12/2016. számú büntető elvi döntés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

I. A vádlott azzal a magatartásával, hogy a külföldön bordélyházat üzemeltető személy részére Magyarországon üzletszerű kéjelgésre általa előzetesen rávett lányokat kiszállította, majd a prostitúciót közvetlenül biztosító bordélyház vezetőjének anyagi ellenszolgáltatásért átadta, tettesként és nem bűnsegédként valósította meg az üzletszerű kerítés bűntettét [1978. évi IV. tv. 19 – 20. §, 207. § (1), (2) bek.].
II. Az üzletszerű elkövetés mellett nincs helye a folytatólagosság megállapításának amiatt, hogy a prostitúció folytatására rábírt lányokat időnként hazavitte Magyarországra, majd külföldre ismét visszaszállította [1978. évi IV. tv. 12. § (2) bek., 137. § 9. pont].

[1] A járásbíróság az I. r. vádlott bűnösségét 3 rb. bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett kerítés bűntettében [1978. évi IV. tv. 207. § (1) és (2) bek.], valamint 2 rb. bűnsegédként elkövetett kerítés bűntettében [1978. évi IV. tv. 207. § (1) és (2) bek.] állapította meg. Ezért őt, mint visszaesőt halmazati büntetésül 3 év börtönbüntetésre és mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés tartamába az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időt beszámította. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] A tényállás a következő:
[3] Az I. r. vádlott nőtlen családi állapotú. Jelenleg élettársi kapcsolatban él. Élettársával közösen nevelik az I. r. vádlott korábbi kapcsolatából származó 16 éves gyermekét. Középfokú végzettséggel, vendéglátói szakmával rendelkezik. Az I. r. vádlott Németország határain belül kamiont vezet, amelyből havi 200 000 forintnak megfelelő összegű nettó jövedelme származik. Mintegy 3-4 hetente jár haza. Vagyona nincs. Egy személygépkocsira kötött lízingszerződés kapcsán kell havonta lízingdíjakat fizetnie. Ezen kívül összesen mintegy 3,5 millió forint tartozása áll fenn, amelyből már kb. 500 000 forintot törlesztett. Az I. r. vádlott egészséges, gyógyszert nem szed rendszeresen. Katona volt, honvédként szerelt le.
[4] Az I. r. vádlott büntetett előéletű, mert őt a V. Városi Bíróság, valamint a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság a 2005. április 06. napján jogerős ítéletével csalás bűntette miatt 1 év börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. E szabadságvesztésből az I. r. vádlottat 2006. július 26. napján bocsátották feltételes szabadságra, amely 2007. július 25. napján telt el eredményesen.
[5] A jelen eljárás tárgyát képező bűncselekmények elkövetése után az Sz. Városi Bíróság a 2010. február 10. napján jogerős ítéletével az I. r. vádlottat – mint visszaesőt – rágalmazás vétsége miatt összesen 140 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
[6] A II. r. vádlott elvált családi állapotú, két nagykorú gyermeke van. Jelenleg gyermekeivel, valamint súlyos és tartós beteg, mozgásképtelen édesapjával él egy háztartásban. Édesapja után a II. r. vádlott 37 000 forint összegű ápolási segélyt kap. A családot a II. r. vádlott édesanyja is segíti anyagilag. A II. r. vádlottnak állandó munkahelye, jövedelme nincs. Vagyonát képezi a lakcíme alatti családi ház, amelyre svájci frank alapú kölcsönt vett fel. E szerződés alapján mintegy 11,5 millió forintot kell törlesztenie. Ezen kívül havi 50 000 forintos részletekben kell fizetnie egy 1,8 millió forint összegű, személygépkocsira felvett hitelt is. „B” kategóriára érvényes jogosítvánnyal rendelkezik. A II. r. vádlott egészséges, gyógyszert nem szed rendszeresen.
[7] A II. r. vádlott büntetlen előéletű.
[8] A II. r. vádlottat a V. Városi Bíróság a 2012. június 15. napján kelt ítéletével, valamint a törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2013. október 30. napján kelt ítéletével folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt 4 év 6 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A büntetőeljárás jelenleg az ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság előtt van folyamatban.
