Gfv. X.30.270/2011/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

FELSZÁMOLÁS

tárgyszavak:

- szerződés felmondása felszámolás során
- felszámolási költség

végzés

Gfv. X.30.270/2011/4. szám

A határozathozatal dátuma: 2012. március 30.

„A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő jogkérdés az, hogy az adós által a felszámolás megindulása előtt kötött szerződés felszámoló által történő felmondása folytán a másik felet megillető igény felszámolási költségnek minősül-e vagy sem, ehhez képest a másodfokú bíróság jogerős végzése sérti-e a Cstv. 57.§ (1) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezést, figyelemmel a Cstv. 57.§ (2) bekezdés b) pontjában foglaltakra.

A Cstv. 57.§ (2) bekezdés b) pontja szerint felszámolási költségek a következők:
„a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével, továbbá vagyonának megőrzésével kapcsolatos költségek, ideértve a környezeti károsodások és terhek rendezésének költségeit, továbbá a 27/A. § (10) bekezdése szerint létesített polgári jogi jogviszonnyal összefüggésben felmerült kiadásokat, valamint az adósnak azokat a hiteltartozásait, adó- és járulékfizetési (ideértve az egészségügyi hozzájárulást, illetve a magánnyugdíj-pénztári tagdíjat is), kártérítési kötelezettségeit, amelyek a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkeztek, kivéve a nyereségből fizetendő adókat.”

A rendelkezés a felszámolási eljárás céljából (az adós jogutód nélküli megszüntetéséből és így gazdasági tevékenységének befejezéséből) kiindulva alapvetően a gazdasági tevékenység ésszerű befejezésével kapcsolatos költségek példálódzó felsorolását tartalmazza. Egyidejűleg felsorol néhány olyan jogcímen fennálló követelést, melyekre hivatkozással – az eredetileg szűk (költség) körben meghatározotthoz képest, bővítve az érvényesíthető követeléseket - csak a gazdasági tevékenység folytatásából eredő igények kerülhetnek felszámolási költségként besorolásra (ilyen például az adós hiteltartozása, kártérítési kötelezettsége).

Az ügyben irányadó tényállás szerint a hitelező igénye nem a tevékenység folytatásából eredt, hanem abból, hogy a felszámoló lezárta a felek jogviszonyát. Nem vitásan erre nem a felszámolás megindulását követően azonnal került sor, ezért a hitelező helytállóan hivatkozott arra, hogy egy ideig a felszámoló az adós gazdasági tevékenységét még folytatta. A hitelező igénye azonban nem ebből a tevékenység folytatásból, hanem abból ered, hogy a felszámoló az adós által még a felszámolás kezdő időpontja előtt vele megkötött szerződést felmondta.
Az adós által a felszámolás megindulását megelőzően kötött szerződés felszámoló által történő felmondása nem vitásan az adós gazdasági tevékenysége ésszerű befejezésének körébe tartozik, az eldöntendő jogkérdés azonban az, hogy az ebből eredő valamennyi igény felszámolási költségnek minősül-e.

A Kúria álláspontja szerint a kérdés megítélésénél a Cstv. 57.§ (2) bekezdés b) pontjának a szóhasználatából kell kiindulni. A törvény a gazdasági tevékenység ésszerű befejezésével, a vagyon megőrzésével, illetve a környezeti károk és terhek rendezésével kapcsolatban felmerült költséget említ, míg az összes többi kötelezettséget, amelyet ebbe a pontba kell sorolni, jogcímenként jelöli meg. Ebből az a következtetés vonható le, hogy amikor „költség” kifejezést használ a jogszabály, azt nem jogi, hanem közgazdasági, számviteli értelemben használja, tehát azt kell megvizsgálni, hogy mi minősíthető számviteli szempontból a gazdasági tevékenység ésszerű befejezése költségének.

A számvitel a költségeket különbözőképpen számolja, csoportosítja, azonban megállapítható, hogy „a költség általában ráfordítást, kiadást jelent egy áru vagy egy szolgáltatás előállításához” (Hargitai József: Jogi fogalomtár, Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 2005; 904. oldal). Az adójog költségként általában a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen kifizetett, igazolt kiadást fogadja el (személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény  4. § (3) bekezdés), illetve közvetlenül meghatározza egyes kiadások tekintetében, hogy azt költségként el lehet-e számolni, vagy sem (a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 8.§ és 3. számú melléklet B) alcím). 

A Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontja alkalmazása körében a költség kifejezést a fentiek alapján úgy kell értelmezni, hogy miután a felszámolás időszakában az adós felszámoló által vezetett tevékenysége annak ésszerű befejezésére irányul, ezért – amennyiben a törvény másként nem rendelkezik - kizárólag a tevékenység ésszerű befejezése érdekében felmerült kiadás minősül felszámolási költségnek. Nem tartozik ebbe a körbe az adós felszámolás kezdő időpontjában már fennállt szerződéses kapcsolatainak lezárása folytán a másik felet ebből eredően megillető követelés, mert az nem minősül kiadásnak (ráfordításnak).”