Gfv. VII.30.125/2012/13. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

FELSZÁMOLÁS

 

tárgyszavak:

- Cstv. 49.§ (5) bekezdés szerinti megtámadási per
- szerződés érvénytelensége
- eredeti állapot helyreállítása
- „csonka” eredeti állapot helyreállítása
- a zálogtárgy értékesítéséből befolyt árbevétel kifizetésének határideje

 

Gfv.VII.30.125/2012/13.

 

Ítélet

A határozathozatal dátuma: 2012. október 9.

„A jogvita elbírálásánál a Kúria hangsúlyosan azt vette figyelembe, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Cstv. 49.§ (5) bekezdése alapján indított per kifejezetten a Cstv. szabályaihoz kapcsolódik, annak sajátosságain alapul és ebből következően e sajátosságokat az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása körében is figyelembe kell venni.
I. A szerződés érvénytelenségének megállapíthatósága kérdésében a Kúria álláspontja a következő:
A Cstv. 49.§ (5) bekezdése a Ptk-ban meghatározott megtámadási lehetőségeken felül biztosít megtámadási jogot az érdekelt fél részére. A Cstv. 49.§ (5) bekezdésében található, az „értékesítés formáira vonatkozó rendelkezés” kifejezés nemcsak a pályázat vagy árverés, mint értékesítési forma betartásának kötelezettségét foglalja magába, hanem azt is, hogy a felszámolónak a választott értékesítési forma törvényben foglalt valamennyi szabályát be kell tartania. Ebből következően helyes a jogerős ítéletben foglalt az a megállapítás, hogy akkor is megtámadható a szerződés, ha bármelyik értékesítési formára vonatkozó részletszabály megsértésére került sor.
A szerződés érvénytelenségének megállapítása körében az alperesek felülvizsgálati kérelmükben sérelmezték, hogy a jogerős ítélet tévesen állapított meg jogszabálysértést, mert a II. r. alperes felszámolási eljárásában alkalmazandó rendelkezések nem tartalmaznak a felszámoló számára részletes szabályokat a pályázati kiírással kapcsolatos kötelezettségei tekintetében, ezért többletkötelezettség a II.r. alperes felszámolóját a vagyontárgy megjelölése körében nem terhelte.
A Kúriának is az az álláspontja, hogy a hivatkozott Kormányrendelet (237/2009.(X.20.) Korm.rend.) valóban nem volt kötelezően alkalmazandó a felszámoló jelen perben vizsgált értékesítése során. A felszámolónak azonban az a kötelezettsége, hogy az adós vagyonát – a hitelezők érdekeinek védelme érdekében – a lehető legmagasabb áron értékesítse. Ez következik egyrészt a Cstv. 49.§ (1) bekezdésében írt kötelezettségéből, másrészt pedig a Cstv. 48.§ (3) bekezdésében rögzített abból a rendelkezésből, hogy a felszámoló köteles az adós vagyonát megóvni, megőrizni. E szabályok alapján a felszámolónak – függetlenül attól, hogy az eljárásban alkalmazandóak-e a Kormányrendelet rendelkezései – úgy kellett volna megjelölnie az értékesítésre kínált vagyontárgyakat, hogy azzal minél több potenciális érdeklődő figyelmét felhívja. A Kormányrendelet ismerete ebben segítséget nyújthatott volna a felszámoló számára, a másodfokú bíróság is csak ilyen értelemben hivatkozott az eljárásban kötelezően nem alkalmazandó jogszabályra.
Helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felszámoló pályázati hirdetményei egyetlen egyszer sem feleltek meg az alapvető elvárásoknak, nem tartalmazták az értékesítésre szánt ingatlan jellegadó, lényegi tulajdonságait, melyek ismerete, illetve hiánya alapvetően befolyásolja a keresletet. … A II. r. alperesnek az a védekezése, hogy a felszámoló által közzétett pályázati felhívásban megjelölte, hol lehet további információhoz jutni, alaptalan, mert további információt csak akkor kérnek az eladótól, ha a hirdetés felkeltette valakinek az érdeklődését. A felszámoló hirdetménye pontosan ezt a figyelemfelkeltést nélkülözte.
A kifejtett indokokra tekintettel helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy az alperesek között létrejött adásvételi szerződés érvénytelen.

