2227/2010. számú polgári elvi határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

2227

I. Az élettársi kapcsolat fennállása alatt szerzett ingatlanra tulajdoni igény vagyonmérleg előterjesztése nélkül érvényesíthető.

II. A bíróságot a kereset jogcíme nem köti: a megállapított tényállás alapján ráépítés helyett élettársi közös szerzés címén elrendelheti a tulajdonjog bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba.

III. Az élettársi közös szerzés vélelmével szemben a saját vagyoni hozzájárulásra hivatkozó felet terheli a bizonyítás atekintetben, hogy vagyoni eszközeit az ingatlanon létesített felépítmény megvalósítására fordította (Ptk. 578/G. §; Pp. 215. §).

A peres felek 1994. és 2003. szeptember vége között élettársak voltak. 1995-ben született Márton utónevű gyermekük. A felek háztartásában nevelkedett az alperes előző kapcsolatából született kiskorú gyermeke, a felperest pedig a korábbi házasságából született gyermeke után tartási kötelezettség terhelte.



A felek az együttélést az alperes különvagyonát képező B. város, Z. utcai társasházi ingatlanban kezdték meg.



Az alperes 1998. május 7-én megvásárolta a B. város, K. utca 11. szám alatti telekingatlant 4 700 000 forint vételárért. A szerződés megkötésekor 500 000 forint vételárelőleget és 500 000 forint foglalót teljesített, a fennmaradó 3 700 000 forint kiegyenlítését 1998. június 30-ig vállalta az adásvételi szerződés értelmében.



A K. utcai ingatlan vételére tekintettel az alperes 1998. május 27-én értékesítette a Z. utcai ingatlanát a hozzátartozó gépkocsi tárolóval együtt, összesen 24 000 000 forint eladási árért.



A felek a K. utcai telekingatlanon az 1998. július 27-i építési engedély birtokában a felperes irányításával építkezni kezdtek. A házilagos kivitelben megvalósult három szintes családi házba 1999 februárjában költöztek be. Ezt követően, 1999 nyarán került sor a felépítmény vakolására, színezésére. Medencét és kerítést és építettek, a terepet rendezték és parkosították.



Az élettársi jogviszony kezdetén a felperes mint takarító egyéni vállalkozó dolgozott. Az alperesnek 1995-1996-ban jövedelme nem volt, 1997 és 2001 között banki alkalmazottként vállalt munkát, majd a felek 2001-ben közös vállalkozásba kezdtek. A csatolt APEH igazolások tanúsága szerint az együttélés időszakában a felperes 973 767 forint, az alperes pedig 8 619 770 forint jövedelmet ért el. Az élettársi kapcsolat fennállása alatt az alperes az édesapjától rendszeres havi támogatásban is részesült. A felperes szülei 1997. április 22-én értékesítették a B. város, B. utcai ingatlanukat, melynek eladási árából a fiúkat is részesítették.



A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a B. város, K. utca 11. szám alatti ingatlan 1/4 tulajdoni illetőségét ráépítés jogcímén megszerezte. A telket az alperes a különvagyonából vásárolta, azonban a mintegy 40 000 000 forint bekerülési értékű felépítmény az élettársi viszony fennállása alatt részben a közös vagyonból, részben a felek saját vagyonának minősülő hozzájárulásokból valósult meg. Kérte az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését is, elsődlegesen a tulajdoni illetőségének az alperes tulajdonába adásával, másodlagosan árverési értékesítés elrendelésével. Az ingatlan jelenlegi forgalmi értékét 60 000 000 forintban határozta meg.



Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a telek vételára mellett az építkezés mintegy 35 000 000-40 000 000 forintra tehető beruházási költségét is kizárólag ő finanszírozta a különvagyonából. Az alperes előadta, hogy míg az együttélés időszakában munkaviszonyából, saját vagyonának kamataiból és édesapja havi támogatásából jelentős jövedelemre tett szert, addig a felperesnek az egyéni vállalkozásból érdemleges bevétele nem származott.



Az alperes a közös tulajdon megszüntetése iránti keresetre ellenkérelmet nem terjesztett elő.



Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.



Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatását követően, a felek kereseti-, jövedelmi-, vagyoni viszonyait mérlegelve arra a meggyőződésre jutott, hogy a felépítmény létrehozására az alperes Z. utcai ingatlanának eladási ára nem volt elegendő, a fennmaradó költségeket más forrásokból, alapvetően az élettársi közös vagyonból finanszírozták, illetve felhasználásra kerülhettek a felperes felmenői ingatlanának eladásából származó juttatások is. A felek egyező előadásának hiányában és szakértői bizonyítás nélkül azonban a felépítmény bekerülési költsége és a ráépítés forgalmi értéknövekménye nem volt megállapítható. A felperes ezek bizonyítására indítványt nem terjesztett elő, ezért a bizonyítatlanságot terhére értékelve döntött az elsőfokú bíróság a kereset elutasításáról.



Az elsőfokú bíróság ugyanakkor ítéletének indokolásában utalt arra, hogy a peradatokból az együttélés alatti vagyonszerzéshez való hozzájárulás mértéke megállapítható lett volna. A ráépítés mértékének megállapításához szükséges egyéb körülmények bizonyítottságának hiánya miatt azonban mellőzte a szerzési arány meghatározását.



A felperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes megszerezte a B. város, K. utca 11. szám alatti ingatlan 1777/10 000 részét, élettársi vagyonközösség jogcímén. Ezáltal az alperes bejegyzett 1/1 tulajdoni hányada 8223/10 000 részre módosult. Megkereste az illetékes földhivatalt a felperesi tulajdoni illetőség bejegyzése, az alperesi tulajdoni hányad módosítása érdekében. A közös tulajdon megszüntetése iránti kereset tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét ugyanakkor hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és új határozat hozatalára utasította.



A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette. Rögzítette, hogy az alperes az együttélés ideje alatt - összesen 8 619 770 forint keresménye mellett - az édesapjától is rendszeresen havi támogatásban részesült, amit a tanúvallomásokat mérlegelve - 2002. december 31-ig havi 60 000 forintban, 2003. január 1-jétől szeptember 30-ig pedig havi 250 000 forintban állapított meg. A másodfokú bíróság számítása szerint ez a támogatás összesen 2 970 000 forintot tett ki. Ezzel szemben a felperes igazolt jövedelme a perbeli időszakban 973 767 forint volt, ugyanakkor ő vezette a K. utcai házilagos építkezést 1998 júliusától 2000 elejéig és a felperes gondoskodott az építőanyagok beszerzéséről is.



Az alperes a Z. utcai ingatlanának értékesítéséből befolyt vételár túlnyomó részét a K&H Banknál vezetett számlán helyezte el és havi rendszerességgel ide utalták alkalmazotti illetményét is. Ezen bevételek után az alperes 1998. június 30. és augusztus 31. között, összesen 804 202 forint saját vagyonának minősülő kamathoz jutott. 1998 szeptemberétől a számlán több, jelentős összegű, a volt élettársak közös vagyonába tartozó befizetés történt, összesen 14 126 348 forint értékben, melynek forrása nem ismert. Ezen összeg után a bank 1988 szeptemberétől 2000 januárjáig terjedő időszakban 1 165 437 forint kamatot írt jóvá. Ez a kamat is az építkezésen nyert felhasználást.



A másodfokú bíróság az ingatlan bekerülési költségét - szemben az elsőfokú bírósággal - a felek elismerése, egyező előadása alapján meghatározhatónak ítélte. A teljes ingatlan bekerülési költségét ennek alapján 39 700 000 forintban állapította meg. Ebből a telek vételára 4 700 000 forint, a felépítmény létesítési költsége pedig 35 000 000 forint.



A felperes az építési költségekre fordította a szülei B. utcai ingatlanának értékesítéséből neki juttatott 1 500 000 forint vételárat, az anyja vételárrészéből kapott 2 000 000 forintot és az apja ugyanezen forrásból származó 500 000 forint ajándékát, összesen tehát 4 000 000 forintot. A felperes ugyan 10 500 000 forint szülői juttatást állított, ebből azonban csak 4 000 000 forint nyert bizonyítást, mint az építkezés megkezdése előtt, illetve alatt kapott összeg.



Az alperes saját vagyoni ráfordítása 25 619 700 forint, melyből 24 000 000 forint Z. utcai ingatlan értékesítéséből befolyt vételár és 1 619 700 forint a bankszámlán jóváírt, az alperest illető kamat. A volt élettársak további 10 080 300 forint építési költséget az élettársi közös vagyonból fedeztek.



