáival kapcsolatosan összehozta először a VEGYÉPSZER-el, majd később a Betonútépítő és Szolgáltató Rt.-vel. Végül is ezekből a munkákból részéről nem lett semmi.


A tanú határozottan állította, hogy nincs tudomása arról, hogy I.rendű vádlott nevenak bármilyen kapcsolata lett volna a település5i beruházással, illetve a CSŐSZER Rt-veL


tanú5 tanú a tárgyaláson gyakorlatilag a nyomozati vallomásával többé-kevésbé megegyezően nyilatkozott, amelyben előadta, hogy tanú3 korábban már ismerte, hiszen több pályázaton is közösen indultak. A település5i beruházás elnyerése után szóba került közöttük, hogy a munkák egy részét az ő cége szívesen megcsinálná alvállalkozásban. A tanú ekkor már nem emlékezett arra, hogy tanú3 kereste meg és ajánlotta volna fel a munkát, vagy pedig Ő jelentkezett tanú3nél. Mivel tanú3val szerette volna a megállapodást írásban rögzíteni, ezért néhány soros előzetes megállapodást készített, amelyet aláírt és a főmérnöke elvitt tanú3hoz, majd visszahozta aláírva. Ahogy telt az idő, szerette volna tanú3val a munka részleteit megbeszélni, ezért a bonyolító CETASO Kft. vezetőjének, tanú4 az irodájában jöttek össze. A megbeszélés alkalmával a munka pénzügyi és gazdasági megosztásában nem tudtak megegyezni, ezért közölte tanú3val, hogy hátrányos szerződést nem akar kötni, így a munka megosztására nem került sor.
A tanú elmondása szerint tanú3lel történt megbeszélések során I.rendű vádlott neve neve fel sem merült és ugyancsak nem merült fel az, hogy esetleg a nyereség egy részét valakinek le kellene adni. Nem beszéltek arról sem, hogy milyen nyereség termelhető ki ebből a beruházásból. Ugyanakkor ez alkalommal is elismerte, hogy I.rendű vádlott nevet már régebben ismerte.


tanú5 vallomására reagálva tanú3 a tárgyaláson megismételte, hogy tanú5-el a CETASO Kft irodájában történt beszélgetés során részletesen megtárgyalták, hogy I.rendű vádlott nevenak 30 M forintot kell valamelyiküknek fizetni és ennek során tanú5 olyan feltételt szabott, hogy a I.rendű vádlott nevenak fizetendő 30 M forintot be akarja építeni a beruházási munka 50 %-ába. Mivel Ö ebbe nem egyezett bele, a megállapodás sem jött létre. Ennek során tanú3 még gratulált is tanú5nak, hogy örülhet, hogy ilyen barátai vannak, mint I.rendű vádlott neve, aki említette, hogy az autópálya építkezésben szerzett neki munkát.


tanú5 tanú3 felvetésére határozottan kijelentette, hogy a megbeszélésen tanú4 irodájában sem I.rendű vádlott neveról, sem pénzről, illetve a tanú3 által említett 30 M forintról nem volt szó.


tanú3 ezzel kapcsolatosan a tárgyaláson kérdésként tette fel, hogy amennyiben nem ilyen körülmények előzték volna meg a megbeszélést, vajon az akkori piaci viszonyok között miért ajánlotta volna fel önként a versenytárs PENTA Kft-nek a 600 M forintos beruházás felét.


tanú5 tanú a tárgyaláson tanú3 kérdés felvetésére semmiféle magyarázatot nem tudott adni, mindössze azt ismételte, illetve erősítette meg, hogy kizárólag a munka 50-50%-os megosztásáról volt szó, de mivel a műszaki tartalomban nem tudtak megegyezni, ezért nem jött létre a megállapodás. tanú5 tanú3 többszöri észrevételére figyelemmel mindössze azt hangoztatta, hogy sem 30 M forintról, sem 15 M forintról nem esett szó és I.rendű vádlott neve neve sem került szóba.


tanú5 tanúvallomásának értékelése során nem hagyható figyelmen kívül, hogy a tanú nem tekinthető teljes mértékben érdektelen tanúnak egyrészt azért, mert az általa elismert és mások által is megerősített körülményekből megállapítható, hogy gazdasági érdekeltség fűzte I.rendű vádlott neve vádlotthoz, amelynek pontos körülményeit a nyomozás és a tárgyalás során már megállapítani nem lehetett. Másrészt viszont azért sem tekinthető teljes egészében érdektelennek, hiszen tanú3 tanúvallomása szerint tanú5 a számára kedvező megállapodás esetében hajlandónak mutatkozott volna a I.rendű vádlott neve által igényelt 30 M forintos összeg megfizetésére. A tanú vallomásának értékelésekor tehát figyelembe vette a bíróság, hogy adott esetben a tanú3 állításának megfelelő vallomás megtételével tanú5 tanú általa is tudottan olyan vallomást tett volna, amely kedvezőtlen színben tüntette volna fel, sőt adott esetben a büntetőjogi felelősség kérdése is felvetődhetett volna. Ennek megfelelően és az alábbi körülményekre is figyelemmel a bíróság tanú5 vallomását nem fogadta el.


A bíróság tanú5 tanúvallomásának értékelésekor, illetve mérlegelésekor figyelembe vette a tanú3 és I.rendű vádlott neve között 2000. október 3-án a Taverna Görög étteremben lezajlott beszélgetés hanganyagát is, amelyet tárgyalás anyagává tett. Ebből egyértelműen megállapítható, hogy tanú3 és tanú5 között a tanú4 irodájában folytatott beszélgetés során bizonyos összeg kigazdálkodásáról már szó volt, ugyanis tanú3 I.rendű vádlott nevenak beszámolt a tanú5 folytatott megállapodás elmaradásának okáról. A beszélgetés hanganyagából (nyír. 131 old) egyértelműen megállapítható, hogy I.rendű vádlott neve tökéletesen tisztában volt tanú5 szerepével.


E beszélgetés során a következők hangzottak el: "az elején is megmondtuk a tanú4nak, hogy így is jó, úgy is jó, meg amúgy is jó. Ugyanis az első megoldás, hogy azért tudni kell, hogy az első megoldás az volt, hogy a tanú5 nyeri meg és fordítva történtek a dolgok, tehát Őt tehát ő lesz a győztes és fordítva történik, tehát maga kerül bele alvállalkozóként". "Megkérdeztük a tanú4-t egyszer, hogy közbe-közbe vállalja, hogy megfelel, megfelel. Hát akkor legyen így. Hát ez a három, ez a három megoldás közül bármelyik jó volt. Bármelyik jó volt, csak azt hiszem, hogy az volt a baj, hogy végül az egyik sem történt meg".
E néhány mondatból egyértelműen megállapítható volt, hogy nem csupán I.rendű vádlott neve és tanú5 voltak tisztában azzal, hogy kinek, milyen szerep jut, hanem tanú4 is részt vett ebben a közvetítésben. Kiemelendő, hogy I.rendű vádlott neve ezen állítására tanú3 a következőként válaszolt: "tanú5 is rájött, hogy az annyira sovány, hogy ezt nem lehet. Tehát ezt a 30 dokumentációt nem lehet kigazdálkodni". Mivel tanú3 korábbi állítása szerint 30 dokumentáció az 30 M forint, így egyértelművé válik, hogy a 30 M forint kigazdalkodasara nincs lehetőség és erre jött rá tanú5 tanú3 ezen felvetésére I.rendű vádlott neve nem úgy reagált, hogy nem tudja miről van szó, nem tudja, hogy tanú5nak mi a szerepe a település5i beruházásban, nem tudja, hogy az általa terhelő okiratnak tartott dokumentáció kigazdálkodása hogyan jöhet szóba, hanem ráhagyta tanú3re azzal, hogy nem tudja, hogy erre mit mondjon.


Ilyen körülmények között tehát a bíróság tanú5 vallomásával szemben tanú3 állítását fogadta el.


A dokumentumokkal kapcsolatos hivatkozást illetően I.rendű vádlott neve vádlott legelső nyomozati vallomásában csupán arra hivatkozott, hogy tanú3 politikusokra terhelő dokumentumokat ígért részére és azok átadásáról beszélt. Ennek tükrében vizsgálva a nyír. 131 old. lévő beszélgetés részletben 30 dokumentáció kigazdálkodásáról, a 133 oldalon a dokumentumok lekönyveléséről, illetve arról, hogy a 30 db. másolat egy kialakult szokás, a 135 oldalon, hogy 20 db. Dokumentáció az a beruházás ÁFA nélküli összegének 2%-a, - tehát mind olyan körülményekről esett szó, amelyek terhelő dokumentumok, vagyis iratanyag esetében kizárt. Terhelő dokumentumok esetében nem lehet szó kigazdálkodásról, lekönyvelésről és százalékos meghatározásról.


I.rendű vádlott neve vádlott felismerve ennek ellentmondásos jellegét nyomozati vallomását a későbbiek folyamán annyiban változtatta meg, hogy előadása szerint kétféle dokumentációról esett szó, kétféle értelemben használták a dokumentáció kifejezést. Egyrészről dokumentumnak nevezték a tanú3 által felajánlott és politikusokra valóban terhelő adatokat tartalmazó dokumentumokat, másrészt dokumentumnak nevezték azt az összeget is, amivel tanú3 a Kisgazda Pártot kívánta támogatni. E megkülönböztetésre tanú3 kérésére került sor. Ez a magyarázata annak -I.rendű vádlott neve állítása szerint - , hogy a dokumentumok kifejezését összegszerűségekkel, százalékokkal összefüggésben használták. Ez a magyarázat arra, hogy a 30, 20 dokumentum esetében százalékot, illetve kigazdálkodást vagy előjegyzést emlegettek.


Arra viszont I.rendű vádlott neve nem igazán tudott magyarázatot adni, hogy abban az esetben, ha tanú3 önként ajánlotta fel a Kisgazda Párt anyagi támogatását, akkor ö személy szerint miért ragaszkodott a 30 dokumentumhoz, azaz a 30 M forintos támogatáshoz, miért próbálta arra kényszeríteni tanú3-t akár fenyegetéssel is, hogy ezt az összeget próbálja meg lehetőség szerint előteremteni. E hanganyagból ugyanis egyértelműen megállapítható, hogy I.rendű vádlott neve ragaszkodott a 30 dokumentum átadásához. A 135 oldalon egyértelműen kiderül, hogy I.rendű vádlott neve kérdésére tanú3 kijelenti, hogy ő személy szerint 10 dokumentumból indult ki, illetve 10 dokumentumra gondolt. Erre I.rendű vádlott neve határozottan közölte "hát az biztos, hogy nem, az 2%," tanú3 erre felvetette, hogy 2-3 % a divat. Erre I.rendű vádlott neve nevetve "3-5, ez az új, igen". E beszélgetés részletből nyomban kiderül, hogy amikor I.rendű vádlott neve feltette a kérdést tanú3nek, hogy "hát akkor kérdezem, hogy a 20 db dokumentum az megfelelő? Mert számoltam hirtelen", akkor 20 M forint átadására tett célzást, ugyanis tanú3 ekkor úgy válaszolt, hogy ő személy szerint 10-ből indult ki, vagyis 10 M forintból. Ez kiderül abból, hogy I.rendű vádlott neve nyomban közölte, hogy azt biztos, hogy nem, mert az 2 %. Ez a 2 % egyértelmű, hogy a település5i beruházás ÁFA nélkül számított 500 M forintos bekerülési összegének 2 %-a. Hogy I.rendű vádlott neve a település5i beruházásból számolta ki a 20 db. Dokumentációt, az egyértelmű abból a válaszból, amikor nevetve közölte, hogy 3-5 % az, ami az új - feltehetően -szokás. A 3 5 % ugyanis a település5i 500 M forintos beruházást alapul vételével egyenlő 15 25 M forinttal, vagyis egyenlő azzal a 20 dokumentummal, amit I.rendű vádlott neve tanú3-től követelt.


E beszélgetés azonban tovább folytatódott, amikor is I.rendű vádlott neve kérdésére tanú3 kifejtette, hogy meglepődött a 30 dokumentumon, mire I.rendű vádlott neve közölte vele, hogy korábban azt mondta, hogy rendben van. Erre tanú3 közölte, hogy nagyon nehéz kiszorítani, mire I.rendű vádlott neve közölte vele, hogy abban szinte biztos, hogy az általa felajánlottakkal nem lesznek elégedettek. Mire tanú3 közölte, hogy talán a közeljövőben lesz újabb lehetősége.
Mindezeket figyelembe véve a bíróság számára egyértelművé vált, hogy akkor, amikor a százalékos meghatározásról szó esett, nyilvánvaló, hogy nem a tanú3 által felajánlott támogatási Összegről van szó, hiszen az esetleges felajánlás önkéntessége ellen szól az a körülmény, hogy I.rendű vádlott neve mindent megpróbált annak érdekében ,hogy rászorítsa tanú3 a magasabb összeg átadására.


Ez egyértelműen kiderül a nyír. 139 oldalán rögzített beszélgetés részletből, amikor I.rendű vádlott neve a következőket mondta tanú3nek: "akárhogy is, ha szenvedve is, sziszegve is, de azért inkább azt a darabszámot vegye figyelembe, próbálja meg figyelembe venni, amit én mondtam, mert ez hangzott el nálunk." Erre tanú3 rákérdezett, hogy 20-at, mire I.rendű vádlott neve, közölte, hogy igen, "de igazándiból" mivel "ezek a számok vannak a tudatban".


Végül a beszélgetés vége felé, a nyir. 141 oldalának tanúsága szerint I.rendű vádlott neve egyértelművé akarta tenni a helyzetet, amikor rákérdezett "én csak annyit kérek, nem kell, nem kell azt mondani, hogy melyik variáció, a sajátját tartja fenn, vagy a mienket ,ennyit kell mondani". Mindezekből egyértelművé vált, hogy tanú3 részéről nem önkéntes pártkassza támogatásról beszélgettek.
Ezt erősíti meg a nyír. 145 oldalon lévő beszélgetés részlet, amelyben tanú3 telefonon felhívta I.rendű vádlott nevet és közölte, hogy egész hét végén sokat gondolkodott és végül "elfogadom az Ön ajánlatát", mire I.rendű vádlott neve közölte "jó" és közölte továbbá azt is, hogy így mind a ketten jobban fognak járni. Ezt követően került sor arra, hogy 2000. október hó 12-én megbeszélték a találkozó helyszínét.


I.rendű vádlott neve a tárgyaláson arra hivatkozott, hogy jóhiszeműségét bizonyítja, hogy Ő először egy ügyvédi irodát ajánlott fel találkozó helyként, ami elől tanú3 elzárkózott. Ez azonban I.rendű vádlott neve jóhiszeműségét semmivel nem bizonyítja, ugyanis nyomozati vallomásában említette, hogy a Kálmán I. utcában levő ügyvédi irodában van tanú6 képviselő barátjának egy bérelt helyisége, amelyet úgy jelölt meg, hogy egy nyugodt hely, míg ezen telefonbeszélgetés alkalmával közölte tanú3-el, hogy "ez egy ügyvédi iroda, de hát ez ne, ne zavarja, nincs ott senki". Nyilvánvaló, hogy tanú3 nem azért hárította el az ügyvédi irodát, mint helyszínt, mert jogellenes magatartása leleplezésétől tartott, hanem azért, mert korábban a rendőrségtől eltérő instrukciót kapott, hogy hol próbálja meg megszervezni a pénz átadását.


A pénz átadására és I.rendű vádlott neve tettenérésére 2000. október hó 12. napján került sor. I.rendű vádlott neve vádlott ezzel kapcsolatosan előadta, hogy a Gellért téri találkozóra tanú3 kérésére került sor, amikor is azt ígérte, hogy a korábban említett terhelő dokumentumok, a melyek politikusokra terhelő adatokat tartalmaznak, összegyűltek és nála vannak. Ennek megfelelően találkoztak a Gellért Szálló presszójában.


A találkozóval kapcsolatosan előadta, hogy amikor a Presszóból kijöttek a dokumentumokat tartalmazó táskát tanú3 vitte, mivel megkérte rá, mert a műtétje miatt nem emelhetett.
Megjegyzi a bíróság, hogy I.rendű vádlott neve a későbbiekben arra hivatkozott, hogy a Gellért téri színhelyet azért választotta, mert éppen teniszezni indult és ez neki pont útba esett. Ennek a körülménynek esetlegesen abból a szempontból lehet jelentősége, hogy amennyiben teniszezni indult éppen, akkor nem lehetett olyan rossz, vagy gyenge fizikai állapotban, hogy egy diplomata táskát ne tudjon tanú3-től átvenni és azt a kocsijáig elvinni. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy egy megfelelően konspirált jogellenes cselekmény során a nagyobb kockázatot az viseli, akinek a kezében a pénzt tartalmazó táska van.


I.rendű vádlott neve ezzel kapcsolatosan előadta, hogy végül is a gépkocsiban nyitotta ki tanú3 a táskát és akkor döbbenten tapasztalta, hogy pénz van benne és az első gondolata az volt, hogy a maffia keze van a dologban, ezért közölte tanú3-el, hogy most innen elmegyünk és megnézzük, hogy követ-e valaki. Erre tanú3 kiszállt a kocsiból és otthagyta a pénzzel együtt. Nem sokkal ezután látta, hogy nagydarab emberek közelednek felé, majd ott termett az ügyészség képviselője is.


A vádlott elmondása szerint ekkor a kocsi motorja már járt, mivel azt már akkor beindította, amikor beültek, hogy a klíma működjön.


A Gellért téri eseményekkel kapcsolatosan bíróság tanúként hallgatta ki tanú14t, aki rendőrként tagja volt annak az elfogó csapatnak, amely a Budapest, XI., Gellért téren a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal felkérésére vett részt I.rendű vádlott neve elfogásában.