[9] Az I. r. és a II. r. vádlott ismeretlen körülmények között kapcsolatba lépett – a korábban már több alkalommal letartóztatott és többek között kerítésért és emberkereskedelemért elítélt – S. S. görög állampolgárságú személlyel, akit mások „Sz.-ként” ismertek, és akivel a vádlottak megegyeztek, hogy prostitúciós tevékenység folytatása céljából Magyarországról lányokat közvetítenek számára a görögországi T. város közelében levő N. P.-be.
[10] A fenti megegyezésüknek megfelelően – a I-V. tényállások szerint – az I. r. vádlott, illetve az I. r. és II. r. vádlottak közösen prostituáltakat vittek ki Görögországba és őket a „Sz.” által használt ingatlan emeleti részén kialakított apartmanokban helyezték el, ahol a sértettek a későbbiekben szexuális szolgáltatás nyújtását végezték. A prostitúciós tevékenység során az ügyfelek szervezése, azok közvetítése és a szexuális szolgáltatás nyújtásához az ingatlan biztosítás a görög állampolgárságú megbízó, „Sz.” feladata volt, aki ennek érdekében a külön e célra biztosított telefonon tartotta a kapcsolatot a sértettekkel és beszélte meg az egyes ügyfelek érkezésének időpontját. A „Sz.” által a prostituáltak részére biztosított épületben megforduló ügyfelek alkalmanként 60 eurót fizettek, amely összeget „Sz.-nek” adták át és aki ebből 30 eurót megtartott. A fennmaradó 30 euró összeget a vádlottak vették át, amelynek – az utazási költségre és egyéb indokokra hivatkozással történt levonást követően - csupán töredékét adták át a prostituáltak, azaz a sértettek részére.
[11] A fentiek szerint a vádlottak haszonszerzés céljából szándékosan segítséget nyújtottak ahhoz, hogy a Magyarországról általuk Görögországba utaztatott sértettek szexuális kapcsolatba kerüljenek az „Sz.” által szervezett és közvetített ügyfelekkel. E tevékenységüket rendszeres haszonszerzésre törekedve, azaz üzletszerűen folytatták.
[12] K. Zs. sértett 2009 augusztusában D. J. nevű ismerősén keresztül vette fel a kapcsolatot a II. r. vádlottal, akinek beszámolt rossz anyagi helyzetéről. A II. r. vádlott felajánlotta a sértettnek, hogy Görögországban prostitúciós tevékenységet végezhetne, amelyből jelentős jövedelmet szerezhet.
[13] Miután K. Zs. elvállalta a II. r. vádlott által felkínált lehetőséget, az I. r. vádlottal közösen B.-re mentek, hogy útlevelet készítsenek, majd ezt követően mindkét vádlottal együtt 2009. augusztus végén a görögországi N. P. nevű településre utazott. Az apartmanban várta őt a „Sz.” néven ismert személy, akitől K. Zs. sértett egy telefont kapott telefonkártyával, amellyel az ügyfelek szervezését és az időpontok egyeztetését bonyolították.
[14] A sértettnek nyilvántartást kellett vezetnie az általa létesített szexuális aktusok számáról, amelyet át kellett adnia a vádlottak részére. A vádlottak e nyilvántartásba foglalt adatok alapján számoltak el „Sz.-szel”, majd K. Zs. sértettet 2009. szeptember közepén Magyarországra hozták. A sértett által megkeresett, közel 5500 euróból, a vádlottak Magyarországon 800 eurót adtak át a sértettnek.
[15] Ezt követően 2009. szeptember 20. napja környékén K. Zs. sértett ismét a vádlottakkal közösen utazott Görögországba, ahová 2009 októberében megérkezett a II. tényállás sértettje, T. N. is, aki ezután ugyancsak prostitúciós tevékenységet folytatott.
[16] Miután K. Zs. sértett 2009. november 23. napja körüli időpontban egy általa Görögországban megismert férfival elhagyta az apartmant, 2010. január 15-án a vádlottak közreműködésével végleg visszaérkezett Magyarországra, ahol a II. r. vádlott b.-i lakóhelyére költözött.
