Gfv. VII.30.288/2016/8. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁS

FELSZÁMOLÁS

Tárgyszó:
-    engedményezés
-    szerződés felbontása
-    beszámítás – Cstv. 36.§

Gfv.VII.30.288/2016/8.

Végzés

A határozathozatal dátuma: 2016. szeptember 27.

A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő jogkérdés az volt, hogy az engedményezési szerződés felbontásával az eredeti állapot áll-e helyre a felek között – azaz a követelés „visszaszáll-e” az engedményezőre –, s ebből következően e követelés tekintetében a Cstv. szabályai alapján a hitelező jogosult-e beszámításra.
A Kúria egyetért a jogerős végzésben foglalt azzal a jogi állásponttal, hogy közös megegyezéssel lehetőség van a szerződés felbontására, mind a régi, mind az új Ptk. szerint. Jóllehet a szerződés felbontásakor eredetileg a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényre (a továbbiakban: rPtk.) hivatkoztak a felek, míg az eljárás során mind a régi, mind a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) szabályaira utaltak a felek és a bíróságok is, az adott ügyben nincs jelentősége annak, hogy melyik szabály alapján ítéli meg a bíróság a jogvitát. Az engedményezés ugyanis a régi és az új Ptk. alapján is dologi jogváltozást eredményez, amire a kötelmi ügylet megszüntetése (a szerződés felbontása) automatikusan nem hat ki.
A Kúria fenntartja a Gfv.VII.30.008/2016/8. számú végzésében már kifejtett jogi álláspontját, mely szerint a szerződés felbontásának jogkövetkezménye ugyan az eredeti állapot helyreállítása, de a szerződés felbontása az átruházást nem teszi meg nem történtté. A felbontás csupán kötelezettséget keletkeztet a felbontott szerződés alapján teljesített szolgáltatások visszaszolgáltatására. A rPtk. 319. § (1) bekezdése szerint a szerződés – felbontása esetén – a megkötésének időpontjára visszamenőleges hatállyal szűnik meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Ugyanígy rendelkezik az új Ptk. 6:212. § (1) és (3) bekezdése. Ebből azonban az következik, hogy az engedményezési szerződés felbontása következtében az engedményezett követelés nem száll vissza automatikusan az engedményezőre, hanem a feleknek egy újabb engedményezésről szóló megállapodást kell kötniük a visszaengedményezésről (mely technikailag a szerződés felbontásáról szóló megállapodásban való rendelkezéssel is lehetséges), hogy a kötelmi ügylet megszűnését követően a dologi jogváltozást is az eredeti állapotnak megfelelően rendezzék. Nincs tehát lehetőség arra, hogy a felbontással az eredeti engedményezési szerződést annulálják, meg nem történtté tegyék.
Mindebből következően a szerződő feleknek nem elegendő abban megállapodniuk, hogy az eredeti engedményezési szerződést felbontják, mert ezzel még nem történik meg a követelés átruházása (visszaruházása) az eredeti engedményezőre. Nyilatkozniuk kell – és ez egy új engedményezési szerződésnek minősül – a követelésnek az eredeti engedményezőre történő visszaengedményezéséről.
A szerződés felbontásának az szab határt, hogy meddig van lehetőség az eredeti állapot helyreállítására. Ha például teljesítés vagy egyéb ok miatt az engedményezett követelés megszűnt, akkor visszaengedményezés nem lehetséges, ezért a szerződést nem is lehet felbontani. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a követelés továbbengedményezésére került sor, mert a harmadik személytől nem lehet a követelést visszakérni a felbontásra hivatkozva.
A Kúria álláspontja szerint a hitelező ugyan a jogát gyakorolta, amikor az engedményezési szerződést felbontotta, azonban e jog gyakorlása eredményeként nem úgy állt helyre az eredeti állapot, hogy az lehetővé tette volna a Cstv. 36. §-a szerinti beszámítást.