1/2017. számú KMPJE határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

KÚRIA

1/2017. KMPJE

A Kúria héttagú közigazgatási-munkaügyi és polgári jogegységi tanácsa a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiumának Vezetője által kezdeményezett, a tulajdonjog haszonélvezeti jog fenntartásával történő átruházása esetén a haszonélvezeti jog ingatlan-nyilvántartási bejegyezésének értelmezéséről szóló jogegységi eljárásban meghozta a következő

jogegységi határozatot:

1. Haszonélvezetet keletkeztet, ha a tulajdonos a tulajdonjogát a saját maga javára szóló haszonélvezettel terhelten ruházza át.
2. A tulajdonátruházó szerződésnek a haszonélvezeti jog fenntartására irányuló külön jogcímet nem kell tartalmaznia.
3. A fenntartott haszonélvezeti jog bejegyzéséhez nincs szükség sem külön okiratra, sem bejegyzési engedélyre.
4. Az ingatlanügyi hatóság a fenntartott haszonélvezeti jogot a tulajdonjog bejegyzési kérelem teljesítésével egyidejűleg, hivatalból jegyzi be.
5. A jogegységi tanács az EBH 2010.2281. számon közzétett határozat elvi bírósági határozatként való fenntartását megszünteti.

Indokolás

I.

A Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiumának Vezetője a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján – mivel a Kúria Kfv.III. tanácsa jogkérdésben el kívánt térni a Kúria másik ítélkező tanácsának korábban elvi határozatként közzétett határozatától –, jogegységi eljárás lefolytatását kezdeményezte a tulajdonjog haszonélvezeti jog fenntartásával történő átruházása esetén a haszonélvezeti jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének értelmezéséről.

Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria gyakorlata nem egységes abban a kérdésben, hogy a haszonélvezeti jog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéséhez szükséges-e olyan okirat, amely kifejezetten tartalmazza a haszonélvezeti jog alapítását, a jogváltozás jogcímét, valamint ehhez a jogosult bejegyzést engedélyező nyilatkozatát vagy pedig elegendő a tulajdonátruházási szerződés keretében történő megállapodás a haszonélvezeti jog fenntartásáról. E körben a joggyakorlatot alakító három eseti döntésre hivatkozott.

A Bírósági Határozatokban 2007/1/28. számon közzétett Kfv.III.37.101/2006. számú ügyben a 4. szám alatt meghozott határozatban foglaltak szerint az eladók a haszonélvezeti joguk fenntartása mellett értékesítették az ingatlanukat. Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban a haszonélvezeti jog bejegyzése iránti kérelem elutasításra került arra hivatkozással, hogy a szerződés nem tartalmazta a jogváltozás jogcímét és a jogosult bejegyzést engedélyező nyilatkozatát. A Legfelsőbb Bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét hatályában fenntartotta, kifejtve, hogy a haszonélvezeti jog vonatkozásában a szerződés sem a jogváltozás jogcímét, sem a jogosult bejegyzést engedő nyilatkozatát nem tartalmazta. A haszonélvezeti jog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéséhez olyan okirat szükséges, amely kifejezetten tartalmazza a jogváltozás jogcímét – a haszonélvezeti jog alapítását –, valamint ehhez a jogosult megengedő nyilatkozatát. Az ingatlan tulajdonjogának átruházásakor az egyes tulajdonosi részjogosítványokat nem lehet „visszatartani”. Az ingatlan-nyilvántartásba az ún. „visszatartott haszonélvezeti jog” megfelelő jogcím hiányában nem jegyezhető be.

