Gfv. VII.30.154/2014/11. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Felszámolás

Tárgyszavak:
-    óvadék
-    jóteljesítési biztosíték/jóteljesítési garancia
-    csődeljárás hatása az óvadék jogosultjának jogaira és kötelezettségeire

Végzés

Gfv.VII.30.154/2014/11. szám

A határozathozatal dátuma: 2015. február 24.

„Óvadék esetében a felek abban állapodnak meg, hogy a jogosult kielégítési joga megnyíltakor az óvadékkal biztosított követelését az óvadék tárgyából közvetlenül kielégítheti [Ptk. 271. § (1) bekezdés]. Az óvadéknak tehát az a funkciója, hogy ha a kötelezett nem képes vagy nem akar a szerződésnek megfelelően teljesíteni, úgy erre az esetre az óvadék fedezetet nyújtson. A jogosult a szerződésszegéskor tehát nyomban rendelkezhet az óvadékkal, abból közvetlenül - a bírói út igénybevétele nélkül - kielégítést kereshet.

A perbeli szerződés szerint a jótállási biztosíték az azzal biztosított jótállási időszakban esetlegesen felmerülő, a jótállási kötelezettség körébe tartozó hibák kijavításának fedezete. A felülvizsgálati eljárásban azt kellett vizsgálni, hogy mi a jogi megítélése a felek szerződése szerinti „jóteljesítési biztosítéknak” – amit más szerződésekben a gyakorlatban „jóteljesítési garanciának” neveznek -, mert ez határozza meg a csődeljáráshoz való viszonyát is.
A kérdés megválaszolásánál abból kell kiindulni, hogy a jóteljesítési garancia (jóteljesítési biztosíték) a gazdasági életben kialakult olyan szerződéses kikötés, melyben a vállalkozói díj egy részére vonatkozóan a felek kifejezetten abban állapodnak meg, hogy
1) az a vállalkozót megilleti,
2) a vállalkozó azt nem kapja meg, hanem a megrendelőnél marad a felek által meghatározott ideig,
3) az összeg rendeltetése az, hogy - amennyiben a vállalkozó az esetleges hibás teljesítése miatt felmerült hibát nem javítja ki - a megrendelő a nála levő összegből a felmerülő javítási költséget igénybe veheti.
Ha a fenti jellemzőket összevetjük, a következő megállapításra juthatunk:
1) Ha a felek abban állapodnak meg, hogy egy jövőbeli követelést óvadékkal biztosítanak - erre lehetőséget ad a Ptk. 271/A. §-a alapján a Ptk. 251. § (2) bekezdése - akkor szerződést kötnek és az óvadék tárgyát a kötelezett átadja a jogosult számára.
Nem vitásan a vállalkozói díj teljes egészében megilleti a vállalkozót a szerződés teljesítésekor. Ha a felek abban állapodnak meg a szerződésben, hogy a megrendelőnek a vállalkozóval szembeni esetleges jövőbeli követelését - a megrendelő szavatossági igényének pénzbeli megfelelőjét - a vállalkozónak járó vállalkozói díj egy részének visszatartásával biztosítják, akkor ez a szerződés az óvadékra vonatkozó szerződés elemeit foglalja magában.
Felvethető ezen okfejtéssel szemben, hogy a szavatossági jogok szélesebb jogosultságokat tartalmaznak a vállalkozó által biztosított pénzösszegből való kielégítés lehetőségénél és a Ptk. 306. §-a sorrendet ír elő a szavatossági jogok érvényesítése terén. Ugyanakkor azonban, ahogyan pénzkövetelések esetén az óvadék célja ténylegesen a követelés kielégítésének biztosítása - azaz a teljesítés -, a vállalkozási szerződések esetén a visszatartott összeg célja a szerződés szerinti hibátlan teljesítés biztosítása, vagy a hibás teljesítés pénzzel történő reparációja.
2) Az óvadékot a Ptk. 270. § (2) bekezdése szerint át kell adni az óvadék jogosultjának, az átadás fogalmát azonban igen széleskörűen határozta meg a törvény. Jelen esetben a jóteljesítési biztosítékként visszatartott összeg a felperes rendelkezése alapján maradhatott az alperes jogelődjénél. Ez az összeg a vállalkozási szerződés teljesítése következtében megillette a felperest, ezt ki is kellett volna fizetni a részére, csak a felek közötti megállapodás miatt maradt a II.r. alperes jogelődjénél. Ez a rendelkezés megfelel a Ptk. 270. § (2) bekezdésében meghatározott „átadás” fogalomnak.
3) Az óvadékból a jogosult kielégítést kereshet kielégítési joga megnyíltakor. A jóteljesítési biztosíték (jóteljesítési garancia) esetén a kielégítés joga akkor nyílik meg a jogosult számára, amikor a vállalkozó a kijavítási, kicserélési kötelezettségét nem teljesítette, vagy a vállalkozó helyett mással kellett kijavíttatni a dolgot és ebben az esetben a megrendelő az őt ért joghátrányt közvetlenül pénzzel egyenlíti ki a vállalkozót megillető, de a megrendelőnél maradt vállalkozói díjrészből.
A jóteljesítési biztosíték (jóteljesítési garancia) óvadék jellegét támasztja alá a Ptk. 270. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés is, mely lehetővé teszi, hogy a felek megállapodjanak az óvadék tárgyának a használatában.
A kifejtett álláspontot támasztja alá a BH.2003.288 számú eseti döntés is, mely szerint a szerződésben kikötött biztosítékot tartalma szerint kell megítélni, s a biztosíték tartalmi elemeit kell vizsgálni ahhoz, hogy megállapítható legyen, óvadéknak minősíthető-e vagy sem.

