Gfv. VII.30.364/2012/6. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

FELSZÁMOLÁS

Tárgyszavak:
-    adóbevallás
-    adóhatósági eljárás
-    adóhatóság mint hitelező
-    adóhatóság mint hatóság
-    kifogás előterjesztési határidő – mulasztás esetén
-    felszámolás adóhatósági ellenőrzése
-    egyszerűsített felszámolás
-    záróadóbevallás

Végzés

A határozathozatal dátuma: 2013. május 30.

Gfv.VII.30.364/2012/6. szám

„1. Az eljárásban eldöntendő első jogkérdés az volt, hogy az adóhatóság, mint hatóság által megállapított kötelezettség meg nem fizetése esetén az adóhatóságnak van-e joga és ha igen, milyen időtartamon belül kifogást előterjeszteni a felszámolási eljárást lefolytató bírósághoz, vagy pedig ezt a mulasztást az adóeljárás szabályai szerint kell szankcionálnia?

Helytállóan hivatkozott a felszámoló a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az adóhatóság felszámolási eljárásban gyakorolható hatósági és hitelezői jogait, kötelezettségeit el kell választani, és meg kell különböztetni egymástól.
Az adóhatóság feladata – egyebek mellett - az adó megállapítása, beszedése, végrehajtása, az adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzése (Art. 10.§ (2) bekezdés), így az adóalanyok adóbevallásait ellenőrizheti (Art.87.§), ebből eredő megállapításokat tehet, és az így keletkező kötelezettséget behajtja. A felszámolás megindulása miatt azonban az adóhatóság a bevallások ellenőrzése, és a megállapítások megtétele után az adóssal szemben az adójog biztosította behajtási lehetőségekkel nem rendelkezik. Az adójogi jogviszonyból eredő kötelezettség teljesítését csak a felszámolási eljárás keretein belül, hitelezői igénybejelentés útján érvényesítheti. Ebből következően az adóhatóság a felszámoló jogszabálysértő tevékenységét vagy mulasztását a Cstv. 51. §-a alapján benyújtható kifogás útján sérelmezheti.

2. Az eljárásban vizsgálandó második kérdés az volt, hogy a felszámoló mulasztása esetén milyen határidőn belül terjeszthető elő kifogás a bírósághoz?
A másodfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a felszámoló mulasztása mindaddig kifogásolható, ameddig a mulasztás fennáll, s miután a felszámoló nem dolgozta át a záróanyagot, az adóhatóság kifogása nem késhetett el, mert a kifogás a mulasztás ideje alatt bármikor előterjeszthető.

A Kúria nem ért egyet ezzel az állásponttal. A Cstv. 51.§ (1) bekezdése a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napos kifogás előterjesztési határidőt ír elő, azaz nem a mulasztás teljes terjedelme alatt bármikor terjesztheti elő a kifogását a hitelező vagy a sérelmet szenvedett fél, hanem a mulasztásról való tudomásszerzést követő 8 napon belül.

Az adóhatóság felszámolási eljárásban betöltött szerepével kapcsolatban a Kúria megjegyzi a következőket:
a) Az adóhatóság, hatóságként eljárva, elsőként az adós vezető tisztségviselője által átadott tevékenységet lezáró mérleg alapján, a felszámolási eljárást megelőző időszak adóbevallásait ellenőrizheti. Az ebből eredő megállapításokat hitelezői igényként az adóhatósági határozat jogerőre emelkedésétől számított 40 napon, illetve a 180 napos jogvesztő határidőn belül – legkésőbb a felszámolási zárómérleg benyújtásáig (Cstv. 37.§ (2) bekezdés) - jogosult a felszámolóhoz bejelenteni. 
Ugyanakkor az adóhatóság hatóságként az adós, mint adóalany tekintetében a felszámolás tartama alatt benyújtott bevallások ellenőrzésére és a jogszabályokban meghatározott kötelezettségek megállapítására is jogosult. Az Art. 33. § (6) bekezdése szerint a felszámolási eljárás alatt álló adózók adóbevallásukat a Cstv. és e törvény rendelkezései szerint teljesítik. Az adózóknak a felszámolási eljárás esetén a tevékenységet lezáró adóbevallás és a felszámolást lezáró adóbevallás közötti időszakról e törvény általános rendelkezései szerint kell a bevallási kötelezettségüket teljesíteni.
Az adóhatóság a felszámolást lezáró adóbevallás vizsgálatát követő megállapításait már akkor hozza meg, amikor a felszámolási eljárást számvitelileg a felszámoló lezárta, az eljárás befejezését előkészítette és az iratokat a bírósághoz benyújtotta. Az ebben az eljárásban alkalmazandó Cstv. 52.§ (1) bekezdése szerinti általános rendelkezések azt tartalmazzák, hogy “a felszámoló a felszámolás befejezésekor felszámolási zárómérleget, a bevételek és költségek alakulásáról kimutatást, záró adóbevallást, zárójelentést és vagyonfelosztási javaslatot készít, és mindezeket megküldi a bíróságnak és a záró mérleg elkészítésének napját követő 30 napon belül az adóhatóságnak, valamint intézkedik a gazdálkodó szervezet iratanyagának az elhelyezésérol. Az adóhatósághoz a záró adóbevallás benyújtásával egyidejuleg az adót is meg kell fizetni.” (2008. január 1-től módosult a bekezdés szövege oly módon, hogy a záróanyagokat a “zárómérleg elkészítésének napját követő napon” küldi meg a felszámoló az adóhatóságnak, azonban a módosított rendelkezés alkalmazását a folyamatban levő eljárásokban a 2007. évi CXXVII. törvény nem rendelte el, ezért az ebben az eljárásban nem alkalmazható.)

