Gfv. VII.30.086/2016/8. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁS

FELSZÁMOLÁS

Tárgyszavak:
-    jövőbeni követelésen alapított zálogjog
-    a zálogjog keletkezése
-    bérleti díjon alapított zálogjog érvényesíthetősége
-    Cstv. 49/D.§ (1) bekezdés

Végzés

Gfv.VII.30.086/2016/8.

A határozathozatal dátuma: 2016. május 26.

Az eljárásban eldöntendő jogkérdések a következők:
a) Mikor keletkezik a zálogjog jövőbeni követelésen?
b) Mikor keletkezik a követelés tartós jogviszony (pl. bérlet) alapján visszatérő szolgáltatások esetében?

Az a) pontban feltett kérdésre az alábbiakból kell kiindulni:
A régi Ptk. 267. § (1) bekezdése szerint követelésen is alapítható zálogjog, mely a zálogkötelezett javára jövőben keletkező követelésekre is kiterjedhet.

Az eljárásban alkalmazandó Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint a zálogjogosult vonatkozásában a felszámoló a következőképpen jár el: „ Ha a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett”, akkor kell a zálogtárgy értékesítése után – a vagyont terhelő zálogjog kivételével valamennyi zálogjogfajta vonatkozásában – a törvényben meghatározott költségek és díj levonását követően a befolyt vételárat (behajtott követelést) a zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére fordítani. Ebből a rendelkezésből következően tehát csak azon zálogjoggal biztosított hitelezői igények rendelkeznek kielégítési elsőbbséggel, amelyek esetében a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett.

Jóllehet sem a régi Ptk., sem a Cstv. nem mondja ki, hogy a felszámolás kezdő időpontja után nem keletkezhet zálogjog az adós vagyontárgyain, azonban abból a rendelkezésből, hogy csak a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett zálogjogok vonatkozásában biztosítja a Cstv. a zálogjogosult részére a kielégítési elsőbbséget [régi Ptk. 251. § (1) bekezdés], nem vonható le más következtetés. A Cstv. 49/D. § (1) bekezdése tehát valójában kizárja a felszámolás kezdő időpontja után a zálogjog keletkezését és annak érvényesítését az adós vagyontárgyai tekintetében.

Az előzőekben hivatkozott régi Ptk. 267. § (1) bekezdés szerint a jövőbeni követelésre is kiterjedhet a felek megállapodása alapján a zálogjog. Egy adott vagyontárgyon azonban a zálogjog csak akkor keletkezik, ha az a vagyontárgy létrejön, vagy az adós válik a jogosultjává. Ha a felek az adós adott jogviszonyból eredő jövőbeni követelésein zálogjogot alapítanak, de a követelés alapjául szolgáló jogviszony az adós és a harmadik fél között nem jön létre, vagy valamilyen oknál fogva megszűnik, a nem létező, létre nem jött követeléseken nem áll fenn zálogjog.

Ha a jogviszony alapján több követelés jön létre, akkor az egyes követelések tekintetében külön-külön vizsgálandó, hogy mikor jött létre a zálogjog. Egy zálogszerződéssel ugyan több követelés is elzálogosítható (akár a zálogkötelezettet megillető összes, fennálló és jövőben keletkező követelés is), azonban a zálogjog egy adott követelésre csak akkor terjed ki, amikor a követelés létrejön. Mindebből az következik, hogy adott követelésen a követelés létrejöttének időpontjában keletkezik zálogjog. Az, hogy a régi Ptk. lehetővé teszi jövőben keletkező követelések elzálogosítását, csak azt jelenti, hogy a felek előre rendelkezhetnek a jövőben keletkező követelések elzálogosításáról, amely követelések létrejöttekor a felek részéről semmilyen újabb jogcselekmény nem szükséges a zálogjog érvényes létrejöttéhez.

Önmagában a jövőbeni követeléseket elzálogosító megállapodás (zálogszerződés) tehát még nem hozza létre a zálogjogot, mert hiányzik a zálogtárgy, amelyen a zálogjog létrejöhetne. Valójában egy függő jogi helyzetet teremt a jövőbeni követeléseket elzálogosító megállapodás létrejötte, amely csak akkor eredményezi a zálogjog létrejöttét, ha a követelés, azaz a zálogtárgy ténylegesen létrejön.

Jóllehet az adott eljárásban még nem alkalmazandó, de a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) egyértelművé teszi, hogy önmagában a zálogjog megalapítása még nem eredményezi a zálogjog létrejöttét, annak feltétele az is, hogy az elzálogosítani kívánt vagyontárgy feletti rendelkezési jogot a zálogkötelezett megszerezze. Olyan vagyontárgyon, amely a zálogjog megalapításának időpontjában még nem létezik (például jövőbeli követelés) vagy létezik ugyan, de azon a zálogkötelezettet még nem illeti meg a rendelkezési jog, csak akkor jön létre a zálogjog, ha a vagyontárgy (például a követelés) létrejön, illetve a vagyontárgyon a zálogkötelezett megszerzi a rendelkezési jogot. A régi Ptk. ugyan nem különböztetett ilyen egyértelműen a zálogjog megalapítása és létrejötte (keletkezése) között, azonban a régi Ptk. tekintetében is irányadó, a dologi jog létrejöttének (keletkezésének) feltétele, hogy a dologi jog tárgya létrejöjjön.