Az Elvi Bírósági Határozatok Hivatalos Gyűjteményében 2010.2281. számon közzétett Kfv.IV.37.009/2010/9. számú ítélettel elbírált ügyben az eladók az ingatlanukat az I-II. rendű felperesi állagvevőknek és a III. rendű felperesi haszonélvezeti jog-vevőnek értékesítették. Az eladók hozzájárultak ahhoz, hogy tulajdonjoguk egyidejű törlése mellett az állagvevők tulajdonjogát 1/2-1/2 arányban vétel jogcímén az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék, a haszonélvezeti jog-vevő holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten. Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban a haszonélvezeti jog bejegyzése iránti kérelmet elutasították arra hivatkozással, hogy a szerződés nem tartalmazta a jogosult (a tulajdonjogot megszerzők) bejegyzést engedélyező nyilatkozatát. A Legfelsőbb Bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét hatályában fenntartotta, kiemelve, hogy az adásvételi szerződésből kitűnik, hogy az eladók tehermentesen kívánták értékesíteni ingatlanukat, ezzel szemben olyan haszonélvezeti jog bejegyzéséhez járultak hozzá, amelynek bejegyzésekor a tulajdonjoguk már nem állt fenn. Az új tulajdonosok jogosultak az ingatlan haszonélvezetéről rendelkezni. Az eladóknak nem kell hozzájárulásukat adniuk az általuk értékesített ingatlanra vonatkozó haszonélvezeti jog bejegyzéséhez.

A Kfv.III.37.015/2016/6. számú ítélettel elbírált ügyben a felperesek szerződést kötöttek a perbeli ingatlan haszonélvezeti jogának köztük meghatározott arányban való megvételére a beavatkozóval, mint az ingatlan tulajdonosával. A Kúriának arról kellett döntenie, hogy szükséges-e haszonélvezeti jog külön alapítása a tulajdonos részéről abban az esetben, ha az ingatlan haszonélvezeti jogát más személyre átruházza. A Kúria megállapította, hogy a szerződésen alapuló haszonélvezet esetében a haszonélvezeti jog létrejöttéhez az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a dolog birtokának átruházása; az ingatlanon vagy ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogon alapított haszonélvezeti jog esetén a haszonélvezeti jog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges. Olyan jogszabályi előírás nincs, amely azt írná elő, hogy a haszonélvezeti jog átruházásához az ügyletkötést megelőzően vagy azzal egy időben szükség volna a tulajdonosnak külön rendelkezni a haszonélvezeti jog alapításáról. A haszonélvezeti jog szerződéssel való átruházását kell a haszonélvezeti jog alapításának tekinteni. Az alapításhoz a szerződéskötésen kívül más jogcselekményre nincs szükség. Tévesnek találta a Kúria azonban az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a jogot szerző részéről bejegyzési engedély adása szükséges. Bejegyzési engedélyt nem a haszonélvezeti jogosultak kötelesek adni a kérelem teljesítése előtt, hanem az ingatlan tulajdonosa az, akivel szemben a jog bejegyezhető, egyúttal az is, akitől a haszonélvezeti jogot a kérelmezők származtatták. A Kúria szerint a tulajdonostól önmaga számára bejegyzési engedélyt kérni értelmezhetetlen.

Az indítványozó szerint a közzétett eseti döntések és elvi határozat alapján az ingatlanügyi hatóságok és a közigazgatási bíróságok is azt az értelmezést fogadták el a haszonélvezeti jog fenntartásával történő tulajdonátruházás kapcsán, hogy a haszonélvezeti jog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzéséhez olyan okirat szükséges, amely kifejezetten tartalmazza a jogváltozás jogcímét, a haszonélvezeti jog alapítását, valamint a jogosult bejegyzési engedélyét.

Indítványozta, hogy a jogegységi tanács foglaljon állást abban kérdésben, hogy az ingatlan tulajdonjogának haszonélvezeti jog fenntartásával történő átruházása esetén a haszonélvezeti jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez elegendő-e a haszonélvezeti jog fenntartásáról való megállapodás a tulajdonátruházási szerződés keretében vagy szükséges egy külön okirat, amely tartalmazza a haszonélvezeti jog alapítását. A tulajdonátruházó szerződésnek vagy külön okiratnak tartalmaznia kell-e a jogváltozás jogcímét és a jogosult bejegyzést engedélyező nyilatkozatát.