A tanú a nyomozás során 2000. október 13-án előadta, hogy látta, amint tanú3 és I.rendű vádlott neve elindulnak keresztül a Gellért téren egymás mellett és tanú3nek egy aktatáska volt a kezében. A tanú elmondása szerint ő közelített feléjük és amikor legközelebb látta Őket, akkor egy aranymetál színű gépkocsiba ültek be. Kb. 2 percig lehettek az autóban, majd látta, hogy tanú3 a hátsó ülésre helyezi a táskát, majd nagyon rövid idő elteltével tanú3 kiszállt a jobb első ajtónál, azt maga után becsukta, majd a gépkocsit a hátsó része felé megkerülve eltávozott. Ekkor ő megkezdte az autó megközelítését, mivel látta, hogy a kollegái is arra felé tartanak. Ahogy az autó bal hátsó oldalához ért hallotta, hogy annak jár a motorja és az első kerekek elkezdenek jobbra kifordulni. Ekkor értek oda az Ügyészségi alkalmazottakkal és igazoltatták I.rendű vádlott nevet.


tanú14 a tárgyaláson előadta, hogy az akció előzményeiről nem kíván nyilatkozni, mivel az akció megszervezése és előkészülete államtitoknak minősül. Ennek megfelelően a tanú előadta, hogy attól kezdve tud vallomást tenni, ahogy a megfigyelési akció megkezdődött.
Ezek szerint látták, amint tanú3 és I.rendű vádlott neve kijönnek a Gellért szálló presszójából és a kijövetel pillanatától kezdve figyelték az eseményeket. A tanú előadta, hogy látta, amint egymás mellett áthaladnak a Bartók B. úton, átmennek a Gellért tér területén a túloldalra, ugyanis a térrel párhuzamosan parkolt I. rendű vádlott neve gépkocsija. Ahogy egymás mellett haladtak tanú3nél volt egy táska, I.rendű vádlott nevenál ha jól emlékszik, csupán egy autóstáska volt. A gépkocsihoz érve I.rendű vádlott neve beült a vezető felöli oldalon, tanú3 pedig a jobboldali első ülésre ült az aktatáskájával együtt.


A tanú vallomásában megerősítette, hogy látta, amint tanú3 az aktatáskát megfordulva hátra tette a hátsó ülésre. Ezt a jelenetet a gépkocsi hátsó szélvédőjén keresztül látta, ugyanis onnan közelített folyamatosan a gépkocsi felé. Ahogy közelebb értek, kb. 10-15 méterre lehettek, amikor beindult a gépkocsi motorja és a vádlott a kormányt tekerte az út felé nyilván indulási szándékkal, amikor is a gépkocsi elejétől szemből odaérkeztek az Ügyészségi Nyomozó Hivatal munkatársai és felszólították I.rendű vádlott nevet, hogy álljon meg, illetve hogy igazolja magát
Az ezt követő eseményekről különösebb információja már nincs, ugyanis a vádlott elfogása után ő parancsnokához ment, hogy jelentést tegyen a történtekről. Arra még emlékszik, hogy az ügyészek I.rendű vádlott nevet még arra is felszólították, hogy állítsa le az autó motorját.


A tanú elmondta, hogy álláspontja szerint kb. 20-30 méterre lehetett már tanú3 a gépkocsitól, amikor az igazoltatás megtörtént


A tárgyaláson tanú14 határozottan állította, hogy I.rendű vádlott neve a motort azután indította be, hogy tanú3 kiszállt a gépkocsiból. Vallomásában a kerekek jobbra fordulását is megerősítette azzal, hogy arra már nem emlékszik, hogy az index is villogott volna.


I.rendű vádlott neve vádlott tanú14 tanúvallomására mindössze annyi észrevételt tett, hogy a gépkocsit már korábban beindította, ugyanis amint a gépkocsiba beszálltak, ő nyomban beindította a motort, hogy a klíma berendezés működjön. Az indexet nem tette ki és a kormánykereket nem forgatta el jobb oldalra, hogy induló helyzetbe hozza a gépkocsit A kerekek elmozdulásával kapcsolatosan I.rendű vádlott neve arra hivatkozott, hogy egy szervo kormány esetében elég arra rákönyökölni és már a kerekek kifelé fordulnak, - így ebből álláspontja szerint messzemenő következtetést nem lehet levonni.


Ugyancsak a Gellért téri eseményekkel kapcsolatosan hallgatta meg a bíróság tanú15t, aki tagja volt a helyszínen intézkedő rendőr osztagnak.


A tanú a nyomozás során előadta, hogy egy mikrobusz mögül figyelte az eseményeket. Látta, hogy a vádlott és tanú3 kijönnek a presszóból, átkelnek a gyalogátkelőhelyen a Bartók B. úton és elindulnak a téren keresztül. Amikor helyzetet változtatott akkor látta, hogy egy aranymetál színű gépkocsi mellett állnak, amikor még közelebb ért, akkor már csak azt látta, hogy benn ülnek a gépkocsiban. Egy fa mögül figyelte az eseményeket és a hátsó szélvédőn keresztül belátott az utastérbe. Látta, hogy tanú3 a jobboldali első, míg I.rendű vádlott neve a baloldali első ülésen ül. Látta azt is, hogy tanú3 a hátsó ülésre helyezi a táskát vagy az első ülés mögé, majd nagyon rövid idő múlva kezet fogtak és tanú3 kiszállt a jobb első ajtónál és becsukta azt maga után. A gépkocsit a hátsó része felé kerülte meg és elindult vissza a Gellért szálló irányába. Ezt követően már csak azt látta, hogy az autó első kerekei elkezdenek jobbra kifordulni és ezt követően az Ügyészség munkatársai odaértek és az autót visszatartották. tanú15 a nyomozás során úgy nyilatkozott, hogy emlékezete szerint az autó mint ha egy kissé meg is mozdult volna.


tanú15 a tárgyaláson nyomozati vallomását lényegében megismételte kiemelve azt, hogy a hátsó ablakon keresztül látta az eseményeket és látta azt, hogy tanú3 a táskát berakja a vezető ülés mögötti részre vagy a padlóra tette le. Látta azt is, amit elbúcsúznak, majd néhány másodperc telt el • nyilván pár szót még válthattak -, kezet fogtak és azt követően szállt ki tanú3 a gépkocsiból, az ajtót becsukta, majd a gépkocsit hátulról megkerülve elindult vissza a Gellért szálló irányába. Hogy merre ment, vagy meddig jutott el azt már nem figyelte, mivel a gépkocsit figyelte a továbbiakban.
A tanú a tárgyaláson arra hivatkozott, hogy a gépkocsi motorja járt, a jobboldali irányjelzője pedig elkezdett villogni, a kerekek pedig jobbra fordultak .Ezt Követően vette futólépésre az iramot és kb. a gépkocsi elejétől 2-3 lépésre állt meg.
A tanú határozottan állította, hogy látta, hogy a jobb oldali index működött, mert amikor megállt előtte akkor még a gépkocsi kerekei kifordult állapotban voltak.
Azt már nem tudta határozottan állítani, hogy a gépkocsi meg is mozdult volna, hiszen lehet, hogy felfokozott izgalmi állapot következtében láthatta, vagy érezhette úgy, hogy a gépkocsi is megmozdult.


I.rendű vádlott neve vádlott tanú15 vallomásával kapcsolatosan arra hivatkozott hogy a két tanúvallomás, már mint tanú14 és tanú15 vallomása szinte hajszál pontosan megegyezik, így ebből is látható, hogy egy előre megrendezett színjátékról volt szó, hiszen e két tanú vallomása szinte szó szerint azonos.


A bíróság ezzel kapcsolatosan megjegyzi, hogy egyrészt szó sincs semmiféle szó szerinti azonosságról, másrészt az, hogy azonos módon számoltak be az eseményekről természetesen következik abból a tényből, hogy mindkét rendőr hozzávetőlegesen azonos körülmények között, azonos eseményt figyelt meg és azonos kérdésekre kellett válaszolniuk.
Ugyanakkor e két tanú vallomásából megállapítható, hogy tanú3 távozása után I.rendű vádlott neve amennyiben a motor már valóban járt, a kerekeket kifordította és az indexet kitette, amelyből viszont arra a tényre kell következtetni, hogy el akarta hagyni a helyszínt. Ebben az esetben viszont kérdésként merül fel, hogy I.rendű vádlott neve ekkor már tudva, hogy a gépkocsijában 20 M forintot tartalmazó táska van, vajon hová kívánt menni, illetve hová indult volna. tanú3 nélkül ugyanis a rendőrségre menni teljesen életszerűtlen megoldás lett volna, arról nem is beszélve, hogy I.rendű vádlott neve előadása szerint tanú3 akarta a rendőrségre vinni. Ha viszont tanú3 a gépkocsiból már kiszállt és mintegy 15-20 méterre a gépkocsitól el is távolodott, úgy kérdés, hogy I.rendű vádlott neve hová, milyen célból ment volna.

Ezzel kapcsolatosan I.rendű vádlott neve viszont arra hivatkozott, hogy a gépkocsit nem azt követően indította be, hogy tanú3 kiszállt, hanem már az elején, amikor beültek a légkondicionáló miatt, az indexet nem tette ki, így az nem is működhetett és a kereket sem fordította ki, vagyis nem akart a helyszínről távozni. Ebben az esetben viszont kérdés, hogy ha nem akart a helyszínről elmenni, akkor mit akart, mi volt, vagy mi lett volna a szándéka. Amennyiben feltétlenül rendőrhöz szeretett volna fordulni, úgy az alkalom adva volt, hiszen rendőrök, ügyészek vettek részt az igazoltatás alkalmával, ám a vádlott nem is tett említést arról, hogy provokáció áldozata lett és a későbbi intézkedés során is csupán saját védelmére igyekezett magyarázatot adni.


A bíróság I.rendű vádlott neve I. r. vádlott védekezését a tényállás 2. pontjában írt cselekménnyel kapcsolatban nem fogadta el.
A vádlott a nyomozás során egymásnak merőben ellentmondó vallomást tett, amelyre feltehetően az volt a magyarázat, hogy a tettenérés alkalmával még úgy vélte, hogy a hatóság mindkettőjüket, így tanú3-t is tetten érte, így védekezését ehhez igazította. Később amikor már tisztában volt azzal, hogy tanú3 nem csupán szerepet játszott lebuktatásában, hanem kompromittáló beszélgetéseiket rögzítette is, már úgy állította össze védekezését, hogy egyúttal magyarázatot találjon azokra a beszélgetésekre, amelyekből egyértelműen és félreérthetetlenül kiderül, hogy nem papírokról, hanem pénzről volt szó. így került sor a kétféle - a százalékos és a rendes Ś dokumentum történetének előadására, amelynek alapvető fogyatékossága volt, hogy lehetett magyarázatot találni erre az ellentmondásra, hogy ha és amennyiben a dokumentum kifejezést mindketten kétféle értelemben használták akkor hogyan kerülhetett sor végül is értelmes párbeszédre, hiszen előre nem tudhatta az egyik beszélgető fél sem, hogy a másik fél a dokumentum kifejezést éppen milyen Összefüggésben használja.


Nem fogadta el a bíróság a vádlott ellentmondásos védekezését azért sem, mert tanú3 tanú az eljárás során mindvégig következetes vallomást tett és szavahihetőségéhez kétség nem fért és azt a vádlott és más tanú sem tudta megingatni annak ellenére, hogy némely tanú, tanú4, tanú5 látszólag cáfolni látszott tanú3 vallomását.
Természetesen általánosságban nem zárható ki, hogy valaki csapdát állít más részére és a lebuktatás céljával provokálja, ám a konkrét esetben ez teljes határozottsággal kizárható volt, ugyanis a vádlott és tanú3 között lezajlott beszélgetésekből egyértelműen és kétséget kizáróan bizonyítást nyert, hogy a 30 dokumentum az 30 millió forintot jelentett és az is, hogy ennek megfizetését a vádlott igen szigorú feltételekhez kötve követelte tanú3ől és hosszas alkudozás után egyezett bele a 20 millió forint fizetésébe.
Ezek a körülmények tanú3 szavahihetőségét oly mértékben megerősítették, hogy azt a bíróság a bizonyítékok értékelése során elfogadta.


tanú3 szavahihetőségét tanú4 akaratlanul is megerősítette, amikor körülményesen ugyan de harmadik nyomozati vallomását a tárgyaláson fenntartott, miáltal bizonyítást nyert, hogy I.rendű vádlott neve vádlott hogyan próbált nyomást
gyakorolni tanú3re.

Ugyanez mondható el tanú5 szerepéről, aki sem a nyomozás, sem a tárgyalás során nem tett terhelő vallomást I.rendű vádlott nevera és nem is erősítette meg tanú3 eléggé egyértelmű vallomását. tanú3nek tanú4 és különösen tanú5 kapcsolatos vallomását maga I.rendű vádlott neve erősítette meg tanú3lel folytatott beszélgetés során, ami által saját maga ellen szolgáltatott terhelő bizonyítékot.


Önmagában tehát a bíróság a tényállást a vádlott védekezésével szemben tanú3, tanú4, tanú12, tanú14 és tanú15 tanúk vallomására, a tárgyalás anyagává tett hangfelvételek, videofelvétel és a parlament illetékes bizottságai által megküldött tájékoztatások és egyéb okirati bizonyítékok alapján, valamint a tettenérés tényét is figyelembe véve egyértelműen és kétséget kizáróan bizonyítottnak találta.

-.-.-.-

2) I.rendű vádlott neve vádlott az település1i csatorna-beruházással kapcsolatosan előadta, hogy neki, mint a KAC Ellenőrző Albizottság elnökének feladata volt a csatorna beruházások és a környezetvédelem összefüggéseinek vizsgálata. A Környezetvédelmi Minisztérium a KAC támogatást biztosította az Önkormányzatoknak, de mivel nem volt elegendő pénz, ezért egy un. 70-es listát állítottak össze, amelyben a Minisztérium rangsorolta a beruházásokat és azok kaphattak pénzt, akik ebbe a listába bekerültek. település1 is a listán volt és ezért ő személy szerint elrendelte, hogy a beruházással kapcsolatos iratanyagot szerezzék be egyrészt a közbeszerzési eljárás anyagát, a pályázatokat, a pénzügyi fedezetet és egyéb iratokat. Ennek célja a minisztériumi tevékenység ellenőrzése volt. település1 esetében is odaírta, hogy kéri az iratok beszerzését, ám tanú1 település1i polgármester erre nem volt hajlandó. Telefonon is felhívta és így kerültek személyes kapcsolatba.


A vádlott elmondása szerint tanú1 álláspontja az volt, hogy nem tartja jogszerűnek az iratok beszerzését, ezért ismét írt neki egy levelet, amiben idézte a Képviselők Jogállásáról szóló törvényt is, ám tanú1 ennek ellenére nem volt hajlandó az iratokat megküldeni.
Ezt követően írt egy levelet az akkori környezetvédelmi miniszternek és tájékoztatta, hogy az település1i beruházás irataihoz nem jut hozzá, nem tudja ellenőrizni a beruházás tisztaságát, ezért nem javasolja a támogatás folyósítását.
Ennek ellenére a minisztérium, illetve a miniszter odaítélte település1nek a KAC támogatást. Ő személy szerint ezt elfogadhatatlannak tartotta és fel is háborította, hogy egy polgármester szembe helyezkedik az albizottság döntésével, ezért politikus társai is nem tetszésüket fejezték ki a magatartása miatt.

Ezt követően döntött úgy, hogy a továbbiakban, mint a Közbeszerzési Bizottság fogja bekérni az iratokat, amelynek tanú1 kénytelen lesz engedni. Ezután érintett1 kérte meg az iratok elhozatalára, akit hivatalos megbízással is ellátott. Az iratok megvizsgálása alapján a vádlott a nyomozás során előadta, hogy több szabálytalanságot is észlelt, egyrészt nem volt igazolva a saját erő, ezen kívül kb. 1 Md-os hiányuk volt és az iratok szerint a szükséges 20 % helyett, ami kb. 500 M forint lett volna, az Önkormányzat mindössze 8 M forinttal rendelkezett. tanú1nal több alkalommal is beszélt telefonon, személyesen, Pesten és település1ön egyaránt. tanú1 e beszélgetések alkalmával többször is jelezte felé, hogy kb. 2-300 M-s forráshiánya van, mivel elszámolták magukat és ezért kérte személy szerint az ő támogatását, segítségét a többlettámogatás megszerzése érdekében. Erre ő közölte vele, hogy ezt a minisztériumon keresztül nem lehet elintézni, próbáljon más megoldást találni akár műszaki oldalon is.


A vádlott ezzel kapcsolatosan előadta, hogy annak ellenére, hogy az iratok megküldése miatt igen komoly ellentét feszült közöttük, nem volt rossz viszonya tanú1val. így került sor arra, hogy pesten egy alkalommal együtt ebédeltek tanú1val és tanú2, a CSŐSZER vezérigazgatójával. Ezt a találkozót gyakorlatilag tanú1 kérte, mivel gondjai voltak a pályázattal, ugyanis a CSŐSZER is indult ezen a pályázaton és azért szeretett volna a CSŐSZER vezetőjével beszélni, hogy ha kiderül a forráshiányuk vagy a finanszírozási gondjaik, akkor ebből ne legyen gond a CSŐSZER-el. Az ebédnél így szóba is került, hogy esetleg a CSŐSZER belépne a beruházásba és folytatná a munkát. Szóba került az is, hogy a CSŐSZER olcsóbb ajánlatot tud adni az település1i kivitelezőnél is.


A vádlott a nyomozás során határozottan és kategorikusan kijelentette, hogy ő tanú1ól nem kérte a KAC támogatás 30 %-át.


I.rendű vádlott neve a tárgyaláson az település1i esettel kapcsolatosan előadta, hogy település1 valóban a 70-es listán nem csak hogy rajta volt, hanem benne volt az első tízben, így a legkorábban pénzhez jutó önkormányzatokhoz tartozott. A problémát abban látta, hogy település1 polgármestere kétségbe vonta az ő intézkedésének jogosságát, nevezetesen azt, hogy az iratokba betekinthessen. tanú1nal több levélváltásba bonyolódott és tájékoztatta, hogy nagyon sajnálja, hogy ő nincs tisztában, hogy az a kötelessége, hogy eleget tegyen a felszólításoknak és, hogy küldje meg az iratokat.
A vádlott elmondása szerint többször is felszólította tanú1, de ennek nem tett eleget. Ezt követően arra gondolt, hogy kénytelen lesz a Környezetvédelmi Bizottság elé bekéretni őt és ott adjon számot, hogy miért nem hajlandó a magyar országgyűlés egy bizottságának munkáját segíteni. A vádlott elmondása szerint ezt nem engedhetik meg maguknak, hogy a magyar országgyűlés tekintélyét rombolják ilyen renitens személyek, ezért úgy döntöttek, hogy a Környezetvédelmi Bizottság fogja beidézni tanú1-t.