[17] T. N. sértett 2009 novemberében kilátástalan anyagi helyzetbe került. Ekkor barátnőjén, F. D.-n keresztül megismerkedett a II. r. vádlottal, akivel P.-n találkozott. E megbeszélésen az I. r. vádlott is részt vett, aki elmondta a sértettnek, hogy tudna neki segíteni egy jó kereseti lehetőséget kínáló munka megszervezésében. A munka lényege az lenne, hogy a sértettnek Görögországban egy tengerparti településen szexuális szolgáltatást kellene nyújtania férfiaknak.
[18] A fenti előzetes megbeszélést követően, 2009. november 23-án a vádlottak a sértettel együtt Görögországba utaztak, és őt a „Sz.” által bordélyházként üzemeltetett apartmanhoz vitték. Ekkor már itt tartózkodott K. Zs. sértett is.
[19] T. N. sértett ezt követően 2010. január közepéig tartózkodott Görögországban, ahol a „Sz.” által fenntartott épületben prostitúciós tevékenységet végzett. Ezen időszakban a sértett kétszer látogatott haza Magyarországra, majd mindkét alkalommal a vádlottak vitték őt vissza „munkahelyére”, a görögországi N. P.-be.
[20] T. N. sértett végül harmadik alkalommal, 2010. január közepén autóbusszal jött vissza végleg Magyarországra.
[21] A prostitúciós tevékenységéért T. N. sértett az előzetesen megbeszéltekhez képest jóval kevesebb, havonta összesen mintegy 200 eurót kapott kézhez.
[22] Az I. r. vádlott a V. N. Clubban találkozott D. H. sértettel, majd felajánlotta neki, hogy részére görögországi prostitúciós munkát tud szervezni.
[23] Miután a sértett elfogadta az I. r. vádlott ajánlatát, 2009 telén – ennél pontosabban meg nem határozható időpontban – az I. r. vádlottal együtt kiutazott Görögországba, ahol a „Sz.” néven ismert személy által biztosított ingatlanban folytatta a prostitúciós tevékenységét. Kiérkezéskor már ott tartózkodott T. N. sértett is.
[24] D. H. sértett ezután körülbelül 10-11 napig folytatta e tevékenységet, amely után az I. r. vádlott őt hazahozta, majd a korábban megbeszéltek szerint elszámolt vele.
[25] Sz. K. sértett korábbi élettársa, T. T. által 2010 januárjában ismerkedett meg az I. r. és a II. r. vádlottakkal. Az I. r. vádlott felajánlotta neki, hogy Görögországban végezhető prostitúciós munkát tud számára közvetíteni, amelyből a sértett jelentős jövedelemre tehet szert.
[26] Az I. r. vádlott ajánlata megfelelt Sz. K. sértettnek, aki ezért 2010 januárjában az I. r. és a II. r. vádlottal közösen a görögországi N. P.-be utazott, ahol közel két hétig a „Sz.” nevű személy által bordélyházként üzemeltetett épületben dolgozott.
[27] A sértett keresetének egy részét a vádlottak megtartották. Ezt követően Sz. K. sértett 2010. január végén a vádlottakkal együtt Magyarországra jött, majd minden kapcsolatot megszakított velük.
[28] V. A. A. román állampolgár sértett 2009. év végén – ennél pontosabban meg nem határozható időpontban – egy sz.-i szórakozóhelyen hallotta, hogy az I. r. vádlott egy másik férfival beszélget, akinek a vádlott elmondta, hogy Görögországban folytatható prostitúciós tevékenység céljára keres lányokat. A sértett ezért jelentkezett az I. r. vádlottnál, hogy az ő segítségével kiutazna Görögországba.
[29] A részletek megbeszélése után az I. r. vádlott 2009. november 16. napján, személygépkocsijával Sz.-re, a McDonald’s parkolójába ment, ahol felvette V. A. A. sértettet, majd együtt Görögországba utaztak.
[30] V. A. A. sértett 2009. november közepe és 2010. május közepe között, összesen három alkalommal, esetenként 2-3 hetes „turnusokra” utazott ki az I. r. vádlott segítségével Görögországba, ahol a „Sz.” által vezetett bordélyházban fogadta az ügyfeleket, akikkel szexuális kapcsolatot létesített. Az így megszerzett pénz egy részét az I. r. vádlottnak átadta, majd minden kapcsolatot megszakított vele.
