Kpkf.38.031/2014/2. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dátum: 
2014. október 21.

KÚRIA

Kpkf.IV.38.031/2014/2.szám

A Kúria a Bass Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Bass László ügyvéd  által képviselt felpereseknek a dr. Bodolai László ügyvéd által képviselt alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és jogkövetkezmények alkalmazása iránt indított perében az Alkotmánybíróság 28/2014. (IX. 29.) AB határozata alapján követendő – hivatalból indított – nemperes eljárás során meghozta a következő

V é g z é s t

A Kúria megállapítja, hogy az Alkotmánybíróság 28/2014. (IX. 29.) AB határozatának következtében a Kúria Pfv.IV.20.784/2013/5. számú ítélete a felek közötti jogvita tekintetében joghatás kiváltására nem alkalmas.

A Kúria az Alkotmánybíróság 28/2014. (IX. 29.) AB határozata alapján a Fővárosi Ítélőtáblát új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

I.

1. A Fővárosi Ítélőtábla (a továbbiakban: FÍ)  2.Pf.20.656/2012/7. számú ítéletével helybenhagyta a Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: FT) 19.P.23.475/2011/4. számú ítéletét. Döntését azzal indokolta, hogy következetes gyakorlata értelmében a kizárólag rendfenntartói feladatot ellátó rendőrök nem minősülnek közszereplőnek, ezért esetükben a képmásuk rögzítéséhez és annak nyilvánosságra hozatalához külön engedélyükre van szükség. A rendőr ugyanis tevékenységét utasításra és nem önkéntes, nem saját elhatározása alapján végzi. Az a tény, hogy „közfeladatot” teljesít jogai védelme oldaláról nem teszi egyenlővé a közszereplőkkel. A közszereplők fogalmába a FÍ ítélete - a bírói gyakorlatra utalással - nem tartotta besorolhatónak a rendőrt és annak tevékenységét.
Ugyanakkor nem látott kapcsolatot a rendőr képmásának közlése, valamint az információhoz jutás és a véleménynyilvánítás szabadsága között sem. A megfelelően elvégzett rendőri munkavégzésről szóló tájékoztatásnak nem szükségszerű velejárója a képmásuk közzététele.

A FÍ ítéletével szemben az alperes – a világhálón elérhető médiatartalom-szolgáltatóként – nyújtott be alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróságra, illetve ezzel párhuzamosan felülvizsgálati kérelmet a Kúrián.

A Kúria 2014. január 15.-én kelt Pfv.IV.20.784/2013/5. számú ítéletével hatályában fenntartotta a FÍ ítéletét.

2. Az Alkotmánybíróság 2013. szeptember 23-án meghozott 28/2014. (IX. 29.) AB határozatával (alkotmánybírósági ügyszám: IV/878/2013., a továbbiakban: Abh.1.)  megsemmisítette a FÍ ítéletét.

Az Alkotmánybíróság az Abh.1.-ben az alábbi megállapításokat tette:

2.1. Az Alkotmánybíróság az indítvány – és az alkotmányossági vizsgálat alá vett bírói döntés – kulcskérdésének a közügyek szabad vitatása és a közhatalmat gyakorlók személyiségvédelme egymáshoz való viszonyát tekintette.  Azt a kérdést vizsgálta, hogy mennyiben szükséges és mikor arányos a sajtószabadság jogát – végső fokon a véleménynyilvánítás szabadságát – a közéleti szereplők méltóságvédelméhez fűződő jogának garantálhatósága érdekében korlátozni.

2.2. A közhatalmat gyakorlók személyiségi jogával összefüggő kérdések kapcsán visszautalt a 7/2014. (III. 7.) AB határozatára (a továbbiakban: Abh.2.). Az Abh.2.-ben a testület összefoglalta a véleményszabadság és annak részeként a sajtószabadság, valamint a közéleti szereplők személyiségi jogaival összefüggő gyakorlatát. {Abh.1. [36]}

A jelen ügy szempontjából releváns tényként megállapította, hogy – szituációtól függően - a „közhatalmat gyakorló személy” személyiségi jogainak, végső fokon az emberi méltósághoz fűződő jogainak korlátozhatósága szempontjából közelebb áll a „közéleti szereplő” személyiségi jogainak korlátozhatóságához mint az a hétköznapi emberek esetében lehetséges.

Az Alkotmánybíróság mindebből arra a következtetésre jutott, hogy - bizonyos megszorításokkal, és szituációhoz kötötten - a közhatalmat gyakorlóknak a közéleti szereplőkhöz hasonlóan többet kell elviselniük a közéleti kérdések nyilvános vitathatósága érdekében. Így a sajtószabadság joga adott esetben a hivatásból következő személyiségvédelem korlátja lehet.
Az Alkotmánybíróság határozatában kimondott tétel értelmében a véleményszabadság és azon belül a sajtószabadság korlátját a közéleti szereplők – ideértve a közhatalmat gyakorlókat is – emberi méltósághoz fűződő jogai csak e jog korlátozhatatlan aspektusát érintő, az emberi mivolt legbensőbb lényegét sértő közlés jelentheti. Vagyis az a pillanat, amikor a rendőr hivatásával összefüggésben emberi mivoltának legbensőbb lényegét tekintve érintettje a közlésnek.

