Gfv. VII.30.037/2016/14. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁS

FELSZÁMOLÁS

Tárgyszavak:
-    hitelező jogorvoslati joga a felszámolót felmentő végzés ellen
-    a felmentett felszámoló jogorvoslati kérelmének tartalma
-    a felszámoló jogállása és eljárási jogai
-    a felszámoló felmentésének feltételei

Gfv.VII.30.037/2016/14.

A határozathozatal dátuma: 2016. június 14.

A Cstv. 27/A. § (7) bekezdése alapján a felszámoló felmentésére sor kerülhet akkor, ha a hitelezői választmány, hitelezői képviselő vagy bármelyik hitelező kéri. Ebben az esetben félnek minősül a kérelmező hitelező is, tehát jogosult felülvizsgálati kérelem előterjesztésére.

Sor kerülhet a felszámoló felmentésére akkor is, ha a hitelezők csoportok szerinti többsége kéri a felszámoló felmentését és új felszámoló kijelölését [Cstv. 27/A. § (8) bekezdés]. Ilyen esetben bármelyik hitelező félnek minősül egy esetleges jogorvoslati eljárásban.
Ha a bíróság hivatalból eljárva menti fel a felszámolót, akkor a hitelezőknek – általában – ebben a tekintetben nincs fellebbezési joguk, figyelemmel arra, hogy a felszámolót kirendelő végzés ellen sincs jogorvoslati lehetőségük.

 

Az eljárásban eldöntendő érdemi kérdés az, hogy a felmentett felszámoló a fellebbezésében milyen petitumot terjeszthet elő, illetve, hogy a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság jogszabálysértése esetén milyen körben van joga megváltoztatni az elsőfokú határozatot.

A jogerős végzés az Alaptörvény rendelkezéseire hivatkozva fejtette ki, hogy a felmentett felszámolónak joga van a visszahelyezésére irányuló fellebbezési kérelmet előterjeszteni, és a másodfokú bíróság ebben a tekintetben megváltoztathatja az elsőfokú bíróság döntését, ezért a Kúria megvizsgálta az érvelés helytállóságát.

A Cstv. preambuluma értelmében a Cstv. célja „(...) a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben lévő vagy fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek adósságának csődeljárásban, hitelezőkkel való egyezségkötéssel történő rendezése, ha pedig ez nem lehetséges, a fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek felszámolás útján való megszüntetése és a hitelezői érdekek védelme (...)”.

Az Alkotmánybíróság, alkotmányjogi panasz és utólagos absztrakt normakontroll eljárásban vizsgálta a Cstv. egyes rendelkezéseinek alkotmányosságát. A 2011. november 22-én kelt 395/D/2010. AB határozatában megállapította, hogy a felszámolási eljárással szemben „alapvető követelmény az időszerűség, a piac stabilitásának megőrzése érdekében a jogalkalmazó részéről is a gyors reagálás, amely leginkább az egyszerűsített, peren kívüli eljárásban biztosítható”. (ABH 2011, 2090, 2096.)
A felszámolási eljárás törvényi szabályainak rendeltetése a piac stabilitásának a védelme, ezen belül is elsődlegesen a fizetésképtelenné vált társaság hitelezőinek az érdekvédelme. A piaci folyamatokban a felszámolási eljárás révén katalizátorként résztvevő bíróság eljárását szakértőként támogató felszámolónak az ebbeli minősége fenntartásához társuló, az eljárásban érvényesíthető alap- és alanyi jogai nincsenek. Ezt a megállapítást támasztják alá a Cstv. azon szabályai, amelyek a felszámoló kirendelésének körülményeit, pártatlan, elfogulatlan eljárását, valamint felmentésének indokait és körülményeit rendezik. Ezen törvényi célokat tükrözi a Kúria azon jogértelmezése is, amely szerint a felszámoló nem ügyfél a bíróság előtti felszámolási eljárásban, hanem lényegét tekintve szakértői feladatokat lát el (Gfv.X.30.298/2011/6.). A felszámoló jogállása nem azonos tehát teljes mértékben a nemperes eljárásban félként résztvevő ügyfél jogállásával és eljárási jogaival, így a vagyoni jogai érvényesítése nem élvez olyan védelmet, mint például a hitelezőké.

A felszámoló jogállását és eljárási jogait a Cstv. a törvényalkotói céloknak rendelte alá. Eszerint a felszámoló ezen minőségét a bíróság Cstv. 27/A. § (1) bekezdése szerinti eljárása alapján történő kirendeléssel szerzi meg, és az az eljárás jogerős befejezésével (a jogerős végzésben előírt még szükséges intézkedések teljesítésével), vagy a bíróság felmentő határozatával megszűnik. A bíróság felszámolót kirendelő és felmentő határozatára vonatkozó törvényi szabályozás azt a célt tartja szem előtt, hogy a fizetésképtelenné vált piaci szereplő piacról történő kivezetése rövid idő alatt, a lehető legkisebb zavart keltve, a lehető legteljesebb körű hitelezői igénykielégítés mellett történhessen meg. A felszámolás alá került cég vagyona a felszámolás tartama alatt nem maradhat gazdátlan. Ez az igény tükröződik vissza abban a Cstv.-beli szabályban is, amely a bíróságot a felmentő végzéssel egyidejűleg új felszámoló kirendelésére kötelezi akár hivatalból, akár kérelemre menti fel – indokolt végzésével – a felszámolót. A felmentésről rendelkező bírósági végzés a törvény erejénél fogva – tekintet nélkül az esetleges fellebbezésre – válik végrehajthatóvá, az új felszámolót kirendelő végzés ellen pedig nincs helye fellebbezésnek.

