Gfv. VII.30.219/2013/7. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Felszámolás

Tárgyszavak:
-    hátrasorolt kötelezettség
-    a hátrasorolt kötelezettség besorolása

Ítélet

Gfv.VII.30.219/2013/7.szám

A határozathozatal dátuma: 2013. november 19.

“A Számv.tv.42. § (4) bekezdése szerint „hátrasorolt kötelezettségként kell kimutatni minden olyan kapott kölcsönt, amelyet ténylegesen a vállalkozó rendelkezésére bocsátottak, és a vonatkozó szerződés tartalmazza a kölcsönt nyújtó fél egyetértését arra vonatkozóan, hogy az általa nyújtott kölcsön bevonható a vállalkozó adóssága rendezésébe, valamint a kölcsönt nyújtó követelése a törlesztések sorrendjében a tulajdonosok előtti legutolsó helyen áll, azt a vállalkozó felszámolása vagy csődje esetén csak a többi hitelező kielégítése után kell kiegyenlíteni, a kölcsön visszafizetési határideje vagy meghatározatlan, vagy a jövőbeni eseményektõl függ, de eredeti futamideje öt évet meghaladó lejáratú, a kölcsön törlesztése az eredeti lejárat vagy a szerződésben kikötött felmondási idő előtt nem lehetséges.”

A fenti jogszabályhely értelmezése körében a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy amennyiben egy ilyen követelés lejár (vagy lejárttá teszi a jogosult), az adós fizetési kötelezettségének sorrendjére mennyiben van kihatással a lejárat; azaz a lejáratot követően a jogosult ugyanolyan feltételek mellett tarthat-e a kielégítésre igényt, mint a többi hitelező – esetleg csak a követelése esedékességének időpontját megelőzően már létrejött követelések tekintetében minősül hátrasoroltnak -, vagy rá továbbra is kötelező a hátrasoroltság.
Erre vonatkozóan a Számv.tv. 42.§ (4) bekezdése három rendelkezést tartalmaz:
-    a kölcsön bevonható a vállalkozó adóssága rendezésébe,
-    a kölcsönt nyújtó követelése a törlesztések sorrendjében a tulajdonosok előtti legutolsó helyen áll,
-    azt a vállalkozó felszámolása vagy csődje esetén csak a többi hitelező kielégítése után kell kiegyenlíteni.
Az első két fordulat értelmezése tekintetében a Kúria elsődlegesen azt hangsúlyozza, a rendelkezések alapvetően abból indulnak ki, hogy a kölcsönszerződést nem lehet felmondani, tehát ha a hátrasorolt kötelezettség a rendes határidőben válik lejárttá, akkor is ezek a szabályok alkalmazandók.
A nem fizetésképtelenségi eljárás alatt álló gazdálkodó szervezetek esetén tehát - bár esetükben általában nincs kötelező törlesztési sorrend - a számviteli törvényben elhelyezett rendelkezés mégis egyfajta kötelezően figyelembe veendő, kifejezetten csak a hátrasorolt kötelezettségre vonatkozó sorrendet hoz létre. A kölcsönt a hátrasorolt kötelezettség esetében azzal a tudattal adja a kölcsönadó, hogy a kölcsön esedékessé válása esetén minden egyéb hitelezőt követően kaphat csak kielégítést. Ez egyértelműen következik a törvény szövegéből, hiszen csak esedékesség esetén értelmezhető a törlesztés kifejezés, s az esedékes követelések közül is - a megállapodás alapján - hátrasoroltan kell a követelést kielégíteni.

Abban a kérdésben, hogy a hátrasorolt kötelezettség jogosultja vajon csak azokkal a követelésekkel szemben minősül hátrasoroltnak, amelyek a hátrasorolt kötelezettség felmondása előtt keletkeztek, és a felmondást követően keletkezett kötelezettségek esetén már a többi hitelezővel egy sorban kell kielégíteni az igényt; vagy pedig mindig aktuálisan arra az időpontra kell vizsgálni a hátrasorolt kötelezettséghez képest előbb kielégítendő igényeket, amikor a hátrasorolt kötelezettség hitelezője kéri a kielégítést, vagy állítja a fedezet elvonását, a Kúria álláspontja a következő:

A Számv.tv. 42. § (4) bekezdése nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely korlátozná a hátrasorolt kötelezettséghez képest vizsgálandó, a követelést megelőző hitelezői igényeket. A felszámolási eljárásban sem lehet az adóssal szembeni követelések esetén különbséget tenni a hátrasorolt kötelezettség miatt a hitelezői igények között annak alapján, hogy az a hátrasorolt kötelezettsége előtt vagy utána (annak esedékessé válása előtt vagy utána) keletkezett.
Mindebből pedig az a következtetés vonható le, hogy a nem fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek esetén a „törlesztések sorrendje” kifejezés a nem hátrasorolt és a hátrasorolt kötelezettségek között alakít ki sorrendet, függetlenül attól, hogy a nem hátrasorolt kötelezettség mikor keletkezett. 
A felszámolási eljárásokban a határidőben bejelentett hátrasorolt kötelezettséget csak a valamennyi határidőben bejelentett igényt követően lehet kielégíteni – függetlenül attól, hogy egyébként a Cstv. 57.§ (1) bekezdése szerinti kielégítési sorrendben hol helyezkedne el a hitelező igénye -, mert a felek úgy állapodtak meg, hogy a hitelező lemond a kielégítési sorrendben elfoglalt helyéről és a többi hitelező után, a tulajdonosok előtt kaphat kielégítést. A Kúria álláspontja szerint – miután a Cstv. kettéválasztja a igényüket határidőben és határidőn túl bejelentő hitelezőket (Cstv.37.§ (1)-(2) bekezdés)– a határidőben bejelentett, de hátrasorolt kötelezettség jogosultja megelőzi a követelését a 40 napos határidőn túl bejelentő hitelezőket.”