Kpkf.37.731/2015/2. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2015. szeptember 14.

Kúria

Kpkf.IV.37.731/2015/2.

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.Kpk.45.226/2014/2. számú végzését megsemmisítő 24/2015. (VII. 7.) AB határozat (alkotmánybírósági ügyszám: IV/957-13/2014. AB határozat) esetén követendő – hivatalból indított – nemperes eljárás során meghozta az alábbi

v é g z é s t:

A Kúria az Alkotmánybíróság 24/2015. (VII. 7.) AB határozata alapján az első fokon eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását mellőzi.

I n d o k o l á s

1. A kérelmező egy évvel korábban, 2014. február 9-én bejelentést tett egy 2015. február 7-én, a Dísz téren tartandó, kb. 500 fő résztvevővel tervezett rendezvényről. A rendőrség a Párizsi Békeszerződést kihirdető 1947. évi XVIII. törvény 2. cikk (1) bekezdésére, valamint a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 2. § (3) bekezdésére hivatkozva a rendezvény megtartását megtiltotta. Az eljáró bíróság a felülvizsgálati eljárásban meghozott végzésében – a kézbesítés szabálytalanságaira hivatkozással – új eljárásra kötelezte a rendőrséget, amely ezt követően ismételten tiltó határozatot hozott.

2. A kérelmező a tiltó határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. Az ügyben eljárt Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.Kpk.45.226/2014/2. számú döntésében a felülvizsgálati kérelmet elutasította. A bíróság megállapította, hogy kivételesen fontos okból, tényekkel alátámasztott konkrét súlyos veszélyhelyzetre hivatkozással, amikor már előre teljes bizonyossággal megállapítható, hogy a rendezvényt azonnal fel kellene oszlatni a Gytv. 12. § (1) bekezdésében foglalt elvi korlátok esetében is előzetesen megtiltható egy rendezvény, mivel a teljesen bizonyos oszlatási ok alá eső magatartások engedélyezése ésszerűtlen közhatalmi döntés volna. A bíróság szerint a vizsgált esetben a rendőrség pusztán vélhetőségekre, feltételezésekre alapozta a tiltó döntését ahelyett, hogy az ésszerűtlenül korai bejelentést – érdemi vizsgálat nélkül – elutasította volna.

A bejelentés ésszerűtlenül korai időpontja tekintetében a bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem volt teljesíthető, ezért azt elutasította. A bíróság kifejtette, hogy a Gytv. 9. § (2) bekezdése szigorúan behatárolja a bírósági döntés lehetőségeit. A 3/2013. (II. 14.) AB határozatból (a továbbiakban: Abh.) az következik, hogy a bíróság az ügy végső eldöntésére köteles. A szóban forgó rendezvény egy évre előre mutató szervezésnek tekinthető, amely idő alatt lényegesen megváltozhatnak a gyülekezési jog gyakorlásának feltételei. Emiatt a bíróság szerint a rendőrségnek a rendezvény bejelentését érdemi vizsgálat nélkül, mint lehetetlenre irányuló kérelmet el kellett volna utasítania. A bejelentésre a bíróság álláspontja alapján ésszerűtlenül korán került sor, és noha sem hazai, sem nemzetközi norma nem határozza meg explicite a bejelentés legkorábbi időpontját, azonban ennek határt szab az ésszerűségi szempont. A bíróság ugyanakkor kifejtette, hogy az elutasítás nem jelentheti azt, hogy a bíróság helybenhagyta volna a kérelmezett határozatát az abban foglalt indokok alapján. A bíróság elutasító döntését úgy kell érteni, hogy érdemi vizsgálat nélkül került elutasításra a kérelmező bejelentése, nem pedig megtiltásra került az általa bejelentett rendezvény érdemi okból.

A bíróság hangsúlyozta: nincs annak akadálya annak, hogy ésszerű időben a kérelmező ismételten benyújtsa a kérelmét.