Az így kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a tulajdonjog megállapítása iránti kereset érdemben elbírálható volt, a közös tulajdon megszüntetése iránti kereset elutasítását támadó fellebbezés elbírálásához szükséges adatok azonban nem álltak rendelkezésre, ezért e kereseti kérelem tekintetében az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.



A Ptk. 578/G. § (1) bekezdése értelmében az élettársak a szerzésben való közreműködés arányában szereznek közös tulajdont. Azt az elsőfokú ítélet indokolása is rögzítette, hogy ez a peradatok alapján a felek viszonylatában megállapítható. Ennek megfelelően járt el a másodfokú bíróság, amikor a közreműködés arányát meghatározta, melynek során figyelembe vette az élettársak jövedelmi igazolásait, illetve az alperesnek nyújtott folyamatos szülői támogatást. Megállapította, hogy a felperes igazolt jövedelme a perbeli időszakban 973 767 forint volt, az alperesé pedig 8 619 770 forint munkakeresmény és - a korábbiak szerint levezetett - 2 970 000 forint apai juttatás, összesen tehát 11 589 770 forint. Ezen túlmenően 1998-1999-ben a K&H Bank számlájára összesen 14 126 340 forint közös vagyonnak minősülő befizetés történt. A háztartásban és a gyermeknevelésben végzett közreműködés arányát a másodfokú bíróság a felek viszonylatában egyenlőnek tekintette, értékelte ugyanakkor, hogy a házilagos kivitelezésű építkezést - bizonyítottan - a felperes irányította és ő gondoskodott az építőanyagok beszerzéséről is. Mindezt együttesen mérlegelve a másodfokú bíróság a felek vagyoni együttműködésében a közreműködésük arányát az alperesre kedvezőbb 70-30%-os mértékben határozta meg.



A másodfokú bíróság a teljes ingatlan bekerülési költségét a Pp. 163. § (2) bekezdése alapján a felek elismerése, egyező előadása alapján 39 700 000 forintban határozta meg.



Ehhez a felperes a szülei juttatásának köszönhetően - a korábban kifejtettek szerint - 4 000 000 forinttal járult hozzá.



Az alperes a Z. utcai ingatlan vételárát, 24 000 000 forintot az építkezésre fordította, továbbá a vételárból a K&H Banknál elhelyezett 21 000 000 forint 1998. szeptember végéig jóváírt 804 202 forint kamatát. Ezen túlmenően az ő kizárólagos hozzájárulásának minősül az építkezés végéig jóváírt további 1 165 437 forint kamatból - a másodfokú bíróság mérlegelése szerint - a kamat 70%-a (a szerzésben való közreműködés arányának megfelelően), 815 500 forint. Így az építkezés teljes időszakára vonatkozóan az alperes saját vagyonaként figyelembe vehető kamatjövedelem 1 619 700 forint (804 202 forint + 815 500 forint). A 39 700 000 forintos teljes bekerülési költséghez tehát a felperes 4 000 000 forint saját vagyonnal, míg az alperes 25 619 700 forinttal járult hozzá. A bankszámlán elhelyezett, közös vagyonnak minősülő, az építkezéshez felhasznált további 10 080 300 forintból az alperesre kedvezőbb 70-30%-os szerzési arányra figyelemmel a felperes részesedése 3 024 090 forint, míg az alperesé 7 056 210 forint.



A fentiek szerint - a másodfokú bíróság levezetése értelmében - a felperes teljes hozzájárulása 7 024 090 forint (4 000 000 forint saját vagyon és 3 024 090 forint közös vagyoni rész), az alperes teljes hozzájárulása pedig 32 675 910 forint (25 619 700 forint saját vagyon + 7 056 200 forint közös vagyoni rész), amely a teljes bekerülési költség 17,77%-a, illetve 82,23%-a. Ilyen arányban szereztek közös tulajdont a perbeli ingatlanon.



A jogerős részítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a részítélet hatályon kívül helyezését és a felperesi kereset elutasítását kérte.



Álláspontja szerint a jogerős határozat eljárásjogi és anyagi jogi szempontból egyaránt jogszabálysértő.



