Gfv. X.30.174/2012/7. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

CSŐD

tárgyszavak:

- kifogás a csődegyezség megkötése után
- vitatott hitelezői igény
- perben érvényesített igény
- közokiratba foglalt, vitatott igény
- vagyonfelügyelő ellenjegyzése

 

Végzés

 

Gfv. X.30.174/2012/7. szám

A határozathozatal dátuma: 2012. július 13.

„A Kúriának elsőként abban az eljárásjogi kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a  csődegyezség létrehozása után van-e helye kifogás előterjesztésének.
Az eljárás adataiból megállapíthatóan az egyezségi tárgyalást az adós a 42. napra hívta össze, mely az eljárásban alkalmazandó Cstv. rendelkezéseinek megfelel (Cstv.17.§ (1) bekezdés), ám nem vitásan annyira rövid a hitelezői igények előterjesztésére rendelkezésére álló 30 napos határidőtől számított időtartam, hogy a vagyonfelügyelő nem tudta a Cstv. 12.§ (5) bekezdésében írt feladatait úgy teljesíteni, hogy döntése ellen még az egyezségi tárgyalás előtt kifogást tudjon benyújtani a hitelező. Ha ilyen körülmények mellett a bíróság a kifogásnak helyt ad – és a bíróság határozata befolyásolhatja a hitelezők szavazatának számát, döntését, továbbá még elegendő idő áll rendelkezésre a moratórium tartamából -, akkor az adós és a hozzájáruló hitelezők által megkötött, de még jóváhagyásra váró egyezséget az adósnak vissza kell vonnia és most már a kifogás alapján kialakult szavazati arányoknak megfelelően kell ismét megkísérelnie az egyezség létrehozását.
Ha a hitelezőnek elegendő idő állt rendelkezésére a kifogás előterjesztésére, de azzal – vagy a kifogás előterjesztéséhez szükséges, és a vagyonfelügyelőtől elérhető információk beszerzésével (Cstv.14.§ (1) bekezdés) – késlekedett, akkor a csődegyezség bírósághoz való előterjesztését követően nincs lehetőség a kifogás érdemi vizsgálatára. A kifogás elbírálásának célja ugyanis a hitelezői igény megalapozottságának, összegének, és így a szavazatok számának a megállapítása, és ennek az egyezség létrejötte után nincs érdemi jelentősége.

*

A másodfokú bíróság határozatát érdemben elsősorban arra alapította, hogy „a Cstv. jelen ügyben hatályos 12.§ (2) bekezdés b) pontjának rendelkezései értelmében a csődeljárásban egy követelés vitatottsága független attól, hogy azzal összefüggésben bíróság vagy hatóság előtt van-e jogérvényesítés folyamatban, a 12.§ (4) bekezdésének második fordulata pedig olyan kógens rendelkezés, amelytől a követelések nyilvántartásba vétele során eltérni nem lehet”.

A Kúria nem ért egyet ezzel az állásponttal. A másodfokú bíróság érvelésének első felében foglaltakkal kapcsolatban a Cstv. 12.§ (2) bekezdés bb) pontját kell értelmezni. A törvény szerint ide sorolandók „a vitatott követelések (függetlenül attól, hogy azokkal összefüggésben bíróság vagy hatóság előtt van-e jogérvényesítés folyamatban)”.
A Kúria álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a zárójelben található magyarázó rendelkezést. Ez ugyanis nem azt jelenti, hogy a polgári jogi értelemben vitatott követelések tekintetében – amelyek vonatkozásában már a csődeljárás kezdő időpontjában folyamatban vannak a bírósági, vagy más hatóság előtt folyó eljárások – a vagyonfelügyelőnek, illetve a csődeljárást lefolytató bíróságnak felülbírálati joga lenne. Amennyiben a jogalkotónak ilyen szándéka lett volna, akkor nem a bb) pontba, hanem a b) pont elejére helyezte volna azt a rendelkezést, hogy függetlenül a más bíróság vagy hatóság előtt folyamatban lévő eljárások folytatásától, a vagyonfelügyelő elismerhet, vagy vitathat követeléseket.
A zárójeles magyarázat arra irányul, hogy a vagyonfelügyelő is vitatottá tehet követelést, nem szükséges a hitelezői igény ilyen minősítéséhez, besorolásához az, hogy korábban már meginduljanak az adóssal szemben bírósági vagy hatósági eljárások.
Mindebből következően az adóssal szemben a csődeljárás kezdő időpontjában már folyamatban levő bírósági vagy hatósági eljárásokban a hitelező által érvényesített követeléseket a csődeljárást lefolytató bíróság nem tudja megítélni, és nem is szabad megítélnie. Az ilyen igényeket bejelentő hitelező követelését csak akkor lehet az eljárásban alkalmazandó – és a hatályos – jogszabályok alapján nem vitatott igényként elismerni és ennek alapján a hitelező részére szavazatot biztosítani, ha az érvényesítésre irányuló eljárás jogerősen befejeződik.
Ha a vagyonfelügyelő teszi vitatottá a követelést, akkor a hitelezőnek a vagyonfelügyelő által biztosított határidőn belül igazolnia kell, hogy jogának az érvényesítése iránt az eljárást megindította, és csak ekkor vehető az igénye nyilvántartásba a Cstv. 12.§ (2) bekezdés bb) pontjában. Ha a jogérvényesítést elmulasztja, a vagyonfelügyelőnek a hitelezői nyilvántartásból törölnie kell az igényt és vissza kell utalnia részére a nyilvántartásba vételi díjat. Egyik esetben sincs azonban szavazati joga a vitatott igénnyel rendelkező hitelezőnek a vitatott igénye után.

