2/2005. számú KPJE határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága

2/2005. KPJE szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának héttagú jogegységi tanácsa 2005. augusztus 29. napján megtartott nem nyilvános ülésén a Polgári Kollégium vezetője által indítványozott jogegységi eljárásban meghozta a következő

jogegységi határozatot :

Az önkormányzat által alapított intézmény, illetve gazdasági társaság az önkormányzati rendeleten alapuló parkolási díj (pótdíj) iránti követelését bírósági úton érvényesítheti. Az eljárás a parkolás helye szerint illetékes bíróság előtt is megindítható. A bíróság jogerős határozatában megállapított tartozás összegét - önkéntes teljesítés hiányában - adók módjára kell behajtani.

I n d o k o l á s :

I.

A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának vezetője a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 31. § (1) bekezdés a) pontjában írt jogkörében a Bsz. 29. § (1) bekezdés a) pontja alapján az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatását és annak eredményeként jogegységi határozat meghozatalát indítványozta abban a jogkérdésben, hogy az önkormányzatok által alapított gazdasági (parkolási) társaságok önkormányzati rendeleten alapuló parkolási díj (pótdíj) iránti követelése polgári perben bírói úton érvényesíthető-e, és amennyiben igen, az így megindítandó perre alkalmazható-e a Pp. 36. § (2) bekezdés szerinti vagylagos illetékességi szabály. A nem nyilvános ülésen indítványát kiegészítette azzal, hogy további eldöntendő jogkérdés: az önkormányzatok által alapított parkolási társaságok saját nevükben jogosultak-e a fizetést elmulasztó gépjármű üzembentartójával szemben díjigényt érvényesíteni, továbbá, hogy marasztalás esetén az ítélet végrehajtása miként történik.

Az indítványozó a jogegységi határozat meghozatalának szükségességét azzal indokolta, hogy az alsóbb szintű bíróságok eltérően ítélik meg a parkolási társaságok parkolási díj (pótdíj) megfizetése iránti igényének bíróság előtti érvényesíthetőségét, illetve azok a bíróságok, amelyek álláspontja szerint a parkolási díj és pótdíj iránti követelés polgári perben érvényesíthető, különbözőképpen ítélik meg a Pp. 36. § (2) bekezdés szerinti illetékességi szabály alkalmazhatóságát. Az egyik jogi álláspont szerint a parkolási társaságok által a parkolási díj (pótdíj) megfizetése iránt indított pert meg kell szüntetni, mert a fizető parkolóhelyek létesítéséről valamint üzemeltetési szabályairól szóló helyi önkormányzati rendelet kiadása az 1988. évi I. törvény 15. § (3) bekezdésén alapul, és ugyanezen törvény 48. § (5) bekezdése szerint a díjakat megfizetésük elmulasztása esetén adók módjára kell behajtani. Ez a rendelkezés a bírósági út igénybevételét kizárja. A fizetési kötelezettség elmulasztójával szemben a végrehajtási eljárás adóigazgatási eljárás keretében bírósági határozat nélkül megindítható (Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 1.Pf.20.531/2004., Tatabányai Városi Bíróság 2.P.20.982/2004.). Más bíróságok által elfoglalt jogi álláspont szerint a parkolási díj (pótdíj) iránti követelés polgári jogviszonyból származik, ezért annak érvényesítésére polgári perben lehetőség van. Miután azonban a díjkövetelés nem a felperes gazdálkodó szervezet által kötött ügyletből ered, ezért nem alkalmazható a Pp. 36. § (2) bekezdés szerinti vagylagos illetékességi szabály (Fővárosi Bíróság 45.Pf.21.696/2005/2.). A bíróság illetékessége kérdésében ettől eltérő jogi álláspont azon a megfontoláson alapul, hogy a parkolás, mint a közterület közlekedési célú használata ráutaló magatartással egy nem nevesített polgári jogviszonyt keletkeztet a parkolási díj beszedésére jogosult gazdálkodó szervezet és a gépjármű tulajdonosa között. Az ilyen igény elbírálására pedig az általános (Pp. 29.§ (1) bekezdés) illetékességi szabály mellett a vagylagos (Pp. 36. § (2) bekezdés) illetékességi szabály is alkalmazható (Fővárosi Bíróság 1.Gfv.76.318/2003., 1.Gfv.76.528/2003.).

II.

