18/2016. számú munkaügyi elvi döntés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem megalapozott, ha fennáll a különös méltánylást érdemlő jogvédelmi érdek és a fél az annak alapjául szolgáló tényeket valószínűsíti [Pp. 156. § (1) bekezdés, 349. § (1) bekezdés]

[1] Az I. rendű felperesnek az alperes munkavállalójaként 2014. december 13. napján elszenvedett balesete és ebből eredő munkaképessége kapcsán a felperesek keresetükben arra kérték kötelezni az alperest, hogy az I. rendű felperes részére sérelemdíj címén 20.000.000,- Ft-ot, vagyoni kártérítés címén 6.291.980,- Ft-ot, további járadékszolgáltatás címén havi 432.825,- Ft-ot, a II. rendű felperes részére pedig sérelemdíj címén 8.000.000,- Ft-ot, vagyoni kártérítés címén 78.460,- Ft-ot fizessen meg. Az I. rendű felperes a keresetlevélben kérte továbbá, hogy ideiglenes intézkedéssel rendelkezzen az elsőfokú bíróság a kért, az I. rendű felperesnek járó 20.000.000,- Ft sérelemdíj (annak késedelmi kamatai) alperes általi megfizetéséről.
[2] Az elsőfokú bíróság a „felperes” ideiglenes intézkedés iránti kérelmét elutasította. Idézve a Pp. 156. § (1) bekezdését, az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az I. rendű felperes különös méltánylást érdemlő jogvédelme nem vitatható, viszont a rendelkezésre álló peradatok alapján a felperesi igény összegszerűsége kérdéses: az csupán további széles körű bizonyítási eljárás lefolytatását követően lenne meghatározható. Figyelemmel a 20.000.000,- Ft-os összegre is, e szakaszában az összegszerűség oly mértékben bizonyítatlan, hogy az ideiglenes intézkedés elrendelésére az elsőfokú bíróság nézete szerint nincs lehetőség.
[3] Az elsőfokú végzést a felperesek támadták fellebbezéssel, kérve annak megváltoztatását akként, hogy az I. rendű felperes részére a másodfokú bíróság 5.000.000,- Ft alperes általi megfizetését rendelje el ideiglenes intézkedéssel. A felperesek osztották azt az elsőfokú álláspontot, hogy az I. rendű felperes igénye különös méltánylást érdemlő jogvédelmi igénynek minősül, nem értettek egyet azonban az elsőfokú végzés azon indokával, hogy az ideiglenes intézkedésre okot adó további feltételek nem állnak fenn. Amennyiben – mutatott rá a fellebbezés – az I. rendű felperes kérelme szerinti 20.000.000,- Ft ideiglenes intézkedéssel történő alperesi megfizetését az összegszerűség tekintetében eltúlzottnak vélte az elsőfokú bíróság, akkor a kérelemnek alacsonyabb összeg megfizetésére történő alperesi kötelezéssel is eleget tehetett volna. A sérülés súlyosságára figyelemmel a csatolt okirati bizonyítékok alapján nem lehet kétség afelől a fellebbezés szerint, hogy az I. rendű felperes sérelemdíj iránti igénye megalapozott: a keresetlevélhez csatolt szakvélemény rögzíti az I. rendű felperes 87 %-os mértékű össz-szervezeti egészségkárosodását, állapota kialakult voltát, ezért a sérelemdíj iránti I. rendű felperesi igény már az eljárás jelenlegi szakaszában is elbírálható. Utalt arra a fellebbezés, hogy a kártérítés a károsodás bekövetkezésekor nyomban esedékes, s az alperesi teljesítés elmaradása, illetőleg annak rendkívül csekély összege miatt ideiglenes intézkedés hiányában később már nem orvosolható hátrányok állnak be a felperesek körülményeiben. Elismerték a felperesek, hogy a sérelem pontos összege függ a bizonyítási eljárástól, azonban álláspontjuk szerint az nem lehet kétséges, hogy sérelemdíj jár az I. rendű felperesnek.
[4] Az alperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte.
[5] Az alperes az elsőfokú végzést helytállónak, megalapozottnak vélte. Álláspontja szerint először a jogalapot és az összegszerűséget kell tisztázni, viszont a per jelenlegi szakaszában az ok-okozati összefüggések körében még nem volt bizonyítás. E bizonyítás nélkül prejudikálás volna a felperesek által kért ideiglenes intézkedés meghozatala. Szemben a felperesi állásponttal az alperes szerint az elsőfokú bíróságnak nem volt arra lehetősége, hogy az ideiglenes intézkedés iránti, kérelemtől eltérő, kisebb összegben állapítsa meg az alperesi marasztalást. Az alperes szerint az elsőfokú bíróság a kérelemhez van kötve, ezért a fellebbezésben foglalt 5.000.000,- Ft összegű alperesi kötelezésre sincs lehetőség ideiglenes intézkedés keretében.
