Pfv. X.21.978/2010/5. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

FELSZÁMOLÁS

tárgyszavak:

- határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárás
- végrehajtás
- végrehajthatóság megállapítása
- közrend

Végzés

Pfv. X.21.978/2010/5. szám

határozathozatal dátuma: 2011. április 21.

"A Helsinki Elsőfokú Bíróság (Helsingin käräjäoikeus) 2. Osztály .... számú, a végrehajtást kérő ellen folyamatban levő, a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK rendelet alapján főeljárásként megindított fizetésképtelenségi eljárásban a 2009. szeptember 9-én kelt "Egyoldalú ítéletben" (Yksipuolinen Tuomio) visszavonta a végrehajtást kérő által a magyar adós részére átadott ingóságokra vonatkozó tranzakciókat és elrendelte az ingóságoknak a végrehajtást kérő csődvagyonába történő visszajuttatását, illetve ha az már nincs meg, úgy kötelezte a magyar adóst az értékük megfizetésére késedelmi kamattal együtt, továbbá a perköltség megfizetésére.

A jogorvoslat lehetőségéről úgy rendelkezett, hogy akivel szemben egyoldalú ítéletet hoztak, fellebbezés útján nem kérhet jogorvoslatot, visszaszerzésért azonban folyamodhat. Ha a visszaszerzési igényt az adós az egyoldalú ítéletről való értesülésétől számított 30 napon belül írásban az ítéletet hozó elsőfokú bírósághoz benyújtja, úgy az ügyet az elsőfokú bíróság újratárgyalja. Ha nem nyújtanak be visszaszerzési igényt, az egyoldalú ítélet hatályban marad.

Az egyoldalú ítélet alapján 2010. január 29-én nyújtotta be a végrehajtást kérő a végrehajtási lap kibocsátása iránti kérelmét az elsőfokú bírósághoz. Az elsőfokú bíróság 2. sorszámú, 2010. február 18-án kelt végzésével megállapította a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK rendelet (Brüsszel I. rendelet) 41. cikke alapján, hogy a Helsinki Elsőfokú Bíróság határozata a magyar jog szerint a belföldi bíróság határozatával azonos módon végrehajtható. Ezt a végzését 2010. március 12-én vette át az adós.

Az adós a végzés ellen benyújtott fellebbezésében elsősorban arra hivatkozott, hogy részére a finn bíróság az érdemi határozatot nem kézbesítette, s emiatt jogorvoslati jogával sem élhetett. Az ítélet közlésének elmaradása olyan súlyos eljárási hiba, amely sérti a Magyar Köztársaság Alkotmányának 58.§ (5) bekezdésében szereplő jogorvoslathoz fűződő jogot, emiatt a határozat elismerése nyilvánvalóan ellentétes a Magyar Köztársaság közrendjével, ezért a Brüsszel I. rendelet 34. cikk (1) bekezdése értelmében a végrehajthatóvá nyilvánítást meg kellett volna tagadni. A másodfokú eljárásban kérte az eljárás felfüggesztését is, mivel a finn bíróság határozatában megjelölt jogorvoslat lehetősége csak az ítéletnek a részére történt kézbesítésével - 2010. június 4-én - nyílt meg, s a visszaszerzési igényének előterjesztésére rendelkezésre álló határidő még nem telt le, a jogorvoslati lehetőséggel pedig élni kíván. Csatolta jogorvoslati kérelmét és az annak feladását igazoló feladóvevényt, mely szerint az iratot 2010. július 5-én postára adták.

A másodfokú bíróság az adós eljárás felfüggesztése iránti kérelmét elutasította és az elsőfokú végzést helybenhagyta. Rögzítette, hogy a végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, a végrehajthatóságot megállapító rendelkezés tárgyában csak felülvizsgálati kérelemmel lehet élni.

Határozatának indokolásában elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a Brüsszel I. rendelet alkalmazására lehetőség van-e, figyelemmel arra, hogy a határozatot fizetésképtelenségi eljárásban hozták, és a Brüsszel I. rendelet 1.cikk (2) bekezdés b) pontja szerint a rendelet nem vonatkozik csődeljárásra, kényszeregyezségre és hasonló eljárásokra. Megállapította, hogy a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK rendelet 25. cikk (1) bekezdése a rendelet alapján meghozott határozatok végrehajtása kapcsán visszautal a Brüsszel I. rendeletre, így a finn bíróság határozatának végrehajthatóvá nyilvánítása lehetséges.