A vádlott a tárgyaláson előadta, hogy valóban találkozott egyszer vagy kétszer tanú1nal, őt azonban semmivel nem fenyegette annak ellenére, hogy a kért iratokat nem küldte be. Az ügyben természetesen annyit tett, hogy bejelentést tett a Belügyminiszternél és bejelentést tett a környezetvédelmi miniszternél is, ám ezeknek már nem volt jelentősége, mint ahogy annak sem, hogy végül is tanú1 beküldte
az iratokat, hiszen a KAC-t végül is megkapták. Ezt követően az település1i polgármester kezdeményezte a találkozót és ha jól emlékszik akkor az irodájában, a Képviselői irodaházban találkoztak talán kétszer. A találkozás alkalmával tanú1 megkérdezte tőle, hogy miért csinál problémát az település1i ügyből, mire közölte tanú1nal, hogy nem tehet kivételt senkivel és vele sem annak ellenére, hogy MDF-es polgármester.
I.rendű vádlott neve tárgyalási vallomása szerint tanú1 az első megbeszélés alkalmával egy találkozót kezdeményezett a CSŐSZER kivitelező vállalattal. Ennek meg volt az oka és megígérte, hogy ennek semmi akadálya nem lesz, összehoz egy találkozót a CSŐSZER vezérigazgatójával. Arra a vádlott nem igazán tudott elfogadható magyarázatot adni, hogy ha tanú1nal ilyen ellenséges kapcsolatban volt az iratok bekérése és meg nem küldése miatt, ugyan miért tett és miért akart neki szívességet tenni azzal, hogy a CSŐSZER vezérigazgatójával egy találkozást létrehozzon.


I.rendű vádlott neve végül is a tárgyaláson azzal magyarázta, hogy tanú1 találkozni akart a CSŐSZER vezérigazgatójával, mert attól félt, hogy amennyiben a kivitelező megtudja, hogy nincs meg a kivitelezéshez szükséges pénz, akkor esetleg a kivitelező egy olyan pert akaszt a polgármester, illetve Emod község nyakába hogy abba település1 község anyagilag belerokkanhat, illetve még esetleg büntető eljárás is indulhat. A CSŐSZER -tői tehát tanú1 azt kérte volna, hogy más olcsóbb technológia alkalmazásával megoldható-e az ő problémája.


I.rendű vádlott neve ezzel kapcsolatosan vallomása szerint azt mondta tanú1nak, hogy kérése, illetve a problémája szinte megoldhatatlan, de hát neki, mint MDF-es polgármesternek tesz annyi szívességet, hogy összehozza ezt a találkozót. Ezt követően került sor arra, hogy a XVIII. kerületben egy Kakas nevezetű vendéglőben együtt ebédeltek a CSŐSZER vezérigazgatójával. AZ egész megbeszélés gyakorlatilag jellegtelen volt, ő maga kizárólag tanú1 kérésének tett eleget akkor, amikor ezt a találkozót létrehozta.
Határozottan tagadta, hogy a KAC 30 %-t kérte volna és ezt képtelenségnek is tartja egyúttal.
A közös ebédnél nem volt szó arról, hogy a CSŐSZER -t vegyék be a beruházásba. Nem is lehetett erről szó, hiszen a CSŐSZER elveszítette a versenyt, ebből következően ez egy lehetetlen kérés lett volna.


Arra a kérdésre, hogy tanú1 vajon miért állítja azt, hogy 30 %-t kérte a KAC nak, a vádlott arra hivatkozott, hogy nyilvánvalóan az település1i polgármester saját törvénysértéseit akarja vagy akarta ezzel az eljárással fedezni.


tanú1 település1i polgármester 2000. október 19-én tett bejelentést a Fővárosi Ügyészség Nyomozó Hivatalánál, amelyben írásban előadta, hogy 1998-ban megpályázták a szennyvízhálózat kiépítését négy község (település1, település2 település3 és Kisgyor) részvételével. A KAC ra is pályáztak és a beruházás teljes költsége mintegy 2,3 Md forint lett volna, amelyből a KAC 4G4 M forintot tett volna ki. 1998. nyarán kereste meg először I.rendű vádlott neve titkárnője azzal, hogy I. rendű vádlott neve úr beszélni kíván vele. Ebből

a találkozóból nem lett semmi, mert I.rendű vádlott neve nem kereste többet, majd később, amikor a közbeszerzési eljárás megindult és köztük a CSŐSZER és a Betonútépítő Rt. is pályázott I.rendű vádlott neve titkárnője ismét megkereste és érdeklődött, hogy az előminősítési eljárásban ez a két cég benne van-e vagy sem. A tanú elmondása szerint közölte, hogy igen, mert ez volt az igazság. Végül is a pályázat nyertese az Egri Útépítő lett a Magyar Aszfalttal és a Borsodi Rt.-vei. A beruházás megkezdődött. Később a CSŐSZER részéről valaki megkereste, hogy név szerint ki azt már nem tudja és közölték, hogy szeretnének bekerülni alvállalkozóként a beruházásba, miközben említést tettek arról is, hogy befolyásos országgyűlési képviselő ismerősük van. Ekkor tanácstalan volt, hiszen a beruházás már folyamatban volt, így érdemi választ nem tudott adni a feltett kérdésre.


1999. nyarán találkozott I.rendű vádlott nevenal Budapesten, a Képviselőházban, ahol a vádlott jelezte, hogy a közbeszerzésekkel foglalkozó bizottságban befolyással rendelkezik. A találkozás témája mindössze annyi volt, hogy I.rendű vádlott neve közölte, hogy jó lenne, ha a CSŐSZER bekerülne a kivitelezők közé.
Később I.rendű vádlott neve megkereste település1ön is, ugyanis egy EII kihelyezett ülésről visszafelé benézett hozzájuk. Legközelebb ismét Budapesten találkoztak a Képviselőházban, majd elmentek egy presszóba, ahol ketten voltak és ekkor I.rendű vádlott neve közölte, hogy "kéri a KAC 30 %-t és azt, hogy a CSŐSZER alvállalkozó legyen". A tanú elmondása szerint a vádlott láthatta rajta a meglepődést és a nemtetszést, ugyanis ekkor már sejtette, hogy valami történni fog a beruházás hátterében. A tanú vallomása szerint I.rendű vádlott neve ekkor közölte, hogy amennyiben teljesítik a kérését, akkor nem fogja megakadályozni a beruházást.


tanú1 bejelentésében előadta, hogy ekkor nem adott választ erre a felvetésre. Ezt követően kezdődött az, hogy I.rendű vádlott neve , mint a KAC Ellenőrző Albizottság elnöke több levelet küldött a Polgármesteri Hivatalba és jelezte, hogy mindenféle vizsgálatokat fognak tartani és be akarta kéretni a beruházás iratanyagát. Ő ennek nem tett eleget, majd később komolyabb sajtó ügy lett belőle, ugyanis több cikk is megjelent az település1i polgármesteri hivatal ellenállásával kapcsolatban.
Végül is, amikor I.rendű vádlott neve az un. Közbeszerzési Bizottság elnöke lett, akkor el is vitte az iratokat.
A tanú e bejelentésében még azt is előadta, hogy a cikkek megjelenése idején telefonon felhívta egy II.rendű vádlott neve nevezetű személy, aki magát I.rendű vádlott neve szakértőjének adta ki és érdeklődött, hogy a CSŐSZER bekerült-e az alvállalkozók közé. Erre nem adott érdemi választ II.rendű vádlott nevenak. Végül is I.rendű vádlott neve az Összes iratot bekérette, de ezen kívül más nem történt, a beruházás rendben az ütemezésnek megfelelően folyt tovább.


tanú1 tanúvallomását alátámasztotta a nyom. iratokhoz becsatolt és I.rendű vádlott neve által írt levelek másolata.
Ezek szerint I.rendű vádlott neve, mint a KAC Ellenőrző Albizottság elnöke 1999. szeptember 22-én írt levelet az település1i polgármesternek, miszerint a KAC Ellenőrző Albizottság 1999-es vizsgálati programja alapján a KAC támogatás igénybevételének és felhasználásának vizsgálatára fog sor kerülni és a megbízott szakértő helyszíni vizsgálatot fog tartani, egyben felhívta az önkormányzat polgármesterét, hogy valamennyi felvilágosítást szóban, írásban adjanak meg és a dokumentumokat, illetve a dokumentációs anyagot a szakértőnek bocsássák a rendelkezésére.


1999. szeptember 29-én I.rendű vádlott neve az előző minőségében ismét levelet írt tanú1 polgármester részére, amelyben már a KAC Ellenőrző parlamenti bizottság összetételéről és tevékenységéről tájékoztatta, majd október 12-én a képviselői tisztség ellátásának támogatásáról szóló jogszabály tanulmányozására hívta fel az önkormányzat vezetőjét, 1999. november 26-án sürgeti a beruházással kapcsolatos iratok megküldését, egyben ismételten tájékoztatást küld az országgyűlési tisztségviselők, illetve bizottságok feladatáról.
2000. február 18-án egy ismételt felszólító levelet küldött az település1i polgármesternek azzal, hogy 2000. február 24-ig a Közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. tv-ben megfogalmazott Jogalkotói Szándék Érvényesülését Vizsgáló Bizottságnak küldje meg az iratokat.


2000. február 23-án újabb levelet küld a vádlott tanú1nak azzal, hogy február 24-én a Bizottság szakértője személyesen fogja az iratokat átvenni és Budapestre szállítani.


A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy végül is ez február 24-én megtörtént és egy átvételi elismervényen felsorolt iratokat tanú1 polgármester átadta. tanú1 2000. november 6-án hallgatták ki tanúként a nyomozati eljárás során, amely alkalommal kijelentette, hogy a bejelentésben foglaltakat változatlanul fenntartja. A tanú előadta, hogy 1999. augusztusában találkozott először I.rendű vádlott nevenal Budapesten a Képviselőházban. A találkozó okára már nem igazán emlékszik, de feltehetően a beruházással kapcsolatban kívánt beszélni vele I.rendű vádlott neve.
I. rendű vádlott neve először négyszemközt találkozott és előzetesen egy presszóban beszélgettek, amikor is a vádlott előadta, hogy a KAC 30 %-át kéri, továbbá azt, hogy a CSŐSZER alvállalkozóként szerepeljen az ügyben.
A tanú elmondása szerint a vádlott nem fejtette ki részletesen, hogy ezt hogyan és miképpen képzeli. Ezt követően a presszóból elmentek a CSŐSZER telephelyére, majd onnan az igazgatóval együtt egy közös ebédre került sor. Az ebéd alatt nem került szóba ugyan ez a kérdés és nem is éreztették vele ebbéli szándékukat, nevezetesen azt hogy a CSŐSZER alvállalkozó legyen a beruházásban. Ennek megfelelően a tanú kijelentette, hogy arról nincs tudomása, hogy a CSŐSZER igazgatója tudott-e a I.rendű vádlott neve és közte lefolyt beszélgetésről, nevezetesen a 30 %-ról, illetve arról, hogy a CSŐSZER alvállalkozóként szerepeljen a beruházásban. A tanú elmondása szerint a CSŐSZER igazgatójának viselkedéséből ez nem derült ki.


tanú1 folytatólagos kihallgatására 2000. november 28-án került sor, amikor is a tanú előadta, hogy a pályáztatás idején történt, hogy a CSŐSZER egyik képviselője a település11i polgármesterrel együtt felkereste és megpróbálták rábeszélni arra, hogy a CSŐSZER -t válasszák a pályázók közül. Ekkor még I.rendű vádlott neve neve konkrétan nem hangzott el, nem is merült fel, bár mindketten hivatkoztak egy magas beosztású
országgyűlési képviselőre.
A tanú elmondása szerint, amikor I.rendű vádlott nevenal először találkozott közölte vele, hogy a KAC-al kapcsolatos albizottság elnöke és a Közbeszerzési Bizottság elnöke és ilyen minőségében vizsgálatokat tartanak a KAG felhasználásával kapcsolatosan és bekérik az iratokat. Ekkor szóba került a CSŐSZER, de hogy milyen formában arra már nem emlékszik, de I.rendű vádlott neve ajánlotta ezt a céget alvállalkozóként, mégpedig kb. 1 Md-os nagyságrendben.


Ezt követő beszélgetésük Budapesten egy presszóban történt és itt jelentette ki I.rendű vádlott neve , hogy kéri a KAC 30 %-t és azt, hogy a CSŐSZER alvállalkozó legyen a beruházásban. Nem fejtette ki ennek részleteit, ö viszont annyira meg volt lepődve, hogy nem kérdezősködött és igyekezett kitérő válaszokat adni, nevezetesen olyat, hogy gondolkodik rajta.


A tanú e vallomásában előadta azt is, hogy I.rendű vádlott neve olyat nem mondott, hogy segítségükre lesz, ha fizetnek és olyat sem, hogy ha nem fizetnek, akkor nem fog segíteni. Arra viszont utalt, hogy ha és amennyiben teljesítik a kérését, akkor nem lesz probléma, nem akadályozza a beruházást, de ezt nagyon finoman, burkolt formában tette. A presszóból egyenesen indultak a CSŐSZER telephelyére és később a közös ebédre.


A bíróság tanúként hallgatta meg tanú1 település1i polgármestert, aki a tárgyaláson összefoglalta, az 1998. nyarától történt eseményeket, amelynek lényege szerint 1998. nyarán egy hölgy hívta telefonon azzal, hogy I. rendű vádlott neve szeretne vele beszélni és a találkozni. A beszélgetésben konkrétum nem hangzott el, csak annyi, hogy majd később pontosítják az időpontokat, de erre nem került sor. Ezt követően az 1998. októberében történt önkormányzati választások után egy hölgy ismét jelentkezett, akinek előadta, hogy I. r. vádlott neve azóta sem találkozott. Amikor a hölgy másodszor hívta, akkor már érdeklődött az iránt is, hogy két cég, nevezetesen a CSŐSZER és a Betonútépítő benn maradt-e a pályázatban, mire ő tájékoztatta, hogy igen és ez akkor megfelelt a valóságnak.
A tanú tárgyalási vallomása szerint I.rendű vádlott nevenal 1999. nyár elején, június-július hónap táján találkozhatott a Képviselőházban. Emlékezete szerint nem kifejezetten ezért, hanem egyéb más elintézni valója miatt utazott fel Bp.-re. A találkozás során általános dolgokról beszélgettek, a beruházás is szóba került és ekkor már valamilyen bizottságról is szó esett, de ekkor ennek még nem volt jelentősége.


A tanú elmondása szerint a következő találkozásra már település1ön került sor, ugyanis az első találkozásnál említette I.rendű vádlott nevenak, hogy amennyiben arrafelé jár, látogassa meg őket. I.rendű vádlott neve ennek tett eleget és meglátogatta őket, amikor is ugyancsak lényegtelen dolgokról beszélgettek.

A harmadik találkozásra ugyancsak Budapesten, 1999. augusztus elején került sor és ekkor ezt a találkozót vagy I.rendű vádlott neve , vagy a CSŐSZER igazgatója szervezhette. A Képviselőházban találkozott I.rendű vádlott nevenal, majd rövid idő múlva onnan elmentek egy kávéházba és itt a presszóban beszélgettek. Ekkor már mindketten tudták, hogy egy ebédre is hivatalosak a CSŐSZER vezetőjével. A kávéházban került szóba egyrészt maga a bizottság működése és az, hogy ennek a KAC Ellenőrző Bizottságnak az elnöke I.rendű vádlott neve lesz. Ekkor került szóba I.rendű vádlott neve részéről, hogy a CSŐSZER -t vegyék be alvállalkozóként és itt mondta azt is, hogy a KAC 30 %-ra igényt tart. A beruházás ekkor már folyamatban volt és a kivitelező pedig nem a CSŐSZER volt. A tanú elmondása szerint a KAC-ra már a pályázat be volt adva, de még nem kapták meg. A KAC összege meglehetősen jelentős volt, 464 M forint.

tanú1 a tárgyaláson előadta, hogy a vádlott felvetésétől "majd leesett a székről". Egyszerűen nem tudott rá válaszolni, de gyakorlatilag I.rendű vádlott neve nem is igazán adott rá lehetőséget, hiszen folytatódott a beszélgetés és I.rendű vádlott neve nem várta meg az ő reagálását. Ezt követően a CSŐSZER telephelyére mentek és ott találkoztak tanú2-el.

A tanú elmondása szerint konkrétan nem volt meghatározva a találkozó célja, de figyelemmel arra, hogy korábban már a CSŐSZER -tői érdeklődtek az település1i beruházás iránt, I.rendű vádlott neve nem sokkal előtte említette, hogy szeretné, ha a CSŐSZER-t alvállalkozóként bevonnák, így már sejtette, hogy a közös ebédnek mi lesz a témája. A CSŐSZER telephelyéről kocsival elmentek egy Kakas nevezetű étterembe és ott ebédeltek. tanú1 tanúvallomása szerint általános dolgokról beszélgettek, valószínű, hogy szóba került a beruházás is, de nem tapasztalta, hogy a CSŐSZER vezetője bármilyen formában előhozná az alvállalkozói részvételt. Az ebédnél a KAC 30 %-róI már nem volt szó és a CSŐSZER bevonását sem hozta szóba I.rendű vádlott neve.


tanú1 elmondása szerint I.rendű vádlott neve kérése váratlanul érte és rendkívüli módon felháborította, úgy, hogy ezen esemény megtörténtét polgármester társainak, kollegáinak is elmondta. Néhány hét elteltével a KAC Ellenőrző Albizottság elnökétől I.rendű vádlott nevetól kaptak különböző faxokat, leveleket, amelyben a vizsgálat megindításáról, a helyszíni vizsgálat megtartásáról, iratok beküldéséről volt szó.


tanú1 előadta a tárgyaláson, hogy érdeklődött a KAC Albizottság létezése, jogállása felől és mivel úgy ítélte meg, hogy nem jogszerű a magatartásuk hiszen még alakuló ülésük sem volt, ezért úgy határozott, hogy nem válaszol a megkeresésre. Ezt követően történt, hogy egy hölgy ismételten felhívta, hogy miért nem küldi meg a kért anyagokat és ekkor ő közölte, hogy nem is fogja megküldeni, mert még ez a bizottság meg sem alakult.


A tanú előadta, hogy időközben tudomást szereztek arról, hogy a Környezetvédelmi Minisztériumtól megkapták a KAC-ot és azt folyósítani fogják részükre.


tanú1 tanú a tárgyaláson végül is többszöri kérdésre határozottan és egyértelműen fenntartotta, hogy I.rendű vádlott neve a presszóbeli beszélgetés alkalmával a KAC, vagyis a 464 M forint 30 %-t kérte. Ez eléggé egyértelmű volt A kérés alkalmával I.rendű vádlott neve végül is nem fenyegette meg a nem fizetés esetére, illetve nem helyezett kilátásba retorziókat.
A tanú elmondása szerint fel sem merült a gondolatában, hogy ezt az Összeget kifizessék I.rendű vádlott nevenak annál is inkább, mivel meg sem fordult a fejében, hogy honnan lehetne előteremteni ilyen összeget. Ehelyett inkább tájékoztatta a képviselő testület tagjait az esetről.
A 464 M forintos KAC támogatás 30 %-a 139.200.000.- forint lett volna.


