Kpkf.37.610/2015/3. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2015. július 1.

Kúria

Kpkf.IV.37.610/2015/3.

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 4.P.21.677/2012/2. számú ítéletét, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.22.312/2012/3. számú ítéletét megsemmisítő 3081/2015 (V. 8.) AB határozat (IV/00228/2014. AB határozat) kapcsán  - hivatalból indított – nemperes eljárás során meghozta az alábbi

v é g z é s t:

A Kúria az Alkotmánybíróság 3081/2015. (V. 8.) AB határozata alapján a Fővárosi Törvényszéket új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A végzés ellen jogorvoslatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

1. A perben irányadó tényállás szerint a felperessel (az Alkotmánybíróság előtti eljárásban: panaszos) szemben a közterület-felügyelet (a továbbiakban: alperes) a közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Kftv.) alapján 2008. május 5-én hatósági intézkedést alkalmazott, azaz a felperes gépjárművén a helyi jogszabályt sértő parkolásra hivatkozással kerékbilincset helyezett el, egyúttal a felperessel szemben bírságot szabott ki. A felperes vitatta a szabálytalan parkolás tényét, ezzel a bírságolás jogalapját, ugyanakkor a kerékbilincs eltávolításának költségét megfizette.
Mivel az alperes előzetes tájékoztatása ellenére nem indított a felperessel szemben a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: régi Szabs.tv.) szerinti eljárást, ezért a felperes elektronikus úton panasszal élt a helyi önkormányzat jegyzőjénél. A panasz elbírálatlanságára tekintettel keresettel kérte a kerékbilincs eltávolításával keletkezett kárának megtérítését az alperessel szemben.

2. A Fővárosi Törvényszék a felperes keresetét 4.P.21.677/2012/2. számú ítéletével elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla 6.P.22.312/2012/3. számú ítéletével a Fővárosi Törvényszék ítéletét helybenhagyta.

Az eljárt bíróságok a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 349. §-ára alapozott döntéseiket arra alapították, hogy az alperesi intézkedés a kerékbilincs eltávolításával befejeződött, ezért annak vitatása esetén a felperesnek – a Kftv. 23. § (3) bekezdése értelmében, a polgári per megindítását megelőzően - joghatály kiváltására alkalmas panasszal kellett volna fordulnia a helyi önkormányzat jegyzőjéhez. A bíróságok figyelmen kívül hagyták felperes azon hivatkozását, hogy az alperes a szabálysértési eljárás meg nem indításával mulasztást követett el és e mulasztásra csak a panaszeljárás megindítására nyitva álló törvényi határidő elteltével derült fény a felperes számára. A szabálysértési hatóság eljárásának hiányában pedig nem volt olyan hatósági aktus, amely megállapította volna a szabálysértés elkövetését – a kerékbilincs alkalmazásának jogalapját – a felperes terhére.

3. A felperes alkotmányjogi panasszal kérte a bírósági ítéletek alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését arra hivatkozással, hogy azok – egyebek mellett - sértették a felperes tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése].

4.1. Az Alkotmánybíróság 3081/2015. (V. 8.) AB határozatában összefoglalta az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében elismert tisztességes eljáráshoz fűződő alapjog értelmezésére vonatkozó gyakorlatát, az alapjog azonosított „ún. részjogosítványaival” együtt {Indokolás [49]}.

4.2. Hangsúlyozta, hogy – gyakorlatához híven – tartózkodott ugyan a bíróságok által megállapított tényállás felülvizsgálatától, azonban az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 43. § (4) bekezdése értelmében a bírósági eljárás egészét vizsgálta felül. Emellett jogalkalmazási kérdésnek tekintette a bíróságok által alkalmazott régi Ptk. 349. §-ára történt hivatkozást, ezért azt nem tette felülvizsgálata részévé.
Eljárásának középpontjába azt állította, hogy az alkalmazandónak ítélt jogszabályok (régi Ptk. 349. §; Kftv.; régi Szabs.tv.) értelmezésekor mennyiben jutottak érvényre a tisztességes eljáráshoz való alapjog elemei {Indokolás [52]-[53]}.

