34/2017. számú közigazgatási elvi döntés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Az örököst az elhunytat terhelő tartozás megfizetésére kötelező határozat akkor tekinthető jogszerűnek, ha képes kezelni az örökös speciális jogi helyzetét.
[2013. évi V. tv. (Ptk.) 7:96 § (1) bek., 2004. évi CXL. tv. (Ket.) 72. § (1) bek.]

[1] A bíróság a felperes kereseti kérelme, alperes ellenkérelme, a csatolt közigazgatási iratok és a per egyéb adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

[2] Néhai H. Gy., mint felperes és Sz. F.-né, mint alperes között élettársi vagyonközösség megszüntetése iránt per volt folyamatban a Tatabányai Városi (később Járás-) Bíróság előtt. Sz. F.-né kérelme alapján a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Igazságügyi Szolgálata, mint elsőfokú hatóság 2012. június hó 27. napján pártfogó ügyvédi képviselet igénybevételét engedélyezte Sz. F.-né részére.

[3] A polgári per jogerős befejezését követően Sz. F.-né pártfogó ügyvédje 2015. január hó 29. napján díjigényt terjesztett elő az elsőfokú hatóságnál. Az elsőfokú hatóság díjmegállapító határozatában 240.559.- Ft-ban állapította meg a pártfogó ügyvéd díját. Tekintettel arra, hogy néhai H. Gy. felperes 100%-ban pervesztes lett, az elsőfokú hatóság néhai H. Gy.-t kötelezte a pártfogó ügyvédi díj megfizetésére azzal, hogy 203.059.- Ft-ot közvetlenül a pártfogó ügyvéd részére kell megfizetnie, míg 37.500.- Ft-ot – amelyet az elsőfokú hatóság előlegezett – az elsőfokú hatóság részére kell visszatérítenie.

[4] Néhai H. Gy. 2014. április hó 18. napján elhunyt, törvényes örökösei az örökséget visszautasították, ezért a 2015. június 11. napján kelt hagyatékátadó végzés alapján az örökhagyó hagyatékát dr. E. J. közjegyző törvényes öröklés jogcímén a Magyar Állam javára adta át. A hagyatékátadó végzés 2015. július 31. napján jogerőre emelkedett.

[5] Az elsőfokú hatóság 2016. május 23. napján kelt megkeresésében hagyatéki hitelezői igényt jelentett be dr. E. J. közjegyzőnél, majd 2016. július hó 06. napján kelt végzésével megállapította, hogy a pártfogó ügyvédi díj visszatérítése ügyében néhai H. Gy. jogutóda a Magyar Állam. A jogutódlás tényére tekintettel 2016. augusztus hó 09. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság kötelezte a Magyar Államot a pártfogó ügyvéd részére díjelőlegként kifizetett 37.500.- Ft visszatérítésére.

[6] A felperes fellebbezésére tekintettel eljárt alperes 2016. október hó 17. napján kelt 10641-2/2016. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A döntés indokolása szerint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (Ket.) 16. § (1) bekezdés a) pontja alapján ha jogszabály másként nem rendelkezik, vagy ha a hatósági ügy személyes jellege, vagy a kötelezettség tartalma nem zárja ki, a hivatalból indított eljárásból a kieső ügyfél helyébe a polgári jog szerinti jogutódja lép. E körülményre tekintettel hozta meg a hatóság a jogutódlást megállapító végzést, majd kötelezte az örököst a pártfogó ügyvédi díjelőleg visszafizetésére.

[7] Alperes jogerős határozatában hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. (Ptk.) 7:87 § (1) és (2) bekezdéseire, amelyek szerint az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg, és az örökös az öröklés megnyílásával a hagyatékot, vagy annak neki jutó részét, vagy meghatározott tárgyát – elfogadás, vagy bármely más jogcselekmény nélkül – megszerzi. Alperes kifejtette, hogy álláspontja szerint a fent idézett Polgári Törvénykönyvbeli rendelkezés szerint az örökös az örökséget nem a hagyatéki eljárással szerzi meg, hanem ipso iure, minden alakszerűség és hatósági beavatkozás nélkül az örökhagyó halálának puszta tényével. E körülményre tekintettel azzal, hogy az elsőfokú hatóság a hagyatéki eljárás során nem jelezte az örökhagyóval szemben fennálló követelését, hitelezői igénye még nem évült el.