A jogegységi tanács ülésén a legfőbb ügyész a következő álláspontot foglalta el: a közszolgáltatás igénybevételével a felek között polgári jogviszony keletkezik. A helyi közutak, közterületek fenntartása, azok forgalmi rendjének kialakítása, a várakozóhelyek kijelölése és a parkolási díjak megállapítása a helyi közszolgáltatás körében a helyi önkormányzat feladata. A kijelölt várakozóhelyen való parkolás a közszolgáltatás igénybevételét jelenti, amellyel a felek között ráutaló magatartással (Ptk. 216.§ (l) bekezdés) polgári jogviszony jön létre. A polgári jogviszonyban keletkezett jogvita elbírálására a bíróságnak van hatásköre. Az önkormányzat, mint a helyi közutak, közterületek tulajdonosa, jogosult a fizető parkolóhelyek hasznosítási jogát másnak, ún. parkolási társaságoknak átengedni. E gazdasági társaságok jogosultak saját nevükben pert indítani a fizetést elmulasztó üzembentartóval szemben. Az általuk, a parkolási díjak (pótdíjak) megfizetése iránt indított per elbírálásakor - az ügyletkötés ténye folytán - a Pp. 36.§ (2) bekezdés szerinti illetékességi szabály alkalmazható. A parkolási díj megfizetésére kötelező jogerős bírósági határozat önkéntes teljesítése hiányában - a Ktv. 48.§ (5) bekezdés kötelező rendelkezése folytán - a határozat végrehajtására az adók módjára történő behajtás szabályait kell alkalmazni. A végrehajtási eljárásban az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. rendelkezései attól függetlenül irányadók, hogy a parkolási díj (pótdíj) nem minősül köztartozásnak.

III.

Az indítványban megjelölt jogkérdések elbírálásakor a jogegységi tanács az alábbiakat tartotta szem előtt:

A Ptk. 7. § szerint a törvényben biztosított jogok védelme az állam minden szervének kötelessége. Érvényesítésük - ha törvény másképpen nem rendelkezik - bírósági útra tartozik. A Pp. 130. § (1) bekezdés b) pont szerint a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, illetve a Pp. 157. § a) pont értelmében a pert megszünteti, ha megállapítható, hogy a felperes követelésének érvényesítése más bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, de a 129. § rendelkezése a szükséges adatok hiányában nem alkalmazható.

Annak eldöntésekor, hogy a gépjárműnek az önkormányzat által kialakított fizető parkolóhelyen való várakozása milyen jogokat és kötelezettségeket keletkeztet és azok érvényesítésére az állam mely szerve előtt ki jogosult, az alábbi jogszabályok az irányadók.

1) A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (továbbiakban: Ötv.) 1.§ (3) bekezdés első mondata szerint a helyi önkormányzat - a törvény keretei között - önállóan szabályozhatja a feladat és hatáskörébe tartozó helyi közügyeket. Az Ötv. 8.§ (l) bekezdés értelmében a települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében (egyebek mellett) a helyi közutak és közterületek fenntartása. Az Ötv.9.§ (4) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a képviselőtestület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások céljából önkormányzati intézményt (gazdasági társaságot) alapíthat. Az Ötv. 16. § (1) bekezdés szerint a képviselőtestület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot. Az Ötv. 63/A. § pedig kifejezetten a Fővárosi Önkormányzat feladat és hatásköre tekintetében tartalmaz rendelkezéseket. A h) pontban kimondja, hogy a Fővárosi Önkormányzat rendeletben szabályozza a főváros parkolási és parkolás gazdálkodási rendszerét, a kiemelten védett és védett parkolási övezeteket, az alkalmazható várokozási díjak megállapítását, a közterület használatot és közterület rendjét, a közterület felügyelet szervezetét és feladatait.