A másodfokú bíróság megállapításának a második fele, miszerint az akár már korábban vitatott, közokiratba foglalt követelést – e minősége miatt – is nyilvántartásba kell venni nem vitatott igényként, szintén téves.
A Kúria álláspontja szerint a csődeljárás megindítását megelőzően megindult bírósági, hatósági eljárásokban, amelyekben a közjegyzői okiratba foglalt követelés fennállása a vita tárgya, pontosan annak a kérdésnek az eldöntése folyik, hogy a közokiratba foglalt követelés fennáll-e, arra alapítva érvényesíthet-e követelést a hitelező. Ha az adós már a csődeljárást megelőzően vitatottá tette a vele szemben közokirat alapján érvényesíteni kívánt követelést, az így vitatottá tett igényt – ha a hitelező a követelését bejelenti a csődeljárásban – csak a vitatott hitelezői igények között lehet nyilvántartásba venni. A követelés vitatott jellegét nem érinti az, hogy a követelést közokiratba foglalták-e, a csődeljárás szempontjából az egyetlen vizsgálandó kérdés, hogy a követelés tárgyában folyamatban van-e a bírósági, vagy más hatósági eljárás az adóssal szemben, a csődeljárás kezdő időpontjában.
Csak akkor alkalmazandó a Cstv. 12.§ (4) bekezdése, ha az adóssal szemben nincs folyamatban ilyen eljárás és a vagyonfelügyelőnek kell a hitelezői igény elismert vagy nem vitatott jellegét megállapítania az adós iratai alapján.

*

A másodfokú bíróság az egyezséget jóváhagyó végzést másodlagosan azért változtatta meg, mert úgy ítélte meg, hogy a vagyonfelügyelő ellenjegyzése hiányzott az egyezségről.
A Kúria álláspontja szerint a másodfokú bíróságnak ez a megállapítása téves. A vagyonfelügyelő a csődegyezséget ellenjegyzésével ellátta akként, hogy azt aláírta.
A Kúria egyetért a Fővárosi Ítélőtábla 15.Cspkf.43.771/2011/3. számú – a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott - végzésében foglaltakkal, mely szerint „a bíróság számára a hitelezők beazonosításának és aláírásuk hitelesítésének igazolására – az okirati bizonyítékok mellett – a vagyonfelügyelő ellenjegyzése szolgál. Ugyanakkor a vagyonfelügyelő ellenjegyzését a Cstv. közelebbről nem definiálja, azonban az egyértelmű, hogy a vagyonfelügyelő ellenjegyzése sem tartalmi, sem formai szempontból nem azonosítható az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 32.§ (2) bekezdés d) pontjában, illetve (4) bekezdésében szabályozott ügyvédi ellenjegyzéssel.” Ha egyértelműen megállapítható az írásba foglalt csődegyezség vagyonfelügyelő általi aláírásából, hogy az egyezséget ellenjegyezte, akkor az szabályosnak tekintendő.”