Gfv. VII.30.236/2012/5. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

FELSZÁMOLÁS

tárgyszavak:

-    határokon átnyúló eljárás
-    biztosított követelés
-    joghatóság
-    1346/2000/EK rendelet
-    Európai Unió
-    Brüsszel I. rendelet
-    44/2001/EK rendelet
-    nemzetközi magánjog
-    óvadék

Gfv.VII.30.236/2012/5.

Végzés

A határozathozatal dátuma: 2012. november 13.

„Az Európai Unió Bírósága ítéletében (C-527-10) egyértelműen állást foglalt abban a kérdésben, hogy a 1346/2000/EK Rendeletet ebben az ügyben alkalmazni kell. Az ott kifejtettekre tekintettel kellett a Kúriának megítélnie, hogy a Rendelet 4. vagy 5. cikkét kell az eljárás lefolytatása során figyelembe venni, azaz a főeljárást megindító tagállam nemzeti jogát kell alkalmazni (4. cikk), vagy pedig a Rendelet 5. cikke alapján kell eljárni.
A jogerős végzésben a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a 4. cikkre tekintettel kell az ügyben eljárni, és a főeljárást megindító tagállam – Ausztria – jogát vizsgálva állapította meg, hogy pergátló akadály áll fenn a peres eljárás lefolytatása tekintetében.

A Kúria álláspontja szerint azonban nem a főeljárást megindító tagállam fizetésképtelenségi jogi szabályai szerint kell megítélni, hogy indítható-e peres eljárás a dologi jog fennállása, érvényesítése érdekében a főeljárást megindító tagállamhoz képest eltérő tagállam területén, hanem az 5. cikk alapján.
A Rendelet 4. cikke nem vitásan általánosan alkalmazandó jogként a főeljárást megindító tagállam jogát jelöli meg, azonban a Rendelet 5-15. cikkeiben meghatározza azokat a határokon átnyúló jogviszonyokban alkalmazandó kivételeket, amelyeknél – meghatározott feltételek fennállása esetén – nem a főeljárást lefolytató tagállam nemzeti jogát kell alkalmazni.

A Rendelet 5. cikkének (1) bekezdése szerint:
„A fizetésképtelenségi eljárás megindítása nincs hatással a hitelezők vagy harmadik személyek dologi jogaira az adóshoz tartozó olyan materiális és immateriális, ingó és ingatlan vagyontárgyak tekintetében, amelyek az eljárás megindításának időpontjában egy másik tagállam területén találhatók, legyen szó akár meghatározott vagyontárgyakról, akár meghatározatlan, változó összetételű vagyontárgyak összességéről.”
Az ehhez tartozó (25) Preambulum bekezdés a következőt tartalmazza:
„(25) A dologi jogok esetében különösen szükség van az eljárás megindításának helye szerinti állam jogától eltérő különös kapcsoló szabályra, mivel ezeknek a dologi jogoknak nagy jelentőségük van a hitelnyújtásnál. Egy ilyen dologi jog alapját, érvényességét és hatályát ezért általában a lex situs szerint kell meghatározni, és nem befolyásolhatja a fizetésképtelenségi eljárás megindítása. A dologi jog jogosultja számára ezért továbbra is lehetőséget kell biztosítani, hogy a biztosíték tárgyának visszakövetelésére vagy az abból való külön kielégítésre való jogát érvényesíthesse.”
A Rendelet indokolásaként ismert Virgós-Schmit Jelentés 95. pontjában a főeljárás megindításakor másik tagállamban levő vagyontárgyakon fennálló dologi jogokkal kapcsolatban kifejtésre került: „ezeknek a jogoknak a létrehozása, érvényessége és hatálya a saját joguk által ítélendő meg (általánosságban a dolog fekvésének joga szerint az adott időpontban), és ezt nem érinti a fizetésképtelenségi eljárás megindítása. Ez azt jelenti, hogy bár a főeljárást megindító állam joga rendelkezik a vagyon valamennyi eleme fölött, de a dologi jog jogosultja megtartja valamennyi jogát a kérdéses vagyontárgy fölött. Így például a dologi jog jogosultja gyakorolhatja a biztosítéknak a vagyonból való elkülönítésre irányuló jogát, ha szükséges, hogy azt egyénileg értékesítve az igényét kielégíthesse.”