I.rendű vádlott neve vádlott tanú1 tanúvallomásával kapcsolatosan előadta, hogy a tanú vallomása nem felel meg a valóságnak. Előadta, hogy valóban volt egy közös ebéd a CSŐSZER vezetőjével tanú2, de az ebéd előtt tanú1al nem ment el presszóba. Miért is mentek volna, hiszen ebédre voltak hivatalosak. tanú1 hívta fel őt telefonon, hogy találkozni és beszélni szeretne vele a beruházás ügyében. tanú1 ezzel kapcsolatosan határozottan kijelentette, hogy az ebéd előtt I.rendű vádlott nevenal egy presszóban kávéztak kettesben, bár sem a presszó nevére, sem a helyre nem emlékezett.


I.rendű vádlott neve határozottan tagadta, hogy bárhol, bármikor a KAC 30 %-t kérte volna tanú1ól, hiszen elmondása szerint ilyen nagyságrendű összeget nem is kérhetett volna.


tanú1 ezzel kapcsolatosan előadta, hogy I.rendű vádlott neve a KAC 30 %-t kérte tőle és ezen állítását továbbra is fenntartja.


Ebből következően a tanú és a vádlott közötti szembesítés nem vezetett eredményre.


I.rendű vádlott neve ezen túl előadta azt is, hogy nem hívhatta fel az ő titkárnője tanú1, hiszen neki nem is volt titkárnője. A bíróság álláspontja szerint annak nincs különösebb jelentősége, hogy ki, milyen minőségben hívta fel tanú1 polgármestert.


A bíróság tanúként hallgatta meg tanú2öt, aki a CSŐSZER Rt. vezérigazgatója és 1998. óta jó ismerőse volt I.rendű vádlott nevenak.

tanú2 előadta, hogy I.rendű vádlott neve és közte soha nem merült fel, hogy a vádlott beosztását vagy befolyását az ő érdekében érvényesítette volna és különböző beruházások elnyerésében segítette volna.
Ezzel kapcsolatosan a tanú előadta, hogy sem ő nem kérte, sem I.rendű vádlott neve nem ajánlotta fel, hogy alvállalkozói minőségben részt vehessen egyes beruházásokban.


A tanú elmondta, hogy az település1i beruházással kapcsolatosan annyit tud, hogy indultak a pályázaton és az övék volt a legkedvezőbb ajánlat, de nem nyertek.


tanú2 előadta, hogy 1999. augusztusában I.rendű vádlott neve telefonon felhívta és közölte, hogy jön fel település1ről tanú1 és jó lenne egy közös ebédet lebonyolítani. A tanú elmondása szerint I.rendű vádlott neve nem közölte, hogy tanú1 miért jön hozzá, nem is kérdezte, viszont figyelemmel arra, hogy ismerte mind I.rendű vádlott nevet, mind tanú1 és jó viszonyban voltak ,ezért elfogadta az ebéd meghívást. Az ebéd
gyakorlatilag úgy történt, hogy I.rendű vádlott neve és tanú1 elmentek hozzá a X., Gergely utcába, onnan elmentek ebédelni, ahol közömbös dolgokról esett szó. Megítélése szerint I.rendű vádlott neve határozottnak, tanú1 pedig "feszültnek" tűnt az ebéd ideje alatt. Nem emlékszik ugyan a beszélgetésre, de mint ha szóba került volna, hogy tanú1 szeretné, hogy ha a KAC megszerzésében I.rendű vádlott neve segítene neki, míg I.rendű vádlott neve magabiztossága azt fejezte ki, mint ha ebben valóban a segítségére tudna lenni.
Az ebéd befejeztével elköszöntek és valamennyien távoztak, - Ő személy szerint a munkahelyére visszament, míg I.rendű vádlott neve és tanú1 együtt távozott az étteremből


tanú2 a tárgyaláson előadta, hogy I.rendű vádlott nevehoz szakmai kapcsolat fűzte és fűzi, mivel azonos profilban dolgoztak.


Összességében tehát I.rendű vádlott neve I. r. vádlott a terhére rótt bűncselekmény elkövetését tagadta és azt is, hogy tanú1 polgármesterrel egy presszóban találkozott volna, ahol a tényállásban szereplő beszélgetés megtörtént volna.

saját védekezésében is ellentmondásba keveredett, hiszen a tanú2 létre jött üzleti ebédet azzal magyarázta, hogy azt tanú1 kérte, mivel segítséget kívánt kérni a CSŐSZER Rt. vezérigazgatójától. Abban az esetben, ha ez így történt volna, akkor mi a magyarázat arra, hogy a munkaebéden ez a téma még csak szóba sem került, ugyanis erről sem a vádlott, sem tanú2, de tanú1 sem számolt be.


A vádlott védekezésével szemben a bíróság tanú1 tanú vallomását fogadta el, ugyanis szavahihetőségéhez kétség nem fért, mindvégig következetes vallomást tett.


A bíróság nem fogadta el azt a védelmi okfejtést, miszerint egyetlen tanú vallomása nem elégséges a bűnösség megállapítására. A bíróság álláspontja ezzel kapcsolatosan az, hogy nem a bizonyítási eszközök száma, hanem azok hiteltérdemlősége határozza meg a bizonyítékok értékelését.
tanú1 tanú vallomását, ha annak hitelt érdemlőségéhez kétség nem fér, csupán kellően megindokolt, egyéb bizonyítékokkal alátámasztott tények alapján lehetett volna elvetni. Mivel pedig az eljárás során ilyen nem merült fel, a bíróság a tanú vallomását elfogadta. Ebben a körben kell megjegyezni, hogy tanú3 és tanú1 korábban soha nem ismerték egymást, ennek ellenére az település1i polgármester ugyanazokról a tényekről és körülményekről számolt be, mint tanú3.


Az település1i polgármester vallomását erősítette meg az a tény, hogy az Állami Számvevőszék megvizsgálta a csatornahálózat építésére nyújtott céltámogatás felhasználását és megállapította, hogy a beruházás műszaki, pénzügyi előkészítése szakmailag megalapozott volt, a közel 60 %-os saját forrást az önkormányzat biztosította és az igénybe vett céltámogatás felhasználása minden szempontból szabályszerűen történt. Mindezek egyértelműen bizonyították azt is, hogy I.rendű vádlott neve I. r. vádlott által elrendelt vizsgálat és az erre hivatkozással történő levelezés, az iratok bekérése,
majd elvitele egyértelműen azt a célt szolgálta, hogy tanú1 polgármesterre hatalmával visszaélve nyomást gyakoroljon, miként az tanú3 esetében is tette.


3) I.rendű vádlott neve vádlott és védője a tárgyalás során következetesen kétségbe vonta az eljárás törvényességét arra hivatkozással, hogy a Parlament megtévesztésével kérték I.rendű vádlott neve mentelmi jogának felfüggesztését, ugyanis alaptalanul videó- és hangfelvételekre való hivatkozással állították a bűncselekmény bizonyítását. Mivel pedig ilyenek nem voltak a Parlament megtévesztésével függesztették fel mentelmi jogát.


Ezzel kapcsolatosan megjegyzi a bíróság, hogy I.rendű vádlott neve állítása annyiban téves, hogy a mentelmi jog felfüggesztésének indítványozásakor már számos olyan terhelő bizonyíték, köztük videó és hangfelvétel állt a nyomozó hatóság rendelkezésére, amelyek a büntető eljárás megindításához szükséges alapos gyanú megállapításához elegendőek. Azt, hogy később ezek a bizonyítékok a bizonyítási eljárás során milyen bizonyító erőt képviselnek, az alapos gyanú akkori meglétét utólag már nem kérdőjelezheti meg.


Fentieken túl I.rendű vádlott neve a tárgyalás során vitatta az eljárás törvényességét annyiban is, hogy a hatóság a mentelmi jog felfüggesztése előtt folytatott vele szemben nyomozást. Ennek során törvénysértő módon folytattak nyomozást, törvénysértő módon került sor a megfigyelésére és a lehallgatására. Ilyen módon ezek a bizonyítékok az eljárás során nem vehetők figyelembe annál is inkább, mivel a rendőrség tudva, hogy országgyűlési képviselőről van szó, az illetékességi szabályokat megszegve folytatott nyomozást anélkül, hogy azt a törvény szerint illetékes Ügyészségi Nyomozó Hivatalnak nyomban átadta volna.


A bíróság álláspontja szerint elöljáróban szükséges megjegyezni, hogy a bűnüldözés legtágabb értelemben szakmailag és jogilag jól elkülöníthetően több részre bontható, amelynek első szakaszába mindazok az eljárási cselekmények tartoznak, amelyek a bűncselekmények megakadályozására, véghezvitel megszakítására, a gyanúsított kézre kerítésére irányulnak.
A második szakasz az a felderítő magatartás, amelynek célja egy múltban lejátszódó esemény felderítésének érdekében a jelenben zajló események rögzítése. Ennek során alapvető kritérium az is, hogy alapvető alkotmányos jogokat érintő felderítési módszerek az igazságszolgáltatási szervek kontrollja alatt álljanak.


A Képviselői Jogállásról szóló törvény szerint parlamenti képviselő ellen csak az Országgyűlés hozzájárulásával lehet büntető eljárást indítani.
A büntető eljárásnak legelső szükségszerű szakasza a nyomozás, amelynek célja a bizonyítékok összegyűjtése annak érdekében, hogy egyáltalán történte bűncselekmény és annak ki lehet az elkövetője, ugyanis csak ezek birtokában lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy egyáltalán gyanúsítható-e valaki, nevezetesen parlamenti képviselő bűncselekmény elkövetésével vagy sem. Büntető eljárás ugyanis csak akkor folytatható valakivel szemben, ha alaposan gyanúsítható lesz a bűncselekmény elkövetésével.

Ebből következően mentelmi joggal vagy személyes mentességgel rendelkező parlamenti képviselő esetében sincs akadálya annak, hogy egy bizonyos cselekmény miatt olyan eljárási cselekményeket foganatosítsanak, nyomozást végezzenek, bizonyítékokat gyűjtsenek, amelyek alapján az alapos gyanú megállapítható vele szemben. Az elválasztó vonal tehát a bűncselekmény elkövetésével való gyanúsítás, amire a mentelmi jog felfüggesztése nélkül valóban nincs lehetőség és nincs lehetőség további olyan kényszerintézkedésekre sem, mint pl. a házkutatás, motozás, szakértői vizsgálatra kötelezés, amelyek már olyan büntető eljárási cselekményeknek minősülnek, amelyek érintik az adott személy mentelmi joggal védett személyes sérthetetlenségét. A mentelmi jog, illetve a személyes mentesség kérdésében való döntés előkészítéséhez feltétlenül szükséges eljárási cselekmények foganatosítását sem a Képviselők Jogállásáról szóló törvény, sem a büntető eljárási szabályok nem tiltják.


Ebből következően a hatóságoknak a mentelmi joggal rendelkező parlamenti képviselő esetében is el kell fogadniuk a feljelentést, a bejelentést és el kell végezni minden olyan eljárási cselekményt, amely a feljelentés kiegészítés körébe tartozik. Nyomozás elrendelésére is sor kerülhet, amelynek során azokat a halaszthatatlan nyomozati cselekményeket el kell végezni, amelyek későbbi időpontra halasztása veszélyeztetné a bizonyítás sikerét vagy halasztás esetén máskor már nem szerezhetők be, ilyen lehet pl. hangfelvétel vagy videofelvétel készítése.
Végül de nem utolsó sorban el kell végezni azokat a nyomozási cselekményeket is, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a mentelmi joggal rendelkező országgyűlési képviselő esetében az alapos gyanú megalapozott legyen.


Összességében tehát ha mindezek elvégzésére nem kerülhetne sor, soha nem derülhetne ki a bűncselekmény elkövetése és soha nem gyűlne össze annyi bizonyíték, amely az alapos gyanúhoz szükséges lenne, így ezek hiányában a mentelmi jog sem lenne felfüggeszthető, amely a büntető eljárás megindítását lehetetlenné tenné, amely egyben azt is jelentené, hogy a mentelmi joggal védett személy ellen büntető eljárás megindítására nem kerülhetne sor.


Ez a magyarázat arra, hogy a nyomozó hatóság az október 12-én történt őrizetbe vételt követően nem kezdeményezte a vádlott előzetes letartóztatását, ugyanis ez már olyan személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés lett volna, amely a mentelmi jog felfüggesztése nélkül nem alkalmazható.


Összességében tehát ezek tükrében vizsgálva a konkrét ügyben a hatóság tevékenysége mindössze arra korlátozódott, hogy a hozzá bejelentéssel forduló tanú3nek segítséget nyújtott a saját védelmét is szolgáló bizonyítékok rögzítéséhez. Ez a technikai segítség természetszerűleg a rendőrségi törvény szerint sem bírói engedélyhez kötött
tevékenység.


Végül a 2/1999. (Ük. 2.) Lü. utasítás 88. § (1) bekezdése szerint olyan közvádas bűncselekmény miatt folyamatban lévő nyomozásban, amelyben annak gyanúja merül fel, hogy az elkövető a külön törvényekben felsorolt közjogi tisztséget betöltő személy
(parlamenti képviselő) a rá vonatkozó alapos gyanú tisztázásához szükséges bizonyítékokat a mentelmi jog sérelme nélkül be kell szerezni. A mentelmi jog sérelmét az 1990. évi LV. tv. 5. § (1) bekezdése fogalmazza meg, ugyanis képviselőt csak tettenéréssel lehet őrizetbe venni, - ez meg is történt - és ellene csak az Országgyűlés hozzájárulásával lehet büntető eljárást indítani, vagy kényszerintézkedést alkalmazni -amely ugyancsak megtörtént, hiszen az őrizetbe vételt követően azt megszüntették és csupán a mentelmi jog felfüggesztése után nyilvánították gyanúsítottá, indítottak ellene büntető eljárást és alkalmaztak vele szemben kényszerintézkedést.

III.

I.rendű vádlott neve vádlott ellen a Fővárosi Főügyészség az Nf. 12. 936/2000/20-1. sz. vádiratával 2 rb. A Btk. 250. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a/ pontjára figyelemmel a (3) bekezdés szerint minősülő vezető beosztású hivatalos személy által hivatali helyzetével visszaélve elkövetett hivatali vesztegetés büntette miatt, II.rendű vádlott neve II. r. vádlott ellen 2 rb. a Btk. 256. § (1) bekezdésébe ütköző befolyással üzérkedés bűntette miatt emelt vádat.

IV.

I.rendű vádlott neve a Btk. 137. § 1. pont a/ pontjára figyelemmel hivatalos személy és kiemelkedő jelentőségű közhatalmi funkciója miatt vezető beosztású hivatalos személynek minősül.


I.rendű vádlott neve 1998-tól volt parlamenti képviselő és működése során összesen négy parlamenti bizottságnak volt a tagja, elnöke illetve alelnöke. Ennek során tagja volt az EU Integrációs Bizottságnak, a Környezetvédelmi Bizottságnak, a Közbeszerzéseket Ellenőrző Bizottságnak és a Környezetvédelmi Bizottságon belül a KAC Ellenőrző Albizottságnak is. A Közbeszerzéseket Ellenőrző Bizottságnak és a KAC Ellenőrző Albizottságnak az elnöke is volt egyidejűleg. A bizottság tájékoztatása és hozzájárulása nélkül a bizottság elnökének nem volt joga szakértőt megbízni és olyan tartalmú meghatalmazást adni, hogy a bizottság munkatervében nem szereplő ügyekben eljárjon. A munkaprogramban szereplő csatornázási beruházások ellenőrzése céljából nem kérhetett volna be iratokat, miután a csatornázási beruházások nem szerepeltek a bizottság munkatervében és a Közbeszerzésekről szóló 1995. XL. tv.-ben megfogalmazott Jogalkotói Szándék Érvényesülését Vizsgáló Bizottság elnökének érintett2nak tájékoztatása szerint nem volt jogosultsága arra sem, hogy a munkaprogramban nem szereplő csatornázási beruházások iratait a bizottság tudta nélkül beszerezze.


A Közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. tv.-ben megfogalmazott Jogalkotói Szándék Érvényesülését Vizsgáló Bizottság a 3/1998-2002. (2000.VI.14.) sz. határozatában fogalmazta meg a bizottság vizsgálati elveit és a bizottság vizsgálati programjait.

E programban - amelyet I.rendű vádlott neve, mint a bizottság elnöke 2000. június hó 14-én írt alá - az ország különböző községeiben folyó szennyvíztisztító, illetve csatorna beruházási munkálatok közbeszerzéseinek vizsgálata nem szerepelt.


A Környezetvédelmi Bizottság elnökének érintett3 írásbeli tájékoztatásának megfelelően megállapítható, hogy II.rendű vádlott neve részére a bizottság szakértői megbízást 1998-tól kezdődően nem adott és szakértői megbízási szerződést sem kötött.


A Környezetvédelmi Bizottságon belül a KAC Ellenőrző Bizottság, mint albizottság a Házszabály és a szokásjog alapján működött, működése nem formalizált olyan mértékben, mint az állandó bizottságok működése.
Az albizottság döntési jogkörrel semmiféle ügyben nem rendelkezett, mindössze munkaszerve, előkészítő fóruma az állandó bizottságnak.
Az albizottság önálló titkársággal és személyzettel, valamint anyagi eszközökkel nem rendelkezett.
Az albizottság ügyrendjét az állandó bizottság, munkatervét pedig saját maguk, az albizottság tagjai határozták meg.


