Gfv. X.30.388/2011/4. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

FELSZÁMOLÁS

 

tárgyszavak:

- felszámolás megindulása utáni megszüntetés

 

Végzés

 

Gfv.X.30.388/2011/4. szám

A határozathozatal dátuma: 2012. augusztus 31.

„A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő jogkérdés elsősorban az volt, hogy a felszámolási eljárásban a Pp-nek a Cstv. 6.§ (3) bekezdésében meghatározott „megfelelő alkalmazása” körébe beletartozik-e az a peres eljárásokban kötelezően alkalmazandó szabály, hogy ha a kérelmet már érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítani, akkor az eljárás későbbi szakaszában hivatalból lehetőség van erre hivatkozással az eljárás megszüntetésére.
A felszámolási eljárások első – a fizetésképtelenség vizsgálatára irányuló – szakaszában ez egyértelműen alkalmazandó szabály. A felszámolás megindulása után azonban a Cstv. rendelkezései az adós gazdasági tevékenységének a korábbitól eltérő irányt szabnak, a felszámolónak, mint a vezető tisztségviselő helyére lépő, a bíróság által kirendelt személynek arra kell törekednie, hogy az adós jogviszonyait lezárja, vagyonát értékesítse, azaz a gazdasági életből kivezesse. E tevékenysége során a felszámoló az adós nevében jognyilatkozatokat tesz, szerződéseket köt, amelyek sorsa az eljárást megszüntető végzés esetén rendezést kíván.
A Kúriának tehát el kellett döntenie azt, hogy adott esetben a Pp. alapvető eljárási szabályainak az érvényesülése, vagy a felszámolás megindulása miatt kialakult speciális helyzet fenntartása elégíti-e ki a jogbiztonság követelményét.
Nem vitásan a Pp. egyéb eljárási szabályainak – így például a kézbesítési vélelem megdöntéséről szóló 99/A. §-ának, illetve az igazolási kérelem intézményét szabályozó 106-110. §-ának - az alkalmazása is eredményezhetnek olyan helyzeteket, amelyek már megindult felszámolásokat „fordítanak vissza”, azaz a bíróság határozata alapján úgy kell tekinteni, mintha meg sem indult volna a felszámolás, holott ilyen esetekben is felmerülhetnek az előzőekben említett ellentmondások.
A jogalkotó a Cstv. 6.§ (3) bekezdésében nem zárta ki ezen eljárási szabályok alkalmazását, ebből következően nem kívánta kizárni azt a lehetőséget sem, hogy a megindult felszámolást – ha annak feltételei fennállnak – meg lehessen szüntetni a Pp. szabályai alapján. A felszámolási eljárás sajátosságaival nem ellentétes a Pp. azon rendelkezése, hogy a bíróság a felszámolási eljárást megszüntesse az eljárás bármely szakában olyan eljárási hiba miatt, amely alapján hivatalból köteles az eljárást megszüntetni (Pp. 157.-158. §).
Mindezekre tekintettel a Kúria arra a jogi következtetésre jutott, hogy az ítélőtábla jogerős végzésében megfelelően alkalmazta a Pp. szabályait az egységes felszámolási eljárásban, olyan adós ellen nem lehet lefolytatni a felszámolási eljárást, amelyre a Cstv. hatálya nem terjed ki.
A felszámolási eljárásnak a felszámolás megindulása után a Pp. alapján történő megszüntetése nem visszamenőleges hatályú. A bíróságnak azonban úgy kell rendeznie a felek helyzetét és az adósra vonatkozó nyilvántartást, hogy abból egyértelműen megállapítható legyen: a felszámolás meg sem indulhatott volna. A felszámolás szabálytalan megindítása nyilvántartásban való feltüntetésének a fennmaradása ugyanis az adós számára hátránnyal járhatna, mert azt sugallná, hogy az adós a felszámolási eljárás hatálya alatt állt, és a Cstv. 45. §-a alapján került sor az eljárás megszüntetésére.
A másodfokú bíróság az eljárás megszüntetésével valamennyi, a felszámolási eljárásban hozott bírósági végzést hatályon kívül helyezte, ezzel eljárásjogilag olyan helyzetet hozva létre, mintha a felszámolást el sem rendelték volna.

