Gfv. VII.30.319/2014/11. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

CSŐDELJÁRÁS

Tárgyszavak:
-    közokiratba foglalt követelés
-    vitatott követelés
-    vagyonfelügyelő vitató nyilatkozata
-    szavazati jog megállapítása
-    tagi kölcsön
-    engedményezés
-    adóssal összefonódásban állók szavazati joga

Gfv.VII.30.319/2014/11. szám

Végzés

A határozat hozatal dátuma: 2014. december 16

„Az eljárásban alapvetően két jogkérdésben kellett a Kúriának állást foglalnia:

1)    Ha bármilyen módon – akár az adós, akár a hitelező által – kezdeményezett eljárásban a csődeljárás kezdő időpontját megelőzően a közokiratba foglalt követelés vitatottá vált, kihat-e ez a csődeljárásban a hitelezői követelés nyilvántartásba vételére, és annak alapján a hitelezőt megillető szavazat megállapítására?
2)    Megváltoztatja-e az engedményezés a követelés jogcímét, és ennek alapján a csődeljárást megelőzően a jogosult személyében bekövetkezett változás kihat-e a követelés alapján adható szavazatok kiszámítására?

1.

A Kúria nem ért egyet a jogerős végzésben kifejtett azzal az állásponttal, mely szerint a vagyonfelügyelő maga is jogosult egy folyamatban levő peres eljárásban elbírálandó igényt “nem vitatott” követeléssé minősíteni. A Kúria álláspontja szerint a vagyonfelügyelő a Bank hitelezői igényét csak vitatottként vehette nyilvántartásba, mert a csődeljárás kezdő időpontja előtt az adós a követelés alapjául szolgáló szerződést megtámadta.
A Bank hitelező azonban a vitatottként történő nyilvántartásba vétel ellen kifogást nyújtott be, ezért a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, helytállóan állapította-e meg a jogerős végzés, hogy a folyamatban levő peres eljárás ellenére a Banknak van nem vitatott követelése, és így szavazati joga az adós csődeljárásában.
Ahogyan azt a Kúria a Gfv.VII.30.275/2014/4. számú végzésében kifejtette, a Cstv. 12. § (5) bekezdése nem különböztet a kifogás előterjesztésére jogosult hitelezők között aszerint, hogy a vagyonfelügyelő a Cstv. 12.§ (2) bekezdése b) pontjának melyik alpontjába sorolja be a követelésüket, mert a vagyonfelügyelő besorolásra vonatkozó minden intézkedése ellen lehetővé teszi kifogás előterjesztését. A vagyonfelügyelőnek azért kell a hitelezői igényeket a Cstv. 12.§ (2) bekezdés b) pontjainak egyes alpontjaiba besorolnia, hogy ennek alapján megállapítható legyen, melyik követelés után mennyi szavazati jog illeti meg a hitelezőt.
Ebből következően azonban – figyelemmel arra, hogy a Cstv. 12.§ (2) bekezdés bb) alpontjába való besorolás ellen is van lehetőség kifogás előterjesztésére - a kifogás alapján indult eljárásban a csődeljárást lefolytató bíróságnak joga van abban a kérdésben állást foglalnia, hogy a hitelező által bejelentett igénynek van-e olyan része, amely nem vitatott követelésként a hitelező részére szavazati jogot biztosít, jóllehet peres eljárás folyik az adós és hitelezője között a követelés tekintetében.
A Kúria álláspontja szerint a törvény a csődeljárást lefolytató bíróságnak a besorolás és így a szavazatok megállapítása tekintetében külön, kifejezetten, csak a csődeljárásban érvényesülő – szavazati jogot meghatározó - jogosítványt biztosított. Ez a jogosítvány azonban nem jelenti azt, hogy a csődeljárást lefolytató bíróság a peres eljárásban vitatott követelés esetén elbírálná a felperes keresetét. A csődeljárást lefolytató bíróság ugyanis a fizetési kötelezettség tekintetében nem hozhat döntést, a bíróságnak a Cstv. 12.§ (5) bekezdése alapján hozott határozata csak a hitelezői szavazatok számításához szükséges (Cstv. 18.§ (4) bekezdés c) pont).
Nem ellentétes az itt kifejtettekkel a felek és a bíróságok által hivatkozott Gfv.X.30.174/2012/7. számú határozat, melyben a Kúria nem azt zárta ki, hogy a peres eljárásban vitatott követelés után szavazati jogot kaphasson a hitelező, hanem azt, hogy a közokiratba foglalt követelést automatikusan – függetlenül attól, hogy van-e folyamatban a tárgyában peres eljárás vagy nincs – a nem vitatott követelések között vegye nyilvántartásba a vagyonfelügyelő. A szövegből következően, a Kúria álláspontja szerint, csak a vitatott összeg tekintetében áll fenn a nyilvántartásba vételi korlát. Amennyiben ugyanis a kereset nem terjed ki a hitelező teljes követelésére – azaz van a hitelező követelésének olyan része, amelyet a kereset nem érint -, illetve kétséget kizáróan megállapítható, hogy a hitelező bizonyosan milyen összeget (hitelt) biztosított az adós részére, amelynek a visszafizetésére irányuló kötelezettség nem kérdéses, a csődeljárást lefolytató bíróság a Cstv. 12.§ (5) bekezdése szerint a hitelező perrel érintett követelése alapján meghatározhatja azt a nem vitatottan fennálló követelésrészt, amely a hitelező csődeljárásban érvényesíthető szavazatát megalapozza.
A bíróság határozata alapján a hitelezőt megilleti a szavazati jog, de a folyamatban levő peres eljárás miatt – figyelemmel arra, hogy a fizetési kötelezettség tekintetében a döntést csak a peres bíróság hozhatja meg – a hitelező követelését az egyezség megkötésekor vitatottként kell kezelni, és arra az adósnak a Cstv. 12.§ (6) bekezdése alapján tartalékot kell képeznie (biztosítékot kell nyújtania), amely a követelés esedékessé válása esetén a hitelező igényének rendezését biztosítja.