[8] Az alperes nem vitatta felperes fellebbezésében foglalt azon megállapítást, hogy Magyar Állam részére az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) illetékmentességet biztosít, mely alapján az állam mentesül az adó-, illetékfizetési kötelezettség, valamint bírósági és igazgatási szolgáltatási díjak megfizetése alól, azonban hangsúlyozta, hogy a pártfogó ügyvédi díjelőleg nem tartozik e kategóriák egyikébe sem.

[9] Alperes hangsúlyozta továbbá, hogy a pártfogó ügyvédi díjelőleg nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi követelésből származó követelés, melynek megfizetése alól a fenti jogszabályok nem adnak mentesítést a Magyar Állam, mint szükségképpeni törvényes örökös számára.

[10] A jogerős határozattal szemben felperes terjesztett elő kereseti kérelmet, amelyben elsődlegesen a jogerős határozat megváltoztatását, egyúttal felperes fizetési kötelezettségének megszüntetését, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését és az eljárt hatóságok új eljárásra utasítását kérte.

[11] Felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 679. § (1) bekezdés rendelkezésére, amely szerint az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel a hitelezőknek.

[12]  Hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. XCII. tv. (Art.) 131. § (3) bekezdésre, amely szerint, ha az adózó halála esetén más örökös hiányában a hagyaték az államra száll, az adóhatóság külön határozat meghozatala nélkül hivatalból törli az örökhagyó adószámlájáról az államot, mint örököst terhelő tartozást, illetve az államot, mint örököst megillető költségvetési támogatást, adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést. E körülményre tekintettel felperes álláspontja szerint a Magyar Állam kötelezése nem lehetséges, így a jogerős közigazgatási határozat jogszabálysértő.

[13] Alperes ellenkérelmében felperes keresetének elutasítását kérte és bejelentette, hogy fenntartja a 10641-2/2016. számú helybenhagyó határozatban kifejtett álláspontját. Kifejtette továbbá, hogy a Ptk. 7:96 § (1) bekezdésének rendelkezése, amely szerint az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és azok hasznaival felel a hitelezőknek, nem érinti a jogutódlás tárgyában hozott végzés és a pártfogó ügyvédi díjelőleg visszatérítésére kötelező határozat jogszerűségét.

[14] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 7:96. § (1) Az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és azok hasznaival felel a hitelezőknek. Ha a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai vagy hasznai nincsenek az örökös birtokában, az örökös öröksége erejéig egyéb vagyonával is felel.

[15] (3) Az örökös a hagyatéki költségekért és a hagyatéki eljárás költségeiért saját vagyonával is felel.

[16] A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 72. § (1) bekezdés df) pontja szerint a határozatnak - ha jogszabály további követelményt nem állapít meg - tartalmaznia kell a rendelkező részben a kötelezettség teljesítésének határnapját vagy határidejét és az önkéntes teljesítés elmaradásának jogkövetkezményeit, ideértve a fizetési kötelezettséget megállapító döntésben a késedelmi pótlék-fizetési kötelezettségről és annak mértékéről szóló tájékoztatást, valamint a 131. § (1a) bekezdés szerinti esetben a közérdekű munkával való megváltás szabályaival kapcsolatos tájékoztatást,

[17] A bíróság rögzíti, hogy a felülvizsgálni kért közigazgatási határozatok Magyar Államot kötelezték a díjelőleg visszafizetésére, így a bíróság nem találta megalapozottnak azt a felperesi észrevételt, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. visszafizetésre nem kötelezhető, hiszen a hatóságok nem a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-t kötelezték visszafizetésre.

[18] Felperes kifogásolta, hogy alperes hagyatéki hitelezői igényt nem terjesztett elő. A bíróság e körben osztotta alperes álláspontját, amely szerint a hagyatéki hitelezői igény előterjesztésének elmulasztása nem eredményez jogvesztést, annak következménye, hogy a jelentkezéséig történt kielégítéseket a sorrend megtartása és a csoportjához tartozók kielégítésének aránya szempontjából nem kifogásolhatja.

[19] A bíróság továbbá nem találta megalapozottnak a felperes Art. 131. § (3) bekezdésre történő hivatkozását tekintettel arra, hogy a pártfogói díjelőleg – bár végrehajtás esetén adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül – nem tartozik az Art. 131. § (3) bekezdés szerinti felsorolás hatálya alá.