Ismert az a nézet is (Győri Ítélőtábla, Fpkhf.IV.25.108/2015/2.), amely szerint a régi Ptk. ingó jelzálogjogra (régi Ptk. 262. § (5) bekezdés) és a vagyont terhelő zálogjogra (régi Ptk. 266. § (1) bekezdés) vonatkozó szabályai szerint, ha a zálogkötelezett a zálogszerződés megkötése után szerzi meg a rendelkezési jogot, illetve a megalapításhoz képest a vagyontárgy később kerül a vagyonba, a zálogjog a rendelkezési jog megszerzésekor, de a bejegyzés ranghelyén – a bejegyzés időpontjára –, azaz visszamenőleges hatállyal jön létre. Eszerint tehát az alapítás (bejegyzés) időpontjára visszamenőleges ranghely egyben visszamenőleges hatályú keletkezést jelent.

A Kúria nem ért egyet ezzel az állásponttal. Jövőben megszerzendő ingókra alapított zálogjog ranghelye, illetve a vagyont terhelő zálogjog esetében a zálogjog akkor jön létre (keletkezik), amikor a zálogjog tárgya létrejön (illetve azon az elzálogosító megszerzi a rendelkezési jogot). Az ekkor létrejött zálogjog csak más zálogjogokhoz való viszonyában minősül úgy, mintha már az alapításkor (bejegyzéskor) létrejött volna. A Cstv. 49/D. § (1) bekezdés alkalmazásának feltétele szempontjából azonban annak van jelentősége, hogy a zálogjog valójában mikor keletkezett, nem pedig az így keletkezett zálogjog ranghelyének. A zálogjog alapításhoz kötött ranghelye tehát – az ingatlan kivételével – nem jelent visszaható hatályú keletkezést.

A Kúria egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy a gazdálkodó szervezetek finanszírozása tekintetében rendkívül fontos szerepe van a követelésen alapított zálogjognak. E biztosítékot azonban – hasonlóan a többi zálogjoghoz – csak a felszámolás kezdő időpontja előtti időszakban létrejött követelések mint zálogtárgyak tekintetében lehet figyelembe venni. A felszámolás kezdő időpontjától ugyanis a felszámolás hatálya alá tartozó vagyon [Cstv. 4. § (1) bekezdés] – melybe beletartozik az adós vagyonának hasznosításából származó bérleti díj is – nem terhelhető meg. A Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében foglalt szabályozásból az következik, hogy csak a felszámolás kezdő időpontját megelőzően keletkezett zálogjog vehető figyelembe a vagyon hitelezők közötti szétosztásánál.

Az eljárásban a továbbiakban a b) pontban meghatározott arra a kérdésre kellett válaszolni, hogy mikor keletkezik a követelés tartós jogviszony (pl. bérlet) alapján visszatérő szolgáltatások esetében.

A bérlet a dolog használatának időleges átengedése. A bérbeadó kötelezettsége a dolognak a bérlő használatába adása, míg a bérlőnek a bérleti díjat kell időszakonként megfizetnie ellenszolgáltatásként (régi Ptk. 423-433. §). A bérletre vonatkozó polgári jogi szabályokból következően egy adott időszak szolgáltatásának ellenértéke a bérleti díj. Ha tehát a szolgáltatás időszaka még a felszámolás kezdő időpontja előtt történt, akkor az abból eredő követelésre fennáll a zálogjogosult zálogjoga a felek szerződése alapján, azonban a felszámolás kezdő időpontja után az adós által nyújtott szolgáltatás ellenértékére vonatkozóan, a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján nem keletkezhet zálogjog.

Nem tekinthető egységes szolgáltatásnak a bérlet tárgyának az adós általi használatba adása, mert ugyan a használatba adás egy konkrét aktus, de annak fenntartása egy időszakra vonatkozik, s ugyanígy a régi Ptk. időszakonkénti bérleti díj fizetési kötelezettséget ír elő ellenszolgáltatásként a bérlő részére is. Ha ez a jogviszony a felszámolás kezdő időpontja előtt és utána is fennáll, akkor a fent kifejtettek szerint kell a felszámolónak megosztania a bérleti díjakat. A felszámolás kezdő időpontja előtt eltelt időre vonatkozó bérleti díj zálogjoggal terhelt, míg a felszámolás kezdő időpontja után keletkezett bérleti díjra a hitelezőnek már nem áll fenn a zálogjoga.