A Brüsszel I. rendelet a valamely tagállamban hozott határozat végrehajthatóságát megállapító határozattal kapcsolatos jogorvoslat szabályai között a 45. cikkben utal vissza a 34. és 35. cikkeire, s kimondja, hogy a jogorvoslati eljárásban csak az ott meghatározott okok egyike alapján utasíthatja el vagy vonhatja vissza a végrehajthatóságot megállapító határozatot a bíróság. A másodfokú bíróság megállapította, hogy csak a 34. cikk 1. pontjában írt közrendbe ütközést kellett vizsgálnia, mert a többi pont alkalmazására utaló adat nem merült fel.

Abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az érdemi határozat kézbesítésének elmulasztása, ezáltal a jogorvoslati lehetőség megnyíltának hiánya olyan lényeges eljárási szabálysértés-e, amely nyilvánvalóan ellentétes a Magyar Köztársaság jogrendjével, vagy sem.

Megállapította, hogy a közrend fogalmát a 34.cikk 1. pontja értelmében azon állam joga szerint kell vizsgálni, ahol a határozat végrehajtását kérik, tehát jelen eljárásban a magyar jog szerint. Hivatkozott az Európai Közösségek Bíróságának a közrendi záradékba ütközéssel kapcsolatosan kifejtett álláspontjára (Krombach ügy C-7/1998). Ez alapján a közrendi záradékba ütközés fogalma szűken értelmezendő, az csak kivételes esetekben alkalmazható. A bíróság állandó joggyakorlata alapján a közrend sérelmével jár az alapjogok vagy az általános jogelvek, különösen az emberi jogok védelmére vonatkozó nemzetközi egyezményekben szereplő jogok sérelme. Ide tartozik a tisztességes tárgyaláshoz, eljáráshoz való alapjog, melynek megsértése, s az így hozott határozat végrehajtatása elfogadhatatlan mértékben ellentétes lehet a végrehajtás szerinti állam közrendjével.

A Magyar Köztársaság Alkotmányában a tisztességes eljáráshoz való alapjog fogalmába tartozik a határozatok közlése, a velük szembeni jogorvoslat lehetőségének a biztosítása. Ugyanakkor azonban a Brüsszel I. rendelet 42. cikk (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a végrehajthatóságot megállapító határozatot kézbesítik annak a félnek, aki ellen a végrehajtást kérték, a végrehajtás alapjául szolgáló határozattal együtt, amennyiben azt a fél részére még nem kézbesítették.

Álláspontja szerint ennek a bekezdésnek az a helyes értelme, hogy a végrehajtás alapjául szolgáló külföldi határozatnak a kézbesítésével az adós olyan helyzetbe kerül, hogy a végrehajtandó külföldi határozattal szemben jogorvoslattal élhet, amelynek elbírálására a külföldi bíróságnak van joghatósága. A 46. cikk szerint az eljárás fel is függeszthető, ha a végrehajtandó határozat ellen a származási tagállamban rendes jogorvoslatot nyújtanak be.

Vizsgálta az eljárás felfüggesztésének lehetősége körében azt, hogy a 46. cikkben szereplő jogorvoslat fogalmának megfelel-e a finn bíróság határozatában az adós számára biztosított lehetőség ("visszaszerzési igény"). A rendelet jogorvoslat fogalma autonóm, széles értelmezést kíván az Európai Közösségek Bírósága szerint. Megállapította, - hivatkozva az Európai Közösségek Bírósága Diamond Supplies ügyben (C-43/1977) hozott döntésére -, hogy a finn bíróság határozatában részletezett jogorvoslati rendelkezés megfelel a jogorvoslat fogalmának, hiszen a visszaszerzés iránti kérelem alapján az ügy újratárgyalásra kerül, s a kérelem benyújtására 30 napos határidőt határoztak meg.