A felszámolás tartamának, mint egy mérlegidőszaknak az adóellenőrzése alapján az Art.92.§ (4) bekezdése szerint eljárva megállapított, a gazdálkodó szervezettel szembeni adóhatósági igény felszámolási költség, hiszen az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével kapcsolatos költség (Cstv. 57.§ (2) bekezdés b) pont).
Amennyiben az adós rendelkezik vagyonnal, úgy a felszámolási költségként előre láthatóan felmerülő igényekre a felszámolónak a vagyonfelosztási javaslatban előre el kell különítenie a megfelelő összeget, és a felszámolási eljárást befejező végzés meghozataláig ezeket ki kell fizetnie. A felszámolási eljárást befejező végzés meghozatalát követően azonban már csak azokat az adóst terhelő kötelezettségeket fizetheti ki, amelyek kiegyenlítésére a bíróság a Cstv. 60.§ (1) bekezdése szerint kifejezetten felhatalmazta.
Ha tehát a végzés meghozatala után merül fel egy olyan kötelezettség, amelyet egyébként felszámolási költségként kellene kifizetni, a felszámoló ezt nem egyenlítheti ki, mert erre vonatkozóan a bíróság végzése nem tartalmazott rendelkezést.
Ha a végzés meghozatala előtt válik ismertté a felszámolási költségként felmerült követelés, és azt a tartalékként elkülönített összegből nem lehet fedezni, ám az adósnak van egyéb vagyona, a felszámolónak a vagyonfelosztási javaslatot vissza kell vonnia és azt át kell dolgoznia, mert a felszámolási költség kifizetése miatt az egyébként kielégíteni javasolt hitelezők számára kifizethető összeg megváltozik.

b) Egyszerűsített felszámolás esetén, az eljárásban alkalmazandó Cstv. 63/B.§ (1) bekezdése csak azt írja elő, hogy a felszámolónak írásban elő kell készítenie az egyszerűsített módon történő befejezést, a 63/B.§ (2) bekezdése szerint “az írásbeli előkészítésnek tartalmaznia kell a hitelezői igények összesítését, a felszámoló költségkimutatását, valamint a behajthatatlan követelések, pénz- és vagyonmaradvány felosztására vonatkozó javaslatot.” A Cstv. nem tartalmaz kötelező szabályt arra vonatkozóan, hogy egyszerűsített felszámolás esetén milyen részekből áll az eljárás befejezéséhez szükséges záróanyag.
A felszámoló az eljárás technikai lebonyolíthatatlansága esetén nem tud eleget tenni az általános szabályok szerinti valamennyi kötelezettségének (Cstv. 52.§ (1) bekezdés), azonban az eljárás átláthatósága érdekében a felsorolásból teljesíthetőket az egyszerűsített felszámolás elrendelése iránti kérelem benyújtása esetén is mellékelnie kell. Ha tehát fennállnak ugyan az egyszerűsített felszámolás elrendelésének a feltételei, azonban az adósnak volt vagyona, voltak bevételei és kiadásai, vagy van felosztható vagyona, úgy a Cstv. 52.§ (1) bekezdésében a záróanyag részeként feltüntetett, ehhez kapcsolódó dokumentumokat el kell készítenie.
Az adós adóalanyisága a felszámolás alatt sem szűnik meg, ezért a felszámolónak a rendelkezésre álló adatok alapján a záró adóbevallást el kell készítenie és meg kell küldenie az adóhatóság részére, s amennyiben erre lehetőség van, úgy az adót is meg kell fizetnie.

Az eljárás egyszerűsített módon való befejezésére irányuló kérelem benyújtását követően megállapított adó kezelése tekintetében csak abban az esetben különbözik az eljárás módja a nem egyszerűsített befejezésektől, amikor a felszámoló vagyonhiányra hivatkozással nyújtotta be az eljárás egyszerűsített módon történő befejezésére irányuló kérelmet. Ilyenkor ugyanis nincs jelentősége annak, és nem befolyásolja az eljárás befejezését, illetve a hitelezők jogait, hogy a felszámolási költségként figyelembe veendő összeg megnövekedett-e vagy sem, mert sem a felszámolási költség igénnyel rendelkező hitelezők, sem pedig a többi hitelező részére nincs lehetőség kifizetésre. A Kúria álláspontja szerint ezért ilyen esetben nem kötelezhető a felszámoló a záróanyagok átdolgozására, és ezzel további költségek viselésére.
Vagyonhiányos felszámolási eljárások esetében a felszámolónak csak a felszámolási költségek növekedését kell bejelentenie a bíróság felé, s a bíróság ennek figyelembe vételével hozhatja meg határozatát.”