A Cstv. 27/A. § (10) bekezdésében feljogosítja a felszámolót arra, hogy felmentése esetén 5 munkanapon belül fellebbezéssel élhessen a felmentő bírósági végzés ellen.
A másodfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felszámoló számára biztosított, a Cstv. 27/A. § (10) bekezdésében szabályozott fellebbezési jog összefüggésben áll az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével, továbbá, hogy az Alaptörvényben elismert alapjogok a Szabadság és felelősség rész I) cikk (3) bekezdés második mondatának megfelelően korlátozhatóak. A jogorvoslathoz való jog tartalma azonban az Alkotmánybíróság gyakorlata, valamint az érvényesülését szolgáló szabályozási környezet tükrében ítélhető meg.

A fellebbezés „rendes” jogorvoslat, amelynek ezért meg kell felelnie mindazon követelményeknek, amelyeket az Alkotmánybíróság ehhez a jogintézményhez társít {Az Alaptörvényhez kapcsolódóan: 9/2013. (III. 6.) AB határozat, Indokolás [27]-[28]; 22/2013. (VII. 19.) AB határozat, 35/2013. (XI. 22.) AB határozat, 22/2014. (VII. 15.) AB határozat, 12/2015. (V. 14.) AB határozat, 17/2015. (VI. 5.) AB határozat, Indokolás [96]}.

A felszámolót felmentő határozat érdemi, azaz az érintett felszámoló helyzetét, törvényes és jogos érdekeit érdemben befolyásoló bírói döntés, ezért tartalmi oldalról a fellebbezés eredményeként orvosolható az esetleges jogsérelem.

A továbbiakban azt vizsgálta a Kúria, hogy a felszámoló tisztségéből való felmentés esetén melyek azok a jogsérelmek, amelyek orvoslása a Cstv. alapján indokolt, illetve vannak-e olyan jogsérelmek, amelyek orvoslását a felszámolási eljárás célja, jellege kizárja, figyelemmel a Cstv. 6. § (3) bekezdésében foglalt arra a rendelkezésre is, mely szerint azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény külön nem szabályoz, a Pp. rendelkezései megfelelően, de a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel irányadóak.

A felszámoló, a Cstv. által szabályozott jogállásából és a felszámolási eljárásban elfoglalt helyéből következően fellebbezésével nem a felszámolásnak egy konkrét ügyben való lefolytatásához való jogát tudja érvényesíteni, hanem azt vitathatja, hogy az elsőfokú határozattal ellentétben az eljárása valóban jogszerűtlen volt-e. A Cstv.-n alapuló törvényes és jogos érdekei arra terjednek ki, hogy tisztázhassa intézkedései, döntései törvényes és jogszerű jellegét.

Ha a másodfokú bíróság azt állapítja meg, hogy az elsőfokú bíróság végzése jogszabálysértő, a felszámolót ért jogsérelem orvoslásra kerül. Ennek a megállapítása azért rendkívül fontos a felmentett felszámoló számára, mert a felszámolói névjegyzéket vezető szerv nyilvántartja a felszámolóval szemben különböző felszámolási eljárásokban hozott felmentő határozatokat, és a felszámolói névjegyzékre a pályázati keretszám miatt fel nem került szervezetek esetében, a folyamatban levő eljárások befejezésének a lehetősége múlik azon, hogy a felszámoló felmentésére sor került-e egy éven belül legalább két ügyben, vagy két éven belül legalább három ügyben [Cstv. 27/A. § (6b) bekezdés]. A névjegyzékben szereplő felszámolók esetében a felmentés az ismételt névjegyzékre kerülés feltételeinek teljesítése körében jelent hátrányt.

A felmentett felszámoló további törvényes és jogos érdeke az, hogy hozzájusson a felmentésig végzett jogszerű munkáját ellentételező, összegszerűségében megfelelően megállapított díjazásához.