A Legfelsőbb Bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy az elsőfokú bíróság 3. sorszámú végzésével - elutasítás terhe mellett - felhívta a végrehajtást kérőt végrehajtási kérelme hiányainak pótlására. Erre határidőn belül nem került sor, ezért annak jogerős megállapítása után, hogy a finn bíróság határozata a belföldi bíróság határozatával azonos módon végrehajtható, az elsőfokú bíróság a végrehajtási kérelmet 8. számú végzésével érdemi vizsgálat nélkül elutasította. E végzése 2010. szeptember 25-én jogerőre emelkedett.

A Legfelsőbb Bíróságnak elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a végrehajtási kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításával befejezett végrehajtási ügyben a végrehajthatóság kérdésében hozott jogerős határozat ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem vizsgálható-e.

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) XII. fejezete rendelkezik a Külföldi határozat végrehajtásáról. A 210/A.§ (1) bekezdése szerint "a bíróság a 44/2001/EK tanácsi rendelet szerinti, a bírósági határozat és közokirat végrehajthatóságának megállapítására irányuló eljárás során - ha a 44/2001/EK tanácsi rendelet másképpen nem rendelkezik - az e Fejezetben foglaltak szerint jár el."

A Vht. 208. és 209.§-ai úgy rendelkeznek, hogy a végrehajthatóság megállapítását követően kell a bíróságnak a végrehajtási lapot kiállítania, ebből következően a végrehajthatóság kérdése független a végrehajtási lap kiállításától, ebben a kérdésben külön határozatot kell hoznia a bíróságnak. (BH1999.463.)

A Brüsszel I. rendelet 38.cikk (1) bekezdése, 40-45. cikkei alapján egyértelműen megállapítható, hogy a rendelet is ezt a jogi megoldást tartalmazza, elsődlegesen a végrehajthatóság kérdésében kell a bíróságnak határozatot hoznia, s csak másodlagosan - ennek következményeként - rendelhető el a végrehajtás a végrehajtási lap kiállításával.

Mindebből következően tehát a végrehajtási kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása nincs kihatással a végrehajthatóság kérdésében előterjesztett felülvizsgálati kérelemre. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ugyanis jelen végrehajtási ügyön belül két különálló kérdésben kellett a bíróságnak határoznia: elsőként arról, hogy egyáltalán a külföldi határozat végrehajtható-e a magyar szabályok szerint, másodszor pedig a végrehajthatóság megállapítása után arról, hogy a végrehajtást elrendeli-e (pl. a végrehajtási lap kiállításával.) Miután a végrehajthatóság, mint előkérdés tekintetében nyújtották be a felülvizsgálati kérelmet, ezért a végrehajtási kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása az eljárás ezen részét nem érinti.

Másodikként azt vizsgálta meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy van-e lehetőség a felülvizsgálati kérelem benyújtására a végrehajthatóság kérdésében hozott határozat ellen. A Brüsszel I. rendelet 44. cikke utal a rendelet IV. mellékletében felsorolt, a jogorvoslat tárgyában hozott határozat elleni jogorvoslati lehetőségekre, ahol Magyarország tekintetében a felülvizsgálati kérelem került feltüntetésre, tehát van helye a végrehajthatóság tekintetében hozott jogerős végzés ellen felülvizsgálati kérelem benyújtásának.

Harmadik eljárásjogi kérdésként a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a Brüsszel I. rendelet alapján van-e lehetőség egy olyan határozat végrehajtására, amely - tartalmában - az "Actio Pauliana" körébe tartozik, tehát arra irányul, hogy a fizetésképtelenségi eljárás alatt levő gazdálkodó szervezet által korábban kötött fedezetelvonó ügyletből származó hátrányt megszüntesse.

A fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK rendelet 25. cikkének (1) bekezdése szerint: "Az olyan bíróság által hozott, fizetésképtelenségi eljárás lefolytatására és befejezésére vonatkozó határozatokat, valamint jóváhagyott egyezségeket, amely bíróságnak az eljárás megindítására vonatkozó határozatát a 16. cikknek megfelelően elismerik, minden további alaki követelmény nélkül el kell ismerni. Az ilyen határozatokat az egyezményhez való csatlakozási okmányokkal módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló Brüsszeli Egyezmény 31-51. cikkének - a 34. cikk (2) bekezdése kivételével - megfelelően hajtják végre.

Az első albekezdést a fizetésképtelenségi eljárásokból közvetlenül származó és a hozzájuk szorosan kapcsolódó határozatokra abban az esetben is alkalmazni kell, ha azokat egy másik bíróság hozta."