[20] Felperes továbbá azért tartotta jogszabálysértőnek alperes határozatát, mert abból nem derült ki, hogy felperes, mint szükségképpeni törvényes örökös a hagyatéki tartozásokért csak a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel, ezen felül további költségek megfizetésére nem kötelezhető.

[21] E körben alperes akként nyilatkozott, hogy álláspontja szerint a Ptk. 7:96. § (1) bekezdés rendelkezése nem érinti a jogutódlás tárgyában hozott végzés és a pártfogó ügyvédi díjelőleg visszatérítésére kötelező határozat jogszerűségét.

[22] A bíróság megállapította, hogy Ptk. 7:96. § (1) bekezdés rendelkezése alapján az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és azok hasznaival felel a hitelezőknek. Ugyanezen jogszabályhely (3) bekezdése szerint az örökös a hagyatéki költségekért és a hagyatéki eljárás költségeiért saját vagyonával is felel. Ugyanakkor nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely szerint a köztartozások tekintetében az örökös kedvezőtlenebb helyzetbe kerülhetne az örökhagyónál.

[23] A Kúria Kfv.I.35.241/2012/7. számú ítéletében adótartozás kapcsán fejtette ki alábbi álláspontját, amelyet a bíróság az adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülő pártfogó ügyvédi díjelőleg tekintetében is irányadónak tart. A Kúria döntésében rámutatott arra, hogy a jogviszony közjogi jellege nem változtat azon, hogy az örökös nem saját, hanem örökösi minőségében van fizetésre kötelezve, és így, amennyiben személyére nem alkalmazhatóak a Ptk. öröklési szabályai, az elhunyt tartozásának megfizetésére sem kötelezhető.

[24] A Kúria a Ket. 72. § (1) bekezdés df) pontja tekintetében kifejtette, hogy az önkéntes teljesítés elmaradásának jogkövetkezményei nem szűkíthetőek le a késedelmi pótlék-fizetési kötelezettségről való tájékoztatásra. A döntés egyedi jellemzőiből fakadó, az önkéntes teljesítés elmaradásához kapcsolódó jogkövetkezmények a határozat indokolásával való szoros összefüggésre tekintettel, megjelenítendők a határozat rendelkező részében. Az örököst az elhunytat terhelő tartozás megfizetésére kötelező határozat akkor tekinthető jogszerűnek, ha képes kezelni az örökös speciális jogi helyzetét.

[25] Eltérő szabályozás hiányában a közigazgatási határozatokkal szemben is követelmény, hogy rendelkező része és indokolása összhangban álljon. A megállapított tényállás alapján, abból következően kell az egyes jogkövetkezményekről rendelkezni, amelyeket a döntés rendelkező része tartalmaz. Ennek következtében a közigazgatási határozat indokolásában nem mellőzhető az örökös speciális helyzetének megjelenítése, amelynek így a határozat rendelkező részében is tükröződnie kell. Csak akkor következhet be a felperes önkéntes teljesítésének elmaradása esetén a végrehajtási szakban az az egyértelmű helyzet, hogy az örökös mely vagyontárgyaira foganatosíthatók a végrehajtási cselekmények.

[26] Fentiekre tekintettel a bíróság megállapította, hogy az alperes 10641-2/2016. számú határozata – az elsőfokú hatóság KEE/301/530373-11/2016. számú határozatára is kiterjedően – jogszabálysértő, mert nem rendelkezik arról, hogy felperes visszatérítési kötelezettsége milyen vagyonkörben áll fenn, ezért a bíróság az alperes 10641-2/2016. számú határozatát – az elsőfokú hatóság KEE/301/530373-11/2016. számú határozatára is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.

[27] A megismételt eljárásban a hatóságnak meg kell jelölnie, hogy a visszatérítési kötelezettség fedezetéül mely vagyontárgyak szolgálnak. Ez nem jelenti azt, hogy a határozatban fel kell sorolni a hagyaték tárgyait, de rendelkezni kell arról – a határozat rendelkező részében –, amennyiben elmarad az önkéntes teljesítés, a végrehajtás a hagyaték tárgyaira folytatandó le.

(Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.27.342/2016/5.)