[31] Az elsőfokú ítélettel szemben az I. r. vádlott és védője elsődlegesen a vádlott felmentése, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése végett jelentettek be fellebbezést. A II. r. vádlott tekintetében az ítélet első fokon jogerőre emelkedett.
[32] A védő a nyilvános ülésen e fellebbezést már csak részben, a büntetés enyhítését célozva tartotta fenn. A cselekmény minősítése körében vitatta, hogy az üzletszerűség mellett a folytatólagos elkövetés is megállapítható lenne, csupán azért, mert a sértettek görögországi tartózkodásukat megszakítva onnan hosszabb – rövidebb időre haza –, majd újra visszautaztak.
[33] A büntetés kiszabása körében pedig előadta, hogy helyesen járt el a járásbíróság, amikor az I. r. vádlott számára kedvezőbb, a cselekmény elkövetésekor hatályos 1978. évi IV. törvényt alkalmazta, azonban felhívta a figyelmet arra, hogy ez időben a középmértékre vonatkozó rendelkezések még nem voltak hatályban.
[34] Az elsőfokú ítéletben részletezett bűnösségi körülményekre kitérve kérte annak súlyosítókénti mellőzését, hogy a vádlott a kerítés bűntettét folytatólagosan követte el és utalt arra, hogy jól lehet azt más büntetőeljárás hatálya alatt állva valósította meg, utóbbi csupán kisebb tárgyi súlyú bűncselekmény, rágalmazás vétsége volt.
[35] Mindezekre figyelemmel részben felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabását, esetlegesen a szabadságvesztés enyhébb (fogház) fokozatban történő megállapítását is indítványozta.
[36] A megyei főügyészség átiratában rámutatott arra, hogy a járásbíróság által megállapított tényállás kellően megindokolt bizonyítékokon alapszik. Érvei mentén a bűnösség kimondása okszerű volt, a cselekmények jogi minősítése is törvényes. E vonatkozásban a folytatólagosság megállapíthatóságára egyes esetekben helytállóan látott lehetőséget a bíróság. A büntetés kiszabásánál figyelembe vette az enyhítő és súlyosító körülményeket és kiemelve az alkalmazandó törvényi kereteket és az irányadó középmértéket, ennek megfelelően szigorú börtönbüntetést és ezzel párosuló közügyektől eltiltást szabott ki.
[37] Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy a törvényszék a Be. 371. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. vádlott vonatkozásában hagyja helyben.
[38] A törvényszék nyilvános ülésen [Be. 361. § (1) bek.] vizsgálta meg az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző eljárást.
[39] A járásbíróság által megállapított tényállást a törvényszék részben megalapozatlannak tartott, mivel az hiányos és iratellenes [Be. 351. § (2) bek. b) és c) pont], ezért a törvényszék az iratok alapján [Be. 352. § (1) bek. a) pont] kiegészítette, illetőleg pontosította.
[40] A vádlott korábbi elítéltetése kapcsán rögzítette, hogy a feltételes szabadság eredményes letöltésére tekintettel a szabadságvesztés utolsó napja 2006. november 25-e volt.
[41] A tényállást akként egészítette ki, hogy a megállapodásnak megfelelően a vádlottak feladatát képezte a prostitúciós tevékenységet végző nők feltalálása, nevezettek közösülésre való rábírása, illetőleg a sértettek kialakulóban lévő elhatározásának erősítése.
[42] A 4. oldal 5. bekezdésében írtakat a törvényszék a tényállásból mellőzi.
[43] A tényállást kiegészítette azzal, hogy – a II. r. vádlotton túl – az I. r. vádlott is felajánlotta K. Zs. sértettnek, hogy Görögországban prostitúciós tevékenységet végezhet.
[44] Az ekként kiegészített tényállás képezte a felülbírálat alapját [Be. 352. § (2) bek.].
[45] Az elsőfokú bíróság – a tényállás módosítással nem érintett részében – az általa tárgyalási anyaggá tett bizonyítékokat alaposan, a logika szabályainak megfelelően értékelte.
