Gfv. VII.30.171/2013/13. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

CSŐD

Tárgyszavak:
-    vagyonfelügyelő jóváhagyása
-    adós kötelezettségvállalása
-    egyezség bíróság általi felülvizsgálatának korlátai
-    egyezség végrehajthatósága
-    hitelező kártérítési igénye
-    közokiratba foglalt fedezetelvonó megállapodás megtámadhatósága
-    jogerősen jóváhagyott egyezség perbeli megtámadhatóságának kizártsága
-    csődeljárásban érvényesíthető követelések
-    az egyezség hatálya

Végzés

Gfv.VII.30.171/2013/13. szám

Határozathozatal dátuma: 2013. július 16.

A … csődeljárás megszüntetését megalapozó (első) oknál a másodfokú bíróság a Cstv. 13. § (5) bekezdésében foglaltakra hivatkozott, mely szerint a vagyonfelügyelőnek kell jóváhagynia az adós új kötelezettségvállalásait.
A Kúria egyetért a másodfokú bíróság által e körben kifejtett azzal az állásponttal, hogy ha a csődegyezség megkötése során a „csődeljárás alatt” álló hitelező a követelésének egy részéről lemond, úgy tulajdonképpen kötelezettséget vállal arra, hogy követelésének bizonyos részét az adósával szemben nem érvényesíti, ezzel gyakorlatilag a saját vagyonát nominálisan csökkenti.
Ugyanakkor nem ért egyet azzal, hogy a vagyonfelügyelő hozzájárulása hiányában ez a nyilatkozat külön jogcselekmény nélkül (automatikusan) érvénytelen. Az adós felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy e körben figyelembe kell venni a Cstv. 13.§
-    (3) bekezdésének c) pontját – mely a vagyonfelügyelő jóváhagyását írja elő a kötelezettségvállalásokhoz az (5) bekezdésben foglaltak figyelembe vételével -;
-    (3) bekezdés e) pontját, amely a vagyonfelügyelő részére megtámadási jogot biztosít az olyan jognyilatkozatok tekintetében, ahol a megkövetelt jóváhagyás nem volt meg; és
-    (4) bekezdést, amely szerint eredményes megtámadás esetén az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni.
Mindebből csak az a következtetés vonható le, hogy önmagukban a csődeljárás alatt álló hitelezők vezetőinek a nyilatkozatai minden további jogcselekmény kifejtése nélkül (automatikusan) nem érvénytelenek, azok csak a vagyonfelügyelőjük által kezdeményezett megtámadás eredményeképpen válnának azzá. Figyelemmel azonban arra, hogy jelen eljárásban valamennyi érintett vagyonfelügyelő írásban nyilatkozott a hozzájárulás megadásáról, ez a kérdés nem merül fel.

A ... csődeljárás megszüntetését eredményező (második) ok tekintetében a Kúria nem ért egyet az adóssal abban, hogy a csődegyezség esetleges érvénytelensége ne lenne vizsgálható az eljárásban alkalmazandó Cstv. szabályai szerint. Nem vitásan a csődkérelem benyújtásakor hatályos Cstv. 21/A.§-a szerint a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az megfelel a törvényben foglaltaknak (azaz a Cstv-ben foglaltaknak), azonban a Cstv. háttérszabályaként – az ott külön nem szabályozott esetekben - eljárási kérdésekben a Pp-t, míg anyagi jogi kérdésekben a Ptk-t kell alkalmazni. A Kúria továbbra is fenntartja az adós által hivatkozott EBH2011.2332. számú elvi döntésében kifejtetteket, mely szerint a bíróság az adós és a hitelezők közötti egyezség tartalmának kialakításába nem avatkozik bele, azt nem vizsgálhatja, kiemeli azonban, hogy ez az állítás csak az egyezség gazdasági tartalmára vonatkozik.

A bíróság feladata ugyanakkor a csődegyezség törvényességének biztosítása, és amennyiben a felek megállapodása alapján az egyezség létrejön, a bíróságnak kell ügyelnie arra is, hogy az egyezség végrehajtható legyen, mert csak olyan egyezség hagyható jóvá, amely végrehajtható. Ebbe a körbe nem kizárólag a bírósági végrehajtás tartozik, hanem az olyan feltételek egyezségbe történő beépítése is, amelyek alapján a hitelezők számon tudják kérni az egyezségben foglalt ígéretek teljesítését.