2) A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (továbbiakban: Ktv.) 3.§ (l) bekezdés szerint a közúti közlekedésben mindenkinek joga van részt venni. Jogszabály a gyalogosok és járművek közlekedését egyes közutakon korlátozhatja vagy kizárhatja. A Ktv. 9.§ (2) bekezdés és 9/B.§ (2) bekezdés értelmében a közúti közlekedéssel összefüggő önkormányzati feladatok ellátásáról a helyi önkormányzat képviselőtestülete gondoskodik. Az önkormányzat a törzsvagyonának részét képező közutak és műtárgyaik működtetése céljából önkormányzati intézményt, vagy saját többségi részesedésével e célra gazdálkodó szervezetet alapíthat, vagy a működtetést koncesszióba adhatja. A közúti forgalomszervezés elvei körében a Ktv. 13.§ (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a lakott területeket forgalomszabályozási eszközökkel és megfelelő várakozási díjak alkalmazásával fokozottan védeni kell a közúti közlekedés károsító hatásaitól. A Ktv. 15. § (3) bekezdés szerint közút területén vagy a közút területén kívüli közterületen létesített, illetőleg kijelölt várakozóhelyen a közút kezelője díj és pótdíj szedését rendelheti el. A Ktv. 33.§ (1) bekezdés c) pontja és a 34.§ (2) bekezdés értelmében a közút kezelője - helyi közutak tekintetében - a helyi önkormányzat. A közút forgalmi rendjét - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a közút kezelője alakítja ki. A Ktv. 48. § (5) bekezdés szerint az e törvényben meghatározott díjat, pótdíjat és bírságot - a 9/C. § (l) bekezdésében és a 33. § (2) bekezdésében meghatározott díj kivételével - a fizetés elmulasztása esetén adók módjára kell behajtani.

A közúti igazgatásról szóló 19/1994. (V.31.) KHVM. rendelet (továbbiakban: R.) 8. § (1) bekezdés szerint, ha a közút területén kijelölt várakozóhelyen, várakozási vagy korlátozott várakozási övezetben díjat szednek, a közút kezelőjének a kihelyezett tájékoztatást adó táblán fel kell tüntetnie az adott helyen várakozók díjfizetési kötelezettségét, annak időbeli hatályát, a díj és pótdíj összegét jármű fajtánként, a díj megfizetésének módját, a várakozás rendjét, a közútkezelő vagy a díj szedésére feljogosított szerv, illetve személy nevét, illetve címét. A (2) bekezdés szerint a díjat és pótdíjat a közút kezelőjéhez kell befizetni.

3) Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (továbbiakban: Art.) 4.§ (2) bekezdés értelmében a végrehajtás és az ezzel összefüggő nyilvántartás tekintetében e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azokra a köztartozásokra, továbbá igazgatási és bírósági szolgáltatás díjaira, amelyekre törvény az adók módjára való behajtást rendeli el (adók módjára behajtandó köztartozás). Az Art. 145.§ (l) bekezdés c) pont és a 161.§ (2) és (3) bekezdés értelmében az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat: a behajtási eljárás során a behajtást kérő megkeresése. A megkeresésben fel kell tüntetni (egyebek mellett) a behajtást kérő és a fizetésre kötelezett azonosításához szükséges adatokat, a fizetési kötelezettséget elrendelő határozat számát, jogerőre emelkedésének időpontját, a teljesítési határidőt, a tartozás összegét, valamint annak a jogszabálynak a pontos megjelölését, amely az adók módjára való behajtást lehetővé teszi. A behajtási eljárást az adóhatóság csak pontos - szükség esetén kiegészített - adatok alapján indíthatja meg.

4) A Ptk. 205. § (1) bekezdés és a 216. § (1) bekezdés értelmében a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. Szerződést jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában akár szóban, akár írásban lehet kötni. A szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni.

5) A Pp. 29. § (1) bekezdés szerint az a bíróság, amelynek területén az alperes lakik, mindazokban a perekben illetékes, amelyekre más bíróság kizárólagos illetékessége megállapítva nincs (általános illetékesség). A Pp. 36. § (2) bekezdés alapján a gazdálkodó szervezet által tevékenysége körében kötött ügyletből eredő követelés iránti pert az ügyletkötés vagy a teljesítés helyének bírósága előtt is meg lehet indítani.

IV.

1) A járművek közúton, közterületen való várakozása (parkolás) a KRESZ 41. §-a által is szabályozott közlekedési esemény, amely a közterület közlekedési célú használatát jelenti (31/l996. (VII.3.) AB határozat II. rész 3. pont). A helyi közutak, közterületek fenntartása, forgalmi rendjének meghatározása, a forgalom szervezése, ezen belül a gépjárművek részére díjfizetés ellenében várakozóhelyek (fizető parkolóhelyek) kijelölése, a parkolásért fizetendő díjak (pótdíjak) meghatározása a helyi közszolgáltatások körében az önkormányzat képviselőtestületének feladata (Ötv. 8. § (1) bek., Ktv. 3. § (1) bek., 9. § (2) bek., 13. § (2) bek., 15. § (3) bek., 33. § (1) bek. c) pont, 34. § (2) bek.). Az önkormányzatok a helyi társadalmi viszonyokat, így a helyi közutak, közterületek forgalmi rendjét is rendeletalkotás útján szabályozhatják. Az Ötv. 63/A. § h) pont pedig (az Ötv. 16. § (1) bekezdésben foglaltakon túl) kifejezetten a Fővárosi Önkormányzat számára előírja, hogy rendeletben szabályozza a parkolási és parkolásgazdálkodási rendszerét és állapítsa meg a kijelölt várakozóhelyeken való tartózkodásért fizetendő díjat.

