Gfv. VII.30.043/2016/14. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁS

FIZETÉSKÉPTELENSÉG VIZSGÁLATA

Tárgyszavak:
-    fizetési felhívás
-    fizetési felszólítás
-    vitatás
-    számla kiállítási kötelezettség
-    4/2013.PJE

Gfv.VII.30.043/2016/14.

A határozathozatal dátuma: 2016. június 21.

A Kúria álláspontja szerint helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a felszámolási eljárás szempontjából a követelés jogalapját, jogcímét már a követelés összegszerű bejelentése előtt vitatottá lehet tenni. Ebből következően tehát a hitelező az adós által jogalapjában már visszautasított igényre hiába állít ki összegszerűen számlát, illetve számla kiállításának kötelezettsége hiányában hiába küld fizetési felhívást az adós részére. Ha az adós a tartozást a számla szerinti esedékességet követő 20 napon belül nem egyenlíti ki és nem is vitatja a Cstv. 27. § (2c) bekezdésében foglaltak szerint, akkor sem állapítható meg a fizetésképtelensége, amennyiben a felszámolási eljárás során igazolja, hogy már a számla kiállítása (a követelés bejelentése) előtt vitatta a követelés jogalapját.

A hitelező fizetési felhívása egyébként sem volt alkalmas arra, hogy az abban szereplő határidő letelte után a felszámolási eljárást megelőző fizetési felszólítást a hitelező az adós részére joghatályosan megküldje. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (ÁFA törvény) 159. § (1) bekezdése ugyanis kimondja, hogy az adóalany köteles – ha e törvény másként nem rendelkezik – a 2. § a) pontja szerinti termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője részére, ha az az adóalanytól eltérő más személy vagy szervezet, számla kibocsátásáról gondoskodni. A törvény az érintett felek személye, illetve a követelés jellege tekintetében nem tartalmaz eltérő rendelkezéseket, ezért a hitelező köteles lett volna számlát kiállítani.

Figyelemmel erre, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 302. § b) pontjában írtakra, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számv.tv.) 165. § (1)-(2) bekezdésére és 166. § (1)-(3) bekezdésére, a hitelezőnek ki kellett volna állítania a számlát az adóssal szemben a követeléséről ahhoz, hogy a számlában szereplő követelés nem teljesítése esetén a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja és (3) bekezdése szerinti fizetési felszólítást joghatályosan megküldhesse. Az adós ugyanis részben még nem volt késedelemben, részben pedig – még ha akarta volna – sem tudta volna a számviteli törvény szabályainak megfelelően a hitelező által követelt összeget átutalni, mert a hitelező számla kiállítására volt köteles a szolgáltatásnyújtásból eredő követelése után. Ezt a számla kiállítási kötelezettséget a hitelező nem kerülhette meg azzal, hogy csak fizetési felhívást küld az adós számára.

A 4/2013. PJE határozatban részletezett, a „legalább a követelés ténybeli alapját, jogcímét, összegét és teljesítési határidejét tartalmazó fizetési felhívás” – a fent kifejtett jogszabályi kötelezettségekre is tekintettel – nem alkalmazható a számlakibocsátásra kötelezett gazdálkodó szervezetek által. A jogegységi határozat e része olyan hitelezők számára teszi lehetővé az adósaik felhívását, amelyek/akik nem kötelezettek számla kibocsátására. Miután az ÁFA törvény szerint a hitelező számlakibocsátásra kötelezett – erről a felek megállapodása is rendelkezik –, nem fogadható el fizetési felszólítást megelőző szabályos fizetési felhívásként a hitelező 2014. március 27-én kelt levele.