II.

A Legfőbb Ügyész a jogegységi indítványra tett nyilatkozatában kifejtette, hogy a tulajdonos a szabad rendelkezési jogából eredően az egyes részjogosítványai felett is szabadon rendelkezik, ezért jogosult arra, hogy a tulajdonjogát nem teljes körűen, nem tehermentesen ruházza át, hanem bizonyos részjogosítvány(oka)t magának vagy másnak fenntartson. A tulajdonos tehát dönthet úgy, hogy az ingatlanát a haszonélvezeti joga fenntartásával ruházza át másra, és az ilyen szerződésben mint eladó egyben „alapítója” az ingatlanon alapított haszonélvezeti jognak, a vevő pedig a tulajdonjog átruházásával nem szerzi meg egyúttal a haszonélvezeti jogot is.
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 50.§ (1) bekezdésében foglaltak értelmében a kérelemhez kötöttség elve nem alkalmazható, a tulajdonjog átruházásáról szóló szerződésben kifejezett kikötés a haszonélvezeti jog „fenntartásáról” azt eredményezi, hogy az ingatlanügyi hatóság a tulajdonjog bejegyzésével egyidejűleg hivatalból rendelkezik a haszonélvezeti jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséről. Mindebből következően a fenntartott haszonélvezeti jog bejegyzéséhez nem kell a tulajdonjogot szerző félnek a haszonélvezeti jog bejegyzéséhez a bejegyzési engedélye, mert nem ő engedte (alapította) a tulajdonaként megszerzett ingatlanon a haszonélvezeti jogot, hanem eleve a haszonélvezeti joggal terhelt tulajdonjogot szerzett a tulajdonjog átruházójától. Bejegyzési engedélyt ezért a tulajdonjog átruházójának kellene adnia, azonban ez fogalmilag kizárt, mert „saját maga” javára ezt nem teheti  meg.

III.

1.
A jogegységi tanács az indítványozó által feltett kérdések közül elsőként abban foglalt állást a BH 2007/1/28. számon közzétett eseti döntés kapcsán, hogy az ingatlan tulajdonjogának átruházásakor „visszatarthatóak”-e az egyes tulajdonosi részjogosítványok.

Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése biztosítja a tulajdonhoz való jogot. A tulajdonjog más által csak kivételes esetben, a tulajdonjoggal rendelkező részéről a saját elhatározásából korlátozható. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:13.§ (2) bekezdése értelmében a tulajdonost megilleti a birtoklás, a használat, a hasznosítás, a hasznok szedése és a rendelkezés joga. A tulajdonost megilleti az a jog is, hogy rendelkezési jogával élve dologi jogviszonyt alapító, módosító vagy megszüntető jogügyletet kössön. A tulajdonos rendelkezési joga keretében a tulajdonosi részjogosítványáról a vele jogviszonyban álló más személy javára lemondhat, vagy tulajdonjogát korlátozó más jogügyletet hozhat létre. A haszonélvezeti jog korlátolt dologi jog, a tulajdonjog önállósult részjogosítványa. A haszonélvezeti jog a Ptk. 5:146.§ (1) bekezdése alapján az erre irányuló szerződéssel is keletkezhet azzal, hogy ha az ingatlanon áll fenn, akkor a haszonélvezeti jog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges a jog létrejöttéhez.