3. A kérelmező (az alkotmánybírósági eljárás indítványozója, a továbbiakban: indítványozó) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a fenti bírói döntés ellen alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság a 24/2015. (VII. 7.) AB határozatában a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ügyben hozott 17.Kpk.45.226/2014/2. számú végzéséről megállapította, hogy Alaptörvény-ellenes és megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság álláspontja, hogy a bíróságnak a kereset szerint a Gytv. 9. § (1) bekezdése alapján azt kellett volna vizsgálnia, hogy a rendőrségi határozat jogalapja valós és jogszerű volt-e, azaz, hogy jogszerűen alkalmazta-e a rendőrség a gyülekezésekkel kapcsolatban jogszabályba foglalt tiltó okokat. Ehelyett azonban a bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelem nem volt teljesíthető. Az Alkotmánybíróság arra a megállapításra jutott, hogy a lefolytatott bírósági eljárás a vizsgált esetben a jogorvoslathoz való alapjog immanens elemének, az állított jogsérelem orvosolhatóságának a lehetőségét és érvényesülését zárta ki, amikor a bíróság nem a panaszos (kérelmező) jogorvoslati kérelmének megfelelően vizsgálta meg a rendőrségi határozatot. A bíróság bár megállapította azt, hogy a rendőrség nem hozhatott volna tiltó határozatot, mégis elutasította a kérelmező jogorvoslati kérelmét, ezzel pedig kiüresítette az indítványozó jogorvoslathoz való alapjogát, hiszen a felülvizsgálati eljárás csak formális értelemben ment végbe, tartalmi, azaz a tiltó okokat érintő bírósági felülvizsgálat nem történt, az azokra irányadó érdemi döntést nem hozott a bíróság. A tiltás fenntartásának a jelen ügyet érintő burkolt jogkövetkezménye, hogy egy, az idő előttiségre vonatkozó, sem az Alaptörvényből, sem pedig a Gytv.-ből le nem vezethető tiltó okot fogadott el a bíróság, amikor sem a rendőrség határozatában, sem pedig a panaszos (kérelmező) jogorvoslati kérelmében nem szereplő indokra alapította döntését. Az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy a bíróság által alkalmazott „ésszerűségi szempont” nem vezethető le sem az Alaptörvényből, sem a Gytv.-ből. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság szerint az alkotmányjogi panaszban állított jogorvoslathoz fűződő jog sérelmét lényegében az okozza, hogy a bíróság valójában egy közigazgatási határozatot megváltoztató döntést hozott, amelyre azonban a Gytv. speciális eljárásjogi szabályai alapján nem lett volna lehetősége, hiszen revíziós/reformatórius jogköre a Gytv. 9. § (2) bekezdése alapján nincsen. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog sérelmét állapította meg.

A bíróság idézte az Abh.-t, amely szerint a végzés megsemmisítése a mostani ügyben morális elégtételt jelent a jogsérelmet szenvedetteknek, az alkotmánybírósági határozatban ismertetett szempontok pedig iránymutatóul szolgálnak a jövőbeli gyülekezési jogvitákban eljáró bíróságok számára.

4. A Kúria jelen eljárásban elsőként a következőket állapította meg:
4.1. Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság azért semmisített meg egy gyülekezési joggal összefüggő bírósági határozatot, mert a bíróság a hatáskör hiányát megállapító rendőrhatósági határozat jogszerűségét és megalapozottságát érdemben nem vizsgálta. Jelen ügyben a bíróság az egy évre bejelentett rendezvény jogszerűségét – mint a jogalkalmazói eljárásban felmerülő akkut problémát – vizsgálta, úgy ítélte meg, hogy a rendezvény szervezésének jogszerűségét nem lehet egy évre előre eldönteni.
4.2. Az Alaptörvény 28. cikke szerint „a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak”. A józan észnek megfelelő bírói jogértelmezés lehetősége tehát az Alaptörvényből fakad. Jelen ügyben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.Kpk.45.226/2014/2. számú végzése ésszerűségi szempont, a józan ész alapján történő értelmezés alapján jutott arra a következtetésre – figyelembe véve, hogy az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésbe foglalt gyülekezési jog tartalma nem pusztán az, amit a Gytv. szabályoz –, hogy a kérelmező által a gyülekezési jog gyakorlása vonatkozásában a rendezvény tervezett időpontjához képest egy évvel korábban megtett bejelentés lehetetlenre irányul, ilyen időtávban a leggondosabb vizsgálat ellenére sem lehet ésszerűen megállapítani, hogy a rendezvény a Gytv. alapján megtartható-e.
4.3 A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ügyben hozott 17.Kpk.45.226/2014/2. számú végzésében azt is megállapította, hogy nincs akadálya annak, hogy ésszerű időben a kérelmező ismételten benyújtsa a kérelmét. Az ésszerű időben ismételten benyújtott kérelem elutasítása esetén nyilvánvaló, hogy a kérelmező – annak tartalmára tekintettel is – érdemi jogorvoslattal élhetett volna (ahogy az Alkotmánybíróság által vizsgált végzés ellen is igénybe vehette volna a felülvizsgálati eljárást, mint rendkívüli jogorvoslatot).

5. Jelen ügyben az indítványozó által előzetesen bejelentett gyülekezést 2015. február 7-én szándékoztak megtartani. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.Kpk.45.226/2014/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz 2014. május 14-én érkezett az Alkotmánybíróságra, amelyet az indítványozó 2014. július 14-én kiegészített.  Az ügyben az Alkotmánybíróság döntése 2015. június 30-án kelt, és a 24/2015. (VII. 7.) AB határozat számon került a Magyar Közlönyben közzétételre..

Megállapítható tehát, hogy a jogsérelem jelenlegi utólagos orvoslására (a 2015. február 7-re bejelentett gyülekezés esetleges megtartására) lehetőség nincs: a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.Kpk.45.226/2014/2. számú végzését megsemmisítő 24/2015. (VII. 7.) AB határozat – mint ahogy az tartalmazza is – mintegy erkölcsi jóvátételt nyújtott az indítványozónak. A Kúria ezért megállapította, hogy az Alkotmánybíróság határozatából következően a Pp. 361. § c) pontja alapján új eljárásra utasításnak és új határozat meghozatalának nincs helye.

A végzés ellen a jogorvoslatot a Pp. 362. § (3) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2015. szeptember 8.

Dr. Kalas Tibor sk. a tanács elnöke,
Dr. Balogh Zsolt sk. előadó bíró,
Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó sk. bíró