Gfv. VII.30.227/2017/7. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

CSŐDELJÁRÁS

Tárgyszavak:
-    kifogás más hitelező igényének nyilvántartásba vétele ellen
-    tudomásszerzés
-    Cstv. 15.§ (3) bekezdés

VÉGZÉS

Gfv.VII.30.227/2017/7.

A határozahozatal időpontja: 2017. március 21.

„A Cstv. 14. § (1) bekezdése szerint a vagyonfelügyelő a hitelezői igényeket besorolja. „Követeléseik nyilvántartásba vételéről és besorolásáról a vagyonfelügyelő a hitelezőket haladéktalanul tájékoztatja. A hitelezői követelések elismert összege és besorolása a többi hitelező számára is megismerhető.” E rendelkezés első mondata a hitelezők saját követelésének a besorolására vonatkozó tájékoztatásról szól, azonban a második mondat a vagyonfelügyelő kötelezettségévé teszi azt, hogy tegye lehetővé a hitelezők részére a többi hitelező követelésének és besorolásának, azok indokának a megismerését. A becsatolt iratokból megállapíthatóan a vagyonfelügyelő nem tájékoztatta a hitelezőket arról, hogy hol tekinthetik meg a többi hitelező nyilvántartásba vett igénye összegére és besorolására vonatkozó iratokat.

A Cstv. 15. § (3) bekezdése alapján a hitelező jogosult kifogást előterjeszteni a vagyonfelügyelő tevékenysége ellen arra hivatkozással, hogy egy másik hitelező igényét elfogadta, vagy azt a Cstv. 12. § (2) bekezdésben szabályozott valamelyik csoportba besorolta. Az ilyen tárgyú kifogások alapján indult eljárásban hozott elsőfokú határozatok az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben támadhatók (Gfv.X.30.127/2012/9). Ahhoz azonban, hogy a hitelező ezt a kifogást elő tudja terjeszteni, tudomást kell szereznie a vagyonfelügyelő által nyilvántartásba vett hitelezői igényekről. Ebből következően a bíróságnak vizsgálnia kellett, hogy az adott eljárásban mikor szerzett tudomást a hitelező a másik hitelező jogelődje hitelezői igényének besorolásáról, a másodfokú tárgyalást megelőzően megismerhette-e azt.
A besorolás fogalmába e körben nem csak az tartozik, hogy melyik osztályban vette nyilvántartásba a vagyonfelügyelő a hitelezői igényt, hanem az is, hogy e besorolásnak mi volt az indoka.

A csődegyezség bírósághoz való előterjesztését követően nincs lehetőség olyan kifogás érdemi vizsgálatára, ahol az egyik hitelező a másik hitelező követelésének összegét vagy a követelés besorolását kifogásolja. A kifogás elbírálásának célja ugyanis a hitelezői igény megalapozottságának, összegének, és így a szavazatok számának a megállapítása, és ennek az egyezség létrejötte után nincs érdemi jelentősége (Gfv.X.30.174/2012/7.).

Más hitelező igényének nyilvántartásba vett összege, besorolása tekintetében a kifogás jogintézménye áll a hitelezők rendelkezésére, és annak elmulasztása esetén az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben a vagyonfelügyelő tevékenységét e körben nem lehet támadni. Jelen eljárásban azonban – a vagyonfelügyelő mulasztása miatt – a hitelezőnek a csődegyezséget létrehozó tárgyaláson való tudomásszerzést követően már nem volt lehetősége kifogás – mint a vagyonfelügyelő nyilatkozatával szembeni jogorvoslati kérelem – előterjesztésére. Ez azonban nem zárhatja el a hitelezőt attól, hogy a vagyonfelügyelő mulasztása miatt őt ért jogsérelemre tekintettel jogorvoslati jogát gyakorolja. Ezért a Kúria álláspontja szerint a szavazat számítása tekintetében helytállóan – nem hivatalból – vizsgálta a másodfokú bíróság érdemben a hitelező fellebbezésében előadottakat.”