II/1. Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása tekintetében az I.r. alperes arra hivatkozott, hogy az 1/2010.(VI.28.) PK. vélemény még nem volt hatályban.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló, korábban hatályos 1997. évi LXVI. törvény 33. §. (1) bekezdése és a 2012. január 1-től hatályos 2011. évi CLXI. törvény 27.§ (1) bekezdése szerint a kollégium az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében figyelemmel kíséri a bíróságok gyakorlatát, és véleményt nyilvánít a vitás jogalkalmazási kérdésekben. A kollégiumi vélemény tehát nem jogszabály, mely „hatályba lép”, hanem jogalkalmazási kérdésekben az egységes joggyakorlat kialakítása érdekében foglalja össze az adott jogkérdéssel kapcsolatos álláspontot. Ebből következően a bíróság által annak meghozatalát és kihirdetését követően alkalmazható jogi vélemény. Miután az első- és másodfokú ítéletet is a PK vélemény kihirdetését követően hozták meg a bíróságok, a PK véleményben foglalt jogi érvelést, az ott kialakított álláspontot helytállóan vették figyelembe.

2. Az elsőfokú bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményének levonásánál az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével a szerződés érvényessé nyilvánítását alkalmazta, mert álláspontja szerint az ingatlanon jelentős beruházások történtek. Ezzel szemben a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az eredeti állapot helyreállítása természetben is megtörténhet és jogi szempontból sem kizárt az eredeti állapot részleges, egyoldalú, „csonka” helyreállítása.
Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazásánál a bíróság mérlegelési jogát gyakorolva – figyelemmel a felek helyzetére, az ügy összes körülményére – határoz arról, hogy a rendelkezésre álló lehetőségek közül melyiket választja.
Az I.r. alperes felülvizsgálati kérelmében a természetben történő helyreállítás lehetőségét vitatta, hivatkozva az 1/2010.(VI.28.) PK vélemény 3. és 8. pontjára.
A hivatkozott PK vélemény 3. pontja szerint “az eredeti állapot helyreállítása csak természetben történhet. Nem minősül az eredeti állapot helyreállításának az, ha valamelyik fél a kapott dologszolgáltatást csak annak pénzbeli egyenértéke megfizetésével tudná visszaszolgáltatni.”
Az adott tényállás mellett a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a PK véleményben megfogalmazott jogi álláspont alkalmazható-e olyan esetben, amikor az egyik visszaszolgáltatandó dologban időközben olyan beruházásokat hajtott végre birtokosa, amelyek ugyan leszerelhetők és elszállíthatók, azonban gazdaságilag ez a megoldás célszerűtlen.
A Kúria álláspontja szerint a jogi megoldás alkalmazásának I.r. alperes által állított célszerűtlensége jelen esetben nem akadálya az eredeti állapot helyreállításának. A perbeli esetben e megoldás alkalmazása mellett szól az a körülmény is, hogy az I.r. alperes a szerződés megtámadásáról tudott, ennek ellenére saját kockázatára végezte el a beruházásokat. A felek természetesen megállapodhatnak abban, hogy a beruházás értékét az eredeti állapot helyreállítása során elszámolják és a szerző fél az értéknövekedést megtéríti a másik fél részére. Ez azonban nem érinti azt a tényt, hogy az ingatlan állagának sérelme nélkül a beruházások leszerelhetők.
Mindezek alapján a jogerős ítélet nem ellentétes a PK. vélemény 3. pontjában foglalt állásponttal, tehát lehetőség van ilyen esetben is az eredeti állapot visszaállítására, s a leszerelés és elszámolás következtében nem sérülnek a hivatkozott PK vélemény 8. pontjában megfogalmazott jogelvek sem.

3. A Kúriának a továbbiakban abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy helytálló-e a másodfokú bíróságnak az az okfejtése, és az ezen alapuló ítéleti rendelkezése, mely szerint az eredeti állapot helyreállítására ebben a speciális megtámadási perben csak az általa alkalmazott “csonka” módon van lehetőség, azaz úgy, hogy csak az egyik fél, a vevő tekintetében kerül sor “eredeti állapot helyreállítására” – tehát neki vissza kell adnia a szerzett vagyontárgyat a felszámolás alatt álló adósnak -, míg a másik szerződő fél - a felszámolás alatt álló adós, eladó - alperest ebben a perben nem lehet kötelezni a vételár visszafizetésére.
A másodfokú bíróság a 2/2010.(VI.28.) PK vélemény 10/b. és 11. pontjában foglaltak alapul vételével rendelkezett. A Kúria álláspontja szerint azonban tévedett, amikor a felek jogviszonyából levonható jogkövetkezményeket jelen perben kizárólag a harmadik személy által indított megtámadási perek szabályai alapján ítélte meg, figyelmen kívül hagyva a Cstv. 49.§ (5) bekezdésében szabályozott speciális megtámadás intézményének a sajátosságait.

