Kpkf.37.178/2015/2. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2015. március 25.

K ú r i a

Kpkf.IV. 37.178/2015/2.

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 29.Kpk.45.266/2012/2. számú végzését megsemmisítő IV/2878-25/2012. AB határozat esetén követendő - hivatalból indított – nemperes eljárás során  meghozta az alábbi

v é g z é s t:

A Kúria az Alkotmánybíróság 35/2014. (XII. 18.) AB határozata alapján a Szolnoki Törvényszék új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását mellőzi.

A végzés ellen jogorvoslatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

I.

1. A Szolnoki Törvényszék (a továbbiakban: Törvényszék) 2012. november 12-én kelt Pk.62.393/1998/31. számú végzésével elrendelte az Evangéliumi Szolnoki Gyülekezet Egyház (a továbbiakban: érintett szervezet) kényszer végelszámolását. Döntését azzal indokolta, hogy az érintett szervezet nem tett eleget a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény (a továbbiakban: Ehtv.) határozat meghozatalakor hatályos szabályozása szerint az egyházi státusukat elvesztő, az Ehtv. értelmében 2012. január 1-jétől egyesületnek minősülő szervezeteket terhelő nyilatkozattételi kötelezettségének.

2. A Debreceni Ítélőtábla (a továbbiakban: Ítélőtábla) 2013. január 15-én kelt Pkf.II.20.918/2012/2. számú végzésével a fenti határozatot helybenhagyta.

3. Alkotmánybíróság a 35/2014. (XII. 18.) AB határozatával (a továbbiakban: Abh.1.) korábbi határozatában foglaltakra  utalással {6/2013. (III.1.) AB határozat, a továbbiakban: Abh.2.} megállapította {Abh.2. Indokolás [215]} bekezdése, hogy az Ehtv. egyes rendelkezéseinek ex tunc hatályú megsemmisítése következtében „(...) az OGYh. [8/2012. (II. 29.) OGY határozat] mellékletében megjelölt egyházak egyházi jogállásukat nem veszítették el, vallási egyesületté történő átalakulásuk nem kényszeríthető ki.”

Az Alkotmánybíróság a Törvényszék és az Ítélőtábla végzését azért semmisítette meg, mert azok olyan törvényi rendelkezésen alapultak, amelyeket a testület utóbb – a bírói határozatok meghozatalát követően, de visszamenőleges hatállyal – alaptörvény-ellenesnek minősített.

Az Alkotmánybíróság az Abh.1. Indokolás [43]-[50] bekezdéseiben utalt arra is, hogy az Országgyűlésnek az Abh.2. meghozatalát követően a demokratikus berendezkedésben érvényesülő hatalommegosztás elvéből fakadó kötelezettségként törvényalkotással kellett volna érvényt szereznie az Abh.2.-ben foglaltaknak.

4. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 360. § b) pontja értelmében „[h]a az Alkotmánybíróság megállapítja a bírói döntés alaptörvény-ellenességét és a bírósági határozatot megsemmisíti, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét - az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával - a Kúria állapítja meg. A 361. § c) pontja szerint „a Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében (…) az Alkotmánybíróság határozatából következően (…) az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja (…)”.

A Pp. rendelkezései szerint a Kúria hatásköre arra terjed ki, hogy az Alkotmánybírság határozatából következően, és az alkotmányjogi panaszban sérelmezett alapjogsértés kiküszöbölése érdekében határozza meg az orvoslás eljárási eszközeit.

5. A Kúria az Abh.1.-ből az érintett szervezet egyesületkénti nyilvántartását végző Törvényszék további eljárásának meghatározása érdekében áttekintette az Ehtv. módosításait, az Alkotmánybíróság vonatkozó gyakorlatát, számba vette a Kúria előtt folyamatban volt és folyamatban lévő, az egyházi státusukat elvesztő szervezetek által kezdeményezett perekben született határozatokat. Mindebből a következő megállapításra jutott:

5.1. Az Ehtv. értelmében 2012. január 1. után az Országgyűlés által egyházként el nem ismert szervezetek elvesztették egyházi jogi státusukat és „vallási tevékenységet végző egyesületté” váltak. Ezt a jogi státust törvényalkotói döntés hiányában, önmagában az Alkotmánybíróság ex tunc hatályú normamegsemmisítő döntése nem tudta helyreállítani: az Abh.2. idején hatályos Ehtv. értelmében egyházi jogállást csak az Országgyűlés törvényalkotói aktusa keletkeztethetett.