A Fővárosi Önkormányzat képviselőtestülete ilyen törvényi felhatalmazás alapján legutóbb a 19/2005. (IV.22.) Főv.Kgy. rendeletben (továbbiakban: Ör.) szabályozta a járművek közúton való várakozásának rendjét. Az Ör.-nek a fizető várakozóhelyekről szóló 27. és 28. §-a megállapítja, hogy a fizető várakozóhelyeken jelzőtáblán felírat jelzi, hogy a várakozás díjfizetéshez kötött. A fizető várakozóhelyeken csak a rendeletben meghatározott díj megfizetése ellenében szabad várakozni. A Ör. 41. § (2) bekezdés szerint a várakozási övezetekben a díjat, a díjkülönbözetet és a pótdíjat a tulajdonos önkormányzat felhatalmazásával rendelkező parkolás üzemeltető szedi be. Ha a díjat meghatározott határidőn belül nem fizették meg, úgy a parkolás üzemeltető önállóan, saját nevében jogosult a követelést polgári peres úton érvényesíteni.

A parkolási díj (pótdíj) iránt indított perekből ismert, hogy a főváros területén kívül, más helyi önkormányzatok is rendeletben szabályozzák a közterületen való várakozás (parkolás) rendjét, a parkolóhelyek használatáért fizetendő díjak mértékét és a fizetés módját. Az önkormányzatok a fizető parkolóhelyek üzemeltetésével és a parkolási díjak behajtásával rendszerint az általuk alapított gazdasági (parkolási) társaságokat bízzák meg.

Az önkormányzatok azáltal, hogy a fizető parkolás és parkolásgazdálkodás rendszerét rendeletalkotás útján szabályozzák, nem közhatalmi jogkört gyakorolnak, hanem a helyi közszolgáltatás körébe tartozó feladatot látnak el. Ezért a járműnek fizető várakozóhelyen való parkolása a helyi közszolgáltatás igénybevételét jelenti, amellyel a felek között polgári jogviszony keletkezik. A jogviszony jellegét az sem érinti, ha a szolgáltató a fizetési kötelezettség elmulasztásához a pótdíj fizetés jogkövetkezményét fűzi (267/B/1999. AB határozat III. rész 1. pont).

2) A fizető várakozóhelyen való parkolás az R. 8. § (1) bekezdés szerinti tájékoztatásnak megfelelő tartalommal (a gépjármű vezetőjének személyére tekintet nélkül) a gépjármű üzembentartója terhére parkolási díj (mulasztás esetén pótdíj) fizetési kötelezettséget keletkeztet (2004/1028. sz. Elvi határozat). A parkolási díj (pótdíj) jogosultja a parkolóhellyel érintett (helyi) közút, közterület tulajdonosa (kezelője), tehát az önkormányzat képviselőtestülete. A Ktv. 9/B. § (2) bekezdés az önkormányzatokat feljogosítja arra, hogy a törzsvagyonuk részét képező közutak és műtárgyaik működtetése céljából önkormányzati intézményt, vagy saját többségi részesedéssel e célra gazdálkodó szervezetet alapítsanak. Az Ötv. 9. § (4) bekezdés pedig a képviselőtestület feladatkörébe tartozó közszolgáltatások céljából ugyancsak önkormányzati intézmény alapítását rendeli. Ezért nincs jogszabályi akadálya annak, hogy az önkormányzatok a parkolóhelyek működtetésével és a díjak beszedésével kapcsolatos jogok gyakorlását az általuk alapított intézményekre, gazdálkodó szervezetekre (parkolási társaságokra) átruházzák. Ezért függetlenül attól, hogy az R. 8. § (2) bekezdés szerint a parkolási díjat és pótdíjat a közút kezelőjéhez kell megfizetni, a jogok gyakorlásának átruházása folytán az önkormányzatok által alapított parkolási társaságok saját nevükben jogosultak a fizetést elmulasztó gépjármű üzembentartójával szemben saját nevükben díjigényt érvényesíteni.