Ebben a körben a Legfelsőbb Bíróság utal az Európai Unió Bírósága által a Deko Marty Belgium (C-339/07) ügyben hozott ítéletre, melyben a bíróság megállapította, hogy "az 1346/2000 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében ezen (1) bekezdés első albekezdését a fizetésképtelenségi eljárásból közvetlenül származó és hozzá szorosan kapcsolódó határozatokra is alkalmazni kell."(26) Az MG Probud Gdynia Sp.z.o.o. ügyben (C-444/07) kifejtette, hogy "a fizetésképtelenségi eljárással kapcsolatban hozott határozatok végrehajtását illetően meg kell állapítani, hogy a rendelet nem tartalmaz különös szabályokat, hanem 25. cikkének (1) bekezdésével visszautal a Brüsszeli Egyezmény 31-51. cikkével bevezetett végrehajthatóvá nyilvánítási rendszerre, kizárva mindazonáltal az említett egyezményben előírt kizáró okokat oly módon, hogy azok helyébe a rendelet saját kizáró okai lépnek."(30)

Ebből következően a főeljárást lefolytató finn bíróság határozatát a Brüsszeli Egyezmény helyébe lépett Brüsszel I. rendelet alapján kell végrehajtani.

Érdemben a felülvizsgálati kérelem a jogerős végzést két okból támadta: elsőként részletesen kifejtette álláspontját az eljárás felfüggesztésével kapcsolatos rendelkezés tekintetében, másodsorban pedig utalt a 1346/2000/EK rendelet közrendi záradékára.

A Brüsszel I. rendelet 46. cikk (1) bekezdése szerint az a bíróság, amelynél a 43. cikk (rendes jogorvoslat - fellebbezés) vagy 44. cikk (rendkívüli jogorvoslat - felülvizsgálati kérelem) alapján a jogorvoslatot benyújtják, annak a félnek a kérelmére, akivel szemben a végrehajtást kérik, felfüggesztheti az eljárást, ha a határozat ellen a származási tagállamban rendes jogorvoslatot nyújtanak be, illetve, ha az ilyen jogorvoslat benyújtására nyitva álló határidő még nem járt le; az utóbbi esetben a bíróság meghatározhatja a jogorvoslat benyújtására nyitva álló időtartamot.

Elsőként meg kell különböztetni az eljárás felfüggesztésének és a végrehajtás felfüggesztésének a fogalmát, melyek jelen eljárás során is keveredtek. A Brüsszel I. rendelet 38-52. cikkei foglalkoznak a végrehajthatóságot megállapító eljárással, s 43-46. cikkek tartalmának értelmezéséből megállapítható, hogy a 46. cikkben szereplő "felfüggesztés" kifejezés a végrehajthatóság megállapításával kapcsolatos eljárás felfüggesztésére és nem a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozik.

A Vht. 10.§-a szerint a bírósági végrehajtást a végrehajtható okirat kiállításával kell elrendelni. Ebből következően a végrehajtási lap kiállítása előtti helyzetben - mint a jelen eljárásban is - végrehajtásról, illetve a végrehajtás felfüggesztéséről még nem beszélhetünk, csak a végrehajthatóság megállapítására irányuló eljárás felfüggesztéséről.

A másodfokú bíróság a végrehajthatóság megállapítására irányuló eljárás felfüggesztése iránti kérelmet elutasította, s a Pp.155.§ (3) bekezdésére hivatkozással (a tárgyalás felfüggesztése iránti kérelmet elutasító végzés ellen nincs helye fellebbezésnek, mert az pervezető végzés - BH2010.154.) vonta meg a jogorvoslat jogát az eljárás felfüggesztése iránti kérelmet elutasító végzéssel szemben. Miután a jogerős végzés ezen rendelkezése ellen fellebbezést nem jelentett be az adós, de a felülvizsgálati kérelemben azt támadta, a Legfelsőbb Bíróság megvizsgálta, helytálló-e a jogerős végzés abból a szempontból, hogy kizárta a fellebbezés lehetőségét a felfüggesztésre irányuló kérelmet elutasító rendelkezés ellen.