5.2. Az Ehtv. 2013. augusztus 1-jén és szeptember 1-jén hatályba lépő módosításainak eredményeként (a továbbiakban: Ehtv.mód.) - különös tekintettel az Alaptörvény ötödik módosítására – e szervezetek Alaptörvényen és sarkalatos törvényen alapuló jogi státusa ismét megváltozott: az Alaptörvény a vallási közösség jogi státusa mellett bevezette a „bevett egyház” és a „vallási tevékenységet végző szervezet” intézményi fogalmait. Az Ehtv. értelmében a bevett egyházkénti elismerés jogát – bírósági és alkotmánybírósági jogorvoslati fórumok beépítése mellett – továbbra is az Országgyűlés gyakorolja törvényalkotási hatáskörében eljárva.

5.3. A Kúria az elmúlt időszakban több olyan ügyben is döntött, amelyekben az egyházi státusukat elvesztett szervezetek az Abh.2.-re tekintettel kérték a miniszteri nyilvántartásba vételüket, illetve kezdeményezték egyházkénti elismerésüket (Ehtv. 14/B. §). A perek egy másik csoportját jelentik azok, amelyek az egyházkénti tevékenységgel összefüggő normatív állami támogatás visszafizetésére kötelező államkincstári határozat bírósági felülvizsgálatára irányultak.

A nyilvántartási ügyek első típusában jogalkotói aktus hiányában nem kerülhetett sor a szervezetek egyházkénti miniszteri nyilvántartásba vételére.
A Kúria két, előtte folyamatban lévő per tárgyalását pedig felfüggesztette az Ehtv. egyházzá válás feltételeit szabályozó rendelkezéseivel összefüggő alkotmányossági aggályaira tekintettel. Megjegyzendő az, hogy az alkotmányossági aggályok összefüggésben álltak az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2014. április 8-án, a Magyar Keresztény Mennonita Egyház és társai kontra Magyarország ügyben meghozott határozatában foglaltakkal is.
Az állami támogatási ügyekben a Kúria – az Abh2.-ben foglaltak ellenére sem - tudott eltekinteni attól a jogi ténytől, hogy a felperesi szervezetek státusát hatályos és érvényes bírósági végzések egyesületként határozták meg.

6. Az 5. pontban kifejtettekből az a következtetés adódik, hogy az egyházi jogállást megalapozó törvényi szabályokat hatályon kívül helyező törvény ex tunc hatályú megsemmisítése önmagában, további jogalkotói aktus hiányában nem állítja helyre a korábbi egyházi jogi státust, illetve nem érinti az időközben meghozott egyesületi státust megállapító bírói határozatok érvényességét. Erre utal az Abh.1. Indokolás [43] - [50] bekezdéseiben foglalt, a törvényalkotónak címzett felhívás is.

Az egyházi státus visszamenőleges – bírói – megállapíthatóságának ellentmond az a körülmény is, hogy időközben az Alaptörvény és sarkalatos törvény új jogi státusfogalmakat alkotott. Tehát az érintett szervezet 2012. január 1-i egyházi jogállásának bírói elismerése a hatályos szabályozási környezetben nem értelmezhető.

7. Az érintett szervezet az Abh.2. indítványozója volt, így ránézve az Abh.2. közvetlen rendelkezéseket tartalmazott. Erre tekintettel és figyelemmel az Abh.1.-ben foglaltakra is az érintett szervezettel szemben civil szervezetként kényszer végelszámolást elrendelni nem lehet.

Összességében megállapítható, hogy az érintett szervezet  jogi státusával összefüggő jogsérelmének valódi orvoslására a Törvényszék előtti eljárásban nincs lehetőség. Mivel a Törvényszék eljárását hivatalból indította, ezért elbírálatlan kérelmek nincsenek az ügyben. Így az Abh.1.-ből következően, a Pp. 361. § c) pontja alapján új eljárásra utasításnak és új határozat meghozatalának nincs helye.

A végzés ellen a jogorvoslatot a Pp. 362. § (3) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2015. március 25.

Dr. Kalas Tibor sk. a tanács elnöke
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó sk. előadó bíró
Dr. Farkas Attila sk. bíró