Az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának KAC Albizottsága 1998. június 16-i ülésén választotta I.rendű vádlott nevet elnökké, ezt követően az albizottság 1999. szeptember 23-án tartotta meg alakuló ülését, majd 2000. február lén a Környezetvédelmi Bizottság Ellenőrző Albizottságával tartott együttes albizottsági ülést, ezután 2000. április 6-án, majd 2000. június 15-én tartott ülést.
I.rendű vádlott neve országgyűlési képviselő részben, mint bizottsági tag, részben pedig, mint a KAC Ellenőrző Albizottság elnöke került szoros kapcsolatba az ország területén folyó, a Környezetvédelmi Alap támogatását is felhasználó beruházásokkal. Ennek során került kapcsolatba tanú3lel, a PMVCS ügyvezető igazgatójával, majd parlamenti képviselői tekintélyének felhasználásával megpróbálta a közbeszerzési pályázat eredményét befolyásolni részben személyes jelenlétével, részben pedig oly módon, hogy tanú3-t rá akarta bírni, hogy a nyertes pályázatának 50 %-t engedje át a CSŐSZER Rt.-nek, vagy pedig vonja be a PENTA Kft-t 50 %-ban. Miután tanú3 ettől elzárkózott I.rendű vádlott neve vagylagosan felajánlotta, hogy amennyiben nem vonja be őket, akkor 30 millió forintot fizessen, ellenkező esetben elintézi, hogy a beruházást leállítsák és különböző eljárásokat és vizsgálatokat indít a közbeszerzési eljárás kapcsán és elintézi azt is, hogy a jövőben tanú3 cégét kizárják a különböző pályázatokból. Ugyanakkor tudomására hozta tanú3nek, hogy amennyiben hajlandó ezen összeget kifizetni, úgy tagja lehet a cége az un. kedvezményezett vállalkozók klubjának.
I.rendű vádlott neve hivatali helyzetével visszaélt akkor, amikor közvetlenül beavatkozott a település5i beruházás közbeszerzési pályázatának elbírálásába és megpróbálta befolyásolni annak eredményét, majd azt követően visszaélt hivatali helyzetével, amikor erre tekintettel igyekezett tanú3-t rábírni, hogy a pályázaton elnyert beruházás 50 %-t adja át a CSŐSZER Rt.-nek.


A település5i csatorna beruházás elbírálása, maga a közbeszerzési eljárás, a kivitelező, illetve az alvállalkozó bevonása sem közvetlenül, sem közvetve semmiféle összefüggésben nem volt I.rendű vádlott neve képviselői tevékenységével, illetve a különböző bizottságokban betöltött funkciójával.


Megállapítható volt, hogy I.rendű vádlott neve kizárólag parlamenti képviselői tekintélyének felhasználásával kívánta a beruházás kimenetelét befolyásolni. I.rendű vádlott neve vádlott, miután tanú3 a kérés teljesítésére nem volt hajlandó közölte vele, hogy fizessen 30 millió forintot. Fizetés esetére különböző kedvezményeket helyezett kilátásba, nevezetesen azt, hogy amennyiben kifizeti a kért összeget, úgy bekerülhet a kedvezményezett vállalkozók klubjába, amely egyben azt is jelentené, hogy a jövőben könnyebben juthat munkához különböző közbeszerzési pályázatokon. Nem fizetés esetére viszont kilátásba helyezte, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a beruházást leállítsa és meghiúsítsa.


Nyilvánvaló az is, hogy a közbeszerzési eljárások befolyásolása, kedvezmények juttatása, vagy a már megindult beruházás leállítása I.rendű vádlott neve I. r. vádlottnak sem a parlamenti képviselői tagságával, sem a Közbeszerzési vagy Környezetvédelmi Bizottságban betöltött tisztségeivel nem volt semmilyen összefüggésben. Ugyanakkor megállapítható az is, hogy I.rendű vádlott neve ez esetben is képviselői tekintélyének felhasználásával igyekezett olyan befolyást érvényesíteni tanú3lel szemben, hogy alternatív kérésének valamelyik változatát, a CSŐSZER bevonását vagy a 30 millió forint kifizetését elérje.


Lényegében ugyan ez állapítható meg az település1i csatorna beruházás esetében is, amikor I.rendű vádlott neve I. r. vádlott tanú1 település1i polgármestertől a KAC támogatás 30 %-t kérte, illetve azt, hogy a beruházásba a CSŐSZER Rt-t is be kell vonni az alvállalkozók közé.


Ebben az esetben is biztosította a polgármestert, hogy amennyiben a kérést teljesíti, úgy nem fogja a beruházást megakadályozni.


Megállapítható tehát, hogy I.rendű vádlott neve I. r. vádlott hivatali helyzetével visszaélt, amikor előnyként helyezte kilátásba, hogy teljesítés esetén nem fogja akadályozni a beruházást. A beruházás megakadályozása ugyanis I.rendű vádlott neve vádlottnak sem a parlamenti képviselőségével, sem a különböző bizottságokban betöltött tisztségével nem állt összefüggésben, törvényes keretek között folyó beruházás leállítására vagy akadályozására nem volt hatásköre.
I.rendű vádlott neve vádlott mindkét tényállási pontban valamilyen formában feltételként szabta a CSŐSZER Rt. bevonását, miáltal olyan gazdasági folyamatokba avatkozott bele, amelyekhez hatáskör hiányában nem lett volna lehetősége.


Megjegyzi a bíróság, hogy a CSŐSZER Rt. nem csupán az emödi és a település5i, hanem a település6i és a település7i beruházások esetében is felmerült, mint esetleges alvállalkozó.
Az eljárás során nem merült fel arra nézve adat, hogy I.rendű vádlott neve vádlott milyen megfontolásból támasztott olyan feltételeket az egyes beruházások esetében, hogy a CSŐSZER Rt-t alvállalkozóként vonják be a kivitelezésbe.


Megállapítható továbbá az is, hogy I.rendű vádlott neve vádlott mindkét tényállási pontban, úgy tanú3, mint tanú1 irányában komoly hátrányokat helyezett kilátásba arra az esetre, ha a kérését, nevezetesen a CSŐSZER Rt. alvállalkozóként! bevonását, vagy 30 millió forint, illetve az emödi beruházás esetén a KAC 30 %-ának a kifizetését megtagadják.
E fenyegetések beváltására a település5i beruházás esetében nem került sor, hiszen tanú3 látszólag hajlandónak mutatkozott a fizetés teljesítésére és a tárgyalások mindvégig ez irányban folytak, ám az emödi beruházás esetében, mivel tanú1 kitérő választ adott és nem volt hajlandó a kérést teljesíteni, megállapítható, hogy 1999. szeptemberében I.rendű vádlott neve vizsgálatot kezdeményezett és indított az település1i beruházás ügyében és olyan iratokat kért be az település1i önkormányzattól a beruházással kapcsolatosan, amelyekből a polgármester feltételezhette, hogy I.rendű vádlott neve beváltja a fenyegetéseit. Mivel tanú1 önszántából nem volt hajlandó teljesíteni az iratok kiszolgáltatását, I.rendű vádlott neve végül is személyesen intézkedett az iratoknak Budapestre szállításáról.


I.rendű vádlott neve I. r. vádlott tehát mindkét esetben súlyos kötelességszegést követett el akkor, amikor az előny kérésével egyidejűleg olyan előnyöket, illetve hátrányokat helyezett kilátásba, amelyek megvalósításához sem mint parlamenti képviselő, sem mint a bizottságok tisztségviselője nem rendelkezett semmiféle hatáskörrel. Mindkét esetben tehát országgyűlési tekintélyének felhasználása révén igyekezett érvényt szerezni követeléseinek.


A megállapított tényállásból következően I.rendű vádlott neve vádlott mindkét esetben nem csupán kérte, hanem igen komoly hátrányok kilátásba helyezésével követelte a jelentős összegek kifizetését.


A bíróság ebben a körben a CSŐSZER Rt. bevonását nem értékelte az előny körében, ugyanis az eljárás során nem merült fel adat arra nézve, hogy I.rendű vádlott neve vádlott miért, milyen megfontolásból ragaszkodott több esetben is a CSŐSZER Rt. alvállalkozóként történő bevonásához és, hogy a CSŐSZER Rt. esetleges bevonása az ő számára milyen formában jelentett volna előnyt.
A bíróság álláspontja szerint azonban a követelés és a hátrány kilátásba helyezése nem érte el azt a mértéket, amelyet a Etk. 138. § a a fenyegetés megállapításához feltétlenül szükségesnek tart. Ezért a bíróság a vádlott cselekményét a közélet tisztasága elleni bűncselekmények körében értékelte.


A Btk. 250. § (1) bekezdésének megfogalmazása szerint a bűncselekménynek nem tényállási eleme az előny tényleges megszerzése, ugyanis az előny kérésével vagy az ígéret elfogadásával a bűncselekmény befejezett.
Ebből következően teljesen alaptalan az a védelmi hivatkozás, hogy mivel I.rendű vádlott neve I. r. vádlott egyik esetben sem jutott hozzá a tényleges előnyhöz, hiszen tanú3 esetében sem vette át a készpénzt tartalmazó táskát, így bűncselekmény nem állapítható meg a terhére. A vesztegetés, mint veszélyeztető jellegű bűncselekmény az elkövetési magatartás tanúsításával, tehát a konkrét esetben az előny kérésével befejezett, attól függetlenül, hogy a hivatalos személy a kért előny fejében vagy ellenében bármit is tett volna. Ebből következően a bíróság álláspontja szerint tehát a tényállás 1./ pontjában befejeződött a vesztegetési cselekmény, amikor 1999. augusztusában I.rendű vádlott neve a Parlament közeli presszóban tanú1ól a KAC támogatás 30 %-t kérte attól függetlenül, hogy erre tanú1 még csak nem is válaszolt.

A tényállás 2.1 pontjában a bűncselekmény befejeződött amikor I.rendű vádlott neve vádlott augusztus 21-én a Kútvölgyi Kórház aulájában tanú3-től a 30 millió forintot kérte. Ez esetben tehát annak sincs jelentősége, hogy később tanú3 ezt 20 millió forintra alkudta le és annak sincs jelentősége, hogy az ezt követő események hogyan és miként zajlottak le.
Nincs tehát jelentősége annak a körülménynek, hogy I.rendű vádlott neve I. r. vádlott a pénzt tartalmazó táskát tanú3-től saját kezűleg nem vette át, illetve nem vette a kezébe, mivel a tanúval vitette és vele tetette be a gépkocsi hátsó ülésére.


Ebből következően tehát a Gellért téri akció, nevezetesen a tettenérés megszervezése kizárólag a bizonyítási eszközök körében értékelhető mozzanat volt.


A fenti indokoknak megfelelően a bíróság I.rendű vádlott neve L r. vádlott cselekményeit 2 rb. A Btk. 250. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a/ pontjára figyelemmel a (3) bekezdés második tétel első fordulata szerint minősülő vezető beosztású hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettének minősítette.

V.

VI.

A.

1) II.rendű vádlott neveot a nyomozás során első ízben 2000. december hó 13-án hallgatták meg, amikor is, a település6i csatorna-beruházással kapcsolatosan közölték vele a gyanúsítás tárgyát. Ekkor II.rendű vádlott neve kijelentette, hogy kizárólag védője jelenlétében kíván vallomást tenni.


Legközelebb 2000. december 13-án, majd 2000. december 20-án, végül 2001. január 17-én hallgatták meg, amikor is közölte, hogy sem szóban, sem írásban nem óhajt az ügyben vallomást tenni.


Összességében tehát megállapítható, hogy II.rendű vádlott neve a vele szemben felhozott gyanúsítással kapcsolatban érdemi nyilatkozatot a nyomozás során nem tett.


II.rendű vádlott neve II. r. vádlott a tárgyaláson a törvényes következményekre és lehetőségekre történt kioktatás után kijelentette, hogy az ügyben vallomást kíván tenni és nyomban hozzátette, hogy bűnösségét egyik vádpontban sem ismeri el.


II.rendű vádlott neve a tárgyaláson előadta, hogy már korábban is kapcsolatba került különböző csőgyártó cégekkel és általában a környezetvédelmi témával és végül is a KAG Ellenőrző Bizottsághoz egy ismerőse közvetítésével került el, és felajánlották a lehetőséget, hogy valamilyen munkát végezhet mivel szabad kapacitása is volt. Ennek érdekében összehozták I.rendű vádlott neve országgyűlési képviselővel, aki ekkor ennek a KAC Ellenőrző Albizottságnak a vezetője volt. Felvették a kapcsolatot és egy kb. 10-15 perces személyes találkozóra is sor került, amikor megbeszélték, hogy I.rendű vádlott neve külső szakértői státuszt tud a számára biztosítani, amelynek ő személy szerint nagyon örült és ezért hálás is volt.


A megállapodás szerint az ellenőrzésekben ő ugyan nem vett részt, de ha bármilyen információra, szakmai, technológiai, vagy egyéb kérdés f elmerült, akkor nyugodtan megkereshette őt I.rendű vádlott neve és ha tudott, felvilágosítást is adott


A vádlott előadta, hogy nem sokkal később, a nyári szünet után volt egy közös összejövetel, ahol végül is egy műanyag kártyát is kaptak, ami belépésre jogosította fel őket a Képviselőházba és ezt követően megkezdődött a munka. A vádlott elmondása szerint I.rendű vádlott nevenal olyan munkakapcsolat alakult ki, hogy általában havonta egyszer, kétszer találkoztak személyesen, egyebekben telefonon tartották a kapcsolatot.
II.rendű vádlott neve a tárgyaláson kifejtette, hogy a körülmények úgy alakultak, hogy ezen tevékenysége soha nem kapcsolódott a WAVIN Kft-vel fennálló megbízásos munkájához, így ez a két feladat nem érintette és nem is keresztezte egymást


A WAVIN munkaszerződésével kapcsolatosan II.rendű vádlott neve előadta, hogy semmiféle ügynöki tevékenységre nem volt megbízása, tehát az ő szerződéses munkája nem a csövek eladására vonatkozott, hanem marketing munkára, marketing akcióterv végrehajtására, kiállítások megszervezésére, oktatásra, reklám és egyéb másfajta tevékenységre irányult. A vádlott elmondása szerint a díjazása úgy alakult, hogy az 1700.- Ft + ÁFA / óra volt a vádbeli időben, tehát az ő javadalmazását az esetleges csőeladások semmiben nem befolyásolták volna, az esetleges csőeladások semmilyen formában nem hatottak ki a fizetésére.


A tényállás 3./ pontjával kapcsolatosan II.rendű vádlott neve a tárgyaláson a következőket adta elő:
1999. nyarán megkereste tanú8, aki a PURÁTOR Kft. igazgatója volt és felvázolta, hogy település6 községben egy csatornázás indult, amelyet ők megtámadtak és jó lenne, ha vele menne egy üzleti megbeszélésre. Ennek megfelelően nem önszántából, hanem tanú8 hívására ment le a tanú9 KFthez egy megbeszélésre, mégpedig azért, hogy abban szakmai segítséget nyújtson. A beszélgetés végeztével tanú9 a kivitelező kérte, hogy menjenek át a polgármesterhez. A polgármesterrel a megbeszélés mindössze 10 percig tartott, miközben a polgármester megkérte, hogy ha tudna, akkor maradjon még egy kicsit, illetve, hogy menjen le még egy alkalommal, mert olyan dolgokról szeretne vele beszélni, ami nem tartozik a kivitelezőkre.


Pontosan nem emlékszik az eseményekre, de kb. 1-2 hét múlva lement település6 községbe, mivel úgy gondolta, hogy nyilván a projekt körül vannak problémák. A polgármester elmondta, hogy több gondja is van, mivel mindenki ígérgette neki a KAC támogatását és mindenki azt mondta, hogy ha őt választják kivitelezőként, akkor majd segít a KAC megszerzésében.


II.rendű vádlott neve - előadása szerint - ekkor közölte a polgármesterrel, hogy nem kell bedőlni az ilyen hivatkozásoknak és az ilyen ajánlatoknak, mert a kivitelezők általában nem is ismerik a KAC döntési mechanizmusát, folyamatát, tehát biztos, hogy csak hitegetik a polgármestert.


A vádlott elmondása szerint ő úgy ítélte meg, hogy ez a beruházás meg sem fog valósulni, hiszen a céltámogatás 50 %-a hiányzott, a KAC támogatás nem volt meg, egyéb forrás nem állt rendelkezésre, tehát "életveszélyes" dolog lett volna a pályázat második fordulójának a meghirdetése, de ezt a polgármester mégis megtette.


Összességében II.rendű vádlott neve arra hivatkozott, hogy tanú7ral abban állapodott meg, hogy ne dőljön be senkinek és semminek, minden menjen a törvényes úton. A polgármesterrel történt beszélgetés során felmerült a WAVIN Kft., mégpedig olyan formában, hogy a jelenlévők tehát pénzhiánnyal küszködtek és ennek során a PURÁTOR
beszállítói tevékenysége esetleg segíthetett volna, hiszen 10 éve van a piacon és a tanú9 és társához képest fele áron tudott volna csöveket beszerezni.


II.rendű vádlott neve a tárgyaláson határozottan kijelentette, hogy település6 községbe nem, mint I.rendű vádlott neve vagy a KAC Albizottság szakértője ment, hanem a PURÁTOR Kft. vitte oda szakmai segítség végett, ezért az ő feladata mindössze annyi volt, hogy részt vegyen a tárgyalásokon.


A WAVIN neve a vádlott elmondása szerint úgy merült fel, hogy a PURÁTOR mivel tudna segíteni a beruházást, nevezetesen azzal, ha olcsóbban tudna beszerezni csöveket a WAVIN-tól.


II.rendű vádlott neve tárgyalási vallomása szerint a polgármesternél tett második látogatása alkalmával is szóba került a WAVIN . A vádlott a tárgyaláson elismerte, hogy tanú9-nak megemlítette, hogy a KAC Albizottság szakértője, de I.rendű vádlott neve neve szóba sem került és ezt tanú9 magától nem is tudhatta, hogy ki az a I.rendű vádlott neve.


A tárgyaláson határozottan kijelentette, hogy nem ajánlotta a WAVIN-t beszállítónak, nem utalt arra, hogy ellenkező esetben bármilyen kellemetlenkedésre kerülne sor, nem fordult elő olyan, hogy "nagy fehér főnökre" hivatkozott volna.

Összességében tehát tagadta a vádiratban írt tényeket és ennek megfelelően a bünössségét sem ismerte el.


A bíróság tanúként hallgatta meg tanú7t, település6 község polgármesterét. A tanú a nyomozás során előadta, hogy mint a község polgármestere, hat település részvételével közbeszerzési eljárást indított a szennyvízhálózat kiépítése végett. Tavaly ősszel, vagyis 1999. őszén jutottak el odáig, hogy a PURÁTOR Hungária Kft-vel szerződést kötöttek.