[46] Eleget tett indokolási kötelezettségének, amikor számot adott arról, hogy az egyes tényálláspontokban rögzített tényeket mely bizonyítékok alapján állapította meg.
[47] A tényállásból okszerűen vont következtetést a járásbíróság az I. r. vádlott – immár senki által nem vitatott – bűnösségére, a terhére rótt valamennyi bűncselekmény vonatkozásában, azonban nem helytálló azok jogi minősítése.
[48] Az valóban rögzíthető, hogy a vádlott cselekményeivel – üzletszerűen – a kerítés bűntettét valósította meg, a törvényszék azonban nem értett egyet a járásbíróság azon megállapításával, hogy mindezt bűnsegédként, részben folytatólagosan követte volna el.
[49] E körben a törvényszék az alábbiakra mutat rá:
[50] Az 1978. évi IV. törvény 207. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a kerítés elkövetési magatartása a közösülésre, vagy fajtalanságra másnak való megszerzése. A „másnak megszerzés” viszont tágabb fogalom a közösülésre és fajtalanságra való rábírásnál, mert mindennemű, a cél elérésére megfelelő magatartást átfog.
[51] Ez a széleskörű értelmezés felel meg az 1955. évi 34. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett, az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában meghozott 1950. évi New York-i egyezmény első cikkében foglaltaknak is. E szerint az Egyezményben részes felek büntetendőnek tekintik azoknak a magatartását, akik más személy kéjelgésének kielégítésére prostitúció céljából megkerítenek, rábírnak, vagy elcsábítanak más személyt – akár annak beleegyezésével is – avagy más személy prostitúcióját akár annak beleegyezésével is kizsákmányolják.
[52] Amint arra a járásbíróság is utalt ítélete indokolásában, a bírói gyakorlat szerint a közösülésre megszerzés olyan magatartás, amely megteremti mások nemi kapcsolatának közvetlen lehetőségét. Ez leggyakrabban a passzív alany befolyásolása útján történik, de más módon is lehetséges. Jellegét tekintve több mint egyszeri közreműködés a nemi kapcsolat létrejöttében, lévén annak nem csupán az egyik feltétele, hanem a döntő oka.
[53] Megszerzés tehát, ha az elkövető rábírja a passzív alanyt a közösülésre, vagy fajtalanságra, azaz a passzív alany elhatározásának e befolyásolás döntő motívummá válik, de az is, ha az elkövető csupán erősíti a passzív alany elhatározását, vagy kialakulóban lévő elhatározását, illetőleg ha nemi kapcsolatra egyébként is hajlandó, vagy az általa befolyásolt partnereket összehozza egymással. A megszerzés akkor fejeződik be, amikor létrejött a közösülés, vagy fajtalanság közvetlen lehetősége, jellemzően, ha a partnerek már személyesen találkoznak egymással.
[54] Ugyanakkor, ha többen, egymás tevékenységről tudva, közösen szerzik meg a passzív alanyt, úgy társtettesek.
[55] Napjainkban a prostitúció – mint ahogy ezt a jelen ügy példázza – hálózatszerűen működik. Felhajtók szállítanak anyagi ellenszolgáltatásért prostitúcióra vállalkozó passzív alanyokat a bordélyházhoz hasonló jellegű üzletet fenntartó kerítőknek. Ez utóbbiak viszont már közvetlenül saját anyagi hasznukra futtatják őket.
[56] A kerítést tehát távolról sem csupán csak a szexuális kapcsolatot ténylegesen és közvetlenül létrehozó közreműködő valósíthatja meg, hanem az elkövethető láncszerűen is, amikor az egymással szándékegységben lévő elkövetők egymásba kapcsolódó, egymást kiegészítő tevékenységet folytatnak. Ez esetben a passzív alany felhajtásától, annak a nemi partnerrel történő közvetlen összehozásáig tart a megszerzés folyamata. Ezért e láncolatban résztvevők valamennyien társtettesek függetlenül attól, hogy mindegyikük magatartása kifejezi-e a törvényi tényállás teljes kimerítését, vagy egyikük, másikuk csak részben valósítja meg azt (Legfelsőbb Bíróság Bf.IV.2813/1993/5., Bfv.V. 428/1997/2.számú határozat).
