Gfv. VII.30.440/2016/6. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁS
FELSZÁMOLÁS

Tárgyszavak:
-    zálogtárgyból befolyt összeg
-    szerződéses kamat
-    ügyleti kamat

VÉGZÉS

Gfv.VII.30.440/2016/6.

A határozathozatal dátuma: 2017. március 28

„Az eljárásban az volt az eldöntendő jogkérdés, hogy a zálogkötelezett felszámolás alá kerülésével a zálogtárgy milyen körben biztosít fedezetet a zálogjogosult részére.
A másodfokú bíróság helytállóan hivatkozott arra, hogy a Cstv.-nek a zálogjoggal biztosított hitelezői követelések kielégítését szabályozó 49/D. §-a része a hitelezői igények kielégítési rangsorának, és a zálogjoggal biztosított követelés besorolására elsődlegesen – az értékesítésig és a vételárral való elszámolásig – ezt a szabályt kell alkalmazni (BH2014.311). A Kúria tévesnek ítélte azonban a másodfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, mely szerint a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésében szabályozott, a zálogtárgyat terhelő, zálogjoggal biztosított követelés meghatározásból – amely a tőkét, szerződéses kamatot és költségeket tartalmazza – a „szerződéses kamat” kifejezést tágan, az rPtk. rendelkezései szerint kell értelmezni: azaz, ha a felek a szerződésükben a szerződés tartamára felszámítható ügyleti kamaton kívül meghatározták a késedelem idejére felszámítható késedelmi kamat mértékét is, akkor az is szerződéses kamatnak minősül.
A Kúria azért nem ért egyet ezzel az értelmezéssel, mert „a kamat lehet jogügyleti kamat, amikor a kamatfizetési kötelezettség a felek szerződéses megállapodásától függ, s lehet törvényes kamat, amikor – mintegy a jogosulatlan pénzhasználat szankciójaként – a kamatfizetési kötelezettséget jogszabály állapítja meg. Ez utóbbinak a leggyakoribb formája a késedelmi kamat.” (A Polgári Törvénykönyv magyarázata I. KJK-KERSZÖV, 2001.780. o.) A Kúria álláspontja szerint az, hogy a felek a szerződésükben az egyébként törvényes késedelmi kamat mértékét hogyan állapítják meg, nem változtat azon, hogy késedelem esetén a kamatfizetési kötelezettség jogszabály alapján keletkezik.
A „szerződéses kamat” kifejezés értelmezése vonatkozásában nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a Cstv. 35. § (2) bekezdése is tartalmazza ezt a fogalmat. E rendelkezésben az a) és b) pont megkülönbözteti a „szerződéses kamatot” és a késedelmi kamatot. A szerződéses kamatot e bekezdés tartalma alapján kizárólag jogügyleti kamatként lehet értelmezni, mert a törvény a „szerződéses kamatot” az eredeti lejárati időig engedi felszámítani. Ebben az időtartamban pedig nem beszélhetünk késedelmi kamatról, mert az adós még nem esett késedelembe, ezért az eredeti lejárati időig csak ügyleti kamat érvényesíthető. A törvény tehát a Cstv. 35. § (2) bekezdés a) pontjában a szerződéses kamat kifejezés alatt az ügyleti kamatot érti.
Egy jogszabályon belül egy kifejezés nem értelmezhető kétféle tartalommal. Mindebből következően a Kúria nem ért egyet a másodfokú bíróság „szerződéses kamattal” kapcsolatos jogértelmezésével. Arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a Cstv. 49/D. §-ában található szerződéses kamat fogalomba kizárólag az ügyleti kamat tartozik. A zálogtárgyból befolyó vételárból tehát a zálogjogosult igényének tőke-, ügyleti kamat és költség részét lehet kifizetni, a késedelmi kamatot pedig – függetlenül attól, hogy az mikor keletkezett – csak a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjába lehet besorolni, s amennyiben az adós vagyona erre lehetőséget ad, eszerint kell kiegyenlíteni.”