Gfv. X.30.271/2010/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

FELSZÁMOLÁS

Tárgyszavak:

- határozott idejű munkaszerződés
- vezető munkaviszonyának megszüntetése
- követelés besorolása

Végzés

Gfv. X. 30.271/2010/4.

A határozathozatal dátuma: 2011. január 31.

"A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértés alapján a Legfelsőbb Bíróság által eldöntendő jogkérdés az, hogy az Mt. 190.§ (4) bekezdésében írt szabályokat a határozatlan és a határozott időre kötött munkaszerződések esetén is alkalmazni kell-e, illetve, hogy az itt meghatározott rendelkezések a követelés esedékességét állapítják-e meg, vagy pedig a Cstv-vel egységesen értelmezve egyben a kielégítési sorrendbe sorolást is megváltoztatják.

Az Mt. 190. § (4) bekezdése szerint, ha a munkáltató a vezető munkaviszonyát csőd- vagy felszámolási eljárás során szünteti meg, a munkaviszony megszüntetésekor járó díjazás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkáltató legfeljebb hat havi átlagkeresetet köteles előre megfizetni. A vezető részére ezt meghaladóan járó díjazás a csőd- vagy felszámolási eljárás megszűnésekor, illetőleg a felszámolási zárómérleg, vagy a záró egyszerűsített mérleg jóváhagyása után válik esedékessé.

Az eljárásban alkalmazandó Cstv. 57.§ (3) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a munkáltató rendes felmondása esetén felszámolási költségként - ha a felszámolás kezdő időpontját megelőzően legalább egy évvel megkötött kollektív szerződés, illetve munkaszerződés magasabb összeget nem állapít meg - a munkavégzés alóli felmentési időre jutó átlagkereset és a végkielégítés azon összege vehető figyelembe, amely a munkavállalót a Munka Törvénykönyve 92. § (2) bekezdése és 93. § (3) bekezdése, illetve a 95. § alapján megilleti. E rendelkezés alkalmazásában az adós vezető állású munkavállalói tekintetében kizárólag a Munka Törvénykönyvében megállapított összeg vehető figyelembe.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az Mt. 190.§ (4) bekezdésének első mondata nem különböztet aszerint, hogy milyen munkaszerződéssel rendelkezett a vezető, illetve milyen módon szűnt meg a munkaviszonya. Csak azt határozza meg, hogy a nem vitásan neki járó összegből mekkora részt kell esedékességkor kifizetni. Ebből következően tehát - amennyiben az Mt. alapján eljárva a vezetőnek a munkaviszony megszüntetése miatt járó összeget megállapították - nincs különbség a határozott, illetve határozatlan idejű munkaszerződések szerint kifizetendő tartozások tekintetében, mind a két forma esetén a megállapított összegből csak az Mt. 190. § (4) bekezdése szerinti korlátok között lehet kifizetést teljesíteni az esedékességkor.

A Cstv. 57.§ (3) bekezdésének utolsó mondatát figyelembe véve pedig egyértelműen megállapítható, hogy felszámolási költségként - a vezető állású munkavállalók tekintetében - csak az Mt. 190.§ (4) bekezdésében meghatározott összeg vehető figyelembe. Az Mt-ben ugyanis nincs más rendelkezés a vezető tisztségviselőknek fizetendő összegek tekintetében arra az esetre, ha a munkáltató felszámolás alá kerül. Ebből következően az Mt. 190.§ (4) bekezdése meghatározza nem csak a vezető munkabér követelésének az esedékességét, de egyben - a Cstv. 57.§ (3) bekezdése második mondata alapján - azt is, hogy ez a hat havi átlagkereset érvényesíthető csak felszámolási költségként. A követelésnek az a része tehát, amely nem felszámolási költség, a nyilvántartásba vételi díj befizetését követően sorolható be a kielégítési sorrend más pontjába."