Gfv. VII.30.326/2012/7. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

FELSZÁMOLÁS

Tárgyszavak:
-    zálogjoggal biztosított követelés (2007. január 1. előtt indult eljárásokban)
-    Cstv. 49/D.§
-    Cstv. 57.§ (2) bekezdés b) pontjába sorolt hitelező
-    Zálogtárgy értéke

Végzés

A határozathozatal dátuma: 2013. május 28.

Gfv.VII.30.326/2012/7.

„A felülvizsgálati eljárás tárgya már kizárólag az, hogy az eljárásban alkalmazandó (2007. január 1-jét megelőzően hatályos) Cstv. rendelkezései szerint mely hitelezői követelés kielégítésére fordítható a jelzálogjoggal terhelt vagyontárgyból befolyt vételár, amennyiben az adósnak van nem zálogjoggal terhelt vagyontárgya is.

A felszámoló álláspontja az volt, hogy amennyiben a Cstv. 49/D.§-a alapján a befolyt vételár 50 %-a kifizetésre került a zálogjogosult hitelező részére, és a felszámolási költségek kifizetése után a másik 50 %-ból már nem maradt semmi, úgy a zálogjogosult részére a Cstv. 57.§ (1) bekezdés b) pontja alapján már nem teljesíthető kifizetés. A Kúria álláspontja szerint ez az okfejtés téves.

A zálogjoggal biztosított követelések közül a felszámolási eljárás megindításának időpontját (a felszámolási kérelem benyújtását) megelőző 1 évnél korábban létrejött zálogjogok jogosultjait a jogalkotó azzal kedvezményezte, hogy számukra a befolyt vételár költségekkel csökkentett 50 %-át ki kellett fizetni a felszámolási költségeket megelőzően. A másik 50 %-ot a felszámolási költségek kiegyenlítésére fordíthatta a felszámoló, ha erre szükség volt.

A Cstv. 57.§ (1) bekezdésének a rendszeréből az a következtetés vonható le, hogy ha az adósnak van más – nem zálogjoggal terhelt – vagyontárgya, akkor a felszámolási költségeket elsősorban az ezek értékesítéséből befolyt vételárból kell kiegyenlíteni. A zálogjoggal biztosított hitelezői igények kielégítésére rendelkezésre álló összeg csak akkor vonható be a felszámolási költségek kiegyenlítésébe, ha nincs más, zálogjoggal nem terhelt vagyontárgyból befolyt összeg. Amennyiben időben előbb kerül sor a zálogtárgy értékesítésére, az abból befolyt vételár 50 %-át a felszámoló, a Cstv. 49/D.§-a alapján, felhasználhatja ugyan a felszámolási költségek kiegyenlítésére, de a zálogjoggal nem terhelt vagyontárgyak értékesítését követően – a felszámolási költségek kiegyenlítése után - a befolyt vételárból, a zálogtárgy értéke erejéig, a Cstv. 57.§ (1) bekezdés b) pontba sorolt hitelezői igényt kell kiegyenlíteni.

Az eljárás egészét tekintve a zálogtárgyból befolyt, a zálogjogosult részére ki nem fizetett vételár 50 %-a tehát csak akkor használható fel (részben vagy egészben) más hitelező igényének kielégítésére, ha a zálogjoggal nem terhelt vagyontárgyak értékesítéséből befolyt összeg nem fedezi a felszámolási költségeket. 

Megjegyzi a Kúria, hogy a “zálogtárgy értéke” kifejezés nem a vagyontárgy bruttó, hanem a nettó értékét jelenti, ugyanis az adóst is csak a nettó érték illeti meg, az általános forgalmi adó tartalmat az adóhatóság részére át kell utalnia.”