A pályázati szakban több nagy kivitelező is megkereste őket és szinte valamennyien felajánlották, hogy a KAC megszerzésében is tudnak segíteni.
A munkálatok megkezdésének a napján keresték a település10i Városi TV-ből, hogy I.rendű vádlott neve , az Országgyűlés Közbeszerzési Bizottságának az elnöke úgy nyilatkozott, hogy több csatorna-beruházás esetében szabálytalanságokat, csalást észleltek, ezért egyes beruházásokat le fognak állítani és ezen nyilatkozatban elhangzott település6 település neve is.
Később aztán különösebb probléma nem volt ebből, de több hónap elteltével a KAC-ot még mindig nem kapták meg. Ekkor felvette a kapcsolatot a PURÁTOR Hungária Kft-vel, hogy tudnak-e valamiben segíteni és végül megállapodtak abban, hogy egy általuk ismert személy, nevezetesen II.rendű vádlott neve jó kapcsolatokkal rendelkezik a Környezetvédelmi Minisztériumban és esetleg segít oda bejutni.


tanú7 előadta, hogy II. rendű vádlott neveval fel is vette a kapcsolatot és Budapesten találkoztak egy alkalommal, amikor bekísérte őt a Minisztériumba érintett4hoz, aki ott főosztályvezető volt. Szóba került, hogy a szóbeszéd szerint már ki is estek a KAC-ból. érintett4 közölte, hogy tudomása van arról, hogy bizonyos személyek az országban megpróbálják az Önkormányzatokat befolyásolni oly módon, hogy a KAC támogatásban tudnak segíteni, de közölte, hogy jobb és biztosabb az eredményt megvárni.


tanú7 a nyomozás során előadta, hogy II. rendű vádlott neve kérésére megnéztek egy csőgyártó céget, nevezetesen a WAVIN t, ahol bemutatták a saját termékeiket. Ekkor II.rendű vádlott neve megjegyezte, hogy jó lenne, ha a WAVIN lenne a szállító a beruházáshoz, mert nekik is jó kapcsolataik vannak KAC ügyben.


Később II.rendű vádlott neve tárgyalt a társkivitelezővel, a tanú9 Kft.-vel és megpróbálta Őket is rávenni, hogy a WAVIN t válasszák beszállítónak és kilátásba helyezte, hogy ellenkező esetben "I.rendű vádlott neve mindent meg fog tenni, hogy kellemetlenségeik legyenek". Ennek ellenére a kivitelező más gyártót választott


A tanú elmondása szerint ezt követően I.rendű vádlott nevetól kaptak egy levelet, amelyben a beruházás valamennyi iratát bekérte, köztük a KAC támogatás felhasználására vonatkozó iratokat. Ekkor már a KAC támogatást egyébként megítélték. E miatt végül is úgy döntött, hogy személyesen felveszi a kapcsolatot I.rendű vádlott nevenal, amelyre akkor került sor, amikor már az iratokat egyébként megküldték. Kettesben folyt a beszélgetés egy a Nyugati pályaudvar környékén lévő ügyvédi irodában, ahol feltette a kérdést I.rendű vádlott neve -nak, hogy miért kért olyan iratokat, amelyekkel kapcsolatban még a pénzt meg sem kapták. Ekkor I.rendű vádlott neve azt mondta, hogy tudomása szerint van egy olyan megállapodás, amely szerint a CSŐSZER-nek 20 %-os nagyságban részt kellett volna vennie a munkákban és ezt a megállapodást ők nem tartották be. Kérdésre elmondta azt is, hogy ez egy felsőbb megállapodás Illés úrék részéről, a FIDESZ és köztük, hogy bizonyos beruházásokat az őket támogató vállalkozásoknak kell megnyerni.
tanú7 előadta, hogy ekkor közölte I.rendű vádlott nevenal, hogy neki erről a megállapodásról nincs tudomása. I.rendű vádlott neve ekkor nem kért sem pénzt, sem más előnyt és ő úgy érezte, hogy azért, hogy valaki a KAC támogatást megkapja, azért senkinek nem kell tartania semmitől, különösen nem kell fizetnie, de úgy vette ki a szavaiból, hogy "az ellenőrzésnek ára van, ezért be kell kerülnie a CSŐSZER-nek a vállalkozásba".


Ezt követően a PURÁTOR részéről tanú10al beszélt, aki közölte, hogy Őt is megkereste II.rendű vádlott neve És megpróbálta őket rávenni, hogy a CSŐSZER-t vegyék be a vállalkozásba.


tanú7 a tárgyaláson nyomozati vallomását minden szempontból fenntartotta és megismételte, hogy hol, mikor, milyen körülmények között indították meg a beruházást és ennek kapcsán hogyan került kapcsolatba II.rendű vádlott nevetal.
A tanú a tárgyaláson előadta, hogy valóban különböző hírek terjedtek el a KAC odaítéléséről, elutasításáról, illetve a rangsorolásról. Végül is a PURÁTOR Kft. Vezetőjén keresztül került kapcsolatba II. rendű vádlott nevetal, akiről azt állították, hogy jó kapcsolatokkal rendelkezik a Környezetvédelmi Minisztériumban. Fel is mentek Budapestre, találkozott II. rendű vádlott neveval, aki elvitte a Környezetvédelmi Minisztériumba, ahol érintett4tal volt egy korrekt megbeszélés, amelynek során érintett4 Tájékoztatta a KAC elnyerésének, illetve rangsorolásának a helyzetéről, majd ezt követően II. rendű vádlott neve javaslatára elmentek a WAVIN Kft. Telephelyére, ahol megtekintették a céget, amely egy nagyon korszerű üzem volt és kedvező benyomással volt rá.


A tanú elmondása szerint II.rendű vádlott neve célzást tett arra, hogy a WAVIN-nak is jó kapcsolatai vannak a KAC területén, de ennél konkrétabbat, összefüggő dolgokat nem említett


A tanú fenntartotta azon nyilatkozatát is, miszerint Budapesten az ő kérésére került sor találkozóra I.rendű vádlott nevenal, amikor is I. rendű vádlott neve előadta, hogy a háttérben volt valamilyen egyezség, amit nem tartottak be és valami olyasmit is említett, hogy a CSÖSZER-t be kellett volna venni a vállalkozásba.


II.rendű vádlott neve ezzel kapcsolatosan tagadta, hogy ő a WAVIN-ról említést tett volna, mire tanú7 határozottan megerősítette, hogy nem véletlenül mentek el a WAVIN telepére, ahol a WAVIN KAC-os kapcsolata is szóba került, de kétségtelen tény, hogy csak nagyon általánosságban, tehát konkrétumokról nem esett szó, hiszen ekkor még a KAC nem is volt elbírálva.


tanú9 tanú a nyomozás során 2000. november 16-án történt kihallgatása során előadta, hogy ő a település6 községet és öt települést érintő csatorna-építési beruházás egyik kivitelezője, a fővállalkozó a PÜRÁTOR Hungária Kft. volt. Amikor a szerződéskötést követően felvette a kapcsolatot a nagyobb csőgyártókkal, akkor a WAVIN-t is megkereste, akitől kért és kapott árajánlatot. Ezt követően ők keresték meg, nevezetesen az üzletkötőjük egy II.rendű vádlott neve nevezetű személy, aki még egy névjegykártyát is adott a találkozás alkalmával amelyre emlékezete szerint az volt ráírva, hogy az országgyűlés KAC Ellenőrző Albizottságában van valamilyen beosztása. A tanú elmondása szerint az üzletkötők, köztük II.rendű vádlott neve szorgalmazták, hogy a WAVIN-nal kössön szerződést, azonban az ajánlatuk lényegesen drágább volt, mint más cégeké.
Kezdetben II.rendű vádlott neve még nem igen szólt bele a beszélgetésbe, később azonban mobiltelefonon felhívta és közölte, hogy szeretné, ha a WAVIN -nal kötne szerződést, "mert ellenkező esetben kellemetlenségek lesznek a beruházásnál", sőt azt is hozzátette, hogy "ezt a munkát le is tudják állítani, ha akarják".


A tanú határozottan állította a nyomozás során, hogy a többes számot nem részletezte, I.rendű vádlott neve nevét ki sem ejtette, de valami olyasmit említett "a nagy fehér főnök fog intézkedni, ha nem a WAVIN-t választom".


Ezt követően végül egy másik céget választott és a döntését közölte a WAVIN-nal is, akik gyakorlatilag ezt tudomásul vették, semmiféle neheztelés vagy fenyegetés nem hangzott el részükről.
A tanú nyomozati vallomása szerint nincs tudomása arról, hogy bárkit a PURÁTOR-tól megkerestek volna hasonló témában.


tanú9 a tárgyaláson is megerősítette, hogy több cégtől kért ajánlatot, köztük a WAVIN-tól is, hiszen a WAVIN-t a munkája révén ő már legalább 10 éve ismerte, mint beszállítót, hiszen korábban rendelt is tőlük csöveket Az egyeztető tárgyalás a polgármesteri hivatalban volt, ahol jelen volt II.rendű vádlott neve is, valamint a WAVIN ügyvezető igazgató asszonya is.
Ekkor még II.rendű vádlott nevetal nem igen beszéltek erről a témáról, hiszen II.rendű vádlott neve saját személyes ügyeivel volt elfoglalva, mobiltelefonon intézkedett különböző ügyekben.


Kb. 2 hét telt el, amikor II.rendű vádlott neve felhívta telefonon és érdeklődött, hogy állnak az ügyben és ki lesz a csőbeszállító. Ekkor hangzott el II. rendű vádlott neve részéről, hogy a WAVIN kellene, hogy "beljebb kerüljön a körbe", mert a WAVIN el tud érni sok mindent a KAC támogatással és az ellenőrzéssel kapcsolatosan is.
A tanú a tárgyaláson ezt úgy jellemezte, hogy nem tudta mire vélni ezt a telefonos beszélgetést, mert végül is fenyegetésnek tűnt II.rendű vádlott neve felhívása, ezért közölte vele, hogy Ő többéves pályafutása alatt ilyet még nem élt át
Ennek ellenére közölte II. rendű vádlott neveval azt is, hogy megbeszéli az egészet a polgármesterrel. Ezt követően a polgármester közölte vele, hogy a döntés joga az övé. Ezután II. rendű vádlott neve ismét telefonált az ügyben, hogy érdeklődjön, hogy mit mondott a polgármester. Ekkor azt közölte vele, hogy "mondjam meg a polgármestereknek, ha nem az lesz, amit őt akarnak, akkor ott különböző szankciók lesznek, a nagy fehér testvér majd lerendezi a sorsát a polgármestereknek". Ezt követően a tanú elmondása szerint másnap eldöntötte, hogy a Pannon lesz a csőbeszállító. Ezek után már sem II. rendű vádlott neve, sem a WAVIN-tól senki nem kereste meg, hogy sérelmezték volna a döntését.


II.rendű vádlott neve ezzel kapcsolatosan a tárgyaláson kijelentette, hogy egyáltalán nem tett olyan kijelentést, hogy jobb lenne, ha azt tennék, amit ö mond és nem tett olyan kijelentést sem, hogy nagy fehér főnök, vagy nagy fehér testvér bármit is tenne.


Ezzel szemben viszont tanú9 a vallomását fenntartotta, így a II. r. vádlott és tanú9 tanú között a szembesítés eredményre nem vezetett.


A bíróság tanúként hallgatta ki tanú10t, a PURÁTOR Hungária Kft. Ügyvezető igazgatóját, aki előadta, hogy II.rendű vádlott neveot már kb. három éve ismeri, ugyanis mint marketing kommunikációs szolgáltatóval kapcsolatban voltak és a cég keretében szerződést is kötöttek vele.
A legutóbbi találkozás alkalmával azonban egy névjegykártyát is mutatott neki
II. rendű vádlott neve, amelyen a Parlament épülete volt látható és valamilyen bizottságra is utalt a szövegezés.


A tanú előadta, hogy a bizottságról annyit tudott, hogy annak vezetője I.rendű vádlott neve országgyűlési képviselő.
tanú10 a nyomozati vallomásában előadta, hogy többször is tárgyalt tanú7ral a beruházással kapcsolatosan és arról is tudomása van, hogy I.rendű vádlott neve az albizottság nevében bekérte a közbeszerzési eljárással kapcsolatos iratokat.


A tanú emlékezete szerint tanú7t és II.rendű vádlott neveot Ő mutatta be egymásnak.


tanú10 előadta, hogy II. rendű vádlott nevenak egyébként volt egy megbízása is a WAVIN Rt-től és számukra végzett korábban is marketinges munkát.


Nyomozati vallomásában előadta, hogy a település6i beruházással kapcsolatosan II.rendű vádlott neve neki is jelezte, hogy a csöveket a WAVIN-tól szerezzék be, ám ő erre közölte, hogy ezzel a részével a beruházásnak tanú9 foglalkozik és ez az Ő döntési kompetenciájába tartozó kérdés.


Vallomása szerint tanú7 és tanú9 felkeresték, hogy tanácsot kérjenek tőle, hogy mitévők legyenek a csőbeszerzés ügyében, amikor is közölte velük, hogy azonos ajánlat esetében "talán nem lenne hátrányos, ha II. rendű vádlott neve javaslatát elfogadnák".


tanú10 ezzel kapcsolatosan előadta, hogy neki semmiféle érdekeltsége nem volt a csőbeszerzési ügyben, semmilyen kapcsolat nem fűzte II.rendű vádlott neve hoz sem és a II. rendű vádlott neve és I.rendű vádlott neve esetleges kapcsolatát is csupán feltételezte.


A tanú elmondása szerint tanú9 ezzel ellentétes döntéséről is tudomással bírt és ő ezt egyetértésével elfogadta.


A tanú külön kérdésre kifejtette azt is, hogy tanú7 emlékezete szerint neki olyat nem mondott, vagy legalább is nem emlékszik rá, hogy I.rendű vádlott neve azt kérte volna tőle, hogy a beruházásba a CSŐSZER-t is be kellene vonni. Egyébként a CSŐSZER ebben a beruházásban is szeretett volna részt venni, hiszen indultak a pályázaton.


tanú10 a tárgyaláson nyomozati vallomását lényegében fenntartotta és megismételte, hogy II.rendű vádlott neveot korábban is ismerte, hiszen üzleti kapcsolatban álltak.

A tanú a tárgyaláson már úgy fogalmazott, hogy II.rendű vádlott nevetal történt személyes konzultáció során II.rendű vádlott neve kérdés szintjén vetette fel azt a lehetőséget, hogy a WAVIN-tól is lehetne esetleg csöveket beszerezni.


A tanú előadta, hogy egyebekben a WAVIN-nal, mint céggel az ő cége folyamatos szakmai kapcsolatban volt.


További kérdésre a tanú előadta, hogy tulajdonképpen a kérdés olyan formában is felvetődött, hogy ezen a beruházáson esetlegesen tudnak-e WAVIN csöveket használni, vagy sem. Gyakorlatilag emlékezete szerint a kérdésfeltevés a második kör után vetődött fel.


A tanú megerősítette azt is, hogy tudomása volt arról is, hogy I.rendű vádlott neve bekérte tanú7-tól az iratokat.


tanú10 a nyomozati vallomásának elébe tárása után úgy nyilatkozott, hogy ma már nem emlékszik egész pontosan az eseményekre, de amennyiben a nyomozati vallomásában úgy lett leírva, akkor az nagy valószínűséggel úgy is történt.


Külön kérdésre kijelentette, hogy valóban nem emlékszik arra, hogy II. rendű vádlott neve felszólította volna a WAVIN csövek vásárlására, vagy csak kérdés jelleggel vetette fel ennek lehetőségét.


tanú10 tanú a nyomozati vallomásának részletes, bekezdések szerinti elébe tárása után végül is a nyomozati vallomását tartotta fenn arra hivatkozással, hogy ma már arra sem emlékszik, hogy a nyomozati vallomásában mit mondott, arra meg különösen nem, hogy a vádbeli események idején mi és hogyan történt.


Kérdésre tanú10 tanú kijelentette, hogy ő előtte II.rendű vádlott neve sem I.rendű vádlott nevera nem hivatkozott, sem arra, hogy esetleges ellenkezés esetén ellenőrzésre kerülne sor vagy egyáltalán bármilyen formában II.rendű vádlott neve megfenyegette volna.


Jellemző a tanú bizonytalanságára, hogy míg a nyomozati vallomásában kategorikusan kijelentette, hogy II.rendű vádlott neve felszólította, vagy kérte őket, hogy a WAVIN csöveket rendeljék meg, a nyomozati vallomás elébe tárása után úgy nyilatkozott, hogy II.rendű vádlott neve ilyet nem mondhatott, majd kérte tanúvallomásának ismételt elébe tárását, amely után végül is kijelentette, hogy a nyomozati vallomását fenntartja azzal, hogy "II. rendű vádlott neve mondata nem felszólító módban megjelenő kérés, felszólítás volt, hanem úgy hangzott el, hogy lehetséges-e WAVIN csövek használata".


II.rendű vádlott neve ezzel kapcsolatosan előadta, hogy a tanúnak nem mondott olyat, hogy WAVIN csöveket rendeljenek, illetve, hogy a WAVIN cégtől rendeljenek csöveket. II.rendű vádlott neve II. r. vádlott ezzel kapcsolatosan azt is előadta, hogy a WAVIN-nal egyébként saját üzletkötőik vannak, akiknek az a feladatuk valóban, hogy a cég termékeit valamilyen formában értékesítsék.


A bíróság helyt adva a vádlott és védője bizonyítási indítványának tanúként hallgatta meg tanú8ot, aki a PURÁTOR Kft-nél dolgozott, mint területi felelős, majd később a fővállalkozási igazgatóság vezetője lett
A település6i beruházással kapcsolatosan a tanú előadta, hogy a közbeszerzési pályázat második fordulójában találkoztak tanú9val. Vallomása szerint Ő maga kérte a találkozót tanú9ral, mégpedig a PURÁTOR Hungária Kft. Nevében és a tárgyalások egyik fázisában jelen volt II.rendű vádlott neve is.
II.rendű vádlott neveot egyébként, mint a WAVIN cég képviselőjét ismerte meg. Amikor II. rendű vádlott neve náluk jelentkezett, akkor a WAVIN csövek eladásával kapcsolatosan jelentkezett, de nem vették fel vele személyesen a kapcsolatot.


A tanú elmondása szerint II.rendű vádlott nevetal a WAVIN csőeladással volt kapcsolata, de a csatornaépítés során a teljes vállalkozási kör tanú9 feladata volt és az ő hatáskörébe tartozott, így nem befolyásolta az áregyeztetéseket és a tárgyalásokat, hogy ők milyen csövet kívánnak beszerezni.


A tanú megerősítette, hogy egy alkalommal látott II.rendű vádlott nevenál egy névjegykártyát, amelyen parlamenti embléma is volt.


II.rendű vádlott neve II. r. vádlott ezzel kapcsolatosan előadta, hogy változatlanul fenntartja azon álláspontját, hogy nem WAVIN csöveket akart eladni, ugyanis az első találkozás alkalmával a közbeszerzés, illetve a KAG elnyerése volt a megbeszélés tárgya.


tanú8 ezzel kapcsolatosan változatlanul fenntartotta, hogy neki személyesen II.rendű vádlott neve, a WAVIN termékeket kívánta eladni, vagyis csöveket annál is inkább, mivel gyakorlatilag az egész termékcsaládot bemutatta neki.