A felülvizsgálati kérelem értelmében a másodfokú bíróság a Pp. 3. §-ának (2) bekezdését megsértve túlterjeszkedett a felperes kereseti kérelmén, amikor határozatában kimondta, hogy a felperes a perbeli ingatlan 1777/10 000 tulajdoni hányadát élettársi vagyonközösség jogcímén szerezte meg. A felperes ugyanis ráépítés jogcímén kérte tulajdonjogának megállapítását. A felek élettársi közös vagyonát egyébként is egységesen, a teljes vagyontömeg figyelembevételével kellett volna megosztani, abból nem lehet egy vagyonelemet kiragadni, ahogyan arra több legfelsőbb bírósági eseti döntés rámutat.



Az alperes azt is vitatta, hogy a felek az eljárás során az ingatlanon létesült felépítmény értékére vonatkozóan egyező nyilatkozatot tettek volna. Többször is 35 000 000-40 000 000 forintban határozták meg a felépítmény bekerülési értékét és a másodfokú bíróság ennek alapján - közelebbről meg nem indokoltak szerint - 35 000 000 forintban állapította azt meg.



Noha a per során az alperes igazolta, hogy a telekingatlan megvásárlásához, majd az építkezéshez elegendő saját vagyonnal rendelkezett, a másodfokú bíróság mégis elfogadta a felperes azon - megfelelően nem bizonyított - előadását, hogy a szüleitől összesen 10,5 millió forint támogatásban részesült, amit az építkezésre fordított. Amennyiben a felperesnek ez az összeg a rendelkezésére állt volna, nyilvánvalóan hozzájárult volna már a K. utcai telekingatlan vételéhez is.



Felülvizsgálati kérelmében az alperes arra is hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság az alperes pénzügyi forrásainak számbavételekor súlyos számítási hibát vétett, tévesen számolta ki az alperes édesapja részéről juttatott apanázs végösszegét. Nem vette figyelembe, hogy az alperes édesapja a havi támogatást nem egy éven keresztül fizette, hanem 9 évig. Így az alperesnek juttatott összeg nem 2 970 000 forint volt, hanem 8 730 000 forint, az építkezéshez ezért összesen 30 649 000 forint forrás állt az alperes rendelkezésére. Nem volt tehát szüksége arra, hogy a felperes bármilyen formában hozzájáruljon a felépítmény létrehozásához.



Figyelemmel arra, hogy az alperes felülvizsgálati kérelme - tartalmát tekintve - a jogerős részítéletben foglalt, az alperes összjövedelmét lényegesen befolyásoló számítási hibára is hivatkozott, annak kijavítását kérte, a Legfelsőbb Bíróság az eljárás felfüggesztése mellett felhívta a másodfokú bíróságot a részítélet kijavítására irányuló kérelem elbírálására.



A másodfokú bíróság az alperes által hivatkozott számítási hiba tárgyában - az ítélete indokolási részére vonatkozóan - kijavító végzést hozott.



Ennek értelmében az alperes az élettársi jogviszony fennállása alatt, 1994. és 2003. szeptember vége között a havi 60 000 forint, illetve 250 000 forint juttatás folytán összesen nem 2 970 000 forint, hanem 8 730 000 forint támogatásban részesült. Ehhez képest az élettársi együttélés ideje alatt a felperes igazolt jövedelme 973 767 forint, az alperesé pedig 17 349 770 forint volt. A felperest megillető tulajdoni illetőség mértékének megállapítására, a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezést, az élettársak szerzésben való közreműködésének arányára vonatkozó megállapítást ugyanakkor a másodfokú bíróság az alperes kijavítás iránti kérelmében foglaltak ellenére nem módosította, mivel ez nem pusztán számítási kérdés, hanem az ítélőtábla jogi álláspontjának a következménye. Az alperes fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság kijavító végzését helybenhagyta.



A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős részítélet hatályban tartására irányult. Kiemelte, hogy már az elsőfokú bíróság is megállapította, miszerint az alperesi pénzeszközök nem voltak elegendőek az építkezéshez.



A felülvizsgálat kérelem részben alapos.



Az alperes felülvizsgálati kérelemben eljárási jogszabálysértésre és anyagi jogszabálysértésre egyaránt hivatkozott.



I. Az alperes szerint a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 3. § (2) bekezdésében foglalt jogelvet, mely szerint a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A felperes a keresetlevelében, illetve a per során ráépítésre hivatkozva kérte tulajdonjogának megállapítását, a bíróság ugyanakkor kimondta, hogy a felperes a tárgybeli ingatlan meghatározott tulajdoni hányadát élettársi vagyonközösség jogcímén szerezte meg.



