Pfv. VII.20.199/2012/8. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

CSŐDELJÁRÁS

Tárgyszavak:
-    csődegyezség megtámadása
-    semmisségi kifogás
-    csődegyezség hatálya
-    vételi jog gyakorlása a moratórium tartama alatt

Pfv.VII.20.199/2012/8.

Ítélet

A határozathozatal dátuma: 2013. január 31.

(A Kúriának)… a kereset tekintetében azt kellett megvizsgálnia, hogy élhetett-e vételi jogával a felperes a perbeli időszakban, azt a Cstv. felülvizsgálati kérelemben hivatkozott szabályai lehetővé tették-e.
A Cstv. 2009. április 27-én hatályos 12.§ (2) bekezdése szerint: „A fizetési haladék tartama alatt a pénzfizetési kötelezettség nem teljesítéséhez vagy késedelmes teljesítéséhez fűződő jogkövetkezmények - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - nem állnak be.” (A (4) bekezdés a kamatfizetésről rendelkezik.)

Ezen rendelkezés helyes értelmezése az, hogy:
-    a moratórium (fizetési haladék) alatt lejáró kötelezettségek nem teljesítéséből eredő jogkövetkezményeket a hitelezők nem érvényesíthetik az adóssal szemben a moratórium tartama alatt, illetve
-    a moratórium megindulása előtt már lejárt, adóst terhelő kötelezettségek jogkövetkezményeit a moratórium kezdő időpontja előtt még nem érvényesítő hitelezők azokat a moratórium tartama alatt nem érvényesíthetik.
Tévesen hivatkozott a felperes arra, hogy a Cstv. 12.§-a tételes, taxatív felsorolást tartalmaz. A Cstv. 12.§ (2) bekezdése tartalmában visszautal a Ptk. vagy más jogszabály valamennyi olyan rendelkezésére, illetve a felek szerződéseiben megállapított olyan jogkövetkezményekre, melyeket nem fizetés, illetve késedelmes teljesítés esetén az adóssal szemben érvényesíteni lehet. Így a perbeli esetben kizárja azt, hogy a kölcsönszerződésben foglaltak nem teljesítése vagy késedelmes teljesítése miatt a felperes vételi jogával éljen.
Helytállóan állapította meg tehát a jogerős ítélet, hogy a vételi jog érvényesítését, mint a felek szerződésében megállapított olyan jogkövetkezményt, amelyet az alperes nem fizetése esetén a felperes alkalmazhatott, a csődeljárásban biztosított moratórium tartama alatt a jogszabály tiltotta.

Az elsőfokú ítéletben kifejtettekre tekintettel rögzíteni kell, hogy ha a Cstv. szabályainak megfelelően létrejött kényszeregyezséget az adós az abban foglaltak szerint teljesíti, akkor a kötelezettsége teljesítettnek minősül akkor is, ha a csődegyezségben meghatározott összeg kisebb a hitelező eredeti követelésénél. Ilyen esetben a biztosítékkal rendelkező hitelező sem élhet a biztosíték nyújtotta jogosítványokkal, követelésének – a szabályos csődegyezségnek megfelelően történt - kielégítésével a biztosíték is megszűnik.

…a Kúria … azt vizsgálta, hogy helytállóan helyezkedett-e arra az álláspontra a másodfokú bíróság, miszerint a viszontkeresetre előadott ellenkérelemként, védekezésként a csődegyezség érvénytelenségére csak valamennyi érdekelt perben állása esetén hivatkozhatott volna a felperes.

A perrel érintett csődeljárásban alkalmazandó, a csődeljárás lefolytatása iránti kérelem benyújtásakor (2009. április 27-én) hatályban volt Cstv. szabályai szerint a megkötött csődegyezség egyezséggel történő szerződésmódosításnak tekintendő.

A bíróság az ezen rendelkezések alapján lefolytatott csődeljárás során létrejött egyezséget nem hagyta jóvá, azt az adós és a hitelezők kötötték meg, és a vagyonfelügyelő jóváhagyása után a bíróság eljárást befejező határozatának jogerőre emelkedésével vált mindenkire kiterjedő hatályú - s így a hozzá nem járuló hitelezők tekintetében is - kényszeregyezséggé. A csődeljárást lefolytató bíróság nem vizsgálhatta, hogy a csődegyezség tartalmában a jogszabályoknak megfelel-e, kizárólag a Cstv. szabályainak való megfelelőség tekintetében ellenőrizhette az egyezséget (Cstv.21.§ (3) bekezdés). A formailag megfelelő egyezség alapján hozott eljárást befejező határozatot követően a csődegyezség érvénytelenségének megállapítása érdekében keresetet lehetett benyújtani (BH1997. 453; EBH2000.336). A perben azok a kérdések nem voltak vitássá tehetők, amelyek elbírálására a csődeljárás lehetőséget biztosított.

A csődegyezség jogintézményét vizsgálva a Kúria rámutat arra, hogy a fizetési haladék kezdő időpontjában az adós és a különböző hitelezői között egymástól függetlenül állnak fenn a jogviszonyok, melyekre vonatkozóan a csődegyezség csak abban hoz létre a hitelezők között közösséget, hogy az egyes jogviszonyok alapján az adóst terhelő kötelezettségek kielégítési arányát és a kielégítési határidőket egységesen, vagy csoportosítva egységesen kezeli. A csődegyezség jogerős jóváhagyásával tehát az egyes jogviszonyokban bekövetkeznek változások, ám kizárólag a csődegyezségben foglaltak szerint, az adóst terhelő kötelezettség mértéke, illetve esetlegesen az esedékesség időpontja tekintetében.
A Ptk. 236. § (3) bekezdés második mondata szerint a megtámadásra jogosult a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogás útján megtámadási jogát akkor is érvényesítheti, ha a megtámadási határidő már eltelt.
A Legfelsőbb Bíróságnak az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről szóló 2/2010. (VI.28.) PK vélemény 9.a) pontjában kifejtett álláspontja szerint „a megtámadási határidő eltelte után a perben előterjesztett megtámadási kifogás a keresettel szemben való védekezést szolgálja, legfeljebb a kereset elutasítását eredményezheti, de nem vezethet a felperes marasztalására.” A megtámadási kifogás kapcsán kifejtettek megfelelően irányadóak a semmisségi kifogásra is. Az érvénytelenségi kifogást az ellenkérelemben kell előadni. Az érvénytelenségi kifogás arra a szerződésre hivatkozással terjeszthető elő, amelyre a keresetet alapították.

A fentiekből következően  - mivel a felperes védekezésként terjesztette elő semmisségi kifogását a viszontkereset elutasítása érdekében - az érvénytelenségi kifogás tárgyában a csődegyezségben résztvevők perben állása nélkül is dönteni kell. A felperes nem terjesztett elő a csődegyezség érvénytelenségének a megállapítása iránt keresetet, ezért nincs is szükség valamennyi érdekelt perbenállására. Amennyiben a bíróság az érvénytelenségi kifogást alaposnak találja, annak az a jogkövetkezménye, hogy az alperes viszontkeresetét el kell utasítania.
Mindezek alapján tehát érdemben kellett vizsgálni, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján alapos-e a felperes érvénytelenségi kifogása.