[57] Megjegyzi a törvényszék, hogy a járásbíróság által felhívott BH 2003.142. számú eseti döntés jelen ügy tényállásától teljesen eltérő esetet részletez. Ott ugyanis az elkövető társa volt az, aki a kiszemelt nőket üzletszerű kéjelgés folytatására bírta rá az általa üzemeltetett bárban a saját vagyoni haszna végett és az elkövető mindezek tudatában csupán a nőknek szórakozóhelyre való szállításában vett részt.
[58] A jelen ügyben azonban az I. r. vádlott magatartása nem merült ki a sértettek szállításában. Az irányadó tényállás szerint „ a bordélyházat” ténylegesen üzemeltető Sz. néven ismert személlyel megállapodott abban, hogy részére üzletszerű kéjelgés céljára lányokat fog szerezni, majd a görögországi N. P.-be vinni és mindezért anyagi ellenszolgáltatást kap akképpen, hogy a prostitúciós tevékenységből befolyt jövedelemből részesedik. E megállapodás értelmében tehát az I. r. vádlott volt az, aki K. Zs., T. N., D. H., Sz. K. sértetteket rábírta a közösülésre, nevezettek elhatározásában döntő befolyást játszva, míg a közösülésre egyébként is hajlandó V. A. A. sértett kialakulóban lévő elhatározását erősítette. E passzív alanyokat azután Görögországba szállítva átadta Sz.-nek, aki kiközvetítette a sértetteket közösülés céljára ismeretlen férfiaknak egy „kvázi bordélyházi” hálózatban.
[59] Az I. r. vádlott magatartása tehát láncszerűen kapcsolódott Sz. tevékenységéhez, emiatt pedig a fentebb kifejtettek értelmében a kerítést vele társtettesként és nem bűnsegédként követte el.
[60] Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg ítéletében, hogy az I. r. vádlott K. Zs., T. N. és V. A. A. sértettek esetében a cselekményt folytatólagosan követte el csupán azáltal, hogy nevezetteket hosszabb-rövidebb időnként Magyarországra, majd N. P.-be visszaszállította.
[61] A kerítés bűntette esetében a folytatólagosság akkor állapítható meg, ha az elkövető a passzív alanyt közösülés vagy fajtalanság céljából rövid időn belül többször szerzi meg.
[62] A jelen esetben a folytatólagosság megállapításának akkor lenne helye, ha az ítéleti tényállás azt rögzítené, hogy az I. r. vádlott társaival együtt a sértetteket prostitúciós tevékenységre rábírva őket „bordélyházban” közösülés végett idegen férfiak részére kiközvetítette, majd amikor a sértettek ez irányú tevékenységükkel felhagytak és hazautaztak, őket a prostitúciós tevékenység végzésére újfent megszerezve ismételten rávette.
[63] Ehhez képest K. Zs., T. N. és V. A. A. sértett prostitúciós tevékenységre történő megszerzésére (a másik két sértetthez hasonlóan) csak egyszer került sor. Önmagában az a tény, hogy az I. r. vádlott a fentiekben megjelölt sértetteket (úgymond szabadságra) haza, majd visszafuvarozta, a cselekményét nem teszi folytatólagossá.
[64] Ezért a törvényszék az I. r. vádlott cselekményeit 5 rb. társtettesként elkövetett kerítés bűntettének minősítette.
[65] Figyelemmel arra, hogy a cselekmények elkövetésekor az 1978. évi IV. törvény volt hatályban, míg az elsőfokú ítélet meghozatalakor a Btk., a járásbíróságnak vizsgálnia kellett, hogy melyik jogszabályt alkalmazza. Mindkét törvény úgy rendelkezik, hogy a cselekményt az elkövetésekor hatályos törvény szerint kell elbírálni és ez alól csak az a kivétel, ha a cselekmény az új szabály szerint már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el. Jelen esetben erről nincsen szó, ezért – jól lehet azt nem indokolta – az elsőfokú bíróság helyesen járt el akkor, amikor az I. r. vádlott esetében a cselekmények elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény rendelkezéseit alkalmazta.