- A Pp. idézett 3. §-a (2) bekezdésének, illetve a Pp. 215. §-ának, mely szerint a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetve ellenkérelmen, nem mond ellent a jogerős bírósági döntés. A Legfelsőbb Bíróság ugyanis számos eseti döntésében rámutatott már arra, hogy a kereseti kérelemhez kötöttség nem jelenti egyúttal a jogcímhez kötöttséget is. A bíróság feladata a kereseti kérelem alapjául szolgáló jogviszony elbírálása és a döntést nem akadályozhatja az, hogy a felperes követelésének jogcímét helytelenül jelölte meg (BH 1980/9/341., BH 2003/7/279-II.). A töretlen bírói gyakorlat értelmében az élettársak közötti vagyoni viszonyok rendezése során ingatlan esetében nem a ráépítés szabályait kell alkalmazni, hanem a Ptk. 578/G. §-ában foglaltakat (BH 2003/7/277.).



- Az alperes szerint hibát követett el a másodfokú bíróság akkor is, amikor a peres felek közötti jogvitát élettársi közös vagyon megosztása iránti eljárásként minősítve a perbeli ingatlan vagyont kiragadta a teljes körű elszámolás rendszeréből, az élettársi közös vagyoni körből.



- Jelen esetben azonban nem az élettársi vagyonközösség megszüntetése (a közös vagyon megosztása), hanem egy adott vagyontárgy élettársi közös vagyonhoz tartozása, a feleket ezen ingatlanban megillető tulajdoni arányok meghatározása volt a per tárgya, ami - mint az ingatlan-nyilvántartáson kívül szerzett tulajdonjog bejegyzése iránti igény - a Ptk. 116. §-ának (1) bekezdése alapján külön is érvényesíthető. A perben egyébként más vagyontárgyak megosztására irányuló igény egyik fél részéről sem merült fel. A felperes úgy nyilatkozott, hogy az életközösség fennállása alatt az ingatlanon kívül egyéb, az élettársi közös vagyonhoz tartozó ingóságra, illetve ingatlanra a felek nem tettek szert.



II. Az alperes szerint a másodfokú bíróság "torz és megalapozatlan" döntést hozott akkor is, amikor a peres felek szerzésben való közreműködésének arányát meghatározta és ennek alapján úgy ítélte meg, hogy a felperes a bíróság által 39 700 000 forint bekerülési értéken figyelembe vett K. utcai ingatlanban - élettársi vagyonközösség jogcímén - 1777/10 000 rész arányú tulajdonjogot szerzett.



Helyesen mutatott rá ugyanis az elsőfokú bíróság arra, hogy az ingatlan bekerülési értéke a perben - szakértői vélemény hiányában - nem volt megállapítható. Ezzel szemben a másodfokú bíróság eltérő peradatok, nyilatkozatok alapján, megfelelő szakértelem hiányában nem állapíthatott volna meg 35 000 000 forintos bekerülési értéket a felépítmény vonatkozásában.



- A Pp. 163. § (2) bekezdése értelmében a bíróság az ellenfél beismerése, mindkét fél egyező vagy az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívás ellenére kétségbe nem vont előadása folytán valónak fogadhat el tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merül fel.



A fentiek szerint járt el a másodfokú bíróság, amikor a felépítmény bekerülési értékét meghatározta. A peres felek ugyanis a felépítmény értékét egybehangzóan 30-35 000 000 forintban határozták meg, K. F. kőműves foglalkozású tanú pedig úgy nyilatkozott, hogy a felek az épület értékét előtte egyezően 32-33 000 000 forintban határozták meg. Helyesen járt el a másodfokú bíróság ezért, amikor úgy ítélte meg, hogy a perben szakértő kirendelése nem szükséges, ezért a felek egyező nyilatkozata alapján a felépítmény forgalmi értékét - figyelemmel a K. F. tanú által megjelölt összegre is - 35 000 000 forintban állapította meg.