A Legfelsőbb Bíróság a Brüsszel I.rendeletben foglalt szabályokat értelmezve megállapította, hogy a végrehajthatóság megállapítása iránti eljárás felfüggesztését a rendelet csak a rendes és rendkívüli jogorvoslatot elbíráló bíróság részére tette lehetővé, az elsőfokú bírósághoz ilyen kérelmet nem is lehet benyújtani, figyelemmel a 42. cikkben foglaltakra (előfordulhat például, hogy a végrehajtandó határozatot csak a végrehajthatóságot megállapító határozattal együtt kézbesítik az adós számára.)

Ebből következően azonban vizsgálni kell azt, hogy mi a célja a végrehajthatóság megállapítása iránti eljárás felfüggesztésének. A végrehajtás megállapítására irányuló eljárásban a bíróság három fajta határozatot hozhat. A rendeletben meghatározott feltételek esetén (az adós megindította a jogorvoslati eljárást a származási országban, vagy rendelkezésére áll még határidő a jogorvoslati eljárás megindítására) a rendes jogorvoslatot elbíráló bíróságnak joga van az eljárás felfüggesztését elrendelni, és ennek következtében nem hozza meg a végső határozatot a végrehajthatóság megállapítása, vagy a kérelem elutasítása tekintetében. Ha azonban a bíróság álláspontja szerint nincs helye a felfüggesztésnek, akkor érdemben döntenie kell arról, hogy végrehajtható-e a külföldi bíróság határozata vagy sem. Ennek alapján az érdemi döntés, vagyis a végrehajthatóság megállapítása vagy annak elutasítása kizárja az eljárás felfüggesztése kérdésének mindenféle további vizsgálatát. Ezért a másodfokú bíróság felfüggesztési kérelmet elutasító rendelkezése ellen nincs is helye fellebbezésnek.

Miután a felülvizsgálati eljárásban a felfüggesztés iránti kérelmet a 46. cikk szerint az adós ismételten előterjesztheti, így nem éri hátrány abból, hogy a felfüggesztésre irányuló kérelmét elutasító rendelkezés ellen külön fellebbezési joggal nem rendelkezik. Nyilvánvalóan a Legfelsőbb Bíróságnak a végrehajthatóság megállapítása iránti eljárás felfüggesztése tárgyában hozandó végzése ellen már nincs helye fellebbezésnek a Pp. 271.§ (1) bekezdés e) pontja alapján, de ezzel végérvényesen le is zárul a végrehajthatóság megállapításával kapcsolatos eljárási rész.

Ebből következően a Legfelsőbb Bíróság a felfüggesztés kapcsán előadottakat a végrehajthatóság megállapítása elleni határozattal szembeni érvként vizsgálta meg és megállapította, hogy az ott felhozottak nem voltak alkalmasak annak alátámasztására, hogy a jogerős végzés jogszabálysértő, azaz, a végrehajthatóság megállapításának nem lett volna helye.

A felülvizsgálati kérelem másodikként felvetett kérdésére, a közrendbe ütközésre vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy jóllehet a másodfokú bíróság a Brüsszel I. rendelet közrendi záradéka alapján vizsgálta a végrehajtási kérelem alapjául szolgáló határozatot és a felülvizsgálati kérelemben az adós a 1346/2000/EK rendelet közrendi záradékára hivatkozott, ez nem változtat a közrendi záradék megítélésén.

A másodfokú bíróság a kérdést részletesen megvizsgálta és helytállóan fejtette ki határozatában, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog tartalmába értendő a jogorvoslat lehetőségének biztosítása is. Teljes mértékben egyetért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság értelmezésével a finn bíróság egyoldalú ítéletével és az abban megfogalmazott jogorvoslati lehetőséggel kapcsolatban. A finn bíróság határozata a finn fizetésképtelenségi szabályok szerint azonnal végrehajtandó, azonban lehetősége van az adósnak arra, hogy a származási tagállamban jogorvoslatot nyújtson be ellene, s ha ezt a Brüsszel I.rendelet szabályainak megfelelően határidőben nyújtja be, úgy az eljárás felfüggesztésével elkerülhető a végrehajtás foganatosítása.

Nem ütközik tehát a magyar közrendbe a finn bíróság határozatának elismerése, a közrendi záradékra hivatkozással a végrehajthatóság megállapítása nem tagadható meg."