A/.A Kúria abból indult ki, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek megállapításánál az 1/2010 (VI.28.) PK. véleményben megfogalmazott alapelvek jelen ügy elbírálásánál is irányadóak:
“4. Az érvénytelen szerződés alapján kölcsönösen teljesített szolgáltatások visszatérítése is csak kölcsönösen és egyidejűleg történhet. Csak az a fél követelheti eredményesen a neki visszajáró szolgáltatást, aki egyben vállalja, hogy maga is visszatéríti a számára teljesített szolgáltatást és erre képes is.”
“8. Az érvénytelenség jogkövetkezményei levonásánál a bíróságnak gondoskodnia kell az eredetileg egyenértékű szolgáltatások értékegyensúlyának a fenntartásáról, meg kell akadályoznia bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását.”
Mindebből következően tehát a bíróságnak arra kell törekednie, hogy az eredeti állapot helyreállításánál - lehetőség szerint - a felek közötti valamennyi vitás kérdés rendezésre kerüljön, mert minden közvetlenül és közvetve érintett (így a II. r. alperes hitelezői) érdeke ezt kívánja.

B/. Harmadik személy által indított érvénytelenségi perek esetén a 2/2010. (VI.28.) PK vélemény 11. pontja szerint „az azonos perbeli oldalon álló szerződést kötő felek egymással szembeni marasztalására eljárásjogi okokból általában nincs lehetőség.” Harmadik személy által indított peres eljárásokban általában ez a rendelkezés alkalmazandó, ugyanakkor a 10/b ponthoz tartozó indokolás maga is azt tartalmazza, hogy “a jogi érdekeltséghez igazodó, korlátozott, behatárolt jogkövetkezmények generálisan nem határozhatók meg, ebben a kérdésben minden ügyben egyedileg kell állást foglalni.”
Jelen ügyben tehát a polgári jog általános szabályait alkalmazva, de a felszámolási eljárásban történt vagyonértékesítés sajátosságait is figyelembe véve kell a felek közötti jogviszonyt rendezni, az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeit levonni.