Az adott esetben az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a Bank hitelezőt a végzésben meghatározott összegű követelés megilleti. A Kúria álláspontja szerint ez a megállapítás a fent kifejtett szabályok alapján valójában azt jelentette, hogy a Bank hitelezőt a csődegyezségi tárgyalás során ezen összeg után számítható szavazat illette meg, amelyet részére a vagyonfelügyelő ki is számolt, és ezt neki biztosították is.

Mindebből következően nem jogszabálysértő a jogerős végzés azért, mert a Bank számára biztosított szavazati jogot elismerte. Jóllehet a Kúria – a fentiekben kifejtettek szerint - fenntartja azt az álláspontját, hogy sem a vagyonfelügyelő, sem a csődeljárást lefolytató bíróság nem vonhatja el a peres bíróság hatáskörét, és nem dönthet az adós és a hitelezője közötti vitás kérdésekben, azonban a szavazati jog megállapítása – amennyiben a hitelező nem fogadja el a vagyonfelügyelő által vitatottként történő besorolást – kizárólag a csődeljárást lefolytató bíróság hatáskörébe tartozó feladat. Ettől függetlenül a követelést továbbra is vitatottként kell nyilvántartani és a Cstv. szabályai szerint kell a követelés hitelezője részére tartalékot képezni.

2.

Az eljárásban felmerült második kérdés tekintetében a Kúria mindenben osztja a jogerős végzésben kifejtett álláspontot.
Jóllehet a Cstv. 12.§ (2) bekezdés bc) pontja úgy fogalmaz, hogy azok a követelések tartoznak ebbe a pontba, amelyek “jogosultja” áll az adóssal szoros kapcsolatban - így a többségi befolyással rendelkező tulajdonosa -, azonban ide kell érteni azokat a követeléseket is, amelyeket a követelés jogosultja olyan személytől szerzett, akinek a követelését e pont alapján kellene besorolni. Az ilyen követelés jogosultját még akkor is a bc) pontba kell sorolni, ha az ő vonatkozásában az ebben a pontban felsorolt feltételek nem állnak fenn. Helytállóan állapította meg a jogerős végzés, hogy az ezzel ellentétes értelmezés lehetővé tenné azt, hogy az engedményezés segítségével a többségi befolyással rendelkező tulajdonos, vagy az egyébként e pontba tartozó személy az egyezségkötéshez szükséges arányokat – a törvényben meg nem engedett módon - megváltoztathatná. A szavazatok negyedelésének elkerülését a törvény kizárólag a 18.§  (5) bekezdés utolsó mondatában meghatározott esetben teszi lehetővé.

Téves az adósnak az a jogi álláspontja, hogy a tagi követelést csak akkor kell a Cstv. 12.§ (2) bekezdés bc) pontjába sorolni, ha a tag többségi befolyással rendelkezik és a hitelt olyan időpontban nyújtja, amikor az adós már a fenyegető fizetésképtelenség állapotában van. A törvény ugyanis ilyen esetben kizárólag a tulajdonosi kapcsolathoz fűzi a hátrányosabb szavazatszámítási feltételeket, függetlenül attól, hogy a tagi kölcsön nyújtására mikor került sor.