A tulajdonost a tulajdonával kapcsolatban – a jogszabályi keretek között – megillető szabad rendelkezési jog lényegi eleme, hogy a tulajdonos a tulajdonával kapcsolatos egyes részjogosítványok felett is szabadon rendelkezik, ezért jogosult arra, hogy a tulajdonjogát „megterhelje”, a tulajdonán másnak haszonélvezeti jogot engedjen, alapítson, vagy a tulajdonjogát ne teljes körűen ruházza át, hanem bizonyos részjogosítvány(oka)t magának fenntartson. Az Alkotmánybíróság is kifejtette, hogy nincs a rendelkezési jog általános korlátozására alkotmányos indok (5/2016.(III.1.) AB határozat [44] pontja), a tulajdonjog csak a közérdekre való hivatkozással korlátozható, a tulajdonos a jogrendszer nyújtotta keretek között a tulajdonába tartozó dolog felett szabadon rendelkezhet.
Mindezekből következően a tulajdonos jogosult arra, hogy az ingatlana tulajdonjogának az átruházásakor magának haszonélvezetet „fenntartson”, az ingatlanát a saját maga javára szóló haszonélvezeti joggal terhelten ruházza át.

A jogegységi tanács ezt követően azt vizsgálta, hogy a fenntartott haszonélvezeti jog miként keletkezik. Az egységes jogalkalmazás érdekében fontos annak eldöntése, hogy a haszonélvezeti jog ún. „visszatartása” esetén ki az alapító.

A jogegységi indítványban hivatkozott bírósági határozatok felölelik a haszonélvezeti jog szerződéses létrejöttének esetköreit: a tulajdonos a tulajdonjoga fenntartása mellett más személy részére haszonélvezeti jogot alapít; a haszonélvezeti joga fenntartása mellett a tulajdonjogot átruházza; a dolog tulajdonjogát legalább két személy részére oly módon ruházza át, hogy egyikük haszonélvezeti jogot, másikuk tulajdonjogot (állagtulajdont) szerez. A szerződéses haszonélvezeti jognak kizárólag e három esetköre létezik, melyek közös sajátossága, hogy a haszonélvezeti jog alapítására kizárólag a dolog tulajdonosa jogosult, valójában a tulajdonos alapító aktusa teszi „láthatóvá” az addig a tulajdonjog részét képező, a tulajdonos saját jogán gyakorolt haszonélvezeti jogokat.

Ellentétben a dologhoz – ingatlanhoz – kötődő szolgalommal, melynek saját ingatlanára vonatkozó alapítására a Ptk. 5:161.§ (2) bekezdése kifejezetten feljogosítja a tulajdonost – a dologhoz kötöttsége folytán a tulajdonjog és a szolgalom jogosultja azonos személy is lehet – a haszonélvezeti jog, mint személyes szolgalom a tulajdonjogon belül csak akkor válik „láthatóvá”, ha a gyakorlására a tulajdonostól különböző személy szerez jogosultságot, a magyar jog a tulajdonosi haszonélvezetet nem ismeri. A haszonélvezeti jog alapítása tartalma szerint nem más, mint a haszonélvezetet alkotó jogoknak a tulajdonostól különböző személy részére történő hozzáférhetővé tétele. A tulajdonosi jogosultságok efféle „osztódása” szerződéses úton a fent említett háromféle módon következhet be, azonban minden esetben kizárólag tulajdonosi alapítás/visszatartás útján keletkezhet. A haszonélvezeti jog ugyanis a továbbiakban forgalomképtelen.

Az alaphelyzet, és az alapító tulajdonosi aktus mindhárom ismertetett esetben azonos: a tulajdonjogot alkotó jogosítványok egységének (absztrakt tulajdonjog) a megbontása. A haszonélvezeti jog tulajdonjogból önállósult létéből következik: haszonélvezeti jog nem létezhet másként, csak a dologra vonatkozó tulajdonjoggal egyidejűleg, de attól elkülönült módon. A tulajdonos a tulajdonjog jellegadó sajátosságát képező rendelkezési jogával élve dönthet úgy, hogy az őt a törvény alapján megillető tulajdonosi jogokat megosztja, és haszonélvezeti jog saját vagy más személy javára történő alapításával jogközösséget létesít a tulajdonjog tárgyán, melyben a tulajdonost a törvényben nevesített részjogosítványok közül kizárólag a rendelkezési jog illeti meg, a használat, hasznosítás és a birtoklás joga azonban a szerződésben meghatározott ideig – vagy holtig tartóan – a haszonélvezőt illeti, e jogokra a haszonélvezeti jog alapításával a tulajdonos várományi jogot szerez (Kfv.III.37.015/2016/6. számú eseti döntés).