C/. A Cstv. 49.§ (5) bekezdése alapján indított megtámadási perek abba a csoportba tartoznak, amelyek esetében az érvénytelenség jogkövetkezményei levonásának módja eltér az általában kialakított gyakorlattól, az ügyfajta specialitása más megoldást követel.
A felszámolási eljárás során indított egyes megtámadási perek jogkövetkezményeivel foglalkozó 3/2008 PJE jogegységi határozatban a jogegységi tanács az eldöntendő jogkérdés vizsgálata során hivatkozott a csődtörvényről szóló 1881. évi XVII. tcz. rendelkezéseire. A III. fejezet a megtámadható „jogcselekvényeket” és a hozzá kapcsolódó rendelkezéseket tartalmazza. Eszerint eredményes megtámadás esetén azt, ami az adós vagyonából elidegeníttetett, az adós vagyonába vissza kellett téríteni, másrészről az adósnak azt, amit viszontteljesítés fejében kapott, vissza kellett térítenie a vele szerződő félnek, kivéve, ha igazolták, hogy a viszontteljesítés a csődtömegbe nem folyt be, illetőleg hogy az a viszontteljesítés által nem gyarapodott. Ez eseten kívül a fél csak mint csődhitelező érvényesíthette követelését (33. §).
A hatályos Cstv. nem tartalmaz az idézettek szerinti külön rendelkezéseket arra vonatkozóan, hogy eredményes megtámadás esetén az eredeti állapot helyreállítása - figyelemmel arra, hogy az eladó felszámolás hatálya alatt áll - milyen módon történhet. A Kúria álláspontja szerint az eredeti állapot helyreállításának a másodfokú bíróság által alkalmazott módja – a felszámolási eljárás speciális rendelkezései és a jelen eljárásbeli felperes jelzálogjogosult hitelezői minősége miatt – eredményében ellentétes lenne a Ptk. 237.§ (1) bekezdésében meghatározott elvvel.
A Kúria a Ptk. és a Cstv. vonatkozó szabályainak együttes értelmezésével megállapította, hogy a polgári jogi rendelkezések felszámolási eljárás során történő érvényesülése érdekében, a felszámolás során az adós ingatlan vagyonára kötött adásvételi szerződés érvénytelenségének kimondása következtében, a szerző félnek (vevő, I. r. alperes) vissza kell szolgáltatnia a vagyontárgyat az eladó (adós, II. r. alperes) részére, míg az eladó adósnak ezzel egyidejűleg vissza kell fizetnie a vételárat a vevő részére, és a vevőnek csak az ezen kívüli – az érvénytelen adásvételi szerződéssel kapcsolatos - igényeit kell hitelezőként érvényesítenie. A felszámolás során történt értékesítés alapján kötött adásvételi szerződés érvénytelenségének kimondása következtében az ellenérdekű felet, a vevőt megillető igény – a felek egyidejű teljesítése folytán - tehát nem válik hitelezői követeléssé. Ezzel ellentétes álláspont esetén az ingatlan tulajdonjogát megszerző fél (vevő) olyan nagy kockázatot vállalna az adásvételi szerződés megkötésével, hogy az alapvetően csökkentené a felszámolók által történő értékesítés lehetőségét, az ott elérhető vételárakat és így ellentétes lenne valamennyi hitelező érdekével.
A másodfokú bíróság által alkalmazott „csonka” helyreállítás következménye az lenne, hogy mind az ingatlan, mind a vételár egyidejűleg a II.r. alperes (adós) vagyonában lenne. A Kúria álláspontja szerint a polgári jognak az eredeti állapot helyreállításával kapcsolatban fent kifejtett szabályai szerint a vevő nem hozható olyan helyzetbe, hogy a felszámolás alatt levő adós - jogszabályi rendelkezések folytán - a neki visszajáró vételárat általában ne tudja visszaadni. Ha a vevőnek az általa teljesített szolgáltatás (vételár) visszaadása iránti követelését hitelezői igényként kellene a felszámolási eljárásban bejelentenie, érvényesítenie, és a felek nem egyidejű teljesítésre lennének kötelesek, a felszámolási eljárás szabályai következtében még egy ismételt vagyonértékesítés esetén sem lenne arra kétséget kizáró lehetőség, hogy a jelen perbeli vevőnek az eredeti állapot helyreállítása jogcímén járó követelését, a befolyó vételárból, elsődlegesen a részére fizessék meg. A vevő felszámolási költségek közé besorolt követelését ugyanis a zálogjoggal biztosított követelés hitelezőjének a kielégítési joga, illetve a korábban esedékessé vált felszámolási költségként elismert követelések hitelezőinek a kielégítési joga megelőzné a kielégítés során, (Cstv. 49/D.§ (1) bekezdés, 58.§ (1) bekezdés).
Figyelemmel arra, hogy a felperesnek – mint a perbeli ingatlanokra a felszámolás kezdő időpontjában jelzálogjoggal rendelkezett hitelezőnek – a jelzálogjoga az adásvételi szerződés érvénytelensége folytán az ingatlanokra teljes terjedelmében visszajegyzésre kerül, az esetleges új értékesítésnél elért magasabb vételárból befolyó összeg is őt illetné meg biztosított követelése teljes kielégítésének erejéig. Így igen kicsi a valószínűsége annak, hogy a jelzálogjoggal biztosított követelések, valamint a korábban keletkezett és felszámolási költségként besorolt igények kifizetésén felül is lehetőség lenne a vagyontárgy értékesítéséből befolyó vételárból a jelen perbeli érvénytelen szerződés vevője által hitelezői igényként bejelentendő, felszámolási költségként elismert igény kielégítésére.
A bíróságnak olyan állapotot kell kialakítania a felszámoló által kötött, érvénytelen szerződések jogkövetkezményeinek rendezésekor, amely végrehajtható, és valamennyi érintett fél érdekeit figyelembe veszi.
A Kúria figyelemmel volt arra is, hogy a Legfelsőbb Bíróság a 3/2008.PJE jogegységi határozatában a Cstv. 40.§-ában megjelölt okokra hivatkozással megtámadott jogügyletek eredményes megtámadásának esetén alkalmazandó jogkövetkezményekre vonatkozóan fejtette ki álláspontját. A jogegységi határozat szerint olyan esetben, ha a bíróságnak rendelkeznie kell az érvénytelen szerződés folytán az adóssal szerződést kötő félnek visszajáró pénzszolgáltatásról - a Cstv. eltérő rendelkezése hiányában - a fél ehhez a követeléséhez csak hitelezői igénybejelentés útján juthat hozzá. A Kúria álláspontja szerint a Cstv. 49.§ (5) bekezdése alapján előterjesztett keresetek alapján megállapított szerződés érvénytelensége esetén ez a megállapítás nem helytálló. A Cstv. 40.§-a alapján indított perekben olyan szerződések megtámadására kerül sor, amelyeket még a felszámolás kezdő időpontja előtt kötött az adós egy harmadik féllel, és az ott biztosított megtámadási lehetőségek az adós vagyonának a visszaszerzésére – az adós vagyonának a növelésére - irányulnak a hitelezők érdekeinek a védelme érdekében.
A Cstv. 49.§ (5) bekezdésében biztosított megtámadási lehetőség következtében megállapított érvénytelenség esetén azonban az adós felszámolás kezdő időpontjában fennállt vagyonának összértékében nem következik be változás, hiszen a megtámadás eredményeként az értékesített vagyontárgy visszakerül az adós vagyonába. Ez indokolja azt, hogy a vagyontárgyért kapott ellenértéket a vevő harmadik fél részére egyidejűleg kell visszafizetni. Az egyidejű teljesítésre való kötelezéssel a vevő nem válik hitelezővé, mert valójában az adós vagyonában csak az egyes vagyonelemek cseréje történik meg, a bíróság ítélete alapján érvénytelennek nyilvánított szerződést megelőző állapot elérése érdekében.