A fentiek alapján az olyan „jóteljesítési garancia” – jelen esetben jóteljesítési biztosíték -, amely lehetővé teszi a megrendelő részére hibás teljesítés esetére a kijavítás költségeinek közvetlen érvényesítését a vállalkozói díjból visszatartott összegből, óvadékként funkcionál a vállalkozási szerződés hibás teljesítésével kapcsolatos szavatossági jogok biztosítására.

Mindezekből következően a felperes mint vállalkozó nem hitelezői igénnyel rendelkezett az alperesekkel (megrendelőkkel) szemben, hanem az óvadékként  - a kiválás következtében a II. r. alperesnél - visszatartott összeg megfizetésére tarthat igényt.

A továbbiakban a Kúria azt vizsgálta meg, hogy az óvadék jogosultjával szembeni csődeljárás megindítása milyen hatással van az óvadékra.
A Cstv. 11. § (2) bekezdés d) és e) pontjában foglalt rendelkezés a moratórium tartama alatt megakadályozza az óvadék alapján kifizetést célzó igény érvényesítését az adós vagyonával szemben, azaz az óvadék jogosultja a kötelezett csődeljárásának tartama alatt nem elégítheti ki az igényét a nála levő óvadékból. Ez alól a rendelkezés alól a Cstv. 11. § (3) bekezdése tartalmaz kivételeket azokra az esetekre, amikor az óvadék jogosultja, vagy az óvadékot szolgáltató személy kerül csődeljárás alá.
A Cstv. 12. § (3) bekezdése szerint az adós, mint óvadékot nyújtó kötelezett vagyonán alapított óvadék esetében az óvadék jogosultja biztosított hitelezőnek minősül.

A perbeli helyzetben azonban nem az óvadékot nyújtó kötelezett, hanem az óvadék jogosultja került csődeljárás hatálya alá.

A csődeljárás szabályai nem akadályozzák meg a csődeljárás hatálya alatt álló jogosult adóst abban, hogy – amennyiben a feltételek fennállnak -, az óvadékból kielégítse magát. Amennyiben azonban nincs olyan ok, ami miatt az óvadékként letett vagyonból a csődeljárás hatálya alatt álló jogosult kielégítést kereshetne, az óvadékként kezelt összeget a saját vagyonától elkülönítve kell kezelnie.

A jogosult csődeljárásának a megindítása nem változtatja meg az óvadék jogi tartalmát, nem változtatja az adós vagyonává az óvadékként letett dolgot, így nem változtatja hitelezői igénnyé a csődeljárás alá került adósnál, mint az óvadékot magánál tartó jogosultnál levő, óvadékként letett összeggel való elszámolási jogot sem.

Mindebből az következik, hogy az óvadékként az adósnál (mint jogosultnál) elhelyezett összeg nem tartozik az adós vagyonába. Az óvadékot – amennyiben annak feltételei fennállnak – át kell adni az óvadékot nyújtó részére.”