A Kúria – együtt értelmezve a Rendelet 5. cikkét, a (25) Preambulum bekezdést és a Virgós-Schmit Jelentés magyarázatát – a következő álláspontra helyezkedett:
A Rendelet 5. cikke szerint a fizetésképtelenségi főeljárás megindítása nincs hatással a hitelezőknek és harmadik személyeknek az adós másik tagállamban levő vagyontárgyán fennálló dologi jogaira, azaz nem érinti azok létrehozását, érvényességét és hatályát.
Az 5. cikk (1) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a főeljárás megindítása „nincs hatással” a dologi jogosultak jogaira, ha a vagyontárgy, amelyen a dologi jog fennáll, a fizetésképtelenség megindításának időpontjában a főeljárást megindító tagállamtól eltérő tagállamban található, úgy értelmezendő, hogy a dologi jog jogosultja az igényét olyan módon érvényesítheti, mintha a főeljárást meg sem indították volna, mintha az adós nem lenne fizetésképtelenségi eljárás hatálya alatt.
Ebből következően e rendelkezés alapján a dologi jog jogosultja jogának érvényesítését nem befolyásolja a főeljárásban alkalmazandó nemzeti fizetésképtelenségi jogszabály, hogy abban esetleg milyen korlátok találhatók a perek megindíthatósága, a külön kielégítési jog tekintetében.

Miután az állított óvadék tárgya Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozása időpontjában a főeljárást megindító tagállamtól eltérő tagállamban, Magyarországon volt, a II.r. alperessel szemben Ausztriában  megindított fizetésképtelenségi főeljárásnak nincs hatása a dologi jog fennállását állító hitelező igényének az érvényesítésére.

Az anyagi jogi szabályokat – hogyan jön létre a dologi jog a vagyontárgyon, milyen tartalommal, az miként érvényesíthető – általában annak az államnak a joga határozza meg, ahol a dolog fekszik [(25) Preambulum bekezdés]. Annak a kérdésnek az eldöntéséhez jelen esetben, hogy létrejött-e az óvadék vagy sem, a magyar polgári jog szabályait kell alkalmazni.
A fent kifejtettekből következően a polgári jogi kereset elbírálására a magyar bíróságoknak a Tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (Brüsszel I. rendelet) 5. cikkének 1/a pontja alapján a II.r. alperessel szemben is fennáll a joghatósága. Az Nmjtvr.63.§-a szerint pedig a magyar eljárási jogot alkalmazva kell az eljárást lefolytatni.

Ezt követően azt kellett vizsgálni, hogy indítható-e közvetlenül per a II.r. alperessel szemben, vagy az osztrák csődtörvény szabályaira tekintettel a nemzeti joga alapján a fizetésképtelenségi szakértő (csődgondnok) lehet csak a peres fél.
A Rendelet 5. cikkével kapcsolatban fent kifejtettek alapján – mely szerint a más tagállamban található vagyontárgyon fennálló dologi jogi igények érvényesítésére nincs hatással a fizetésképtelenségi főeljárás megindítása – a főeljárást lefolytató tagállam nemzeti jogától eltérően lehetőség van az adóssal szembeni perindításra. Ugyanakkor, ha a nemzeti jog tartalmaz rendelkezéseket az adós rendelkezési jogával, képviseletével kapcsolatban, azt a perben figyelembe kell venni (Nmjtvr.64.§ (1) bekezdés).
A II.r. alperes képviseleti jogával kapcsolatban a II.r. alperest támogató beavatkozó helyesen hivatkozott arra, hogy az alperes perbenállására a Nmjtvr.18.§-a alkalmazandó. Eszerint a jogi személy jogképességét, gazdasági minőségét, személyhez fűződő jogait, továbbá tagjainak egymás közötti jogviszonyait személyes joga szerint kell elbírálni. A jogi személy személyes joga annak az államnak a joga, amelynek területén a jogi személyt nyilvántartásba vették.”