4. Azt helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az eredeti állapot helyreállítására természetben lehetőség van, hiszen az ingatlanban olyan változtatás nem történt, amely véglegesen megakadályozta volna annak visszaadását. A beruházások folytán a vevő és az eladó között keletkezett elszámolási vita elbírálása nem tartozik a jelen eljárás körébe, azt a vevőnek és az eladónak (a képviseletében eljáró felszámolónak) kell egymás között, vagy ennek hiányában külön perben rendeznie.
A Cstv. 49.§ (5) bekezdés alapján indult per célja az, hogy az érvénytelen szerződéssel értékesített vagyontárgy minél hamarabb visszakerüljön a felszámolási vagyonba és azt a felszámoló minél gyorsabban tudja értékesíteni. Ez a speciális cél – visszaszerezni az érvénytelen szerződéssel értékesített vagyontárgyat – nem teszi lehetővé az alperesek közötti, az I.r. alperes beruházásai elszámolásának lebonyolítását. E körben a vevőnek joga van igényét a felszámolási eljárásban felszámolási költségként bejelenteni, a felszámoló által képviselt adós pedig az esetleges kárigényét a vevővel szemben külön perben érvényesítheti.

5. …A felszámoló által történt értékesítés a Cstv. 49.§ (5) bekezdése alapján 30 napos jogvesztő határidőn belül támadható meg. A zálogjoggal terhelt vagyontárgy értékesítése esetén a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése előírja a felszámoló számára, hogy a zálogtárgy értékesítését követően a befolyt vételárból haladéktalanul fizesse ki a zálogjogosultak követelését.
A Kúria – összevetve a két rendelkezés célját és a fent kifejtetteket – megállapította, hogy a Cstv. 49/D.§ (1) bekezdésének „haladéktalanul” kifejezését úgy kell értelmezni, hogy a felszámoló akkor jár el helyesen, ha a 30 napos jogvesztő határidő alatt nem fizeti ki a zálogjogosult követelését, figyelemmel arra, hogy ezen határidőn belül a szerződés érvénytelenségének a megállapítása érdekében pert indíthatnak. Csak ennek a jogvesztő határidőnek a letelte után járhat el a felszámoló a Cstv. rendelkezései szerint, számolhatja el a Cstv-ben megengedett költségeket e befolyt vételárral szemben, vonhatja le a felszámolói díjat és utalhatja át a zálogjogosult részére a maradék összeget.
Ebből következően a 30 napos jogvesztő határidőnek nemcsak a perlési jogosultság tekintetében van jelentősége, hanem a zálogjogosultak számára járó összeg kifizetését is ennek lejártáig indokolt elhalasztani, azt a felszámolónak elkülönítve kell kezelni, hogy amennyiben a bíróság esetlegesen az eredeti állapot helyreállítását rendeli el, az visszafizethető legyen a másik szerződő fél részére.”