Gfv. VII.30.352/2013/6. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

CSŐD

Tárgyszavak:
-kiemelt ügy fogalma
-perújítás a jogerősen jóváhagyott csődegyezség ellen (2012. márc. 1. előtt indult csődeljárásokban kötött egyezség esetén)
-adós csalárd magatartása,
-kártérítési per

Gfv.VII.30.352/2013/6. szám

Ítélet

A határozathozatal dátuma: 2014. január 28.

“A Kúriának elsődlegesen abban a kérdésben kellett határoznia, hogy a jelen ügy kiemelt jelentőségű-e (Pp. 386/A.§ (1) bekezdés b), 386/B.§, 386/I.§), ebből következően fennállnak-e a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasításának feltételei abból az okból, hogy a felperes nem az e perekre megállapított 30 napos határidő alatt nyújtotta be a felülvizsgálati kérelmet.

A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (BÜSZ) 33. §-a rendelkezik a soron kívüli eljárásról és sem ez, sem pedig a 33/A-B.§-ok nem tartalmazzák azt a szabályt, hogy a soron kívüli ügyintézés elrendeléséről a feleket is értesíteni kellene. Ezek a rendelkezések a bíróság számára tartalmaznak kötelező feladatokat, a felek jogait és kötelezettségeit azonban nem érintik.
A BÜSZ 33.§ (1) bekezdés a) pontja szerint az ügy soron kívüli intézése jogszabály rendelkezésén alapulhat, azonban ez a kiemelt jelentőségű perekben nem automatikus. A Pp.386/B.§-a kifejezetten előírja az elsőfokú bíróság erre irányuló határozatának meghozatalát, mely határozat alapjául az szolgál, hogy a kereset megfelel a 386/A.§-ban foglalt feltételeknek.
A Pp. XXVI. fejezetében található kiemelt jelentőségű perek esetében rendkívül fontos az, hogy a soronkívüliség elrendeléséről a felek is értesüljenek, hiszen a Pp. szabályai alapján az elrendelést követően a felek jogaiban és kötelességeiben is változások következnek be (386/A.§ (3) bekezdés, 386/H-K.§).
Az eljárás irataiból nem állapítható meg, hogy a bíróság a feleket tájékoztatta volna arról, hogy az új szabályoknak megfelelően a kiemelt jelentőségű perek szabályai szerint folytatja az eljárást. A II.r. alperes állította, hogy erről megtörtént a tájékoztatás, a felperes ezt tagadta. Miután az iratokból nem állapítható meg, hogy megtörtént a felek tájékoztatása, ezért a kétséget kizáróan nem bizonyított tény megvalósulását nem lehet a felperes terhére értékelni. Ennek következtében a Kúria a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelmet határidőben benyújtottnak tekintette.

