Gfv. VII.30.293/2014/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

CSŐDELJÁRÁS

Tárgyszavak:
-    személyes kötelezett csődeljárása
-    dologi kötelezett kötelezettsége
-    kötelezettség megszűnése csődegyezség esetén
-    iratok megismerésére irányuló kifogás

Gfv.VII.30.293/2014/4.

Végzés

A határozathozatal dátuma: 2014. október 2.

„A másodfokú bíróság érvelésének a másik része arra irányult, hogy a személyes kötelezett csődeljárásában jóváhagyott egyezséggel a dologi kötelezett helytállási kötelezettsége is csökkenne, jóllehet a dologi kötelezett elleni csődeljárásban az ingatlan biztosítani tudná a hitelező magasabb arányú kielégítését.
E körben a Kúria álláspontja a következő:
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 251.§ (3) bekezdése a zálogtárggyal való felelősség terjedelmét ahhoz a követeléshez igazította, amelynek a biztosítékául a zálogjog szolgál. A személyes és dologi kötelezettség szétválásakor tehát a dologi kötelezett a személyes kötelezett tartozásának mértéke erejéig köteles tűrni, hogy a zálogtárgyból a jogosult a személyes kötelezett tartozása értékének erejéig kielégítést keressen.
A Ptk. 259. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a zálogjog akkor szűnik meg, ha a követelés megszűnik. Ebből következően a személyes kötelezett csődeljárása esetén azt kell megállapítani, hogy a jóváhagyott csődegyezség alapján mikor szűnik meg a kötelezettség a jogosult felé.
Mint ahogyan azt a Kúria a Gfv.VII.30.376/2013/6. számú végzésében is megállapította, a Cstv. 28.§ (3) bekezdésének abból a rendelkezéséből következően, hogy a Cstv. 27.§ (2) bekezdés d) pontja alapján indított felszámolási eljárásban a hitelező a korábbi csődeljárásban vagy felszámolási eljárásban bejelentett elismert, vagy nem vitatott azon követelését jelentheti be, amely nem térült meg, a hitelezők követelése a csődegyezség jóváhagyásával kötelmi jogi szempontból nem szűnik meg, csak az egyezségben meghatározott összegen felüli követelésük adóssal szembeni érvényesíthetőségének a joga szűnik meg.
A Kúria jogi álláspontja szerint a csődegyezség alapján teljesített hitelezői követelés-rész a teljesítés következtében, a csődegyezség folytán elengedett hitelezői követelés-rész pedig akkor és annak folytán szűnik meg, amikor az adós a csődegyezséget minden tekintetben teljesítette valamennyi, a csődegyezség hatálya alá eső hitelezője felé, s ezért a Cstv. 27.§ (2) bekezdés d) pontja, illetve 28.§ (3) bekezdése alapján már nem áll fenn a lehetőség ezen követelés-részek törvény szerinti érvényesítésére.

A fent kifejtetteknek megfelelően a hitelező követelése a csődegyezség valamennyi, csődegyezség hatálya alá tartozó hitelező követelése teljesítésének az igazolásáig a személyes kötelezett adóssal szemben nem szűnik meg, fennmarad, csak az egyezségben elengedett részében a követelés a személyes kötelezett adóssal szemben nem érvényesíthető.
A dologi kötelezettel szemben a személyes adós kötelezettségének megszűnéséig nincs ilyen érvényesíthetőségi korlát. A csődegyezségnek a kötelezettség megszűnéséig fennálló végrehajthatóságot korlátozó hatálya ugyanis, a személyes kötelezettel szembeni lejárt követelés esetén, a Cstv. szabályai szerint, a dologi kötelezettre nem hat ki, a személyes kötelezett csődeljárásának ez a kedvezménye a dologi kötelezettet nem illeti meg. Ebből következően a hitelező követelését biztosító zálogjog – és így a dologi kötelezett tűrési kötelezettsége -  a követelés fennállása miatt érvényesíthető a dologi kötelezettel szemben.
Mindezek alapján, ha a személyes kötelezett a csődegyezséget a dologi kötelezett csődeljárásában kötendő egyezség létrejöttéig nem teljesíti, a személyes kötelezettel szembeni eredeti követelés fennáll, az a dologi kötelezettel szemben érvényesíthető. Így a dologi kötelezett csődeljárásában a hitelező teljes követelését figyelembe kell venni - a zálogtárgy értéke erejéig – és ennek megfelelően kell számára szavazatot biztosítani, illetve kielégítést nyújtani.
Ez utóbb akkor sem változik meg, ha a személyes kötelezett ezt követően teljesíti a csődegyezségben vállalt kötelezettségét, mert a dologi kötelezett csődegyezségének megkötésével az ott megállapított összegek és arányok az adós és hitelezői viszonylatában rögzülnek.

A Kúria a Gfv.VII.30.275/2014/4. számú végzésében kifejtette, hogy amennyiben a csődeljárásban a hitelező szavazati jogával kapcsolatban még folyamatban van a kifogás alapján indult eljárás, az adós csak azzal a kockázattal kötheti meg a csődegyezséget, hogy utóbb – amennyiben a szavazatok száma a bíróság döntése következtében megváltozik -, a kifogás alapján hozott végzésnek megfelelően a csődegyezség létrehozását ismét meg kell kísérelnie, ha erre még lehetőség van a moratórium nyújtotta határidőn belül. Ennek hiányában ugyanis nem állapítható meg, hogy az adós valamennyi csődeljárás hatálya alá eső hitelezője részvételével került sor a csődegyezségről való szavazásra (Cstv. 20.§ (1) bekezdés).
Ugyanez a helyzet áll fenn akkor is, ha a hitelező nem a saját, vagy másik hitelező szavazatának a megállapítása érdekében nyújtott be kifogást, hanem annak érdekében, hogy lehetősége legyen megismerni azokat az iratokat, információkat, amelyek birtokában el tudja dönteni, megalapozottan történt-e meg hitelezőtársai igényének nyilvántartásba vétele.”