[6] A felperesek fellebbezése megalapozott.
[7] A fellebbezési eljárásban nem vitatták a felek az elsőfokú bíróság végzésének azon megállapítását, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben felsorolt okokból az I. rendű felperes különös méltánylást érdemlő jogvédelme megállapítható. A másodfokú bíróság e megállapításból indult ki, s az elsőfokú bíróság végzésének csupán azt az indokát bírálta felül, hogy az ideiglenes intézkedéssel okozott alperesi hátrány meghaladhatná az intézkedéssel elérhető felperesi előnyöket.
[8] A másodfokú bíróság a végzés ezen utóbbi indokával nem ért egyet, és nem osztja azt az alperesi álláspontot sem, hogy csak az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben megjelölt összeg tekintetében lett volna kötelezhető az alperes, mert ezen összegtől „lefele” sem lehet eltérni. Az I. rendű felperes ideiglenes intézkedés iránti eredeti kérelme (20.000.000,- Ft sérelemdíj megfizetésére kötelezése az alperesnek) az I. rendű felperesi keresettel érvényesített követelés keretei között maradt. Azzal egyetért a másodfokú bíróság, hogy a perben nem kérelmezett, vagy a kérelem kereteit meghaladó ideiglenes intézkedésre – a hivatalbóli intézkedés külön jogszabályi eseteit kivéve – nincs lehetőség, annak gátját viszont nem látja, hogy a kért összegnél (éppen amiatt, hogy az intézkedéssel okozott hátrány ne haladja meg az intézkedéssel elérhető előnyöket) kisebb összeg ideiglenes intézkedésként való megfizetésére kötelezze az alperest, ezáltal részben helyt adva az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek, részben elutasítva a további összegszerűség tekintetében azt.  A perbeli esetben a felperes az ideiglenes intézkedés iránti kérelmét fellebbezésében már úgy módosította, hogy a bíróság az eredetileg kért 20.000.000,- Ft helyett csak 5.000.000,- Ft megfizetésére kötelezze az alperest ideiglenes intézkedéssel.
[9] Ezen összeg körében a felperesi ideiglenes intézkedés iránti kérelemben, valamint a fellebbezésben foglalt okokból a másodfokú bíróság szerint az ideiglenes intézkedés megalapozottan elrendelhető. Az elsőfokú bíróság tk. megállapította, hogy a felperes különös méltánylást érdemlő jogvédelmi helyzete folytán az ideiglenes intézkedés alkalmas volna az I. rendű felperes sérelmes helyzetének kiküszöbölésére. Az elsőfokú bíróság a felperesi igény összegszerűségének kérdéses volta miatt nem látott lehetőséget az ideiglenes intézkedés elrendelésére (figyelemmel a kért magas összegre is). Ugyanakkor a Pp. 156. § (1) bekezdése szerint a kérelmet megalapozó  tényeket nem bizonyítani, csupán valószínűsíteni kell. A felperes keresetleveléhez csatolt mellékletek egyértelműen alátámasztják a baleset tényét, annak szervezet munkavégzés (munkaviszony) keretében való bekövetkezését – lásd a munkavédelmi hatóság határozatát – az I. rendű felperes állapotának súlyos voltát, valamint a felperes azonnali jogvédelemre szoruló körülményeit is. Miként a felperesek rámutattak az ideiglenes intézkedés elrendelése körében értékelendő az is, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges, valamint, hogy - jogszabályi előírás folytán a kártérítési felelősség szabályait alkalmazva - a sérelemdíj is a károsodás (jogsértés) bekövetkeztekor nyomban esedékes.
[10] A fentieket mérlegelve a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy fellebbezésben kért összegben ideiglenes intézkedéssel elrendelt alperesi fizetési kötelezettség a felek érdekeit kölcsönösen mérlegelve nem jár az I. rendű felperesi előnyöket meghaladó hátránnyal az alperes számára: az alperes felelősségének fennállta, illetőleg – a bírói gyakorlat alapján – a sérelemdíjnak és a további, a keresetében írt I. rendű felperes kártérítési követelésnek az ideiglenes intézkedésben meghatározott összeget elérő volta a valószínűségnél magasabb bizonyítottsági szintű.
[11] A fentiekben kifejtettek folytán a másodfokú bíróság a Pp. 259. §- a szerint alkalmazott 253. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú végzést megváltoztatta és a Pp. 156. § (1) bekezdése alapján ideiglenes intézkedéssel az alperest az I. rendű felperes javára 5.000.000,- Ft megfizetésére kötelezte. (A végzés előzetes végrehajthatóságáról a másodfokú bíróság határozata jogerős voltára figyelemmel nem rendelkezett. A Pp. 156. § (7) bekezdése alapján a teljesítési határidő a végzés írásbeli közlését követő napon kezdődik.)

(Zalaegerszegi Törvényszék 1.Mpkf.20.974/2015.)