Gfv. VII.30.351/2013/5. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

CSŐD

Tárgyszavak:
-    csődegyezség tartalma
-    végrehajthatóság fogalma
-    követelések átadásának módja

Gfv.VII.30.351/2013/5. szám

Végzés

A határozathozatal ideje: 2014. január 30.

„A felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős végzésben a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, mely szerint két okból sem hagyható jóvá a csődegyezség: egyrészt azért, mert nem hajtható végre, másrészt pedig azért, mert nem tette lehetővé a nem biztosított hitelezői osztályba sorolt hitelezők esetén azt, hogy az engedményezett követelések kockázata egyenlő mértékben terhelje valamennyi – így az egyezséghez hozzájáruló és azt nem támogató – hitelezőt.

A Kúria egyetért a jogerős végzésben foglaltakkal abban, hogy a jóváhagyott egyezségből – további bizonyítás nélkül – pontosan és egyértelműen megállapíthatónak kell lennie a fennmaradó hitelezői követelés nagyságának, esedékességének és az adós által vállalt teljesítési feltételeknek.
A Cstv. (bekezdéseiben foglalt) felsorolásból is kitűnően a csődegyezséget a maga teljességében kell vizsgálni, azaz a csődegyezséghez tartoznak a csődegyezségben hivatkozott mellékletek a nyilvántartásba vett hitelezők nevéről, címéről, a meghatalmazottaik eljárási jogait igazoló iratokról; a nyilvántartott hitelezői igényekről, illetve a hitelezők számára kifizetni javasolt pénzösszegről (az átadni javasolt vagyontárgyról), valamint a teljesítési határidőről. Különösen sok hitelezővel rendelkező adósok csődeljárása esetén tenné kezelhetetlenné a csődegyezségi megállapodást, ha a feleknek magában a csődegyezségben kellene meghatározniuk ezeket az adatokat. Erre az adós a felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott.
A Kúria álláspontja szerint a bírósághoz benyújtott csődegyezséghez tartozó összes iratból kell annak kitűnnie, hogy mely hitelezőkre terjed ki a csődegyezség, mint kényszeregyezség, s a kielégítésükre milyen tartalmú megállapodás jött létre.

A Kúria a csődegyezség tartalmával kapcsolatban rámutat arra, hogy végrehajtható csődegyezségként nem kizárólag az fogadható el, amelyben kötelezettség teljesítésére irányuló megállapodás található, hanem az egyezségben, a Cstv. 19.§ (1) bekezdése alapján – egyebek mellett – az adós gazdálkodó szervezetben részesedés szerzése, más személy kezességvállalása és egyéb biztosítékok nyújtása, illetve mindaz belefoglalható, amit az adós fizetőképességének megőrzése vagy helyreállítása érdekében szükségesnek tartanak a felek. Ez utóbbiak egyedi bírósági végrehajtás útján nem biztos, hogy végrehajthatók, ennek ellenére az ilyen megállapodást a Cstv. lehetővé teszi. A végrehajthatóság e körben úgy vizsgálható, hogy az adós és a hitelezői ellenőrizhetővé tették-e a hitelezők részére az adós számára előírt megfelelő időtartamok és az időtartamon belül elvégzendő feladatok meghatározásával az adós által vállaltak teljesítését.

A nem biztosított hitelezők tekintetében a másodfokú bíróság nem a végrehajthatóság hiánya, hanem a csődegyezséghez hozzájáruló és a többi kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelezők jogainak az eltérő terjedelme miatt nem találta jóváhagyhatónak a csődegyezséget.
A Kúria egyetért az adóssal abban, hogy a Cstv. 20.§ (2) bekezdése szerint a kedvezőtlenebb feltételek megteremtésének tilalma az egyezséget támogató, továbbá a kényszeregyezséggel érintett hitelezők viszonyában érvényesül. Nem vitásan lehetőség van arra, hogy az egyezséghez hozzájáruló hitelezők eltérő kielégítési arányhoz jussanak. Az egyezséghez hozzá nem járuló, de a kényszeregyezség hatálya alá tartozó hitelezők tekintetében azonban csak olyan feltételek fogadhatók el, amelyeket a legkedvezőbb feltételeket elérő egyezséghez hozzájáruló hitelező tekintetében állapítottak meg.
A követelések átadása kapcsán a jogerős végzésben kifejtettekkel a Kúria egyetért: nem kizárt, hogy a felek a csődegyezségben az adós követeléseinek engedményezésében állapodjanak meg. Helytállóan állapította meg azt is másodfokú bíróság, hogy a Cstv. 20.§ (2) bekezdés második mondatának sérelme csak úgy kerülhető el, ha valamennyi hitelező a nyilvántartásba vett hitelezői igénye arányában részesül minden egyes engedményezett követelésből. Ez történhet a jogerős végzésben megállapított módon – minden hitelező minden követelésből a saját követelésének arányában kap kielégítést -, de történhet úgy is, hogy az adós elkülöníti a vagyonából a követeléseket, s a követelések behajtásából származó összeg nem biztosított hitelezők részére történő kifizetésére tesz ajánlatot.
A felülvizsgálati eljárással érintett csődegyezség azonban az előbb ismertetett követelményeknek nem felelt meg. A csődegyezséghez hozzájáruló és hozzá nem járuló hitelezők részére engedményezni kívánt követelések kötelezettjei - és így a kielégítési lehetőségek - között különbségek voltak, ezért a Cstv. 20.§ (2) bekezdésében írt kötelezően érvényesülő szabállyal ellentétes a csődegyezségi megállapodás. Nem változtat e tényen az sem, hogy valamennyi engedményezni kívánt követelés kötelezettje már felszámolás alá került, mert a felszámolási eljárásban történő kielégítés függ az engedményező kielégítési sorrendben elfoglalt helyétől, a kötelezett vagyonától, stb.

Az egyezség megítélésén nem változtat az sem, ha a hitelezők már előre értesültek arról, hogy ki milyen követelésből fog kapni egy részt. Nem amiatt lesz ugyanis jogszabálysértő az egyezség, ha az ahhoz hozzájáruló és a kényszeregyezség hatálya alá eső többi hitelezők között az egyezségben állapítanak meg – a hozzájárulásra tekintettel – kedvezőbb feltételeket, hanem önmagában az a tény, hogy vannak olyan hozzájáruló hitelezők, akik kedvezőbb kielégítéshez juthatnak, mint a kényszeregyezség hatálya alá tartozó többi hitelező, már önmagában jogszabálysértővé teszi a megállapodást.”