A tulajdonos a haszonélvezeti jog más részére történő alapításával e jogokat a tulajdonostól különböző személy számára teszi hozzáférhetővé, de dönthet úgy is, hogy az önállósult jogokat a tulajdonjog átruházásával egyidejűleg a saját javára visszatartja. A tulajdonjog és az attól elkülönített haszonélvezet ebben az esetben sem egyetlen személyt illet, nem keletkezik „tulajdonosi haszonélvezet”: a haszonélvezeti jogok leválasztására a tulajdonjog átruházásával egyidejűleg kerül sor, a haszonélvezeti jogot az eladó volt tulajdonos már az új tulajdonos vevő keletkező tulajdonjoga ellenében szerzi meg. A haszonélvezeti jog ugyanis természetes személy haszonélvező esetében legfeljebb a jogosult élete végéig – illetve joggyakorlása idejére – a tulajdonos szempontjából „blokkolja” a közös név alatt önállósult jogok gyakorlását, ebben az értelemben terhe a tulajdonjognak. A tulajdonos ugyanakkor dönthet úgy is, hogy a tulajdonjog (ténylegesen a rendelkezési jog és a haszonélvezetet alkotó részjogosítványok várományi jogának) átruházása mellett a saját részére tartja vissza a használat, a hasznosítás és a birtoklás részjogosítványait a szerződésben meghatározott időtartamra (Kfv.III.37.101/2006/4. számú, a BH 2007/1/28. száma alatt közzétett eseti döntés). A jogok átruházása mindkét esetben történhet ingyenesen és visszterhesen, az ellenszolgáltatás értelemszerűen tükrözi a megszerzett tulajdonjog korlátozottságát, annak megállapításához az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 72.§ (2) bekezdésében foglalt rendelkezés ad támpontot.

A harmadik esetben (EBH 2010.2281. elvi határozat) a tulajdonos nem tartja meg sem a tulajdonjogot (rendelkezési jog és a haszonélvezeti jogok várománya), sem a haszonélvezeti jogot: a dologra vonatkozó jogok összessége képezi az ügylet tárgyát. Ebben az esetben a vevők – vagy a vevők és az eladó – egymás között kívánják megosztani a dologra vonatkozó jogokat, tipikusan azért, mert a majdani haszonélvező fizeti a vételár egy részét vagy egyéb módon segíti az állagvevő tulajdonszerzését. Az eladó ügyleti érdeke a dolog értékéhez – az ellenérték megszerzéséhez – kötődik, számára általában közömbös, hogy „állag- és haszonélvezeti vételre” is sor kerül, a szerződéskötéskor azonban csak ő jogosult haszonélvezeti jog alapítására, ezért a tulajdonjogot a szerződésben foglaltak szerint osztott formában ruházza át a vevőkre. A dolog tulajdonosaként az eladót illeti a rendelkezési jog, azaz a dolog elidegenítésének és megterhelésének a joga, melyet az adott esetben a vevők igényének megfelelően megosztva gyakorol, oly módon, hogy az állagtulajdon átruházása mellett haszonélvezeti jogot alapít a haszonélvezeti vevő javára. A haszonélvezet alapítása tehát ebben az utóbbi esetben háromoldalú megállapodás az állag- és a haszonélvezeti vevő, valamint az eladó között.

