Gfv. X.30.427/2010/9. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

CSŐD

tárgyszavak:

- csődegyezség
- csődegyezség vizsgálata
- nyilvántartásba vételi díj
- nyilvántartásba vételi díj határideje
- egyezségi tárgyalás

Végzés

Gfv. X.30.427/2010/9. szám

határozathozatal dátuma: 2011. április 21

"A Legfelsőbb Bíróság egyetért a másodfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával, hogy a 2009. évi LI. törvénnyel módosított Cstv. rendelkezései a csődegyezséget a korábbi szerződést módosító helyzetéből eljárásjogi egyezséggé emelték, abban az esetben, ha az egyezséget a bíróság jóváhagyja. Figyelemmel azonban arra, hogy az egyezségkötés nem a bíróság előtt történik, hanem az azt bizonyító iratokat nyújtják csak be a bírósághoz, ezért különös jelentősége van egyrészt annak, hogy az eljárásban résztvevő vagyonfelügyelő, mint a törvényesség képviselője, hogyan végzi feladatát, másrészt pedig annak, hogy a csődeljárás során történteket az iratok hogyan dokumentálják és bizonyítják.

A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet a másodfokú bíróság jogi álláspontjával abban a kérdésben, hogy a csődeljárásban való hitelezővé váláshoz nincs szükség a nyilvántartásba vételi díj 30 napon belül történő befizetésére. Nem vitásan a törvény a 10.§ (2) bekezdés f) pontjában a közzétételre kerülő végzés kötelező tartalma körében nem írja elő annak közzétételét, hogy a nyilvántartásba vételi díj befizetésének is ezen határidőn belül kell megtörténnie. A 12.§ (1) bekezdése azonban tartalmazza, hogy "a követelés nyilvántartásba vételének feltétele az is, hogy a hitelező annak 1%-át - de legalább 5000 forintot és legfeljebb 100 000 forintot - nyilvántartásba-vételi díjként - befizessen a vagyonfelügyelő pénzforgalmi számlájára". A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint e rendelkezés alapján teljesen egyértelmű, hogy a nyilvántartásba vételhez - azaz ahhoz, hogy a továbbiakban a hitelező meghívást kapjon az egyezségi tárgyalásra hitelezői jogainak gyakorlása érdekében - elengedhetetlen a nyilvántartásba vételi díj befizetése. Enélkül ugyanis a vagyonfelügyelő nem tudja a követelést besorolni (12.§ (2) bekezdés), arról nem tudja az adóst és a hitelezőket értesíteni (12.§ (5) bekezdés), az adós nem tud egyezségi javaslatot, programot stb. készíteni, mivel nem ismeri a figyelembe veendő hitelezőit (17.§ (1) és (3) bekezdés). A rendelkezések összevetéséből tehát egyértelműen az következik, hogy a hitelezőnek, amennyiben ilyen minőségben a csődeljárásban részt akar venni, a nyilvántartásba vételi díjat a 30 napos határidőn belül be is kell fizetnie.

Az eljárásban vitatott másik jogkérdés az volt, hogy a jegyzőkönyv hiányossága miatt a megkötött egyezség érvénytelen-e, ez szolgálhat-e a csődeljárás megszüntetésének alapjául.

A másodfokú bíróság helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a bíróság feladata a csődeljárás során a törvényesség ellenőrzése, ezen belül annak biztosítása, hogy a Cstv. szabályai érvényesültek-e az eljárás során. A jogerős végzés helytállóan foglalta össze azokat a Cstv-ben előírt eljárási cselekményeket, amelyeknél a bíróság közreműködik - az eljárás megindítása, a hitelezői igények besorolásával és a vagyonfelügyelő eljárásával kapcsolatos kifogások elbírálása, az egyezség jóváhagyása és az eljárás befejezetté nyilvánítása vagy a csődeljárás megszüntetése -, s amelyek a felek aktív együttműködésével biztosítják azt, hogy az egyezség megkötése törvényes módon történjen, miközben az adós és a hitelezők közötti egyezség tartalmának kialakításába a bíróság nem avatkozik be, azt nem vizsgálhatja.

Az eljárás megindítását követően, a csődeljárás gazdasági tartalmával kapcsolatban a hitelezőknek joga van arra, hogy a vagyonfelügyelő által elfogadott, besorolt követelések tekintetében kifogást terjesszenek elő - saját, illetve más hitelezők igénye tekintetében is. Ezzel biztosítható, hogy azok a hitelezők és olyan összeg erejéig kerüljenek be a biztosított, illetve nem biztosított hitelezői osztályokba, s szavazzanak a csődegyezség elfogadásáról, akiknek valóban követelésük áll fenn az adóssal szemben, s a megfelelő hitelezői csoportba, osztályba kerüljenek besorolásra.

Az egyezség jóváhagyása kapcsán az eljárásra a Cstv. részletes előírásokat tartalmaz, ezeket a feleknek pontosan azért kell betartaniuk, mert olyan egyezséget kell a bíróságnak megítélnie, amelyet nem előtte kötöttek meg az érintett felek. Jóllehet a vagyonfelügyelő ellenőrzi az egyezségkötési eljárást, és ellenjegyzésével ellátva igazolja, hogy az szabályosan történt, ennek ellenére a bíróságnak kell meggyőződnie arról, hogy valóban olyan módon történtek-e az események, amelyek lehetőséget biztosítottak az adós és a hitelezők közötti tárgyalásokat követően a tisztességes egyezségkötésre. Ezért is van szükség arra, hogy a jegyzőkönyv hitelt érdemlően, a valóságnak megfelelően rögzítse a történteket."