Gfv. VII.30.251/2015/8. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

CSŐDELJÁRÁS

Tárgyszavak:
-    vagyonfelügyelő felülvizsgálati kérelme
-    jóhiszemű joggyakorlás
-    joggal való visszaélés
-    kirívóan előnytelen, méltánytalan feltétel
-    első helyen bejegyzett zálogjogosult helyzete a csődegyezségben

Gfv.VII.30.251/2015/8.

Végzés

A határozathozatal dátuma: 2015. december 18.

„ A vagyonfelügyelőt a csődeljárásban a Cstv. 6. § (4) bekezdése szerint félnek kell tekinteni, azonban csak a törvény által ráruházott jogait gyakorolhatja, és e körben illeti meg a jogorvoslati jog is. Miután a kifogás elbírálása kapcsán külön fellebbezésnek nincs helye, a hitelezői igények besorolása miatt külön jogorvoslattal nem élhet. Feladata a csődegyezség létrehozása körében befejeződik azzal, hogy az adós a csődegyezséget benyújtja a bírósághoz. A csődegyezség jóváhagyása tekintetében önálló jogi érdekeltsége nincs, az adós által benyújtott jogorvoslat esetén beavatkozóként támogathatja az adóst. Ha azonban a díjának meghatározása - az adott eljárás befejezési módjához képest - tévesen történt, akkor e körben önálló fellebbezési joga és felülvizsgálati joga van.
Miután jelen eljárásban a vagyonfelügyelő a csődegyezség jóváhagyása és az eljárás befejezetté nyilvánítása érdekében terjesztette elő a felülvizsgálati kérelmét, és e tekintetben nem minősül félnek, erre vonatkozóan jogorvoslati joga nincs, a Kúria a felülvizsgálati kérelmét a Pp. 270. § (2) bekezdése alapján hivatalból elutasította.

A Kúria álláspontja szerint a jogerős végzésben keveredtek egymással a jóhiszemű joggyakorlás és a joggal való visszaélés jogi fogalmai, melynek oka az, hogy a Cstv.20. § (1a) bekezdés mindkét alapelvre utal.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 1:3. §-a [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 4. § (1) bekezdése] rendelkezik a jóhiszeműség és tisztesség követelményéről, amely elvnek megfelelően kötelesek a felek eljárni jogaik gyakorlása és kötelezettségeik teljesítése során. A régi Ptk. ezen alapelvének értelmezésekor a kommentárok hangsúlyozták, hogy ez egy magatartási alapkövetelmény, etikai mérce.
A joggal való visszaélés tilalmát a Ptk. 1:5. §-a [régi Ptk. 5. § (1) bekezdése] tartalmazza. Ennél az alapelvnél a jogok gyakorlása során a jog társadalmi rendeltetését - az igazságosságot, méltányosságot - kell figyelembe venni.

A Cstv. 20. § (1a) bekezdés első mondatának első fordulata szerint „az egyezség megkötésénél” kell a jóhiszemű joggyakorlás követelményeit szem előtt tartani. Ez a rendelkezés tehát kizárólag az egyezség létrehozása tekintetében (a jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése körében) teszi lehetővé a jóhiszemű joggyakorlás követelménye betartásának vizsgálatát. Ebből következően, ha a hitelező a vagyonfelügyelő által (az arra jogosultak által nem támadott), vagy a bíróság által megállapított szavazati jogával élt, az a tény, hogy mely hitelező jogszerűen gyakorolt szavazatával került sor a csődegyezség létrehozására, a jóhiszemű joggyakorlás követelményének megsértéseként nem értékelhető.
A Cstv. 20. § (1a) bekezdése első mondatának második fordulata már nem a jóhiszemű joggyakorlás követelményének tartalmát bontja ki, hanem a joggal való visszaélés tilalmából levezethető követelményt fogalmaz meg az egyezség tartalma tekintetében: a nyilvánvalóan és kirívóan előnytelen vagy méltánytalan rendelkezéseket tilalmazza, ha ezek a hitelezők összességére, vagy egyes hitelezői csoportokra vonatkozóan állapíthatóak meg.
A Kúria álláspontja szerint a joggal való visszaélés akkor is megvalósulhat, ha egy hitelező tekintetében tartalmaz a csődegyezség nyilvánvalóan és kirívóan előnytelen vagy méltánytalan rendelkezést, ezért helytállóan vizsgálták az eljáró bíróságok, hogy az adott esetben megállapítható-e a joggal való visszaélés tilalmának megsértése a csődegyezséghez hozzá nem járuló, zálogjoggal rendelkező biztosított hitelezők vonatkozásában.

A Kúria a továbbiakban azt vizsgálta, hogy nyilvánvalóan és kirívóan előnytelen vagy méltánytalan-e a csődegyezségben elfogadott javaslat.
E körben a Kúria nem ért egyet a jogerős végzésben foglalt azzal a megállapítással, hogy a biztosított kategóriában levő hitelezők helyzete a csődeljárásban eltérő lenne. A hatályos Cstv. ugyanis nem különböztet a szavazati jogok között a hitelezők zálogjogának keletkezése, a zálogtárgyból való kielégítés sorrendje szerint, kizárólag azt írja elő, hogy a hitelezőt biztosított hitelezőként a zálogtárgy értéke erejéig illeti meg a szavazati jog [Cstv. 12. § (3) bekezdés]. Függetlenül tehát attól, hogy a Ptk. 5:118-5:122. §-ainak [régi Ptk. 256. § (1) bekezdésének] megfelelően bírósági végrehajtás, vagy felszámolási eljárás során a zálogjoggal biztosított követeléseket milyen sorrendben kellene kielégíteni, a Cstv. szabályai csődeljárás esetén a szavazati jog tekintetében ilyen különbségtételt nem tesznek. Addig a mértékig, ameddig a zálogtárgy értéke fedezi a zálogjoggal biztosított követelést, a zálogjogosultaknak egyforma szavazati joga van, nincs különbség közöttük arra tekintettel, hogy egyébként milyen sorrendben keletkezett a zálogjoguk a vagyontárgyon.
A csődegyezségben a hitelezők által elfogadott jogi rendezés valamennyi hitelező számára egyforma feltételeket tartalmaz. Ezért a Kúria tévesnek ítélte a jogerős végzésben kifejtett azt az álláspontot, hogy az első helyen bejegyzett zálogjogosult számára kirívóan előnytelen, s emiatt a Cstv. 20. § (1a) bekezdésébe ütközik az egyezség. A hatályos Cstv. ugyanis nem tartalmaz arra vonatkozóan rendelkezéseket, hogy a hitelezőnek legalább akkora kielégítéshez kell jutnia a csődegyezség alapján, mint amelyhez a felszámolási eljárásban a vagyonfelosztás során juthatna. Ezen túlmenően a Cstv. azt sem írja elő, hogy a hitelező követelésének társasági részesedéssé változtatásához a csődegyezség elfogadásakor a hitelezőnek mindenképpen hozzá kell járulnia. A Cstv. a csődegyezség létrehozásához csak a két hitelezői osztályba tartozó hitelezők osztályonkénti többségének szavazatát követeli meg [Cstv. 20. § (2) bekezdés].”