Gfv. VII.30.121/2014/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

ADÓSSÁGRENDEZÉSI ELJÁRÁS

Tárgyszavak:
-    fizetésképtelenség vizsgálata
-    fizetésképtelenségi ok
-    tartozáselismerés
-    követelés vitatása

Gfv.VII.30.121/2014/4.szám

Végzés

A határozathozatal dátuma: 2014. december 16.

„A Kúria álláspontja szerint téved a hitelező akkor, amikor kizártnak tartja a vitatás lehetőségét a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény (Hartv.) 4.§  (2) bekezdés b) pont esetében kifejezetten azért, mert abban nincs a vitatásra utalás úgy, mint az a) pontnál.
Az a) pontban írt helyzetben ugyanis az adós még semmilyen nyilatkozatot nem tett a hitelező felé. A hitelező csak elküldte a számláját, vagy a fizetési felhívását, de az adós ezekre még nem nyilatkozott. Ha az adós ilyen helyzetben nem fizet, akkor az a) pont alapján; ha elismerte a tartozást, és nem fizette meg, akkor a b) pont szerint kezdeményezhető vele szemben az adósságrendezési eljárás. Ha az adós – akár a felszólítást, akár a tartozáselismerést követően - vitatta a követelés fennállását, az eljárást meg kell szüntetni, mert a fizetésképtelenségi helyzet nem áll fenn.
Ebből következően tehát az a) és b) pont egymással szoros összefüggésben áll.

Az eljárásban eldöntendő további jogkérdés az, hogy tartozáselismerést követően – de még az adósságrendezési eljárás kezdeményezése, vagy az erről való tudomásszerzés előtt – az adós vitathatja-e a korábban elismert tartozását.
Helytállóan hivatkozott a hitelező a régi Ptk. 242. § (1) bekezdésére, mely szerint a tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen. Mindebből azonban az is következik, hogy a tartozáselismerést követően is vitatható a követelés, de a bizonyítási teher megváltozik.

Az adósságrendezési eljárásban nem a követelés fennállásának a kérdése tekintetében hoz határozatot az eljárást lefolytató bíróság, hanem arról dönt, hogy megállapítható-e az önkormányzat fizetésképtelensége. Ily módon – bár a hitelezőnek igaza van a tartozáselismeréshez kötődő jogkövetkezményekkel kapcsolatban – az adós fizetésképtelensége megállapítása tekintetében nincs jelentősége annak, hogy a Hartv. 4.§ (2) bekezdés a) vagy b) pontjára hivatkozással nyújtja be a kérelmét a hitelező. Ha ugyanis az adós igazolja, hogy a kérelemről való tudomásszerzésig a hitelező kérelmének alapjául szolgáló követelést vitatta, akkor a követelés vitatottnak minősül és az eljárást meg kell szüntetni (EBH2007.1703). Nincs helye annak, hogy a követelés fennállását az adósságrendezési eljárást lefolytató bíróság vizsgálja, és ebből következően nincs jelentősége annak sem, hogy kinek és mit kell bizonyítania a követelés fennállásával kapcsolatban.”