[66] A büntetés kiszabása körében jelentőséggel bíró körülményeket a járásbíróság nagyobb részben számba vette és értékelési körébe vonta. A törvényszék – a minősítés változásra figyelemmel – mellőzte a folytatólagosságot a súlyosító, a bűnsegédi magatartást az enyhítő körülmények közül, súlyosítóként értékelte ugyanakkor a társtettesi elkövetést.
[67] A másodfokú bíróság annak tárgyára (rágalmazás vétsége) tekintettel kisebb súllyal vette figyelembe, hogy a vádlott a cselekményét más büntetőeljárás hatálya alatt állva valósította meg. További enyhítő körülményként értékelte a hasonló jellegű cselekmények jellemző elkövetési módjához (a passzív alanyok megfélemlítése, velük szemben lelki és/vagy fizikai erőszak alkalmazása) viszonyítva enyhébb, gyakorlatilag a sértettek beleegyezésén alapuló elkövetési módot, illetve hogy immár az elsőfokú ítélet kihirdetése óta is hosszú idő, több, mint egy év eltelt.
[68] Az I. r. vádlott egészségi állapota az utóbbi időben jelentősen megromlott. A törvényszék ennek a csupán enyhítő körülmények körében jelentőséggel bíró ténynek a megállapítására ugyanakkor elegendőnek találta a csatolt orvosi dokumentáció tartalmát, ezért a védőnek az igazságügyi orvos-szakértő kirendelésére irányuló indítványát – mint amely szükségtelenül az eljárás elhúzódásához vezetne – elutasította [Be. 258. § (3) bek. f) pont].
[69] A járásbíróság az I. r. vádlottal szemben tettarányos, a büntetési célok (1978. évi IV. törvény 37. §) elérésére alkalmas büntetést szabott ki, amikor őt szabadságvesztésre ítélte.
[70] Annak tartama ugyanakkor az I. r. vádlott által elkövetett bűncselekmények konkrét tárgyi súlyához, illetve a pontosított bűnösségi körülményekhez képest bár törvényes mértékű, azonban aránytalanul súlyos volt és nem felelt meg a vádlottak közötti belső arányosság követelményének sem. Ezen túlmenően nem volt tekintettel arra a tényre, hogy a bűncselekmények elkövetésekor nem volt hatályban az 1978. évi IV. törvény 83.§ (2) bekezdése, amely szerint a büntetés kiszabásánál a büntetési tétel középmértékéből kell kiindulni. Figyelemmel a jelentős időmúlásra is, a törvényszék az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 1 év 6 hónapra mérsékelte.
[71] Arra azonban nem látott módot, hogy a bűncselekmények többszörös halmazatát megvalósító, büntetett előéletű, visszaesőnek minősülő I. r. vádlott esetében részben felfüggesztett szabadságvesztés büntetést szabjon ki, esetlegesen akként rendelkezzen, hogy a vádlott a büntetését enyhébb végrehajtási fokozatban töltse ki.
[72] Az I. r. vádlott vonatkozásában törvényesen alkalmazott közügyektől eltiltást a járásbíróság. Annak tartama az I. r. vádlott méltatlansága fokához, de a fentiek szerint enyhített szabadságvesztés tartamához is megfelelően igazodik, ezért az nem volt érintendő.
[73] Ekként a kiszabott büntetés enyhítését célzó fellebbezések részben vezettek eredményre.
[74] Az elsőfokú bíróság – nyilvánvaló számítási hiba folytán – helytelenül állapította meg a vádlottak által egyetemlegesen fizetendő bűnügyi költség összegét. Ezért azt a törvényszék a Be. 261. § (1) bekezdése alapján korrigálta.
[75] A járásbíróság ítéletének további rendelkezései törvényesek voltak.
[76] A fent kifejtettek alapján a törvényszék érintett részében a Be. 372. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyebekben a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
[77] A vádlott megváltozott lakcímét, valamint személyazonosító igazolványának számát a Be. 258.§ (2) bekezdés b) pontja és a Be. 117.§ (1) bekezdése alapján rögzítette.
(Székesfehérvári Törvényszék 1. Bf. 208/2014.)