- A felülvizsgálati kérelmében az alperes kiemelten hangsúlyozta, számításokkal is igyekezett levezetni, hogy elegendő saját vagyonnal rendelkezett a perbeli ingatlanon történt felépítmény létrehozásához. A másodfokú bíróság ugyanakkor az alperesi tanúk nyilatkozatával, illetve az okirati bizonyítékokkal szemben a felperesi közeli hozzátartozók vallomását fogadta el és ennek alapján azt állapította meg, hogy a felperes a szülei juttatása folytán 10 500 000 forinttal járult hozzá az építkezéshez. Az alperes szerint ez a perben nem nyert bizonyítást, ugyanakkor a jogerős ítéletben szereplő súlyos számítási hibát kiküszöbölve ugyan a másodfokú bíróság megállapította, hogy az élettársi kapcsolat fennállása alatt az alperes az édesapjától nem 2 970 000, hanem 8 730 000 forint juttatásban részesült, ezen magasabb összeget azonban mégsem számolta el az alperes oldalán az építkezésre fordított összegek között. Amennyiben ez megtörtént volna, bizonyítást nyer, hogy az alperesnek megfelelő anyagi eszközei voltak a teljes építkezés megvalósításához.



- A perben nem volt vitás, hogy a peres felek 1994 és 2003 szeptembere között élettársak voltak. Élettársi kapcsolatuk fennállása alatt, 1998. május 7-én vásárolta meg az alperes 4,7 millió forint vételárért a perbeli, K. utcai telekingatlant, melyen 1998 nyara és 2001 tavasza között 201 m2 alapterületű, a másodfokú bíróság megállapítása szerint 35 000 000 forint bekerülési költségű családi ház ingatlan létesült.



A Ptk. 578/G. § (1) bekezdése értelmében az élettársak együttélésük alatt szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. E jogszabályhely tehát vélelmet állít fel az élettársi kapcsolat fennállása alatti közös szerzés mellett, a vagyonszaporulat tekintetében (BH 2007/4/122.). Erre tekintettel a peres feleknek kellett bizonyítani, hogy a perbeli ingatlan egészben vagy részben a saját vagyoni beruházásukból valósult meg.



A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben a másodfokú bíróság csak olyan saját vagyoni hozzájárulást fogadott el a felperesi és az alperesi oldalon egyaránt, amely a perben kétséget kizáróan bizonyítást nyert. Így - az alperesi állítással szemben - a felperes részéről csak 4 000 000 forint saját vagyoni hozzájárulást vett figyelembe, amit az okirati bizonyítékok és a tanúvallomások kétséget kizáróan alátámasztottak és nem az alperes által hivatkozott 10 500 000 forintot (másodfokú ítélet 8. old.). Ugyanakkor az alperesi saját vagyoni hozzájárulásként számolta el a Z. utcai ingatlan 24 000 000 forintos eladási árát, valamint 1 619 700 forint kamatjövedelmet, összesen tehát 25 619 700 forintot. Erre tekintettel jutott arra a következtetésre, hogy 10 080 300 forint fennmaradó beruházási költség az élettársi közös vagyonból került finanszírozásra. Ezt az összeget pedig az általa megállapított szerzési aránynak megfelelően számolta el a felek között.



Az alperes által hivatkozott 8 730 000 forintos szülői támogatást az ingatlanon fennálló tulajdoni hányadok meghatározása során sem a másodfokú bíróság kijavító végzésében, sem jelen felülvizsgálati eljárásban nem lehetett alperesi saját vagyoni hozzájárulásként figyelembe venni, tekintettel arra, hogy ezt az alperes édesapja nem csupán az építkezés időszakában, hanem a teljes élettársi kapcsolat fennállása alatt biztosította a lánya számára megélhetés céljából, különös tekintettel arra, hogy az alperes 1995 és 1997 között saját jövedelemmel nem rendelkezett.



Annak azonban, hogy az alperes édesapja által nyújtott támogatás nem 2 970 000 forint, hanem 8 730 000 forint jövedelmet jelentett az alperesi oldalon, a peres felek szerzésben való közreműködési hányadának megállapítása során jelentősége van, hiszen ennek folytán a felperes igazolt, 973 767 forintos jövedelmével szemben az alperes összjövedelme az életközösség fennállása alatt nem 11 589 770 forint, hanem 17 349 770 forint volt, ami lényeges, érdemi különbség, amit a másodfokú bíróság a szerzésben való közreműködés arányának meghatározása során - a számítási hiba folytán - értelemszerűen nem vehetett figyelembe.



