Gfv. X.30.039/2012/8. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

FELSZÁMOLÁS

 

tárgyszavak:

- Cstv. 49/D.§ (1) bekezdése (2009. szeptember 1. előtt indult eljárásokban)
- jogon és követelésen alapított zálogjog
- önkéntes teljesítés

 

Gfv. X.30.039/2012/8.

 

Végzés

A határozathozatal dátuma: 2012. szeptember 25.

„A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a Cstv. 2009. szeptember 1-én hatályba lépett módosítását megelőzően benyújtott kérelem alapján megindult felszámolási eljárásban, a jogon és követelésen alapított zálogjog jogosultja, mint hitelező,  a Cstv. 49/D.§ (1) bekezdése alapján privilegizált módon juthat-e kielégítéshez, vagy pedig e zálogjogfajta nem biztosít a zálogjogosult számára semmilyen előnyt a többi hitelezőhöz képest.

A jelen eljárásban alkalmazandó Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint: „ha a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból kizárólag a zálogtárgy megőrzésének - ideértve állaga megóvásának -, értékesítésének költségeit, valamint a külön jogszabályban meghatározott felszámolói díjat vonhatja le, és a fennmaradó összeget - a zálogtárgy értékesítését követően haladéktalanul - az értékesített zálogtárgyat terhelő zálogjoggal biztosított követelések kielégítésére köteles fordítani - több jogosult esetén a Ptk. 256. § (1) bekezdésében meghatározott kielégítési sorrend figyelembevételével.”

Mint ahogyan azt a Legfelsőbb Bíróság a Gfv.X.30.409/2010/5. számú határozatában már kifejtette, a Cstv. jelen eljárásban alkalmazandó 49/D.§-a nem tett különbséget a zálogjog tárgya tekintetében, nem zárta ki a jogon vagy követelésen fennálló zálogjog privilegizált kielégítését. Ebből következően tehát valamennyi zálogjoggal biztosított követelést – függetlenül attól, hogy milyen zálogtárgyon áll fenn a zálogjog – e szakasz alapján kell elbírálni.

A jogvitában eldöntendő további kérdés az, hogy ha a követelés kötelezettje önként, vagy a felszámoló felhívására teljesít, akkor is a Cstv. 49/D.§-a alapján, privilegizáltan juthat-e kielégítéshez a zálogjogosult hitelező. Ebben az esetben ugyanis nem valósulnak meg azok a feltételek, amelyeket a törvényhely előír, azaz nem értékesítés során befolyt vételárról van szó és nem értékesített zálogtárgyról.

A Kúria fenntartja a Legfelsőbb Bíróság hivatkozott döntésében foglalt azt az álláspontját, hogy a jogalkotó a zálogjogosultakat az adós vagyonából történő kielégítés során elsőbbségben kívánta részesíteni a zálogtárgyuk értéke erejéig. Az alkalmazandó jogszabály szerint erre csak a Cstv. 49/D.§-a nyújtott lehetőséget, ugyanis a Cstv. 57.§ (1) bekezdésében található további kielégítési sorrendben a jogalkotó a zálogjognak csak egy fajtáját, a vagyont terhelő zálogjogot szabályozza (Cstv. 57.§ (1) bekezdés b) pont) és ebbe a pontba is csak olyan összegben sorolható be a hitelező követelése, amelyet a Cstv. 49/D.§ (2) bekezdésében foglaltak szerint eljárva a felszámoló nem tudott kifizetni a jogosultnak. A kielégítés sorrendjében nincs tehát más helye a zálogjoggal biztosított követeléseknek, csak a Cstv. 49/D.§-a.
A Cstv. szerint a felszámolási eljárás alapvető célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek (Cstv.1.§ (3) bekezdés). A kielégítés lehetőségének megteremtéséhez arra van szükség, hogy a felszámoló „pénzzé változtassa át” az adós vagyontárgyait, azaz a birtokba vehető dolgokat értékesítse, a követeléseket behajtsa. A vagyon értékesítéséből befolyt pénzösszeg kerül szétosztásra a hitelezők között.

A zálogtárgyak sajátossága szerint a birtokba vehető dolgokat úgy lehet pénzzé változtatni, hogy azokat átruházzák, míg a követelések esetén nem csak átruházásukból, de érvényesítésükből, behajtásukból is pénz folyik be az adóshoz. A felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint semmi nem indokolja azt, hogy a hitelezők között annak alapján tegyen különbséget a felszámoló, hogy a zálogtárgyként fennálló követelést átruházza, vagy pedig behajtja.
A zálogjogokkal terhelt vagyontárgyak értékesítéséből befolyt összeg kezelésére egyforma szabályt ír elő a törvény valamennyi zálogfajta tekintetében. Az egyetlen kivételt a Cstv. 49/D.§ (2) bekezdésébe sorolt vagyont terhelő zálogjoggal terhelt vagyontárgy értékesítéséből elért bevétel jelenti, ebben az esetben ugyanis a zálogtárgyak értékesítéséből („pénzzé változtatásából”) befolyt összeg felhasználására különleges elszámolási szabályokat ír elő. Nem változtat azonban ez azon a tényen, hogy a zálogjoggal terhelt követelésekből befolyt összeggel a felszámolónak a Cstv. 49/D.§ (1) bekezdése alapján el kell számolnia, illetve az egyedi zálogjoggal nem terhelt vagyontárgyak értékesítéséből befolyt összegből – figyelemmel arra, hogy az adós teljes vagyona felett alapították a vagyont terhelő zálogjogot – a Cstv. 49/D.§ (2) bekezdésében foglaltak szerint kell a kifizetést teljesíteni.”