A kifejtettekből következőleg az adott felszámolási eljárásba történő visszahelyezés olyan igény a felmentett felszámoló részéről, amelynek elmaradása – alaptalan felmentés esetében – számára valódi vagyoni sérelmet okozhat, a felszámolónak az elvégzett munkája után járó díjazásán felüli vagyoni igényének érvényesítése azonban a felszámolási eljárásokban még ilyen esetben sem élvez jogvédelmet. A jogvédelem elsődleges célja a hitelezők érdekének érvényesítése, s ennek figyelembe vételével az eljárás gyors lefolytatása. A felszámoló visszahelyezése, az ezzel szükségképpen együttjáró „átadás-átvétel”, a különböző felszámolók által végzett intézkedések vitatása elhúzná, megnehezítené az eljárás lefolytatását, ezáltal súlyosan sértené a jogbiztonságot, aminek a védelme a felszámoló vagyoni érdekeinek a védelmét nyilvánvalóan megelőzi.

Kizárja a felmentett felszámoló visszahelyezését (akár kifejezett rendelkezéssel, akár a felmentés „mellőzésével”) az is, hogy a felmentéssel egyidejűleg kirendelt új felszámoló e minőségének a megszüntetésére, az újonnan kirendelt felszámoló felmentésére – jogszabályi rendelkezés hiányában – nincs lehetőség. Két felszámoló pedig nem működhet párhuzamosan egy felszámolási eljárásban.

Ez az értelmezés áll összhangban a Cstv.-ben foglalt jogalkotói célokkal és az Alaptörvény 28. cikkében a bírói jogértelmezéssel szemben támasztott józan megfontolás követelményével is.

A felszámolót megillető jogorvoslatnak a Gfv.X.30.232/2012/9. számú végzésben kifejtett kúriai értelmezése megfelel az Európa Tanács Miniszteri Bizottság Rec (2004) 6. sz. ajánlásában hangsúlyozott hatékony jogorvoslat követelményének is, hiszen a jogaiban sérelmet szenvedett felszámolót semmi nem korlátozza abban, hogy a felmentését megelőző eljárásának jogszerűségét – ezzel a bíróság felmentő végzésének jogsértő jellegét – a másodfokú bíróság előtt bizonyítsa, elhárítva ezzel mindazon hátrányos jogkövetkezményeket, amelyeket a jogsértő bírósági határozat miatt el kellene szenvednie.

A fent kifejtett alkotmányossági indokokat is figyelembe véve, a Kúria fenntartja a Gfv.X.30.232/2012/9. számú végzésében kifejtett álláspontját, amely szerint a korábban eljárt, felmentett felszámolónak a tisztségébe való „visszahelyezésére”, a felmentés „mellőzésére” nincs lehetőség akkor sem, ha a jogorvoslati bíróság a korábbi felszámolót felmentő végzést megváltoztatja és megállapítja, hogy a felszámoló felmentésének az indoka nem állt fenn.

A felszámoló jogszabálysértő tevékenységének a megállapíthatósága kapcsán a Kúria nem ért egyet a másodfokú bíróságnak azzal az álláspontjával sem, hogy csak akkor menthető fel a felszámoló a tisztségéből, ha a bíróság előzetesen jogerősen megállapította a súlyos vagy ismétlődő jogsértéseket. Helytállóan hivatkozott a hitelező a felülvizsgálati kérelmében arra, a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése kifejezetten úgy fogalmaz, miszerint a jogsértés tényét a bíróság az eljárás adataiból állapítja meg a felmentő végzésében, ezt az eljárás törvényességének fenntartására felügyelő szervként hivatalból észleli. Ha a bíróság csak jogerősen elbírált kifogások alapján menthetné fel a felszámolót, azzal kiüresedne a hivatalból történő felmentés jogintézménye, mert a bíróságoknak nem lenne eszköze a jogsértő felszámolók megfelelő időben történő hivatalból való elmozdítására.

A felszámolás alatt álló társaság vagyonára – mint kielégítési alapra –, valamint a Cstv. által védett hitelezői igényekre nézve beláthatatlan következményekkel, adott esetben megakadályozhatatlan vagyonvesztéssel járna, ha csak a kifogások jogerős elbírálását bevárva lehetne rendelkezni új felszámoló kirendeléséről.

A Kúria egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy az egyes kifogások alapján indult eljárásokban a bíróságnak az ott rendelkezésre álló adatok alapján kell döntenie. Ez azonban nem befolyásolja azt, hogy az elsőfokú bíróság – a felszámoló felmentésének körében – a Cstv. 6. § (3) bekezdés alapján alkalmazandó Pp. 3. § (5) bekezdése szerint a rendelkezésre álló valamennyi tényt értékelje, és az esetleg már általa első fokon megállapított jogsértésekre tekintettel, a hitelezők érdekében, a felszámoló felmentéséről határozzon. A bíróságnak – a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése szerint – ugyanis kifogás nélkül is joga van a felszámoló magatartását értékelni, és ha súlyos vagy ismétlődő jogszabálysértést állapít meg, a felszámolót felmenteni.

Ugyanakkor a jogszabálysértés megállapítása ellen a felszámoló – a korábbiakban kifejtettek szerint – jogosult fellebbezést előterjeszteni, és kérheti annak a megállapítását, hogy a tevékenysége nem volt jogszabálysértő.