A kifejtettek értelmében a haszonélvezeti jog alapítása minden esetben a tulajdonjog mellett, azzal egyidejűleg létező jogosultság, amely származékos úton jön létre: haszonélvezeti jogot szerződéses úton kizárólag a tulajdonos alapíthat. A haszonélvezetet alkotó jogosultságok részei az absztrakt tulajdonjognak, azok a tulajdonost külön nevesítés nélkül is megilletik. Önálló, közös név alatt „láthatóvá” akkor válnak, ha a tulajdonos akaratából a dologra vonatkozó tulajdonosi jogok két vagy több személy közötti megosztására kerül sor, azaz kialakul az állagtulajdonos és a haszonélvező közötti osztott jogközösség. Ha a tulajdonostól különböző személy szerzi meg a haszonélvezeti jogot, e jogot részére a tulajdonos alapítja, abban az esetben pedig, amikor a tulajdonos a tulajdonjogában meglevő, abban „megbújó” haszonélvezeti jogot magának „kiszakítja”, „visszatartja”, a szó szoros értelmében alapításról nem beszélhetünk: a tulajdonos saját magának nem alapít már meglevő jogot, hanem azt oly módon keletkezteti, hogy ezt a jogot egyszerűen „levonva” ruházza át a tulajdonjogot. Mindezek értelmében haszonélvezetet keletkeztet, ha a tulajdonos a tulajdonjogát a saját maga javára szóló haszonélvezettel terhelten ruházza át.

2.
További kérdés, hogy a szerződés alapján keletkező haszonélvezeti jog megszerzésének mi a jogcíme – egyáltalán értelmezhető-e ehhez kapcsolódóan a jogcím kérdése a tulajdonjog megszerzéséhez hasonló módon. Haszonélvezeti jogot kizárólag a tulajdonos alapíthat, vagy tarthat vissza (illetve fenn) magának, előbbi esetben – technikai, azaz nem a tulajdonszerzési jogcím szerinti értelemben – a haszonélvezetet alkotó részjogosítványok átruházásról beszélhetünk, utóbbinál a haszonélvezeti jog visszatartásáról (ususfructus deductus).

A kifejtettek szerint a haszonélvezeti jog megszerzésének szerződéses úton két formája lehetséges: haszonélvezeti jog alapítása tulajdonátruházással vagy anélkül (az eredeti tulajdonostól különböző személy szerzi meg a haszonélvezeti jogot, olyan, aki e jogokkal korábban nem rendelkezett) és a haszonélvezet vissza-, illetve fenntartása, amikor a tulajdonos tartja fenn a maga számára az őt korábban a tulajdonjoga alapján megillető jogokat. A haszonélvezetet alkotó jogok konkrét, nevesített jogosultságok, tőlük független, absztrahálódott haszonélvezeti jog nem létezik, ily módon ahhoz kapcsolódó önálló szerzési jogcímről sem beszélhetünk: a szerződéses haszonélvezet „jogcíme” maga az alapítás, azaz bár a haszonélvezet önállósult dologi jogi jogintézmény, keletkezésekor nem lép ki a kötelmi jog relatív keretei közül. Ennek oka vélhetően a haszonélvezeti jog forgalomképtelensége és a létesítéséhez, valamint a gyakorlásához kapcsolódó korlátok, amelyek – a tulajdonjog „megnyitását” célzó jogalkotói törekvések ellenére is – behatárolják a haszonélvezeti jog hozzáférhetőségét.

A haszonélvezeti jog bejegyzéséhez tehát nem kell külön jogcím, az alapítással jön létre, a fenntartott haszonélvezet pedig a tulajdonos által leválasztott jogok visszatartása útján keletkezik oly módon, hogy annak átruházására nem kerül sor.

3.
A jogegységi indítvány alapján állást kellett foglalni abban a kérdésben is, hogy a haszonélvezeti jog bejegyzéséhez elegendő-e a tulajdonátruházó szerződés, vagy külön, a haszonélvezeti jogot megalapító okirat szükséges.