A felperes kereshetőségi jogát a Kúriának is hivatalból kell vizsgálnia (Pp.275.§ (2) bekezdés, 130.§ (1) bekezdés e) pont, 157.§ a) pont, 158.§ (1) bekezdés).
A másodfokú bíróság álláspontja szerint - mivel az eljárásban alkalmazandó Cstv. még nem zárta ki a perújítás lehetőségét a bíróság által jóváhagyott csődegyezség ellen, és ez a hiányzó rendelkezés bírói jogértelmezéssel nem pótolható -, a felperes jogi érdekeltsége fennáll, és így kereshetőségi joga is fennáll, mert adott esetben a csődegyezség elleni perújítás alapjául szolgálhat a jelen perben hozott ítélet.
A Kúria álláspontja ebben a kérdésben eltér a jogerős ítéletben kifejtettektől. Az nem vitás, hogy a 2009. szeptember 1-jén hatályba lépett módosítással a jogalkotó az adós és a hitelezők által kötött egyezséget bíróság által jóváhagyott egyezséggé minősítette (Cstv. 21/A.§ (3) bekezdés). Külön szabályok hiányában a Cstv.6.§ (3) bekezdése alapján – a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - megfelelően alkalmazandó Pp. 148.§ (4) bekezdése szerint a bíróság által jóváhagyott egyezségnek – és így a csődegyezségnek is - ugyanaz a hatálya mint a bírói ítéletnek. A Pp. szabályai szerinti egyezséget jóváhagyó jogerős végzés ítéleti hatálya miatt ellene, a Pp. 262. §-a szerint, csak perújítással lehet élni. Az I.r. alperes elleni csődeljárásban alkalmazandó szabályok a perújítást a csődegyezséget jóváhagyó végzés ellen még nem zárták ki.
A Kúriának tehát a felperes kereshetőségi joga tekintetében elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Pp. megfelelő alkalmazása a csődegyezséget jóváhagyó jogerős végzés elleni rendkívüli perorvoslatok tekintetében hogyan alakul.
A Pp. rendszerében a rendes jogorvoslat (fellebbezés) mellett találhatók meg a rendkívüli jogorvoslatok (perújítás, felülvizsgálat). A felülvizsgálat kapcsán a Legfelsőbb Bíróság az I.r. alperes által hivatkozott Gfv. X. 30.136/2011/3. számú végzésében - hivatkozva a felszámolási eljárásban a felszámolást megindító és az eljárást befejező határozattal szembeni felülvizsgálat kizártságára – kifejtette: “a felülvizsgálat kizárásának oka az, hogy mind a két esetben olyan visszafordíthatatlan gazdasági folyamatok indulnak el, amelyek miatt a végzéseknek a felülvizsgálati eljárás során történő hatályon kívül helyezése nagyobb jogbizonytalanságot eredményezne, mint egy esetleges jogszabálysértő határozat fennmaradása.”
A perújítás – mint rendkívüli perorvoslat – azonos hatást érne el a felszámolási eljárások esetén, ezért annak a lehetőségét a bírósági gyakorlat zárta ki (BH1999.230.) ugyanazon indokkal, amelyre a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat kizártságát megállapítható döntésében hivatkozott.
Mindezek alapján a Kúria álláspontja szerint a jogerősen jóváhagyott csődegyezség elleni perújítás, mint rendkívüli jogorvoslat, a fent kifejtett indokok miatt nem engedhető meg.
A csődeljárás perújítás által történő újraindítására a polgári eljárásjog és a Cstv. szabályainak összevetése alapján eljárásjogilag sincs lehetőség. A Pp. 266.§ (2) bekezdése szerint, ha a bíróság a perújítást megengedhetőnek találja, az érdemi tárgyalást kitűzi, illetőleg a tárgyalást érdemben folytatja. A Pp.268.§-a szerint a bíróság a per újbóli tárgyalásának eredményéhez képest a perújítási kérelemmel megtámadott ítéletet hatályában fenntartja, illetőleg annak egészben vagy részben történő hatályon kívül helyezése mellett a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hoz. Amennyiben tehát a bíróság a perújítást megengedhetőnek találja, akkor megismétli az eljárást (a pert újból tárgyalja).
A jogerősen jóváhagyott csődegyezséggel a csődeljárás megszűnik, az adós kötelezettsége a csődegyezségben foglaltak végrehajtása. A csődeljárás tekintetében a Pp. perújítással kapcsolatos rendelkezéseinek az alkalmazása azt eredményezné, hogy a bíróságnak a csődeljárást ismét meg kellene nyitnia, az adós számára újabb határidőt kellene biztosítania a csődegyezségi tárgyalás lefolytatására, és ennek eredménye tükrében kellene határozatát meghoznia.  Nem értelmezhető a perújítás a csődegyezséget jóváhagyó végzés tekintetében akként, hogy a perújításra okot adó jogerős határozatot kizárólag a már egyszer elbírált csődegyezség tekintetében vegyék figyelembe, azaz egyszerűen átszámolják a szavazatokat az új határozat alapján. A Pp. ugyanis újbóli tárgyalás eredményéhez köti a perújítás következtében megindított eljárásban a határozat hozatalát, s a csődegyezség létrehozatalát megelőző tárgyalást – a perújítás megengedhetősége esetén - a csődeljárásban sem lehetne elhagyni. A csődeljárásban azonban nem a bíróság előtt folyik a csődegyezségi tárgyalás, a bíróság csak a felek által már megkötött egyezséget vizsgálja meg. A bírósági eljáráson kívüli eljárás megismétlését kellene tehát biztosítani a perújítás következtében újrainduló csődeljárás esetén, amelyre a Cstv. nem ad lehetőséget.
A kifejtettekből következően együttesen csak úgy értelmezhetőek a Pp. és a Cstv. rendelkezései, hogy a csődegyezséget jóváhagyó jogerős végzés ellen a perújítás is kizárt, különös tekintettel arra, hogy a csődeljáráshoz moratórium kapcsolódik, melynek a fennállását – kezdetét és végső időpontját – a törvény szigorúan meghatározza.
Nem ellentétes a fenti értelmezéssel a Kúria felperes által hivatkozott Gfv.VII.30.171/2013/13. számú határozata sem, hiszen a Kúria e határozatában csak megállapította azt a tényt, hogy a Cstv. 2012. március 1-ig hatályban lévő tételes rendelkezései a perújítást az egyezséget jóváhagyó végzés ellen még nem zárták ki.

Az adós csődeljárás során tanúsított csalárd magatartása megállapíthatósága esetén ugyanakkor a hitelező nincs elzárva attól, hogy az ebből eredő követelését perben érvényesítse.
A Kúria Gfv.VII.30.171/2013/13. számú végzésében kifejtette, hogy a jogerősen jóváhagyott csődegyezséget követően a hitelező az adós és egy másik – akár közokiratba foglalt követeléssel rendelkező - hitelező közötti szerződés hatálytalanságának megállapítása vagy kártérítés iránt keresetet nyújthat be, az adós és a másik hitelező csalárdságára hivatkozással. Abban a perben lehet megállapíttatni, hogy az adós és a hitelező között kötelem nem jött létre, vagy az fedezetelvonás célzatával jött létre, a bejelentett  (esetleg közokiratba foglalt) hitelezői igény jogalap nélküli, stb. és ezáltal ez a hitelező olyan szavazati joggal élt a csődegyezség megkötése során, mely veszteséggel járó kényszeregyezségbe szorította a perindító felet.
A Kúria álláspontja szerint tehát ilyen tartalmú kereset benyújtása nem kizárt, a kereset megalapozottsága azonban nem eredményezheti a csődegyezség érvénytelenségét, kizárólag a pert indító hitelező és az alperesek közötti viszonyban vizsgálható a kártérítés feltételeinek a fennállása és e körben vonható le a jogkövetkezménye is.
Ugyanakkor a perben azok a kérdések nem tehetők vitássá, amelyek elbírálására a csődeljárás lehetőséget biztosított.”