Fpkf. VII.30.241/2012/2. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

FELSZÁMOLÁS

Tárgyszavak:
-    behajthatatlansági igazolás
-    hitelező
-    jogosult
-    nyilvántartásba vételi díj befizethetőségének határideje

Végzés

A határozathozatal dátuma: 2013. január 29.

Fpkf. VII.30.241/2012/2. szám

“A Kúria teljes mértékben egyetért az ítélőtábla által kifejtett állásponttal, mely szerint - a Cstv. 57.§ (1) bekezdés a) és c) pontjába sorolható hitelezői igényeken kívül - a hitelezőként való nyilvántartásba vételhez - és ennek alapján a hitelezői jogosítványok elnyeréséhez – szükség van arra, hogy az adóssal szemben követeléssel rendelkező bejelentse az igényét a felszámolóhoz, határidőben (vagy határidőn túl, de még a jogvesztő határidőn belül), és ugyanezen időtartamon belül be is fizesse a követelésének megfelelő nyilvántartásba vételi díjat. A hitelezőnek kell eldöntenie azt, hogy “hitelezővé” kíván-e válni, vagy a behajthatatlansági nyilatkozat igénylésével csak “jogosulttá” (Cstv. 46. § (8) bekezdés). Ha ugyanis csak bejelenti a hitelezői igényét, de nem fizeti be a nyilvántartásba vételi díjat és kéri a behajthatatlansági nyilatkozat kiadását, úgy a felszámoló a Cstv. rendelkezéseinek megfelelően csak jogosultként veheti figyelembe, a hitelezők közötti nyilvántartásban nem tüntetheti fel. Ez azzal a következménnyel jár, hogy az adós vagyonából kielégítésre nem tarthat igényt.
Ha a követelést bejelentő már hitelezővé vált a Cstv. fogalmai szerint (hitelezői igényét bejelentette a felszámolónak és befizette a nyilvántartásba vételi díjat), ennek teljesítése után kérheti a behajthatatlansági igazolás kiadását. Ennek megtörténtével azonban hitelezői minősége a felszámolási eljárásban nem szűnik meg, csak akkor, ha kifejezetten úgy nyilatkozik, hogy a továbbiakban nem kíván az adós hitelezője lenni az eljárásban. A behajthatatlansági igazolás kiadására ugyanis a társasági adóalap csökkentése érdekében van szükség, ha az adós vagyonából a hitelező előre láthatóan nem jut kielégítéshez (2000.C. törvény 3. § (4) bekezdés 10. pont c) alpont). Amennyiben mégis kielégítést kap, úgy az adóhatóságnál ezt a korábbi adóbevallást korrigálhatja. Kifejezett nyilatkozat hiányában tehát a behajthatatlansági igazolás kiadása után a már nyilvántartásba vett hitelező hitelezői minősége nem szűnik meg.

A fellebbezést előterjesztő álláspontja szerint ahhoz, hogy határidőn belül bejelentkezett hitelezőként vegyék figyelembe, bármikor – illetve legalábbis a jogvesztő határidőn belül – joga lett volna a nyilvántartásba vételi díjat befizetni, ha erre a felszámoló felszólította volna. Ez az álláspont téves, mert jóllehet a Cstv. nem tartalmaz rendelkezéseket arra vonatkozóan, hogy a nyilvántartásba vételi díjat milyen időtartamon belül kell a hitelezővé váláshoz megfizetni, azonban a bíróság Cégközlönyben is közzétett határozata egyértelműen meghatározta a nyilvántartásba vételi díj befizetésének határidejét. A fellebbező fél ezért nem hivatkozhat arra, hogy a befizetésre bármikor sor kerülhetett volna. “