Mindezek alapján tehát a Kúriának elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, helytálló-e a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a jogerősen jóváhagyott csődegyezség a jelen eljárásban alkalmazandó Cstv. szabályai szerint perben megtámadható, illetve hatálytalanságának megállapítása kérhető, vagy a csődeljárásban elbíráltakra hivatkozással utólag az adóssal (esetleg egy másik hitelezővel) szemben kártérítési igény támasztható. E kérdésnek azért van jelentősége, mert a jogerős végzésben kifejtett álláspont szerint a csődegyezség megfogalmazása miatt a hitelezők el vannak zárva ettől a lehetőségtől.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint azért nem hagyható jóvá az egyezség, mert „kizárja az egyezség, mint polgári jogi szerződés megtámadásának lehetőségét, vagy az esetlegesen a hitelezőkkel megkötött kényszeregyezségből származó igény, vagy azzal okozati összefüggésben keletkezett kártérítési követelés érvényesítését” (jogerős végzés 21. oldal első bekezdés).

A másodfokú bíróság határozatában két alkalommal is kitért arra, hogy a csődeljárásban hozott határozatok peres bíróság által felülbírálhatók.
Egyrészt a közokiratba foglalt követelések tekintetében fejtette ki, hogy – tulajdonképpen bármelyik - hitelező az adós és közokiratba foglalt követeléssel rendelkező hitelező közötti szerződés hatálytalanságának megállapítása vagy kártérítés iránt keresetet nyújthat be, az adós és a közokirattal rendelkező hitelező csalárdságára hivatkozással. Abban a perben lehet megállapíttatni, hogy a közokirat tartalma valótlan, az okiratban foglaltak ellenére az adós és a hitelező között kötelem nem jött létre, vagy az fedezetelvonás célzatával jött létre, a bejelentett – közokiratba foglalt - hitelezői igény jogalap nélküli és ezáltal ez a hitelező olyan szavazati joggal élt a csődegyezség megkötése során, mely veszteséggel járó kényszeregyezségbe szorította a perindító felet.
A Kúria álláspontja szerint ilyen tartalmú kereset benyújtása nem kizárt, a kereset megalapozottsága azonban nem eredményezheti a csődegyezség érvénytelenségét, kizárólag a pert indító hitelező és az alperesek közötti viszonyban vizsgálható a kártérítés feltételeinek a fennállása és e körben vonható le a jogkövetkezménye is.

Ugyanakkor a másodfokú bíróság a csődegyezség felülvizsgálatával kapcsolatban is járható útnak tartotta a peres eljárást. A csődegyezséget gyakorlatilag két részre bontotta: anyagi jogi egyezségnek tekintette az adós és hitelezői között létrejött megállapodást, amely a bíróság jóváhagyásával válik eljárásjogi egyezséggé. Álláspontja szerint a bírósági jóváhagyás az egyezség ügyleti (szerződési) jellegén nem változtat, ezért a felek akaratnyilvánítását tartalmazó egyezség - ugyanúgy, mint a szerződések általában - bíróság előtt keresettel megtámadható.

