Gfv. VII.30.107/2014/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Felszámolás

Tárgyszavak:
-    egyszerűsített felszámolás
-    felszámoló díja
-    mérleg

Végzés

Gfv.VII.30.107/2014/4. szám

A határozathozatal dátuma: 2015. január 29.

„A Kúria elsődlegesen rámutat arra, hogy a Cstv. 63/B. § (1) bekezdésében található két feltétel közül az első fennállása esetében – amikor az adós vagyona a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő – a felszámoló döntésén múlik, hogy az eljárás egyszerűsített módon történő befejezését, vagy pedig az általános szabályok szerinti eljárás-befejezést kezdeményezi. Ez függ attól, hogy a Cstv. 63/B. (1) bekezdése alapján teljesített felszámolói felhívások milyen eredménnyel járnak.

A Cstv. 63/B. § (1) bekezdésében található második feltétel teljesülése esetében – a nyilvántartások, illetőleg a könyvvezetés hiányai miatt a felszámolási eljárás az általános szabályok szerint technikailag lebonyolíthatatlan – abból kell kiindulni, hogy a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) szabályai esetében a mérlegeknek egymásból kell következniük, hiszen a felszámolási mérlegek célja, hogy a bíróság, valamint a hitelezők a felszámolás körébe vonható vagyonnak a felszámolási eljárás alatti alakulásáról hiteles képet kapjanak.

A Kúria álláspontja szerint azonban a jogerős végzésben kifejtett fenti célnak megfelel az a vagyonnal történő elszámolás is, amelyet a felszámoló a mérlegkészítéshez alkalmazott.
Nem vitásan a gazdálkodó szervezet mérlegeinek egymásból kell következniük, a Cstv. azonban ezt a tevékenységet folytató gazdálkodó szervezeteknél kötelező szabályt - a felszámolásra tekintettel – nem minden esetben rendeli alkalmazni. Így például a Cstv. 33. § (2) bekezdés szerint a felszámoló elkészíttetheti a tevékenységet lezáró mérleget szakértővel – amennyiben a mérleg készítéséhez szükséges iratok rendelkezésre állnak -, s ennek alapján már a rendes szabályok szerint folytathatja le a felszámolási eljárást. A Cstv. máshol is biztosítja azt, hogy amennyiben nem készült az adós tevékenységét lezáró beszámoló, akkor lehetősége legyen a felszámolónak a vagyonnal való elszámolásra a felszámolási mérlegek segítségével. A Cstv. 32. §-a a határokon átnyúló eljárások esetében, ha az adós nem köteles a magyar szabályok szerint beszámolót készíteni – mert a külföldi székhelyű vállalkozás telephelye [1346/2000/EK Rendelet 2. cikk h) pont] nem került fióktelepként bejegyzésre a cégnyilvántartásba -, a területi felszámolási eljárás megindításakor a felszámoló - az adós nyilvántartásai alapján vagy egyéb módon - megállapítja az eljárásba vonható vagyont, és erről nyitó mérleget készít. A nyitó mérleg birtokában pedig már lehetősége van a jogerős végzésben írtak szerinti további mérlegek elkészítésére és a vagyonnal való elszámolásra.

Mindebből a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy ha a felszámoló nem kapja meg az adós vezetőjétől az adós iratait, ám a Cstv. 32. §-ában kifejtettek megfelelő alkalmazásával megállapítja az eljárásba vonható vagyont, és ennek alapján nyitó mérleget készít, akkor a felszámolás során már készíthet közbenső- és zárómérleget, továbbá az eljárás általános szabályok szerinti befejezésére is lehetősége van. [A Kúria utal arra, hogy a jogerős végzésben kifejtett álláspont szerint a vezető tisztségviselő - iratátadási kötelezettségének elmulasztásával – megakadályozhatná akár azt is, hogy ellene a Cstv. 33/A. § (7) bekezdése alapján pert indítsanak.]

Az elszámolásra nyilvánvalóan nem alkalmazható visszaélésszerűen a fentiekben kifejtett eljárás. Így nem alkalmazható például akkor, ha a felszámoló kizárólag annak érdekében készítene a fent kifejtettek szerint nyitómérleget és annak alapján zárómérleget, hogy az egyszerűsített felszámolás esetén a Cstv. 59. § (5) bekezdésében meghatározott minimum díját a Cstv. 59. § (3) bekezdés szerinti magasabb átalányösszegre egészítse ki a Gazdasági Hivatal.”