Végül is a szembestés során II.rendű vádlott neve változatlanul fenntartotta, hogy nem akart WAVIN csöveket eladni, mire tanú8 kitartott amellett, hogy II.rendű vádlott neve közvetítőként a WAVIN csöveket ajánlotta megvételre. Ebből következően a tanú és a vádlott közötti szembesítés nem vezetett eredményre.


Ugyancsak a védelmi indítványnak helyt adva a bíróság tanúként hallgatta meg tanú16t, aki a WAVIN Kft. ügyvezető igazgatója volt és ebbéli minőségében előadta, hogy II.rendű vádlott neveot 1998. óta alkalmazták, megbízási szerződés alapján, külsős munkatársként, marketing tevékenység végzésére, mivel 1998-ban a marketingesük eltávozott.


Feladata volt II.rendű vádlott nevenak, hogy kiállításokat szervezzen a cég részére, gondoskodjon prospektusokról, vevőtalálkozókat szervezzen meg, szakmai napokat hozzon létre cégen belül és cégen kívül, tehát elég sokoldalú, sokrétű munkája volt, azonban ebbe a tevékenységi körbe a piackutatás, a vevőszerzés nem tartozott bele, tehát az Ő munkája nem tekinthető ügynöki tevékenységnek.


A tanú elmondása szerint annál is inkább így van ez, mivel semmiféle közvetett, vagy közvetlen anyagi érdekeltsége sem volt abban, hogy a cég részére milyen mennyiségű és értékű cső eladásában működne közre, ugyanis ez a javadalmazásában nem szerepelt, vagyis II.rendű vádlott neve semmilyen formában nem volt érdekelt abban, hogy a cég gazdasági tevékenysége, eredményessége hogyan alakul.


A bíróság a tanú elé tárta a nyom. ir.. 1115. oldalán lévő megbízási szerződést és a megbízási szerződés értelmezését, amelyben az 1./ pont alatt a következőket rögzítették: "a megbízott, vagyis II.rendű vádlott neve tevékenysége 1998. július 14-től folyamatos, feladatát kizárólag a megbízási szerződésben foglalt marketing tevékenység (piackutatás, szakmai oktatás, szakmai napok, kiállítások szervezése, marketingstratégia kidolgozása és annak végrehajtása stb.) ellátása képezte. Ezen kívül más konkrét megbízása nem volt", - rögzíti a WAVIN Kft. írásos tájékoztatása.


A nyomozati iratok 1117. oldalán levő megbízási szerződés gyakorlatilag a következőket tartalmazta: "a megbízó megbízza a megbízottat (II.rendű vádlott neveot), hogy részére marketing és piackutatási, oktatási munkát végezzen, a WAVIN PEMÜ Kft. 1998. évi üzleti tervében szereplő marketing akcióterv végrehajtása, az év során szükséges egyéb központilag meghatározott marketing reklámmunkák elvégzése, az egyes területek vezetőivel közösen meghatározott marketing feladatok végrehajtása."


A fizetési feltételek között meghatározták, hogy a WAVIN PEMÜ Kft. Részére végzett marketing munkák után 1700 Ft + ÁFA / óra költséget fizet minden hónap 5. napjáig a megbízó a vádlottnak.


Az iratok többszöri elébe tárása után is tanú16 határozottan fenntartotta azon véleményét, hogy II.rendű vádlott neve tevékenységébe nem tartozott bele a termékek értékesítése, illetve a vevők keresése, felkutatása.


A tanú meghatározása szerint a piackutatás fogalmába az új szerződő partnerek felkutatása nem fér bele, így ez nem képezte II. rendű vádlott neve feladatát. A tanú előadta azt is, hogy e feladatra meghatározott ügynökök álltak a cég rendelkezésére, saját alkalmazottként összesen 23 fő az, aki ezeket a feladatokat ellátta.


tanú16 előadta azt is, hogy valóban emlékszik, illetve volt bizonyos szerepe a település6i csatornaberuházással kapcsolatosan. A polgármestert ismerte, II. rendű vádlott neve mutatta be, így tanú7ral többször is találkozott. A találkozás célja kettős volt, szerették volna gyártmányaikat bemutatni, hogy milyen jó minőségű termékeket készítenek és ez egy szakmai látogatás keretében meg is történt, azután később ismét létrejött egy találkozás, amikor a kivitelező személyében még nem volt döntés.


A tanú előadta azt is, hogy valóban kértek tőlük árajánlatot amelyre ők válaszoltak, ám ebben az eljárásban II.rendű vádlott nevenak semmiféle szerepe nem volt.


tanú7 szakmai látogatására úgy került sor, hogy ő hívta meg a polgármestert akkor, amikor II.rendű vádlott neve bemutatta Őket egymásnak.


Összességében tehát a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a település6i beruházással kapcsolatosan a következők állapíthatók meg:
II.rendű vádlott nevenak volt egy érvényes megbízási szerződése a WAVIN PEMÜ Kft-től, hogy marketing (piackutatási) tevékenységet végez a cégnek. A díjazásban az eredmény, vagy az eredményesség nem került megfogalmazásra, így a megbízási szerződésből egyértelműen nem is derül ki, hogy II.rendű vádlott nevenak anyagi érdekeltsége lett volna a cég termékeinek értékesítéséből. Ugyanakkor viszont a piackutató-marketing
tevékenység egyértelműen felöleli ezt a fajta tevékenységet is.


tanú7 és tanú9 vallomásából egyértelműen megállapítható, hogy II.rendű vádlott neve a beruházás kapcsán került kapcsolatba mind a polgármesterrel, mind a kivitelezővel és ennek során igyekezett rávenni mind a polgármestert, mind a beruházót, vagyis tanú7t és tanú9t, hogy a WAVIN termékeket vásárolják meg. tanú7 vallomásából megállapítható az is, hogy kilátásba helyezte, hogy ellenkező esetben mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy kellemetlenségeik legyenek. tanú9 vallomásából megállapítható az is, hogy nyomatékosan felhívta a figyelmüket arra, hogy szeretné, ha a WAVIN -nal kötnének szerződést, mert ellenkező esetben kellemetlenségek lehetnek és "a nagy fehér főnök fog intézkedni, ha nem a WAVIN-t választják".


Gyakorlatilag e két tanúvallomást erősítette meg közvetett módon tanú10, aki tanú7tól és tanú9tól szerzett tudomást a történtekről. A vádlott és védője által kért tanú tanú8 a PURÁTOR Hungária részéről ugyancsak megerősítette, hogy II.rendű vádlott neve a WAVIN termékeket kívánta értékesíteni, illetve vételre felajánlani.
Konkrét személyt azonban nem jelölt meg egyetlen megbeszélés alkalmával sem, hiszen tanú7 is nyomozati vallomásában csupán azért említette név szerint I.rendű vádlott neve nevét, mivel tudomása volt arról, hogy ki II.rendű vádlott neve főnöke. Ugyanakkor viszont tanú9 külön ki is hangsúlyozta, hogy I.rendű vádlott neve nevét egyszer sem mondta ki, csupán "nagy fehér főnökről" tett említést.


Megállapítható az is, hogy II.rendű vádlott neve, a település6i beruházás kapcsán a már említett személyek előtt névjegykártyájával azt a benyomást keltette, hogy ő maga az országgyűlés egyik albizottságának a szakértője. Ezen túlmenően megállapítható az is, hogy igyekezett rábeszélni az ügyben szereplő személyeket, hogy a WAVIN PEMÜ Kft. Termékeit vásárolják. Ugyancsak tényként rögzíthető az, hogy II.rendű vádlott neve kifejezésre juttatta, hogy amennyiben nem ezt a céget választják, úgy kellemetlenségek lehetnek a beruházás kapcsán valamilyen formában. Hogy konkrétan ki, milyen formában és milyen kellemetlenséget okozhat, mindössze tanú9 vallomásából derül ki, aki arra hivatkozott, hogy II.rendű vádlott neve, azt állította, hogy még le is tudják állítani a beruházást. De, hogy személy szerint ki és milyen formában, az már nem derült ki II.rendű vádlott neve nyilatkozataiból.


2. A befolyással üzérkedés esetében az elkövető előny ellenében - jelen esetben a WAVIN termékek megvásárlása, amennyiben ez II.rendű vádlott nevenál esetlegesen anyagi vagy más előnyként jelentkezne - a hivatalos személynél való eljárás, a hivatalos személynek megfelelő ügydöntésre történő rábeszélés történik, tehát, hogy a hivatalos személyt befolyásolni fogja. Ilyen körülményre utaló adat egyik tanú vallomásából sem derül ki, ugyanis olyan összefüggésben, hogy a WAVIN termékek megvásárlása esetén a vádlott hivatalos személynél eljárva bármilyen előnyt biztosítana a beruházás kapcsán, - nem derült ki.
A befolyással üzérkedés ugyanis szolgáltatás-ellenszolgáltatás viszonyában áll, ami azt jelenti, hogy a szolgáltatás az előny, vagyis WAVIN termékeket rendelnek a beruházók, az ellenszolgáltatás II. rendű vádlott neve részéről, hogy valamilyen befolyásolást ígér a vevőknek. A konkrét esetben ilyen egyetlen egyszer sem merült fel, tehát olyan, hogy anyagi előnyt biztosítana a beruházáshoz, de olyan sem, hogy adott esetben valamilyen hátrányos intézkedést tudna megelőzni, vagy megakadályozni, illetve visszafordítani befolyásoló tevékenysége eredményeként a hivatalos személy.


Az a tény, hogy II.rendű vádlott neve kijelentette, hogy kellemetlenségek lehetnek, ez adott esetben a célja elérésének nagyobb nyomatékát jelenthette és nem azt, hogy ezzel arra utalt volna, hogy valakit befolyásolna.


A rendelkezésre álló adatok szerint II.rendű vádlott neve II. r. vádlott a település6i beruházás kapcsán egyetlen egy esetben sem említette senkinek, hogy ő bizonyos ellenkezés esetén a hivatalos személyt, nevezetesen I.rendű vádlott nevet vagy más személyt befolyásolna akár pozitív, akár negatív magatartásra, tehát olyan értelemben, hogy előnyt biztosítsanak a beruházásnak, soron kívüli, vagy nagyobb összegű KAC támogatást folyósítanának, de olyan formában sem, hogy befolyását annak érdekében érvényesítené, hogy a KAC támogatást ne utalják ki, visszavonják, illetve ellenőrzést tartanának vagy a beruházást leállítanák.


Ebből következően II.rendű vádlott neve II. r. vádlott magatartása nem tényállásszerű annyiban, hogy az előnyt (maga vagy a WAVIN részére) nem arra hivatkozással kérte, hogy annak fejében hivatalos személyt fog befolyásolni. A hivatalos személy befolyásolását nem is állította és még csak áttételesen sem utalt rá. Önmagában az, hogy tanú9 vallomása szerint II.rendű vádlott neve kijelentette, hogy ha nem a WAVIN -nal kötnek szerződést, "a munkát le is tudják állítani, ha akarják" ebben nem szerepel az a kitétel, hogy ezt II.rendű vádlott neve akár személyesen, akár hivatalos személy befolyásolása révén érné el. Ennek kilátásba helyezése többes számban, hogy le tudnák állítani, csupán annyiban értékelhető, hogy nyomatékot kívánt adni abbéli kérésének, hogy a WAVIN termékeket vásárolják meg.


Kétségtelen, hogy a bizonyítási eljárás során felmerült az is, hogy II.rendű vádlott nevenak jó kapcsolatai vannak a Környezetvédelmi Minisztériumban és adott esetben ebből az is következne, hogy valahol, valamilyen szinten a befolyását tudná érvényesíteni. Ezt azonban nem II.rendű vádlott neve állította magáról, hanem mások feltételezték II.rendű vádlott neveról. II. rendű vádlott neve mindössze azt jegyezte meg, hogy ha a WAVIN lenne a szállító, az előnyös lenne, mert a WAVIN-nak is jó kapcsolatai vannak a KAC ügyekben. Ebben az esetben sem került szóba, hogy II.rendű vádlott neve akár a WAVIN-nál, akár máshol eljárt volna a KAC ügyekben.


Összességében tehát a település6i beruházás esetében mindössze annyi volt megállapítható, hogy II.rendű vádlott neve a WAVIN-nal érvényben lévő megbízói szerződése keretében megpróbálta rávenni az ügyben illetékes személyeket, település6 község polgármesterét, a kivitelezés vezetőjét, hogy az általa ajánlott termékeket, nevezetesen a WAVIN csöveket
vásárolják meg. Ellenkező esetre II.rendű vádlott neve kilátásba helyezte azt is, hogy kellemetlenségek lehetnek, illetve név nélkül utalt arra, hogy adott esetben a beruházást le is állíthatják, ha akarják.


A megállapított tényállás szerint szóba sem került egyetlen egy esetben sem, hogy a WAVIN csövek megrendelése esetében II. rendű vádlott neve befolyását bárhol, bárkinél, hivatalos személynél érvényesítette volna. A kellemetlenségek kilátásba helyezését mindössze egyfajta általa nem kívánt magatartás esetleges káros következményeként említette meg.


A bíróság álláspontja szerint az előny ellenszolgáltatását képező befolyás kizárólag pozitív irányban lehet tényállásszerű, mert ellenkező esetben negatív eredménnyel járó és negatív eredményt kilátásba helyező befolyásolás már zsarolás megállapítására adhat alapot, ugyanis a hivatalos személy negatív irányú befolyásolása már hátrány kilátásba helyezését jelenti, az előny megszerzése érdekében.
A konkrét esetben kizárólag erre nézve merültek fel adatok, mégpedig atekintetben, hogy ellenőrzést tarthatnak, hogy a beruházást leállíthatják, illetve, hogy kellemetlenségek támadhatnak.

Ugyanakkor a bizonyítás során semmiféle adat nem merült fel atekintetben, hogy ezeket a negatív eredményeket (ellenőrzés, leállítás, támogatás megvonás, stb) II.rendű vádlott neve saját közbenjárásával hozta volna összefüggésbe. II.rendű vádlott neve ezekről csak mint lehetséges következményekről tett említést, saját szerepének meghatározása nélkül. A vádlott részéről tehát nem történt olyan befolyásolásra hivatkozás, amelyet hivatalos személynél elérhetne és nem is keltett olyan látszatot, mint ha ilyen befolyással rendelkezne bárkinél is. Önmagában ugyanis az a körülmény, hogy a I.rendű vádlott neve által vezetett albizottság szakértőjeként jár el, ez még nem azt jelenti, hogy valódi, tényleges befolyása is lett volna, ilyen befolyást pedig ő maga sem állított a kapcsolatfelvétel során vagyis a befolyás színlelésére sem került sor.


Összességében tehát II.rendű vádlott neve II. r. vádlott részéről a befolyás érvényesítésének állítása és az ezzel összefüggő előny kérése nem történt meg, így a vádlott cselekménye befolyással üzérkedés bűntettének nem minősíthető.
A bíróság a fenti indokok alapján II.rendű vádlott neve II. r. vádlottat az ellene a Btk. 256. § (1) bekezdésébe ütköző befolyással üzérkedés büntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában a Be. 214. § (3) bekezdés a/ pontja alapján felmentette.

B.

A tényállás 4-es pontja szerint 1999. októberében település7on is csatornázási munkálatok folytak, amikor is a község polgármestere tanú11 látogatásra meghívta I.rendű vádlott nevet, mint a KAC Albizottság Elnőkét a községbe. A meghívás előzménye az volt, hogy I.rendű vádlott neve már korábban e polgármester felé is jelezte, hogy szabálytalanságokat észlelt a szennyvízhálózat kiépítésével kapcsolatosan. I.rendű vádlott nevenal szakértői minőségben érkezett II.rendű vádlott neve is, aki a közös beszélgetést követően tanú11 társaságában kiment a helyszínre megtekinteni a folyamatban lévő munkákat Ekkor a vádlott a polgármester előtt a következő kijelentést tette, hogy "ők tudnának segíteni abban, hogy a község többlet-támogatást kapjon, azonban ennek ellenében közvetítői díjat kérnek". A vádirat rögzítette, hogy a polgármester sejtette, hogy a többlet-támogatás érdekében intézkedni képes személy nyilván I.rendű vádlott neve, mint hivatalos személy, azonban tanú11 e felvetésre nem adott választ.


II.rendű vádlott neve II. r. vádlott e tényállási ponttal kapcsolatosan sem tett vallomást a nyomozás során.
A tárgyaláson e vádponttal kapcsolatosan előadta, hogy a település7i polgármesterrel 1998. őszén-telén ismerkedett meg, amikor a WAVIN-nál volt vevő. 1999. nyarán - pontosan már meg nem határozható időben -I.rendű vádlott neve felhívta telefonon és kérdezte tőle, hogy mit tud a település7i projektről, van-e valamilyen információja, mivel valami probléma van a beruházással. Ezt követően ö felhívta a település7i polgármestert, aki elmondta, hogy a hibákat korrigálták az iratokat pedig elküldték I.rendű vádlott nevenak. Ezt követően több szó nem is esett az esetről, majd a sajtóból értesült valamikor ősszel arról, hogy bizonyos községekben komoly gondok vannak egy-két csatorna-beruházás kapcsán.


1999. őszén vagy telén, november közepe táján I.rendű vádlott neve felhívta, hogy van egy ebédmeghívása település7ra és, hogy lemenne-e vele. Mondta, hogy természetesen, hiszen itt az alkalom, hogy tisztázzák az esetet, hiszen ő ismeri a település7i polgármestert. Dél körül érkeztek le, bementek a hivatalba, közömbös dolgokról beszélgettek, kölcsönös ajándékozgatások voltak, tehát semmi érdemleges nem történt A beszélgetés során szóba került a WAVIN , de említésre méltó esemény nem történt, ha csak az nem, hogy a polgármester az idő előre haladtával egyre inkább ittas állapotba került, de I. rendű vádlott neve is ittas állapotban volt, ugyanis együtt italoztak.


A vádlott előadása szerint dél körül kimentek a helyszínre a polgármesterrel. Először úgy volt, hogy I.rendű vádlott neve is megy, de feltehetően azért, mert már "nyomás alatt volt", nem ment velük. Amikor kiértek mentek egy kört az autóval és leértek a kivitelezés helyszínére. Ott megdicsérte a polgármestert, hogy rendben talált mindent, de ezen túlmenően a csatornázásról különösebb szó nem esett elmondása szerint annál is inkább, mivel a polgármester olyan ittas állapotban volt, hogy neki kellett támasztani az autónak és tiszta sár is volt
A vádlott elmondása szerint sem többlet-támogatásról, sem közvetítői díjról nem volt szó, nem is említett ilyet senkinek.


