Gfv. VII.30.315/2013/3. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

CSŐD

Tárgyszavak:
-    csődegyezség tartalmának vizsgálata
-    végrehajthatóság
-    csődegyezség formájának vizsgálata

Gfv.VII.30.315/2013/3.

Végzés

A határozathozatal dátuma: 2014. február 6.

“1. A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő első kérdés – az adósságrendezési-reorganizációs program kapcsán - az volt, hogy a bíróság a Cstv. 21/A.§ (3) bekezdése alapján milyen terjedelemben vizsgálhatja meg az egyezség tartalmát. Mit jelent az a törvényi rendelkezés, hogy a bíróság akkor hagyja jóvá az egyezséget, ha az megfelel a jogszabályoknak.
A Legfelsőbb Bíróság az EBH2011.2332. számú elvi bírósági határozatában kifejtette, hogy az adós és a hitelezők közötti egyezség tartalmának kialakításába a bíróság nem avatkozik be, azt nem vizsgálhatja, azonban a bíróság feladata a törvényesség ellenőrzése, ezen belül annak biztosítása, hogy a Cstv. szabályai érvényesüljenek az eljárás során.
A Cstv. 17.§ (1) bekezdése alapján az adósnak a fizetőképesség helyreállítását és az adósságok rendezését célzó programot kell készítenie, a 19. § (1) bekezdése értelmében az egyezség keretében az adós megállapodik a hitelezőkkel – egyebek mellett - az adós reorganizációs és veszteségcsökkentő programjának elfogadásáról, míg a Cstv. 21.§ (1) bekezdés b) pontja szerint az egyezségnek adósságrendezési és újjászervezési programot kell tartalmaznia.
A felek által kötött csődegyezség II. részének címe: “a Hitelezők által elfogadott adósságrendezési program”. Ennek 1. pontja tartalmazza, hogy a végelszámolással történő megszűnés miatt nincs szükség reorganizációs programra.
A Kúria nem ért egyet a hitelezőnek azzal az álláspontjával, amely szerint a reorganizáció fogalmába beletartozik az átszervezésnek az a formája is, amikor az adós eleve a megszűnés céljával kívánja a csődegyezség segítségével a hitelezők követelését csökkenteni, s az így megállapított összeg kifizetésével a fizetésképtelenségét megszüntetni, majd mint nem fizetésképtelen gazdálkodó szervezet jogutód nélkül végelszámolással megszűnni.
A Cstv. 17.§ (1) bekezdésében, 19.§ (1) bekezdésben és 21.§ (1) bekezdés b) pontjában írt program az adós jövőbeli gazdálkodását meghatározó terv. Ennek rendeltetése az, hogy az adós a kötelezettségeinek egyezséggel történő rendezésével, tevékenységének a működés folytatása érdekében történő újjászervezésével (reorganizációval, melynek része a veszteség csökkentése) folytatni tudja a gazdálkodását. A csődeljárás célja az adós gazdasági helyzetének a hitelezőivel való egyezségkötés útján történő helyreállítása, tevékenységének folytatása érdekében. A csődegyezséget ennek a célnak az elérése érdekében kell a feleknek megkötniük, és a megkötött egyezség csak akkor fogadható el a bíróság által – az egyéb feltételek fennállása esetén is -, ha az eljárás adataiból megállapíthatóan az adós a tevékenységét folytatni kívánja.

A jelen eljárás alapjául szolgáló esetben, nem vitásan a többségi szavazattal rendelkező hitelezők érdekében állt az egyezség létrehozása. Ha azonban a jogutód nélkül megszűnni akaró adós és hitelezői el akarják kerülni a felszámolási eljárás kétségtelenül hosszadalmas és általuk nehezen befolyásolható folyamatát, valamint az ott érvényesülő szigorú kielégítési sorrendet, ennek az eszköze nem a csődeljárás lefolytatása, hanem a bírósági eljáráson kívüli egyeztetésekkel kialakított megállapodás az adós és valamennyi hitelezője között.

