Gfv. X.30.410/2011/3. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

FELSZÁMOLÁS

Tárgyszavak:
-    közbenső mérleg
-    felszámolás befejezése

Végzés

A határozathozatal dátuma: 2012. szeptember 7.

Gfv. X.30.410/2011/3.

„ Van-e lehetőség az eljárás befejezésére az eljárás rendes szabályai szerint abban az esetben is, ha nincs jogerősen jóváhagyott közbenső mérleg?
Nem vitásan a Cstv. 50.§ (2) bekezdése alapján évente kötelező közbenső mérleget benyújtani, melynek elsődleges célja az, hogy a felszámoló beszámoljon a mérlegidőszak alatt történtekről a hitelezők és a bíróság felé. Közbenső mérleg elkészítésére akkor kerül sor a Cstv. 50.§-a alapján, ha a felszámolás még nem fejezhető be (erre utal a néven kívül a Cstv. 50.§ (3)-(4) bekezdése).

Ugyanakkor azonban a “felszámolás befejezésekor” (Cstv. 52.§ (1) bekezdés) a felszámolónak el kell készítenie a zárómérleget, azt be kell nyújtania a bírósághoz, és a Cstv. 56.§-a, valamint a  60.§ (1) bekezdése alapján a felszámolási eljárást be kell fejezni.

A Kúria álláspontja szerint a “felszámolás befejezése” fogalom alatt azt kell érteni, hogy a felszámoló a hitelezői igényeket besorolta, nincs folyamatban vitatott igény vagy kifogás tárgyában eljárás, a felszámoló az adós vagyonát értékesítette, gazdasági kapcsolatait lezárta, a szükséges nyilatkozatokat az adós nevében megtette.

Ha tehát – bár még nincs a bíróság részéről elfogadott közbenső mérleg – de a felszámolás folyamata befejezésre került, a felszámolónak nem közbenső, hanem záró mérleget kell készítenie.

Természetesen a felszámolási zárómérleget is úgy kell a felszámolónak elkészítenie – hasonlóan a közbenső mérleghez -, hogy abból mind a hitelezők, mind a bíróság meggyőződhessenek arról, a felszámoló azt megbízható, hiteles adatok alapján készítette el és megállapítható az is a zárójelentésből, hogy a felszámoló az adós vagyonával tisztességesen, a hitelezők érdekeit előtérbe helyező módon gazdálkodott. Ennek érdekében a felszámolónak részletes, az adós vagyonának alakulásáról bizonyítékokkal alátámasztott jelentést kell készítenie, melyből megállapítható, hogy a felszámoló mit és miért fogadott el a tevékenységet lezáró mérlegből, illetve mit és miért, milyen alapon módosított az abban foglaltakon. Ki kell fejtenie – és azt bizonyítékokkal is alá kell támasztania -, hogy milyen lépéseket tett az adós vagyonának megőrzése, értékesítése, a követelések behajtása érdekében.

Mindezek alapján tehát a hitelező nem kerül hátrányosabb helyzetbe azzal, hogy nem újabb közbenső mérleg előterjesztésére kerül sor, hanem a felszámoló a megalapozott, bizonyítékokkal alátámasztott záró anyagokat terjeszti elő.

Figyelemmel a hitelezőnek arra a véleményére, hogy a kérelmével ellentétes álláspont esetleg a felszámolók visszaélésszerű joggyakorlását eredményezné, a Kúria álláspontja e kérdésben a következő:
Nem vitásan a felszámoló kötelezettsége közbenső mérleg előterjesztése olyan módon, amely megfelelően tájékoztatja a hitelezőket és a bíróságot is az eljárásnak a mérlegidőszakban történt gazdasági eseményeiről. Ennek elmulasztása azonban nem akadályozza meg a zárómérleg benyújtását, a mulasztás a felszámolóval szembeni egyéb szankció érvényesítését teheti lehetővé.”