A Kúria véleménye szerint ez a jogi álláspont téves. A Csődtörvénynek a 2009. szeptember 1-jén hatályba lépett 2009. évi LI. törvénnyel történt módosítását megelőző szabályok szerint lefolytatott csődeljárásokban – amelyekben a bíróság még nem dönthetett az egyezség jóváhagyásáról - a megkötött csődegyezség valóban egyezséggel történő szerződésmódosításnak minősült. A bíróság az ezen rendelkezések alapján lefolytatott csődeljárás során létrejött egyezséget nem hagyta jóvá, azt az adós és a hitelezők kötötték meg, és a vagyonfelügyelő jóváhagyása után a bíróság eljárást befejező határozatának jogerőre emelkedésével vált mindenkire kiterjedő hatályú - s így a hozzá nem járuló hitelezők tekintetében is - kényszeregyezséggé. A csődeljárást lefolytató bíróság nem vizsgálhatta, hogy a csődegyezség tartalmában a jogszabályoknak megfelel-e, kizárólag a Cstv. szabályainak való megfelelőség tekintetében ellenőrizhette az egyezséget (Cstv.21.§ (3) bekezdés). A formailag megfelelő egyezség alapján hozott eljárást befejező határozatot követően a csődegyezség érvénytelenségének megállapítása érdekében keresetet lehetett benyújtani (BH1997. 453; EBH2000.336). A perben azok a kérdések nem voltak vitássá tehetők, amelyek elbírálására a csődeljárás lehetőséget biztosított. (www.lb./hu/fizetésképtelenségi ügyek, Pfv.  VII.20.199/2012/8)

A 2009. szeptember 1-jén hatályba lépett módosítással azonban a jogalkotó az adós és a hitelezők által kötött egyezséget bíróság által jóváhagyott egyezséggé minősítette (Cstv. 21/A.§ (3) bekezdés). Külön szabályok hiányában a Cstv.6.§ (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 148.§ (4) bekezdése szerint a bíróság által jóváhagyott egyezségnek – és így a csődegyezségnek is - ugyanaz a hatálya mint a bírói ítéletnek. A Pp. rendelkezései szerint jogerősen jóváhagyott egyezségben a bíróság nem különbözteti meg a felek ügyleti akaratát – mint egy szerződést – illetve a bíróság egyezséget jóváhagyó végzését, s az egyezséget jóváhagyó jogerős végzés ítéleti hatálya miatt ellene a Pp. 262. §-a szerint csak perújítással lehet élni.

A jelen eljárásban alkalmazandó szabályok a perújítást az egyezséget jóváhagyó végzés ellen még nem zárták ki. E rendelkezést csak a 2012. március 1-én hatályba lépett 2011. évi CXCVII. törvény iktatta be a Cstv. 21/A.§ (3) bekezdésébe. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a felek ügyleti akaratát és a bíróság határozatát egységben kell szemlélni, az nem választható ketté. Nincs tehát arra jogi lehetőség, hogy a jogerősen jóváhagyott csődegyezség alapját képező megállapodást támadja meg a hitelező – valamennyi többi hitelező és az adós perben állásával -, hiszen ezzel gyakorlatilag a csődegyezséget jóváhagyó bíróság végzését bírálná felül egy peres bíróság, mert a bíróság végzésének az alapjául szolgáló egyezséget vizsgálnák meg ismét, és határoznának annak helytállóságáról.
Ahogyan azt a Kúria a már hivatkozott határozatában kifejtette, a perben azok a kérdések nem tehetők vitássá, amelyek elbírálására a csődeljárás lehetőséget biztosított.
Ebből következően tehát nem helytálló a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a joglemondó nyilatkozat egyezségbe foglalásával az adós elzárta a hitelezőket az egyezség utóbb történő megtámadásától, mert erre egyébként sincs lehetőség.

A továbbiakban a Kúria azt vizsgálta meg, helytálló-e a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, mely szerint a csődegyezség 2.4. pontjának a második bekezdése azt rögzíti, hogy a hitelezők a mindenfajta bírósági eljárás megindításának jogosultságáról mondtak le a jövőre nézve, s ez a joglemondás a 2.7. pont szerint mind a hozzájárulásukat adó, mint az azt megtagadó hitelezőkre, mind az elismert, mind a vitatott igénnyel rendelkezőkre kiterjed.

A csődeljárás során az adóssal szemben csak a már létező, lejárt és le nem járt követeléseket lehet érvényesíteni (Cstv. 3.§ ca) és cc) pont). Ebből következően a csődegyezségben a hitelezők nem mondhatnak le még nem létező – esetleg a jövőben létrejövő - követeléseikről, mert arra a csődeljárás nem terjed ki. (Így tehát nem mondhattak le az adóssal kötött szerződéseikből származó, a csődeljárás tartama alatt még nem létező követeléseikről sem, hiszen azokra nem terjedt ki az egyezség hatálya.)