A másodfokú bíróság a szerzésben való közreműködés arányát a rendelkezésre álló bizonyíték okszerű mérlegelésével a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően állapította meg, az alperesre kedvezőbb 70-30%-os mértékben, figyelemmel - többek között - a felperes és az alperes igazolt munkabér jellegű jövedelmére, az alperes édesapja által nyújtott - a másodfokú bíróság által helyesnek vélt - juttatásra és az alperes kamatjövedelmére. Tekintettel volt ugyanakkor a felek jövedelmének bizonytalanságára is, a 2001-től a közös vállalkozásban történt munkavégzésre, a gyermeknevelésben, a háztartásban végzett - azonos mértékűnek ítélt - munkára, illetve a felperesnek az építkezés során kifejtett jelentős tevékenységére. Mindezek együttes értékelésével határozta meg a felek vagyoni együttműködésében a közreműködésük arányát.



Tekintettel azonban arra, hogy - a korábban kifejtettek szerint - a másodfokú bíróság a számítási hiba folytán az alperes oldalán nem vett figyelembe 6 480 000 forintot, a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a másodfokú bíróság - egyébként helyes - mérlegelésével megállapított 30-70%-os szerzési arányt - az alperes édesapja juttatását a kijavító végzés szerinti összegben figyelembe véve - módosítani szükséges az alperesre kedvezőbb 20-80%-os szerzésben való közreműködési arányra. Ez - értelemszerűen - kihat az ingatlanon fennálló tulajdoni hányadok megállapítására is.



A fentieknek megfelelően a felperes oldalán változatlanul 4 000 000 forint saját vagyoni hozzájárulást lehet az ingatlan vonatkozásában figyelembe venni, az alperes oldalán ugyanakkor ez az összeg 25 736 552 forintra módosul. Ebből 24 000 000 forint a Z. utcai ingatlan eladási ára (ami a telek vétele és az építkezés során került felhasználásra), 804 202 forint ezen összegből 21 000 000 forint pénzintézetben történt elhelyezése folytán az alperest megillető kamat, ugyanakkor a közös vagyonnak minősülő pénzösszegek után járó 1 165 437 forint kamatból az alperest megillető és az építkezés során felhasznált pénzösszeg nem a kamat 70%-a, tehát 815 500 forint, hanem - Legfelsőbb Bíróság által megállapított 80%-os alperesi szerzési arányra figyelemmel - ez az összeg 932 350 forint. A Z. utcai ingatlan eladási ára és a két kamatjövedelem összege összesen 25 736 552 forint, amit az alperes saját vagyoni beruházásként az építkezésre fordított. A fentiekre tekintettel a felek közös vagyoni hozzájárulása az ingatlan bekerülési értékéhez nem 10 080 300 forint, hanem 9 963 448 forint. Ennek 20, illetve 80%-át kellett elszámolni a felek tulajdoni hányadának megállapítása érdekében. Ez az összeg a felperes esetében a 20%-os szerzési arányra tekintettel 1 992 690 forint, az alperesi 80%-os szerzési arány pedig 7 970 758 forintot jelent.



A teljes felperesi vagyoni hozzájárulás (saját vagyoni és a közös vagyonból őt megillető rész) 5 992 690 forint, míg az alperesé 33 707 310 forint. Ez a felperes esetében a teljes ingatlan bekerülési költségének 1510/10 000 részre, az alperes vonatkozásában pedig 8 490/10 000 rész.



A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján részben megváltoztatta és megállapította, hogy a felperes a B. város, K. utca 11. szám alatti ingatlanon élettársi vagyonközösség jogcímén 1510/10 000 tulajdoni hányadot szerzett, ezáltal az alperes tulajdoni hányada 8490/10 000 részre módosult.

(Legf. Bír. Pfv. II. 21.763/2010.)




Cím: 1055 Budapest, Markó utca 16.
Telefon: 268-4500 Fax: 268-4740
E-mail: kuria@kuria.birosag.hu

A kezelőirodák ügyfélfogadási rendje:
hétfő, csütörtök, péntek 9-11 h
kedd 9-13 h
szerda 9-15:30 h

Bejelentést, kérelmet, javaslatot, panaszt írásban
(postán, e-mailben, illetve a főbejáratnál elhelyezett gyűjtőládába helyezéssel) lehet benyújtani.