Gfv. VII.30.091/2015/8. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁS

Felszámolás

Tárgyszavak:
-    Cstv.40.§ (1) bekezdés a) pont szerinti megtámadási per
-    a megtámadásra jogosult „hitelező” fogalom értelmezése

Ítélet

Gfv.VII.30.091/2015/8.

A határozathozatal időpontja: 2016. január 25.

„A Cstv. 40. § (1) bekezdés a) pontja alapján előterjesztett kereset esetében vizsgálni kell – ahogyan azt a jogerős ítélet is helytállóan tartalmazta -, hogy a keresettel támadott szerződés a törvényben meghatározott időtartamon belül került-e megkötésre; a szerződés az adós vagyonának csökkenését eredményezte-e; az adós szándéka a hitelező(k) kijátszására irányult-e; a szerző fél rosszhiszemű volt-e, azaz a csalárd szándékról tudott, vagy kellő gondosság mellett arról tudomást szerezhetett.
A jogerős ítélet szerint nem volt vitás, hogy a kereset a törvényben meghatározott időtartamon belül kötött szerződést támadta, továbbá, hogy az az adós vagyonának csökkenését eredményezte. Ezzel a megállapítással a Kúria is egyetért.

A felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján a Kúriának abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) pontjára alapított kereset esetén a felek jogügyletének konkrét hitelezői követelések kijátszására kell-e irányulnia, azaz a kijátszandó igénynek már akkor fenn kell-e állnia, amikor a felek a jogügyletet megkötik, továbbá fenn kell állnia a kereset benyújtásának időpontjában, vagy pedig a jogügylet megkötése után keletkező, de a jogügylet miatt ki nem elégíthető hitelezői igényekre is alapozható a kereset?
A jogerős ítélet az 1/2011. (VI.15.) PK véleményből kiindulva arra az álláspontra helyezkedett, hogy annak a hitelezői igénynek, amelynek kijátszására hivatkozással a felszámolás megindulását követően a keresetet benyújtják, már léteznie kell a szerződés megkötésekor, sőt nem csak léteznie kell, hanem az érvényesíthetőség állapotába is kell kerülnie erre az időpontra ahhoz, hogy annak jogosultja kijátszott hitelezőnek minősüljön.
A Kúria – értelmezve a hivatkozott PK vélemény rendelkezéseit – megállapította, hogy a PK vélemény a Ptk. 203. §-ában szabályozott fedezetelvonó szerződéssel kapcsolatos jogalkalmazási kérdések tekintetében vizsgálta a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjai alapján indítható pereket, meghatározva a két perfajta közötti kapcsolatot. Nem értelmezte azonban a Cstv. 40. § (1) bekezdése a)-c) pontja szerinti megtámadási perek tartalmát és feltételeit.
A PK vélemény 12. pontja szerint „a Ptk. 203. §-ában és a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott tényállási elemeknek egyaránt megfelelő fedezetelvonó jogügylet a kötelezett (adós) felszámolásának kezdő időpontja után, csak a Cstv.40. §-ának speciális rendelkezései alapján támadható meg.”
Ez a megállapítás azonban nem jelenti azt, hogy csak és kizárólag a Ptk. 203. §-a szerinti feltételek fennállása esetén lehetne a Cstv. 40. §-a szerinti megtámadási kereseteket előterjeszteni. A PK vélemény csak abban a kérdésben foglal állást, hogy ha mind a két perfajta tényállási elemeinek megfelelne a fedezetelvonó jogügylet, akkor – a felszámolás megindulása miatt – csak a Cstv. 40. §-a szerint indítható a per. A két perfajta fedezetelvonó jellegéből azonban nem következik az, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontja szerinti perek esetében is ugyanazokat a feltételeket kellene a bíróságnak vizsgálnia, mint a Ptk. 203. §-a szerinti kereset elbírálása esetén. Ennek oka az, hogy részben más a két keresetben kérhető jogkövetkezmény, részben pedig eltér a két kereset célja. A Ptk. 203. §-a szerinti perben a hitelező a hatálytalanság jogkövetkezményeként önmagának kívánja biztosítani a követelése keletkezésekor még létező fedezetből való kielégítést, míg a Cstv. 40. §-a szerinti perekben az adós vagyonának csökkenését eredményező szerződés vagy más jognyilatkozat érvénytelensége esetén a vagyonnak az adós vagyonába valamennyi hitelező érdekében történő visszaszerzése a cél, valamennyi, a felszámolási eljárásban hitelezői igényként bejelentett követelés kielégítési alapjának megteremtése, növelése érdekében.

A kifejtettek alapján a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) pontja tekintetében a „hitelező vagy hitelezők” kifejezés alatt nem csak azokat a hitelezőket kell érteni, akiknek a követelése már fennállt a vagyoncsökkenést eredményező szerződés vagy jognyilatkozat megtételekor, hanem a felszámolási eljárásban figyelembe veendő összes hitelező érdeke védendő, valamennyiük tekintetében vizsgálandó a magatartás. A kereset megalapozottsága esetén ugyanis nem csak annak a hitelezőnek a követelése kielégítésére kerülhet sor, akinek a követelése esetleg már fennállt a szerződés megkötésekor, hanem az érvénytelenség miatt a vagyontárgy visszakerül a felszámolási vagyonba és ez a vagyon a törvény kielégítési sorrendre vonatkozó szabályainak megfelelően kerül szétosztásra a hitelezők között.”