Gfv. VII.30.339/2013/5. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Csődeljárás

Tárgyszavak:
-    csődegyezség tartalma
-    program
-    a bíróság ellenőrzési jogköre

Végzés

Gfv.VII.30.339/2013/5.

A határozat hozatala: 2014. január 8.

“Az adós hivatkozott az EBH2011.2332. számú elvi bírósági határozatban foglaltakra. E végzésben a Legfelsőbb Bíróság – amellett, hogy kifejtette, az adós és a hitelezõk közötti egyezség tartalmának kialakításába a bíróság nem avatkozik be, azt nem vizsgálhatja – azt is megállapította: „a másodfokú bíróság helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a bíróság feladata a csődeljárás során a törvényesség ellenőrzése, ezen belül annak biztosítása, hogy a Cstv. szabályai érvényesültek-e az eljárás során.”

A Kúria fenntartja az elvi bírósági határozatban kifejtett álláspontját, mely szerint a bíróság valóban nem avatkozhat bele abba, hogy az adós és a nyilvántartásba vett hitelezői milyen gazdasági tartalommal alakítják ki a közöttük létrejövő egyezséget. Ugyanakkor azonban – a fent idézettek szerint – a bíróság feladata a törvényesség, s ezen belül a Cstv. szabályai érvényesülésének a biztosítása is.

A Cstv. 19. § (1) bekezdése szerint az egyezség keretében az adós megállapodik a hitelezőkkel – egyebek mellett - az adós reorganizációs és veszteségcsökkentő programjának elfogadásáról, továbbá mindarról, amit az adós fizetőképességének megőrzése vagy helyreállítása érdekében szükségesnek tartanak.

Jóllehet a Cstv. 17.§ (1) bekezdésében írt, a hitelezőknek küldendő adósságrendezési és újjászervezési program, illetve az egyezség tartalmával kapcsolatban a 19.§ (1) bekezdésben írt reorganizációs és veszteségcsökkentő program megnevezésében más, a csődeljárásra vonatkozó szabályokból egyértelműen kiderül, hogy itt nem két különböző programról, hanem egy, az adós jövőbeli gazdálkodását meghatározó tervről van szó.
A terv célja az, hogy az adós a kötelezettségeinek egyezséggel történő rendezésével, tevékenységének a működés folytatása érdekében történő újjászervezésével (reorganizációval, melynek része a veszteség csökkentése) folytatni tudja a gazdálkodását.

A Kúria álláspontja szerint jelen eljárásban nem egy elkülönült, formálisan létező program meglétének hiánya akadályozza a csődegyezség jóváhagyását - mert amennyiben egy ilyen tartalmú program megállapítható lenne a hitelezőknek megküldött iratok tartalmából vagy az egyezségből, úgy az egyezség jóváhagyható lenne -, hanem az, hogy az adós nem rendelkezett a jövőre vonatkozó gazdasági tervvel. Hiába hivatkozott az adós arra, hogy ismertette az egyezségi tárgyaláson a fizetőképesség helyreállítását célzó programot, ennek a gazdasági tartalma nem derül ki a jegyzőkönyvből, és – ha létezik ilyen program – az nem került a jegyzőkönyv mellé becsatolásra. A reorganizációra vonatkozó terv, program létezése és így tartalma nem állapítható meg.

Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a csődeljárás célja az adós gazdasági helyzetének a hitelezőivel való egyezségkötéssel történő helyreállítása, tevékenységének folytatása érdekében. A csődegyezséget ennek a célnak az elérése érdekében kell a feleknek megkötniük, és a megkötött egyezség csak akkor fogadható el a bíróság által – az egyéb feltételek fennállása esetén is -, ha az eljárás adataiból megállapíthatóan az adós a tevékenységét folytatni kívánja. Nem használható fel a csődeljárás – és így a kényszeregyezség - jogintézménye olyan terhektől való esetleges mentesülés érdekében, amelyet csődeljárás hiányában az adós vezető tisztségviselőjével, vagy a tulajdonosával szemben érvényesíthetnének a hitelezők.