A csődeljárásban a hitelezői igények kielégítésének a módja, sorrendje tekintetében a felek szerződési szabadsága csak a Cstv. korlátai között érvényesülhet. A csődeljárás – és így a kényszeregyezség - jogintézménye nem használható fel arra, hogy az adós a végelszámolási eljárását készítse elő a többségi hitelezők szavazatával, illetve nem lehet eszköze annak sem, hogy az adós esetleg olyan terhektől mentesüljön, amelyet csődeljárás hiányában az adós vezető tisztségviselőjével, vagy a tulajdonosával szemben is érvényesíthetnének a hitelezők.
A kifejtett indokokra tekintettel helytálló a csődegyezség jóváhagyását elutasító és az eljárást megszüntető jogerős végzés, mert az adós  bevallottan nem rendelkezett a jövőre vonatkozó reorganizációs tervvel, miután tevékenységét nem kívánja folytatni. Mindez pedig ellentétes a Cstv. hivatkozott rendelkezéseivel.

2. A csődegyezség végrehajthatóságával kapcsolatban kifejtettek körében a Kúria nem ért egyet a másodfokú bírósággal abban, miszerint a csődegyezség végrehajthatóságát az jelentené, hogy nem teljesítése esetén bírósági végrehajtás kezdeményezhető annak kikényszerítése érdekében.
Végrehajtható csődegyezségként nem kizárólag az fogadható el, amelyben kötelezettség kifizetésére irányuló megállapodás található (a kifizetendő összeg pontos megjelölésével), hanem az egyezségbe a Cstv. 19.§ (1) bekezdése alapján – egyebek mellett – az adós gazdálkodó szervezetben részesedés szerzése, más személy kezességvállalása és egyéb biztosítékok nyújtása, illetve mindaz belefoglalható, amit az adós fizetőképességének megőrzése vagy helyreállítása érdekében a felek szükségesnek tartanak. Ez utóbbiak teljesítése egyedi bírósági végrehajtás útján nem biztos, hogy kikényszeríthető, ennek ellenére az ilyen tartalmú megállapodást a Cstv. lehetővé teszi.
Ebből következően a végrehajthatóság követelményének való megfelelést a csődegyezség esetében úgy kell vizsgálni, hogy az adós és a hitelezői ellenőrizhetővé tették-e a hitelezők részére - például az adós számára előírt megfelelő időtartamok és az időtartamon belül elvégzendő feladatok meghatározásával – az adós által vállaltak teljesítését. Ha az egyezséget kötő felek az adós teljesítésének folyamatát részekre osztották és az egyes időtartamokra meghatározták az adós abban az időtartamban elvégzendő feladatait, akkor az időtartam lejártakor a hitelező a csődegyezség végrehajtásaként vagy a bírósági végrehajtást tudja kezdeményezni – amennyiben a vállalt kötelezettség kikényszerítése a bírósági végrehajtás körébe tartozik -, vagy pedig a felszámolási eljárást, mint totális végrehajtást tudja kezdeményezni az adóssal szemben. (Gfv.VII.30.351/2013/5)

3. A Kúria nem ért egyet a másodfokú bíróságnak azzal az álláspontjával sem, hogy a csődegyezség jóváhagyása körében csak az egyezségnek nevezett szövegrész vizsgálható. A Cstv. 21.§ (1)-(2) bekezdéséből következően a csődegyezséget a maga teljességében kell vizsgálni, azaz a csődegyezséghez tartoznak a csődegyezségben hivatkozott mellékletek a nyilvántartásba vett hitelezők nevéről, címéről, a meghatalmazottaik eljárási jogát igazoló iratokról; a nyilvántartott hitelezői igényekről, illetve a hitelezők számára kifizetni javasolt pénzösszegről (az átadni javasolt vagyontárgyról), valamint a teljesítési határidőről. Különösen sok hitelezővel rendelkező adósok csődeljárása esetén tenné kezelhetetlenné a csődegyezségi megállapodást, ha a feleknek kizárólag a csődegyezség szövegében kellene meghatározni ezeket az adatokat.
A Kúria álláspontja szerint a bírósághoz jóváhagyásra benyújtott teljes csődegyezségi iratanyagból kell annak kitűnnie, hogy mely hitelezőkkel kötötte meg az adós a csődegyezséget, mely hitelezők tartoznak a kényszeregyezség hatálya alá, illetve a kielégítésükre milyen megállapodás jött létre.”