Megalapozottan hivatkozott azonban a felszámoló arra, hogy a felszámolási eljárásnak a felszámolás megindulása után történő megszüntetésekor rendelkezni kell az eljárás megszüntetése folytán függőben maradt kérdésekről, és meg kell állapítani a felszámolónak járó díjat is.
A másodfokú bíróság végzésének rendelkező része ugyan nem szól a felszámoló díjáról, de a bíróság a végzés indokolásában kifejtette, hogy a felszámolót a Cstv. alapján nem illeti meg felszámolói díj, s ezzel tartalmilag a felszámoló díjigényét elutasító rendelkezést hozott.
A Kúria nem ért egyet ezzel a döntéssel. Nem vitásan nem kerülhetett volna sor a felszámolás elrendelésére, de tény, hogy a bíróság a felszámoló részére a vagyon feletti ellenőrzési, rendelkezési jogot átadta, azaz a felszámoló tevékenységének a megkezdésére a bíróság határozata alapján került sor. A felszámoló a vezető tisztségviselő helyébe lépve ellátta az adós képviseletére, a vagyon kezelésére vonatkozó tevékenységet (Cstv. 27/A. § (12) bekezdés), ennek az ellenértéke megilleti.
A Pp. szabályai szerint az eljárás megszüntetésekor a bíróságnak rendelkeznie kell azokról a függőben lévő kérdésekről, amelyek a megszüntetésre kerülő eljáráshoz kapcsolódnak (pl. ideiglenes intézkedés megszüntetése – 156. § (8) bekezdés; költségviselés – 77. §). Ez a szabály alkalmazandó akkor is, ha a Pp. megfelelő alkalmazására a felszámolási eljárásban kerül sor. Ebből következően a bíróságnak a már megindult felszámolás megszüntetése esetén döntenie kell arról, hogy a bíróság által kijelölt felszámolónak járó díj összege mekkora és azt ki viseli.
A kifejtett indokokra tekintettel az ítélőtábla jogerős végzésében jogszabályt sértett, amikor a felszámoló díjigényét elutasította. A Kúria ezért a jogerős végzésnek a felszámoló díjigényét elutasító rendelkezését a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot ebben a körben új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte, egyebekben a jogerős végzés jogszabályoknak megfelelő rendelkezéseit hatályában fenntartotta.
A bíróságnak a részben megismételt eljárásban a fentebb részletezettek alapján rendelkeznie kell a megindított felszámolási eljárás miatt a felszámolót megillető díjról. A díjat – figyelemmel a felszámolási eljárásokban megállapítható felszámolói díj mértékére is – a felszámoló által végzett munkával arányos összegben, tevékenysége alapján kell meghatározni.

A Kúria a felszámoló felülvizsgálati kérelme alapján észlelte azt is, hogy a másodfokú bíróság végzése hiányos.
Az eljárást megszüntető végzésben a bíróságnak rendelkeznie kellett volna a felszámolás során ki nem fizetett felszámolási költségekről, arról, hogy ezt kinek kell viselnie. Rendelkeznie kell arról is – a Cstv. 25. § (3) bekezdésének analóg alkalmazásával -, hogy a felszámolási eljárás megszüntetését megelőzően beállt joghatások, így különösen a felszámoló által kötött jogügyletek alapján fennálló jogok és kötelezettségek fennmaradnak, azok az adóst (jogutódját) jogosítják, illetve kötelezik és arra is figyelemmel kell lennie, hogy az esetlegesen fennmaradó vagyont kinek a részére rendeli kiadni.”