Az előző pontban kifejtettek szerint a haszonélvezeti jog a tulajdonos akaratából, elhatározásából, a tulajdonostól különböző személy részére alapítással jön létre, amelyről – a haszonélvezeti jog alapításáról – szerződésben kell rendelkezni. Más a helyzet azonban, ha a haszonélvezeti jog alapítására a tulajdonátruházással együtt kerül sor, mert ez esetben a tulajdonátruházó szerződés az, amely a haszonélvezeti jog alapítását, illetve a tulajdonátruházó számára fenntartott haszonélvezeti jog keletkezését tanúsítja, ezért külön okiratra a haszonélvezeti jog bejegyzéséhez nincs szükség.

4.
Szükséges-e a fenntartott haszonélvezeti jog bejegyzéséhez bejegyzési engedély és ha igen, kinek kell bejegyzési engedélyt adnia? Az Inytv. 29.§-a, 49.§ (1) bekezdése értelmében az ingatlannyilvántartási bejegyzéshez annak az engedélye szükséges, aki az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagy közbenső szerzőként bejegyezhető jogosult.
A szerződéses haszonélvezeti jog keletkezési lehetőségeit sorra véve a tulajdonjognak osztott jogközösségként való átruházása esetén az alapul szolgáló háromoldalú megállapodásra figyelemmel – az EBH 2010.2281 számú határozatban kifejtett állásponttal szemben – nem szükséges az állagvevő engedélye a haszonélvezeti jog bejegyzéséhez: bejegyzési engedélyt kizárólag az eladónak kell adnia.
A kizárólag a haszonélvezeti jogok „átruházásának” átvezetéséhez az átruházó tulajdonos  (Kfv.III.37.015/2016/6.) bejegyzési engedélye szükséges. A haszonélvezeti jog fenntartásával történő tulajdonátruházás esetén a haszonélvezeti jog bejegyzéséhez az átruházó tulajdonos saját magának bejegyzési engedélyt nem adhat. A tulajdonjogot haszonélvezettel terhelten megszerző vevő pedig az Inytv. 49.§ (1) bekezdéséből fakadóan azért nem adhat bejegyzési engedélyt, mert nem ő keletkeztette a haszonélvezeti jogot, csak azt vette tudomásul a tulajdonátruházó szerződésben, hogy a tulajdonjogot haszonélvezeti joggal terhelten szerzi meg (Kfv.III.37.101/2006/4. számú, a BH 2007/1/28. számon közzétett eseti döntés).

Az ingatlanügyi hatóságnak a fenntartott haszonélvezeti jogot az arra vonatkozó bejegyzési engedély megkövetelése nélkül, az Inytv. 50.§ (1) bekezdése szerinti esetben a tulajdonjog bejegyzési kérelem teljesítésével egyidejűleg, hivatalból kell bejegyeznie.

5.
A jogegységi tanács által hozott döntésre figyelemmel az EBH 2010.2281. számon közzétett határozat elvi bírósági határozatként való fenntartása nem indokolt, ezért a Bszi. 42.§ (4) bekezdése értelmében a jogegységi tanács az elvi bírósági határozatként való fenntartását megszüntette.

IV.

A jogegységi tanács a Bszi. 40.§ (1)-(2) bekezdései, az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése alapján, az elvi bírósági határozatként közzétett határozattól való eltérés és az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a rendelkező részben foglaltak szerint határozott és a Bszi. 42.§ (4) bekezdése szerint az EBH 2010.2281. számon közzétett határozat elvi bírósági határozatként való fenntartását megszüntette. A jogegységi tanács a határozatát a Bszi. 42.§ (1) bekezdése értelmében a Magyar Közlönyben, a központi honlapon és a Kúria honlapján, valamint az elvi bírósági határozat fenntartásának megszüntetése okán a Bírósági Határozatok Gyűjteményében is közzéteszi.

Budapest, 2017. október 26.

dr. Darák Péter s.k.
a jogegységi tanács elnöke

dr. Márton Gizella s.k.
előadó bíró

dr. Varga Edit s.k.
előadó bíró

dr. Kovács András s.k.
bíró

dr. Kovács Ákos s.k.
bíró

dr. Orosz Árpád s.k.
bíró

dr. Sperka Kálmán s.k.
bíró