Gfv. X.30.288/2011/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

FELSZÁMOLÁS

tárgyszavak:

- iratátvétel

 

végzés

 

Gfv. X.30.288/2011/4. szám

A határozathozatal dátuma: 2012. március 23.

(A másodfokú bíróság) „kiemelte, a Cstv. 31.§-a alapján nem állapítható meg a felszámoló jogszabálysértése amiatt, hogy nem vette át az iratokat a kifogást előterjesztőtől, mert e rendelkezés szerint az adós vezetőjétől kell azt átvennie. Ugyanakkor azonban a Cstv. a felszámoló számára több olyan kötelezettséget állapít meg, amelyet csak az iratok ismeretében teljesíthet. Ezek között utalt a Cstv. 46.§ (1) bekezdésére, mely szerint az adós vagyonának felmérése után van csak abban a helyzetben a felszámoló, hogy kezdeményezze a Cstv. 63/B.§-a alapján az egyszerűsített módon történő befejezést.
Hivatkozott a másodfokú bíróság a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2010.(XII.19.) Korm.rendelet 3-11.§-ában foglaltakra is.  Mindezek egybevetése alapján megállapította, hogy a felszámolónak az a magatartása nem felelt meg a rá vonatkozó jogszabályi előírásoknak, hogy felhívás ellenére sem intézkedett az adós iratainak átvételéről. Utalt arra, a felszámoló előtt ismert helyen levő iratok átvételének nem jelenthette akadályát az a fellebbezésben hivatkozott körülmény, hogy nem lehet kétséget kizáróan megállapítani, a kifogást előterjesztő birtokában levő iratok megegyeznek-e a kifogást tevő hitelező részére az adós vezetője által átadott iratokkal.
Az adóhatóságnál az iratok átvételéről jegyzőkönyv készült, mely alapján a felszámoló is megállapíthatta volna, hogy az adós gazdálkodó szervezet vezetője a Cstv. 31.§ (1) bekezdésében írt módon tett-e eleget az iratátadási kötelezettségének. Ennek hiányában a Cstv.33.§-a szerint szankció kiszabását kezdeményezhette volna a felszámoló, illetve a hiányzó iratokat pótoltathatta volna a vezető tisztségviselő költségére. A fentiek alapján helytállónak találta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy a hitelező tájékoztatása alapján az adós iratainak hollétéről tudomást szerző felszámoló az iratok átvételét nem tagadhatta volna meg….

A (felülvizsgálati) eljárásban felmerült jogkérdés lényege, hogy köteles-e átvenni a felszámoló az adós iratait mástól, mint az adós gazdálkodó szervezet vezetőjétől.
A másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felszámolónak, amennyiben tudomására jut, hogy hol vannak az iratok, azokat át kell vennie, mert e nélkül a Cstv-ben írt feladatait nem tudja teljesíteni.
A Kúria teljes mértékben egyetért a másodfokú bíróság által ebben a kérdésben kifejtett állásponttal és annak jogi indokaival. A felszámoló feladata az, hogy a hitelezők érdekében eljárva az adós vagyonát átvegye, azt ellenőrizze az adós iratai alapján, a korábbi időszakban történt esetleges vagyonkimentések ellen jogi úton fellépjen, stb. Erre csak akkor van lehetősége, ha a vagyonról, annak a sorsáról információval rendelkezik.

Nem vitásan a Cstv. alapvetően abból indul ki, hogy az adós gazdálkodó szervezet vezetőjének a felelőssége az iratoknak a felszámoló részére történő átadása. Amennyiben erre az adós vezetője önként nem hajlandó, a felszámoló ezt szankcióval (pénzbírság) kikényszerítheti, de legalábbis megkísérelheti.
Ha azonban a vezető tisztségviselő ennek ellenére nem működik együtt a felszámolóval, a felszámoló nem tagadhatja meg erre hivatkozással az adós iratainak, vagyontárgyainak átvételét, az adós vagyonának felkutatását – melynek egyik eleme az iratok felkutatása.
A felszámolónak elsősorban az adós gazdálkodó szervezet vezetőjétől kell átvennie az iratokat és ezzel az adós vagyonát, azonban ha erre nincs lehetősége és tudomására jut az adós irataival, vagyonával kapcsolatos információ, úgy köteles az adós, illetve a vezető tisztségviselő költségén mindent megtenni azok felkutatása, átvétele érdekében.”