2.3. Az Alkotmánybíróság határozata értelmében a képmáshoz való jog nem önálló alapjog. Az emberi személyiség külső megnyilvánulását védi, a személyiség azonosítására szolgál. {Abh.1. [39]}

3. Az Alkotmánybíróság végül megállapította, hogy a jelenkor eseményeiről szóló tudósítás teljessége, a közhatalom gyakorlás szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatás érdekében – a tájékoztatás körülményeinek függvényében - a közhatalmat gyakorlók méltóságvédelme, személyiségi jogaik részeként a képmáshoz való joguk fokozottabban korlátozható. Különösen akkor áll ez a megállapítás, amennyiben a felvétel elkészítése és a felhasználás nem öncélú, illetve nem egyszerűen egy hatósági aktussal (pl. igazoltatás), hanem olyan eseménnyel áll összefüggésben, amelynek a közélet szempontjából alapvető jelentősége van (pl. gyülekezési jog gyakorlása).{Abh.1. [42]}

Ezen keretek között a rendes bíróság jogköre - és kötelezettsége - annak meghatározása, hogy milyen jellegű esemény ad alkalmat a közéleti szereplésre, milyen esemény képezi a tartalomszolgáltatás alapját. A rendes bírósági mérlegelés eredménye, a jogértelmezés azonban nem akadályozhatja a jelenkori eseményekről szóló tájékoztatás teljességét, a közhatalom-gyakorlásról szóló közérdeklődésre számot tartó tájékoztatást, és nem teheti a közhatalmat gyakorlók (pl. rendőrök) személyiségi jogainak védelmét, végső fokon méltóságvédelmüket másokkal, a hétköznapi emberekkel azonos rezsim, azonos mérce alá. {Abh.1. [44]}

II.

1. A Kúria a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 361. § c) pontja értelmében  „(...) ha az Alkotmánybíróság a bíróság határozatát megsemmisítette, az Alkotmánybíróság határozatából következően (...) a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja (...).”

2.1. Az Alkotmánybíróság határozatában nem érintette a FÍ ítéletével szemben előterjesztett és a Kúria által 2014. január 15-én elbírált Pfv.IV.20.784/2013/5. számú ítéletet.

A felülvizsgálati eljárásban meghozott ítélet – további jogorvoslat hiányában – a felek közötti jogvita tekintetében maga a jogalakító bírói döntés, amely a véglegesség hatásával állapított meg jogot illetve kötelezettséget a felek viszonylatában.

Az Alkotmánybíróság határozata két következménnyel járt: FT 19.P.23.475/2011/4. számú ítéletével szemben benyújtott fellebbezés elbírálatlan maradt, ugyanakkor a kúriai ítéletnek megszűnt jogalakító tartalma.

Ezért a Kúria a rendelkező részben foglaltak értelmében megállapította, hogy a Pfv.IV.20.784/2013/5. számú ítélete a felek közötti jogvitában joghatás kiváltására alkalmatlanná vált.

2.2. Az eljárás folytatását illetően a Kúria a Fővárosi Ítélőtáblát utasította új eljárásra és új határozat hozatalára.
A megismételt eljárásban figyelemmel kell lenni az alábbi szempontokra:

Az I. pont alatt kifejtettekből következőleg megállapítható, hogy a FÍ ítéletében a bírói gyakorlatban kimunkált személyiségvédelem törvényértelmezésének feszes, logikus, egyértelmű álláspontját követte. Eszerint a bírói gyakorlat előnyben részesítette a magánautonómia védelmét a tájékoztatás szabadságával szemben akkor, amikor nem tekintette a rendőr képmását a közéleti eseményekről szóló tájékoztatás szükségszerű részének.

Az Alkotmánybíróság határozatában azt az alapjogok között felállított hierarchiát érvényesítette, amelyben a demokratikus berendezkedés alapjaként elsődlegesnek a közéleti kérdések vitathatóságát, és ennek eszközeként a véleményszabadsággal szoros kapcsolatban álló sajtószabadságot jelölte ki.

A konkrét ügyhöz kapcsolódóan a két megközelítés tekintetében az ellentmondás abban áll, hogy az Alkotmánybíróság a közéleti szereplők kategóriájához közelíti a rendőrt, mert álláspontja értelmében a rendőr is saját döntésénél fogva, megszerzett közhatalma révén alakítólag vesz részt a politikai közösség életének formálásában. Ezért alap és alanyi jogai korlátozásakor többet kell elviselnie mint a hétköznapi embereknek.

A bíróság feladata tehát a konkrét ügyben megvizsgálni a tudósítás alapjául szolgáló jelenkori esemény jellegét, a közhatalom-gyakorlás megnyilvánulásának módját, a felvételek és felhasználásuk módját, (egyéni, illetve általános megjelenítés, sértő, megalázó, bántó, öncélú, torz ábrázolás, stb.,) a tudósítás esetleges visszaélésszerű jellegét, állást foglalni a tömegfelvétel, avagy a közszereplés fogalomkörének meghatározásában.
Szituációhoz kötötten, a tájékoztatás körülményeinek az egyedi ügyekben történő bírói mérlegelése eredményeként kell megítélni azt, hogy a felvétel elkészítése, felhasználása érinti-e a rendőr hivatásával összefüggésben emberi mivoltának legbensőbb lényegét. Ha nem, úgy képmása nem takarható ki. Az ezzel ellentétes megítélés a rendőr képmáshoz való jogát az átlagos személyiségi jogvédelemmel azonossá, illetve fokozottabbá teszi, ami nem áll összhangban közhatalmat gyakorló státussal.

A megismételt eljárásban figyelemmel kell lenni továbbá arra is, hogy folyamatban van a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény rendelkezéseit értelmező 1/2012. Büntető-közigazgatási-munkaügyi-polgári jogegységi határozat felülvizsgálata.

A végzés ellen a jogorvoslatot a Pp. 362. § (3) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2014. október 20.

Dr. Kalas Tibor a tanács elnöke,
Dr. Hörcherné, dr.Marosi Ildikó előadó bíró,
Dr. Molnár Ambrus bíró