4.3. Az Alkotmánybíróság áttekintette a perben irányadónak ítélt fenti jogszabályi rendelkezéseket, majd azoknak a perbeli tényállásra történő alkalmazásával megállapította, hogy a bírósági ítéletek „... utólag kérték számon egy olyan kiegészítő panasztételi lehetőség (mint”rendes jogorvoslat”) igénybevételét, amelynek benyújtása határidőhöz volt kötve, és amelyet előterjeszteni az indítványozónak, miután bizonyossá vált, hogy szabálysértési eljárás nem indult (hiszen erre az indítványozónak nem kellett számítania), már nem volt reális lehetősége.” {Indokolás [58]}.
Az Alkotmánybíróság megállapításai értelmében a panasztételi lehetőség az adott jogszabályi összefüggésben  szubszidiárius jogorvoslatnak minősült, amely azonban az alperes mulasztása miatt (a megindítani elmulasztott közigazgatási, illetve szabálysértési eljárások) a felperes számára reálisan nem volt hozzáférhető. Az így értelmezett törvényi szabályok alapján a felperes kártérítési igényének elutasítása sértette a felperes tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, azon belül pedig a hatékony bírói jogvédelem követelményét.

5.
Az Alkotmánybíróság klasszikus semmítőszéki jogkörben eljárva – nem érintve az ítéleti tényállásokat -, alkotmányos összefüggésben értelmezte a perben alkalmazott jogszabályokat. Megállapította a jog- és alaptörvény-ellenes jogalkalmazást, ezért megsemmisítette a felülvizsgált bírói döntéseket. Újszerű, gyakorlatát továbbfejlesztő alkotmányjogilag releváns megállapítást nem tett.

Az alkotmánybírósági határozatából levonható elvi megfontolás:
Az Alkotmánybíróság határozatából az a következtetés azonban mindenképpen adódik, hogy a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére irányuló perben a bíróságnak a szubjektív jogvédelem mellett objektív jogvédelmi funkciója is van. Az ilyen per tárgya ugyanis a magánjogi igény elbírálása mellett a közigazgatás jog alá rendelt működésének garantálása. Ezért a hatósági eljárás során okozott károk reparációjára elsődlegesen a közigazgatás számára adott keretek között kell sort keríteni, amelynek biztosítása legalább annyira a közigazgatási szerv kötelezettsége, mint amennyire a károsult joga. A hatóság törvénysértő mulasztása pedig  nem értékelhető a károsult hátrányára.

6. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 361. § c) pontja értelmében „[a] Kúria az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében az alábbiak szerint határoz: (…) ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette, az Alkotmánybíróság határozatából következően - a d) pontban foglalt kivétellel - az első vagy a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, vagy a felülvizsgálati kérelem tárgyában új határozat hozatalát rendeli el;”.

7. Az Alkotmánybíróság bírósági döntéseket megsemmisítő határozata folytán elbírálatlan maradt a felperes keresete. Ezért a Kúria a Pp. 361. § c) pontja alapján kapott hatáskörében eljárva a Fővárosi Törvényszéket utasította új eljárásra és új határozat hozatalára.
A Fővárosi Törvényszéknek az új eljárásban az Abtv. 43. § (3) bekezdésére – és a kereseti kérelemhez kötöttség szabályára is - figyelemmel, érdemben kell megítélnie az alperesi hatóság magatartását, és annak függvényében a perbe vitt jogokról is érdemben kell döntenie.

A végzés elleni jogorvoslatot a Pp. 362. § (3) bekezdése zárta ki.

Budapest, 2015. július 1.

Dr. Kalas Tibor sk. a tanács elnöke,
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó sk. előadó bíró,
Dr. Balogh Zsolt sk. bíró