Gfv. X.30.279/2010/3. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

CSŐD

tárgyszavak:

- vagyonfelügyelő
- vagyonfelügyelő díja
- vagyonfelügyelő díjának számítása

Végzés

Gfv. X.30.279/2010/3. szám

határozathozatal dátuma: 2010. október 20.

"A másodfokú bíróság jogerős végzésében helytállóan mutatott rá arra, hogy a Cstv. 16. § (3) bekezdésének a vagyonfelügyelői díj számítására vonatkozó rendelkezése nem egyértelmű. Az elsőfokú és a másodfokú bíróság által alkalmazott kétféle számítási mód eredménye között igen nagy különbségek, indokolatlan és logikailag elfogadhatatlan eltérések lehetnek, miként a jelen ügyben is.

A jogalkotó szándékának, feltehető akaratának a feltárásához a Legfelsőbb Bíróság megvizsgálta, hogy pontosan mit is jelent a "degresszív kulcs" meghatározás, amelyre a jogalkotói indokolás hivatkozik. A "degresszív" jelző "egyenletesen, vagy fokozatosan csökkenőt" jelent, a degresszív kulcs pedig ebből következően egyenletesen vagy fokozatosan csökkenő kulcsot.

Az első- és másodfokú bíróság által alkalmazott számítási mód tekintetében abban van különbség, hogy a degresszivitást mihez viszonyítják:

Az elsőfokú bíróság a vagyonfelügyelő díjának kiszámításakor az adós vagyonához viszonyítva alkalmazta a degresszivitást, azaz álláspontja szerint a vagyonfelügyelő díját úgy kell kiszámítani, hogy az adós mérlegében szereplő eszközök könyv szerinti értékéből képzett különböző sávokban az adott sávhoz tartozó vagyonfelügyelői díjat ki kell számítani, a különböző sávok alapján kiszámított díjrészleteket össze kell adni, és az összeadás eredményeként kapott összeg a vagyonfelügyelő díja. Tartalmában tehát a sávonként emelkedő eszközértékhez fokozatosan csökkenő százaléklábakkal számolta ki az adott sávhoz tartozó díjat. Ez a módszer az eszközérték alsó határa felől közelítve határozza meg a vagyonfelügyelői díjat, azaz a következő sávhoz meghatározott százaléklábak csak az alacsonyabb sávban el nem számolt alapra vetítve határozhatják meg a díjrészlet összegét (maximum a sáv felső határáig).

A másodfokú bíróság csak az adós mérleg szerinti eszközeinek könyv szerinti értékét vetette össze a díjtáblázatban szereplő díjalappal és az ahhoz rendelt százaléklábbal, s így számolta ki a vagyonfelügyelő díját. A degresszivitás itt az elszámolható százaléklábakra (a százalék mértékére) vonatkozik, kizárólag a sávok közötti különbséget jelöli, azaz azt, hogy magasabb vagyonnal rendelkező adósnál alacsonyabb százalékot lehet vagyonfelügyelői díjként érvényesíteni. Ez az értelmezés tehát felülről közelíti meg az adós vagyonát, a teljes eszközértéket abba a sávba sorolja - és annak százaléklábával számítja ki a díjat - amelyet felülről elér az adós mérlegében szereplő eszközérték.

Ez az értelmezés azonban nem egyeztethető össze azzal a ténnyel, hogy a jogalkotó értéksávokat határozott meg és azokhoz rendelte a csökkenő százalék kulcsokat, nem pedig lineárisan jelölte meg az értékhatárokat.

A jogerős végzésben alkalmazott számítási módnál a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott - sávátlépéshez kötődő - indokolatlan aránytalanságok valóban fennállnak. Amennyiben ugyanis egy adósnak kereken 1 milliárd forint eszközértéket tartalmaz a mérlege, akkor a jogerős végzésben alkalmazott számítási mód eredményeként a vagyonfelügyelő díja 10 millió forint, míg ha akár 1 forinttal haladja meg a vagyon az 1 milliárd forintot, akkor a díj a teljes összegre számított 0,5 %-os szorzó miatt csak 5 millió forint lenne.

A Legfelsőbb Bíróság ezt követően megvizsgálta, hogy azoknál a másodfokú bíróság által felhívott jogszabályoknál, ahol egyértelműen a degresszív kulcsot alkalmazzák, milyen jogalkotói cél érvényesül. Megállapította, hogy ezekben az esetekben a jogalkotó azt kívánta elérni a degresszív kulcs alkalmazásával, hogy az érvényesíthető összeg kapcsolódjon részben az elvégzett munkához, részben pedig a nagyobb vagyonnal kapcsolatos felelősséghez. Általában egy nagyobb értékű ügyhöz nem kapcsolódik annyival több munka, mint amekkora összeget lehetne érvényesíteni az ügyben szereplő vagyon értéke alapján, ugyanakkor nem vitásan a nagyobb összeghez nagyobb felelősség is társul. E két szempont érvényre juttatása érdekében alkalmazza tehát a jogalkotó a sávosan degresszív kulcsot, amely az alacsonyabb vagyoni sávhoz magasabb százaléklábat kapcsol. Ezzel a magasabb értékű ügyeknél is lehetővé teszi a munka után mindenki által érvényesíthető magasabb százaléklábat, míg a felelősség miatti alacsonyabb százalékot már csak a különbözeti összegre engedi felszámítani.

A Legfelsőbb Bíróság összehasonlítva a fentebb említett jogalkotói célt és az azt megvalósító törvényi rendelkezéseket a vagyonfelügyelői díj számításánál alkalmazott félreérthető törvényi fogalmazással, arra a következtetésre jutott, hogy a fenti elvek érvényre jutása - alacsonyabb sávban a munkáért járó összeg, magasabb sávban a felelősség utáni díj - a vagyonfelügyelő díjánál is követelmény. Ezek az elvek azonban maradéktalanul csak az elsőfokú bíróság által is alkalmazott ún. sávosan degresszív számítási mód esetében érvényesülhetnek. Ezzel szemben a jogerős másodfokú végzésben foglalt számítást alkalmazva - ahogy azt a felülvizsgálati kérelemben bemutatott példa is tükrözi - véletlenszerűvé és okszerűtlenül hirtelen lecsökkenővé válik a vagyonfelügyelői díj. Mindezeket mérlegelve a Legfelsőbb Bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság vagyonfelügyelői díj számítása felel meg a jogalkotó céljának és a díjazásnál érvényesülő elveknek."