Gfv. VII.30.319/2015/12. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁS

FELSZÁMOLÁS

Tárgyszavak:
-    kifogás (Cstv.51.§)
-    kifogás előterjesztésének határideje, elkésett kifogás
-    közbenső mérleg
-    felszámolási költség visszamenőleges vizsgálata
-    EBH2011.2333.

Végzés

Gfv.VII.30.319/2015/12.

A határozathozatal dátuma: 2016. május 12.

A felülvizsgálati kérelemben a felszámoló  [az alábbi] okra alapította a kérelmét:
– a hitelező elkésetten terjesztette elő a kifogást, mert a közbenső mérlegek vizsgálata kapcsán értesülhetett arról, hogy milyen összegű felszámolási költségek kerültek kifizetésre, és az iratbetekintési jogának gyakorlása nem teszi határidőben előterjesztetté a kifogását, ha azt korábban elmulasztotta;
....

A Kúria a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja, 157. § a) pontja és 158. § (1) bekezdése, valamint a 275. § (2) bekezdése alapján vizsgálta, hogy valóban elkésett-e a hitelező kifogása az általa támadott kifizetések vonatkozásában.

A másodfokú bíróság nem fejtette ki álláspontját ebben a kérdésben, a végzés tartalmából következően azonban abból indult ki, hogy a jóváhagyott közbenső mérlegekben feltüntetett kiadásokat a hitelezők utólagosan is támadhatják.

A Legfelsőbb Bíróság az EBH2011.2333. számú döntésében az alábbiakat fejtette ki: „ha a bíróság jóváhagyja a közbenső mérleget, ezzel csak azt nyilvánítja ki, hogy a felszámoló által a közbenső mérlegben és a hozzákapcsolt szöveges jelentésben foglaltakat tudomásul veszi. Ezt követően, amennyiben bizonyítékok merülnek fel arra nézve, hogy a jóváhagyott mérlegidőszakban a tények eltérnek attól, mint amit a felszámoló a szöveges jelentésben bemutatott, úgy a közbenső mérleg jóváhagyása nem akadálya a mérlegidőszak újabb vizsgálatának.”

Az adott ügyben elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felszámolónak a közbenső mérlegben és a hozzá kapcsolt iratokban milyen mélységig kell bemutatnia a költségeket, és mi a hitelező felelőssége a kifogások előterjesztése kapcsán.

A Kúria álláspontja szerint az EBH2011.2333. számú döntésben kifejtettek nem azt tartalmazzák, hogy a felszámolónak tételesen, egyes kifizetésekre lebontva kellene bemutatnia a hitelezők és a bíróság felé azt, hogy kinek és milyen összegű kifizetést teljesített. A hitelezők számára a tételes felsorolásnak ugyanis – a hitelezői igényük kifizetése szempontjából – nincs jelentősége. Amennyiben az az álláspontjuk, hogy a felszámoló indokolatlanul fizetett ki költségeket, úgy lehetőségük van az iratbetekintésre, és ennek alapján az adott mérlegidőszakban történtekkel kapcsolatos kifogás előterjesztésére.

A Cstv. 51. § (1) bekezdésében szabályozottakra tekintettel nem megengedett ugyanakkor az, hogy a hitelező – évekkel a történtek után – terjesszen elő kifogást olyan tételekkel kapcsolatban, amelyeket – általa sem vitatottan – korábban összesítve tartalmazott a közbenső mérleg, de annak az alapiratait a hitelező nem tekintette meg. A Kúria utal e körben a Gfv.VII.30.007/2014/4. számú végzésében kifejtett álláspontra, mely szerint, “ha a felszámoló által készített közbenső mérleg nem tartalmazza azokat az információkat, amelyek teljes terjedelmében megismertetik a hitelezővel a felszámoló intézkedésének körülményeit, a létrejött dokumentumokat, úgy a közbenső mérleghez tett észrevételek alapján kiderült új tények megalapozzák a hitelező kifogás előterjesztési jogát.“ A hitelező tehát észrevételt tehet a közbenső mérlegben foglaltakra, illetve még az észrevételt követően is előterjeszthet kifogást a felszámolóval szemben jogszabálysértő tevékenysége vagy intézkedése miatt. Amennyiben azonban ezt elmulasztja, és a felszámoló a közbenső mérlegben beszámolt – akár összesítetten – a tevékenységéről és az annak következtében felmerült költségekről, úgy a hitelezőnek nem nyílik meg ismét a kifogás előterjesztési joga a korábban jóváhagyott mérlegidőszakokban elszámolt költségek utólagos áttekintésével.

Az EBH2011.2333. számú döntésben kifejtett álláspont szerint akkor lehet a közbenső mérleggel lezárt időszakot újravizsgálni, ha a felszámoló elhallgatta a tényeket a hitelezők, illetve a bíróság elől. Jelen esetben ez nem állapítható meg. A felszámoló a tényeket – a kifizetett költségeket, a jogcímekkel együtt – nem vitásan közölte a hitelezőkkel. Az, hogy a hitelezők az adott közbenső mérlegek kapcsán nem éltek iratbetekintési jogukkal, nem éleszti fel az arra az időszakra vonatkozó kifogás előterjesztési jogukat.

Ebből következően a jelen eljárásban az öt közbenső mérleggel lezárt időszak alatt elszámolt, kifizetett, a közbenső mérlegben feltüntetett összegek már nem vizsgálhatók, mert ebben a tekintetben a kifogás elkésett.