Cspkf. VII.30.146/2013/3. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

CSŐD

Tárgyszavak:
- kifogás
- kifogás érdemi vizsgálat nélküli elutasítása
- fellebbezési jog
- fellebbezési határidő

Végzés

A határozathozatal dátuma: 2013. május 30.

Cspkf. VII.30.146/2013/3. szám

„A Kúriának a fellebbezés alapján abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a kifogás “elbírálása” kifejezés csak az érdemi elbírálást foglalja-e magában, vagy ide tartozik valamennyi, a kifogás alapján megindult eljárásban hozott, annak lezárását eredményező bármilyen tartalmú elsőfokú határozat.

Elsőként a Kúria megállapította, hogy a kifogásnak a csődeljárásban azért van nagy jelentősége, mert az adós és a hitelezők közötti egyezség tartalmának kialakításába a bíróság nem avatkozhat be, azt nem vizsgálhatja. A hitelezőknek joguk van arra, hogy a vagyonfelügyelő által elfogadott, besorolt követelések tekintetében kifogást terjesszenek elő saját (12.§ (5) bekezdés), illetve más hitelezők (15.§ (3) bekezdés) igényének elfogadása, besorolása miatt. Ezzel biztosítható, hogy azok a hitelezők és olyan összeg erejéig kerüljenek be a biztosított, illetve nem biztosított hitelezői osztályokba, s szavazzanak a csődegyezség elfogadásáról, akiknek valóban követelésük áll fenn az adóssal szemben, s a megfelelő hitelezői csoportba, osztályba kerüljenek besorolásra. (Gfv. X.30.427/2010/9. szám)

A Cstv. 6.§ (3) bekezdése alapján azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket a Cstv. külön nem szabályoz, a Pp. rendelkezései megfelelően irányadók. A csődeljárásban benyújtott kifogásokra vonatkozóan a Cstv. 12.§ (5) bekezdése és a 15.§ (3) bekezdése is azt tartalmazza, hogy az azt elbíráló végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye.

Egységes joggyakorlat alakult ki abban a kérdésben, hogy a csődeljárásban a kifogást elbíráló érdemi határozatok – jóllehet az elsőfokú bíróság határozata ellen külön fellebbezésnek nincs helye – az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben támadhatók (Gfv.VII.30.302/2012/8.).

A Kúria a Gfv. X.30.127/2012/9. számú végzésében is kifejtette: a másodfokú bíróság csak azokat a “külön fellebbezéssel” nem támadható határozatokat bírálhatja felül az eljárást befejező határozat elleni fellebbezés alapján, amelyek érdemben bírálták el a kifogást. Ha egy jogvitát az elsőfokú bíróság érdemben nem bírál el, annak tárgyában nem hoz határozatot, az a másodfokú bíróság által elsőként érdemben nem bírálható el.

Ebből azonban az is következik, hogy ha csak az érdemben elbírált kifogások tekintetében lehet az eljárást befejező végzés elleni fellebbezésben jogorvoslattal élni, akkor az érdemi vizsgálat nélkül elutasított kifogások esetén a feleket külön fellebbezési jog illeti meg. Az érdemi vizsgálat nélkül elutasított kifogásokra vonatkozóan ugyanis a Cstv. nem tartalmaz speciális eljárási szabályt, s a Pp.233.§ (1) bekezdése az ilyen tartalmú elsőfokú végzések ellen külön fellebbezési jogot biztosít.
A kifogás érdemi vizsgálat nélküli elutasítása esetén a bíróság a felet a bírósághoz fordulás jogától zárja el, s a félnek e határozat elleni fellebbezési jogtól való megfosztása az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésébe ütközne, amely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági döntés ellen, amely a jogát, vagy jogos érdekét sérti. Ennek az alkotmányos alapelvnek akkor is érvényesülnie kell, ha a jogalkotó erre az esetre nem rendelkezett a fellebbezés soron kívüli elbírálásáról.

Mindebből következően az ítélőtábla a kifogást érdemi vizsgálat nélkül elutasító végzés elleni fellebbezést tévesen utasította el hivatalból.”