A vádlott előadta azt is, hogy annál is inkább nem tehetett említést semmiféle többlet támogatásról, mivel abban az esetben, ha valaki a környezetvédelemtől megkapta a KAG-ot, akkor már más céltámogatást nem kaphatott, sőt egyéb más állami támogatásban sem részesülhetett.
Összességében tehát II.rendű vádlott neve II. r. vádlott a tényállás 4./ pontjával kapcsolatosan is tagadta a bűnösségét.


tanú11 település7i polgármester 2000. október 19-én tett bejelentést a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatalnál.
Ezen bejelentésében előadta, hogy 1998-ban 9 község pályázta meg a szennyvízhálózat kiépítését és a beruházás gesztora település7 volt. Az első pályázatból a Betonútépítőt kizárták, majd fellebbezés folytán újabb, második fordulót kellett tartani a Betonútépítő bevonásával. A pályázat nyertese egy konzorcium lett, a Magyar Aszfalt és társai. Nem sokkal később I.rendű vádlott neve felhívta, mint a KAC Ellenőrző Albizottság Elnöke és közölte, hogy különböző szabálytalanságokat észlelt, de ő nem tudta elképzelni, hogy I.rendű vádlott neve mire gondolhatott, ezért egy találkozót kért tőle, hogy személyesen megbeszéljék. A találkozóra a Képviselőházban került sor, amikor is I.rendű vádlott neve közölte, hogy jobb lett volna, ha a CSŐSZER vagy a Betonútépítő nyert volna, mert ezek a jó cégek, de hát ekkor már a pályázat le volt zárva. Ekkor közölte, hogy vizsgálatokat kell tartania szabálytalanságok miatt. Megkérte, hogy mielőtt erre sor kerülne jöjjön le település7ra és személyesen győződjön meg a helyszínen, hogy minden rendben van. tanú11 szerint I.rendű vádlott neve le is ment település7ra és Ő megmutatott neki mindent.


Sokáig nem történt semmi, majd 1999. őszén különböző újságcikkek jelentek meg, hogy I.rendű vádlott neve, mint az Ellenőrző Albizottság Elnöke visszaéléseket tapasztalt különböző beruházásoknál és több község között megjelölte település7ot is. Később bekérte a beruházás iratait és azok a bejelentés megtételekor is nála voltak.


tanú11-t 2000. november 15-én hallgatták meg tanúként a nyomozás során.
A korábbi bejelentést változatlanul fenntartva előadta, hogy I.rendű vádlott neve először telefonon jelentkezett és arra hivatkozott, hogy a beruházással kapcsolatosan hiányosságokat, szabálytalanságokat észlelt. Ezért kérte a személyes találkozót, amely Budapesten megtörtént és ekkor I.rendű vádlott nevenal személyesen tudott beszélni. Ekkor I.rendű vádlott neve előadta, hogy miért nem azt a két céget részesítették előnyben, amelyről már korábban szó volt. Elmondta, hogy szabálytalannak tartja azt is, hogy a kivitelező terület-felhasználási díjat fizet az anyagok, illetve gépek tárolásáért és így tovább. Erre meghívta település7ra személyes látogatásra, amely november 17-én megtörtént. Ezen a beszélgetésen I.rendű vádlott neve szóba hozta még az emodi beruházást is, hogy szerinte ott még nagyobb szabálytalanságok vannak.


A tanú elmondása szerint település7ra I.rendű vádlott neve nem egyedül ment, hanem II.rendű vádlott nevetal, akit szakértőként mutatott be. A beszélgetés során úgy vette ki, mint ha további vizsgálatoktól lehetne tartani. Kimentek az építkezési területre, ahová I.rendű vádlott neve nem ment ki, benn maradt a hivatalban és csak II.rendű vádlott neve kísérte el. Ekkor II.rendű vádlott neve azt mondta, hogy tudnának segíteni abban, hogy többlettámogatást kapjanak, de ezért közvetítői díjat kérnek. A tanú elmondása szerint erre kitérő választ adott, II.rendű vádlott neve konkrétumot nem mondott, százalékot, összeget ugyancsak nem mondott.

Ezt követően 2000. februárjában jelentek meg a negatív hangvételű cikkek a beruházással kapcsolatosan.


A tanú elmondta azt is, hogy az ügyészségi meghallgatása előtt felhívta II.rendű vádlott neveot és közölte vele, hogy tanúkihallgatásra megy az ügyészségre és, hogy meg fogja említeni a nevét, mivel kíváncsi volt II.rendű vádlott neve reakciójára. II. rendű vádlott neve erre mindössze annyit mondott, hogy nyugodtan megmondhatja, hiszen nem tagadja, hogy lenn járt novemberben I.rendű vádlott nevenal település7on.


tanú11 a tárgyaláson előadta, hogy 9 éve polgármester település7on és 1998-ban indítottak el egy 9 települést átfogó csatornaépítést, amely nettó 2 Md forintos beruházás volt.

1998-ban megkapták az állami céltámogatást, majd 1998. végén visszajelzést kaptak, hogy előjegyezték a KAC és DEKAC igényüket is.

A tanú elmondása szerint 1999. májusában indult a beruházás és 1998-ban folytatták le a közbeszerzési eljárást.

tanú11 tanúvallomásában előadta, hogy pontosan ugyan már nem emlékszik, de valamikor 1999. június-július hónapban felhívta I.rendű vádlott neve és közölte, hogy valami nincs rendben a beruházással, a közbeszerzési eljárásban szabálytalanságokat vélt felfedezni, ezért ő, mivel megijedt kérte, hogy találkozzanak személyesen. A találkozó Budapesten, a képviselők irodaházában jött létre és a beszélgetés során kérdésként tette fel, hogy melyek azok a problémák, ahol szabálytalanságot észlelt esetleg. A tanú elmondása szerint I.rendű vádlott neve konkrétumokat nem mondott, azt sem közölte, hogy az adatai honnan vannak. Ami feltétlenül megmaradt az emlékezetében az az, hogy I.rendű vádlott neve közölte, hogy célszerűbb lett volna, ha a CSŐSZER, vagy a Betonútépítő építi meg ezt a beruházást, mivel ezek korrekt és komoly cégek. Ezen túlmenően ezzel kapcsolatosan más nem került szóba. E beszélgetés alkalmával kérte I.rendű vádlott nevet, hogy a helyszínen, település7on személyesen győződjenek meg arról, hogy történt-e valamilyen mulasztás vagy hiba. 1999. július-augusztus körül valóban felkereste őket I.rendű vádlott neve és II.rendű vádlott neve A személyes találkozót a tanú elmondása szerint azért kérte, mert attól félt, hogy esetleg leállítják a beruházást.


tanú11 vallomása szerint az ö irodájában jött létre a személyes találkozás, beszélgettek és felmerült, hogy a helyszínre is ki kellene menni és megnézni az építkezést. Ezt követően közös ebéden vettek részt és a tanú nem vitatta, hogy szeszesitalt is fogyasztottak az ebédnél. Ez alkalommal általánosságban beszéltek a szennyvíz-beruházásokról, hogy hol, milyen volumenű beruházásokat végeznek. Ebéd után visszamentek település7ra, az irodába, I.rendű vádlott neve ott maradt, ő pedig II.rendű vádlott nevetal kiment a helyszínre megnézni a beruházást, hogy ütemszerűen megy és, hogy egyáltalán milyen állapotban van. Azt, hogy miért nem ment ki velük I.rendű vádlott neve a helyszínre, arra nem tud választ adni, I. rendű vádlott neve mindössze annyit mondott, hogy menjen II. rendű vádlott neveval, mivel Ő a műszaki szakértő, ő ért hozzá.

A tanú tárgyalási vallomása szerint II. rendű vádlott neve kocsijával mentek ki a helyszínre.

II.rendű vádlott neve a helyszínen felhívta a figyelmét, hogy I.rendű vádlott neve olyan befolyással rendelkezik, hogy esetleg le is állíthatja ezt a beruházást, valamint elmondta, hogy szintén a környezetvédelmi vonalon van olyan befolyása, hogy esetleg tud még további környezetvédelmi pénzeket is szerezni, de ennek egy részét valamilyen módon vissza kell juttatni. Azt, hogy mennyit hogyan, milyen módon, azt II.rendű vádlott neve nem részletezte.


A tanú vallomása szerint azt sem igazán értette, hogy hová kell visszajuttatni, csak azt, hogy vissza kell juttatni.


tanú11 tanú többszöri kérdésre kijelentette, hogy határozottan emlékszik, hogy ezek elhangzottak, hiszen a kocsiban ültek, amikor ez szóba került II.rendű vádlott neve azt nem mondta, hogy I.rendű vádlott neve mikor, milyen körülmények között állítaná le a beruházást.


A tanú elmondása szerint nem igazán értette pontosan, hogy miről is van szó, de nem is folytatták ezt a témát, hanem visszamentek I.rendű vádlott neveért majd II.rendű vádlott nevetal együtt eltávoztak.


Nem sokkal ezután kapott egy levelet, amelyben felszólították, hogy a beruházással, illetve a közbeszerzéssel kapcsolatos valamennyi iratot szállítsák fel I.rendű vádlott nevehoz. Ezt követően ezeket az iratokat el is szállították de semmiféle visszajelzés nem érkezett


A tanú a tárgyaláson előadta, hogy a csatorna készen van, a garanciális bejárás megtörtént, pénzügyileg le lett rendezve, semmiféle probléma nem történt.


Nyomozati vallomásának elébe tárása után tanú11 tanú kijelentette, hogy lehetséges, hogy a nyomozás során közvetítői díjnak nevezte azt, amiről II.rendű vádlott neve beszélt. Nyomozati vallomását egyébként változatlanul fenntartotta.


II.rendű vádlott neve II. r. vádlott a tanú vallomásával kapcsolatosan észrevételezte, hogy nem akkor ismerkedtek meg, amikor lementek település7ra, hanem már ezt megelőzően korábban, kb. 4 -5 hónappal egy WAVIN rendezvényen találkoztak és tegeződtek össze. tanú11 tanú elismerte, hogy valóban így történt a megismerkedés. II.rendű vádlott neve határozottan kijelentette, hogy a tanúnak nem tett olyan kijelentést a helyszínen, hogy I.rendű vádlott neve nagy befolyású ember, aki tud használni is ha akar és ártani is, ha úgy akarja. Semmiféle ajánlatot nem tett a polgármesternek, ugyanakkor ismételten kijelentette, hogy a tanú a helyszín megtekintésekor erősen ittas állapotban volt tanú11 II.rendű vádlott neve állításával szemben saját tárgyalási, illetve korábbi nyomozati vallomását változatlanul fenntartotta, így a szembesítés eredményre nem vezetett.
Végül is tanú11, aki az italfogyasztás tényét nem vitatta, még egyszer határozottan megerősítette, hogy direkt módon nem kértek pénzt tőle, nem követelték, hogy fizetni kellene, de valami olyasmiről volt szó, hogy az esetleges többlet-támogatásból le kell adniuk valamennyit.


A bíróság tanú11 tanú vallomását elfogadta, hiszen a rendelkezésre álló adatok szerint a település7i polgármester szavahihetőségéhez az eljárás során semmiféle kétség nem fért. Ugyanakkor viszont a fogalmazását, illetve a szóhasználatát illetően kétségek merültek fel. Tény, hogy tanú11 a nyomozás során úgy nyilatkozott, hogy "tudnának segíteni abban, hogy többlet-támogatást kapjunk, de ezért közvetítői díjat kérnek". A tárgyaláson a tanú már nem volt benne biztos, hogy II.rendű vádlott neve pontosan milyen kifejezést használt, ugyanis a tárgyaláson tanú11 úgy fogalmazott, hogy "I.rendű vádlott neve tud még további környezetvédelmi pénzeket szerezni, de ennek egy részét vissza kell juttatni".

A nyomozati megfogalmazás elébe tárása után elbizonytalanodott a tanú és elképzelhetőnek tartotta, hogy a nyomozás során közvetítői díjnak nevezte azt, amiről II.rendű vádlott neve beszélt

Annak ellenére, hogy nyomozati vallomását fenntartotta, a bíróság megítélése szerint igen komoly kétségek merültek fel atekintetben, hogy II.rendű vádlott neve az 1999. november 17-i beszélgetés alkalmával pontosan milyen kijelentést tett, milyen kifejezést használt. A rendelkezésre álló adatok szerint ugyanis tanú11 a 2000. október hó 19-én kelt bejelentésében erről a körülményről még nem tett említést, később, amikor 2000. november 15-én tanúként hallgatták meg, már úgy nyilatkozott, hogy közvetítői díjat kérnek.


Figyelembe véve az előzményeket kérdésként merül fel, hogy a közvetítői díjat vajon kinek kérte volna, magának, I.rendű vádlott nevenak vagy másnak, ugyanis a tanú nyomozati vallomása szerint II.rendű vádlott neve többes számban fogalmazott, hogy tudnának segíteni a többlet-támogatás megszerzésében. E többes szám feltehetően magára és I.rendű vádlott nevera vonatkozott Ebben az esetben viszont helyénvalónak tűnik a tanú tárgyalási nyilatkozata, mely szerint I.rendű vádlott neve tudna bizonyos többlet pénzeket szerezni, de ennek egy részét vissza kell juttatni.
A bíróság álláspontja szerint nem mindegy, azonban hogy melyik kifejezés hangzott el II.rendű vádlott neve részéről.


A nyomozati vallomás szerint tudnának segíteni, viszont ezért "közvetítői díjat kérnek." A megfogalmazás pontatlanságából következően nem lehetett az eljárás során tisztázni, hogy kik tudnának és kik kérnek. Nyilvánvaló, hogy II.rendű vádlott neve kijelentése, hogy ők, az magára és I.rendű vádlott nevera vonatkozhatott

Amennyiben ez valóban így hangzott el és ilyen formában, így ebben az esetben szóba sem került az, hogy az előny a közvetítői díj kérése azért történt volna, hogy ő vagy ők, más hivatalos személyt befolyásolnának annak érdekében, hogy a többlet-támogatást megkapják. Ebben a megfogalmazásban ugyanis a közvetítői díj a többlet-támogatás folyósításának ellenértéke lenne, amely tényállás azonban a befolyással üzérkedés megállapítására nem alkalmas.

A tárgyalási vallomásában tanú11 tanú hasonlóan fogalmazott, ám ekkor már úgy nyilatkozott, hogy II.rendű vádlott neve I.rendű vádlott neveról állította, hogy olyan befolyással rendelkezik, hogy esetleg leállíthatja a beruházást, de olyan befolyása is van, hogy esetleg tudna még további környezetvédelmi pénzeket szerezni, de ennek egy részét vissza kellene juttatni.

Abban az esetben tehát, hogy ha ez ilyen módon hangzott el esetleg a beszélgetés során, még az ellenszolgáltatási jelleg sem állapítható meg, hiszen a tanú is elmondta, hogy II.rendű vádlott neve nem részletezte, hogy miért, mennyit és milyen módon kellene a környezetvédelmi pénzekből visszajuttatni. Arról sem esett szó, hogy kinek kell visszajuttatni a pénzeket, a folyósítónak, vagy pedig annak, aki a többlet-támogatást megszerzi. A tanú végül is a tárgyaláson észleltek szerint elbizonytalanodott abban, hogy II.rendű vádlott neve egyáltalán megemlítette-e I.rendű vádlott nevet, vagy pedig csupán a többes szám használatából következtetett már a tárgyalási vallomásában arra, hogy a többlet-támogatás elintézője nem lehetett más, mint I.rendű vádlott neve.


Összességében tehát a bíróság megítélése szerint tanú11 tanú vallomása II.rendű vádlott neve fogalmazását illetően olyan mértékű bizonytalanságot tartalmaz, hogy abból sem a bűnösségre, sem a cselekmény jogi minősítésére nem lehet következtetni. Ilyen körülmények között amennyiben II.rendű vádlott neve részéről elhangzott a többlet támogatások megszerzésének a lehetősége és ennek egy részének visszajuttatása, vagy közvetítői díj kifizetése, önmagában még nem alkalmas a befolyással üzérkedés bűntettének a megállapítására.


A bíróság a továbbiakban sem látott lehetőséget ennek pontosítására, ugyanis tanú11 mind a nyomozás, mind a tárgyalás során előadta, hogy e kéréstől annyira meglepődött, hogy nem is folytatta ezt a beszélgetést, így nem is kérdezett rá, vagyis nem pontosította, hogy II.rendű vádlott neve hogyan gondolja az általa közölteket Ebből következően, mivel a tanú objektíve nem került abba a helyzetbe, hogy konkrét részleteket tudott volna meg II.rendű vádlott nevetól, így a bíróság megítélése szerint ez ma már nem tisztázható és további bizonyításra sincs lehetőség, ugyanis egyrészt a kettejük között lezajlott beszélgetésnek nem volt tanúja, másrészt tanú11 csupán egyszer hallotta II.rendű vádlott neve felvetését, így nem valószínű, hogy az idő előre haladtával bármikor is jobban emlékezne a történtekre.


A fenti indokoknak megfelelően a bíróság úgy ítélte meg, hogy az eljárás során nem nyert egyértelmű és minden kétséget kizáró bizonyítást, hogy a vádlott elkövette volna a terhére rótt bűncselekményt, ezért a bíróság II.rendű vádlott neve II. r. vádlottat az ellene a Btk. 256. § (1) bekezdésébe ütköző befolyással üzérkedés büntette miatt emelt vád alól a Be. 214. § (3) bekezdés b/ pontja alapján felmentette.

I.rendű vádlott neve I. r. vádlott védője bizonyítási indítványt terjesztett elő, amelyben kérte elutasított-1 elutasított2, érintett3, elutasított3, elutasított4, elutasított5, míg I.rendű vádlott neve kérte elutasított6, elutasított7, elutasított8, elutasított9, elutasított10, elutasított11, elutasított12 és elutasított13 tanúkénti kihallgatását.


A bíróság a vádlott és védő bizonyítási indítványait elutasította egyrészt azért, mert egyikőjük sem tudta hiteltérdemlően alátámasztani, hogy milyen tényre vagy körülményre kérik nevezett személyek tanúkénti kihallgatását, másrészt e nélkül is megállapítható volt, hogy olyan személyekre tettek indítványt, akik a tényállásban írt bűncselekményekkel összefüggésben sem közvetlenül, sem közvetett formában nem tudnának olyan nyilatkozatot tenni, amely a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelését a legcsekélyebb fokban is befolyásolhatta volna, ezért a bíróság a bizonyítási indítványokat, mint szükségtelent elutasította.

Kolláti Istvánné s. k . ülnök
dr. Varga Zoltán s. k. a tanács elnöke
Pogáts Ferenc s. k.ülnök