3) A polgári jogviszonyból származó jogvita elbírálása a bíróság hatáskörébe tartozik. A parkolási díjak (pótdíjak) megfizetése iránti igény - az előzőekben kifejtettek szerint - polgári jogviszonyból ered és nincs olyan törvényi rendelkezés, amely e fizetési kötelezettség megállapítását a bíróság hatásköréből elvonná.

A Ktv. 48.§ (5) bekezdés (a 15.§ (3) bekezdésben szereplő felhatalmazás alapján meghozott önkormányzati rendeletben megállapított parkolási díjra (pótdíjra) is kiterjedően) úgy rendelkezik, hogy a fizetés elmulasztása esetén (a jelen eljárásban nem értékelhető kivételektől eltekintve) azokat adók módjára kell behajtani.

Az Art. 4.§ (2) bekezdés szerint azokra a köztartozásokra, amelyekre törvény az adók módjára való behajtást rendeli el, a végrehajtás és az azzal összefüggő nyilvántartás tekintetében az Art. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az adók módjára behajtandó köztartozás ezáltal nem minősül adónak és ezekre a tartozásokra nem alkalmazhatók az Art.-nek az adótartozás ellenőrzésére és a fizetési kötelezettség megállapítására vonatkozó szabályai. Az adóigazgatási eljárásban tehát nincs jogszabályi lehetőség arra, hogy az adóhatóság a parkolási díj (pótdíj) iránti követelés megalapozottságát elbírálja. A parkolási díj jogosultja számára pedig a jogszabály nem nyújt arra lehetőséget, hogy követelését egyoldalú nyilatkozattal végrehajtás útján kikényszerítse. Az Art. 145.§ (l) bekezdés c) pontban és a 161. § (2)-(3) bekezdésben foglalt rendelkezések ugyanis nem hagynak kétséget afelől, hogy az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okiratnak minősülő, a behajtást kérőtől származó megkeresésnek nélkülözhetetlen tartalmi eleme a fizetési kötelezettséget megállapító jogerős határozat, valamint annak a jogszabálynak a megjelölése, amely a tartozásnak az adók módjára való behajtását lehetővé teszi.

Az adók módjára behajtandó tartozással kapcsolatos adóigazgatási (végrehajtási) eljárást tehát meg kell előznie egy, a fizetési kötelezettséget megállapító határozathozatali eljárásnak, amelyre az adóhatóságnak az Art. 4. § (2) bekezdés szerint nincs hatásköre. A fizetési kötelezettség megállapítására ezért bírósági úton (polgári peres, illetve fizetési meghagyásos eljárásban) van lehetőség, mert nincs olyan törvény, ami ezt kizárná (Ptk. 7. §).

V.

A Ptk. 205. § (1) bekezdés szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A 216. § (1) bekezdés értelmében szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni. Amikor a gépjármű üzembentartója fizető várakozóhelyen parkol, a helyi önkormányzat által nyújtott és a parkolóhely üzemeltetője által gyakorolt közszolgáltatást vesz igénybe. A parkolás tényével, mint a Ptk. 216. § (1) bekezdés szerinti ráutaló magatartással a gépjármű üzembentartója tudomásul veszi, hogy a parkolóhelyen feltüntetett tájékoztatás szerint díjfizetésre köteles. Amennyiben pedig fizetési kötelezettségét elmulasztja, úgy - ugyancsak a tájékoztatás szerint - pótdíj-fizetéssel tartozik. Ezáltal az ügylet a parkolóhely üzemeltetője és a gépjármű üzembentartója között létrejön. A parkolás tényével tehát megvalósulnak azok a törvényi feltételek, amelyek a Pp. 36. § (2) bekezdés szerint lehetővé teszik, hogy a parkolási társaság a parkolás alkalmával meg nem fizetett díj (pótdíj) iránti igényét a parkolás helye szerint illetékes bíróság előtt érvényesítse.

VI.

Amennyiben a parkolási díj (pótdíj) fizetési kötelezettséget megállapító jogerős bírósági határozatnak a kötelezett önként nem tesz eleget, a tartozás jogosultja a a Ktv. 48.§ (5) bekezdés kötelező rendelkezése folytán - a IV/3. pontban kifejtett indokokra is figyelemmel - adóigazgatási eljárás keretében kérhet végrehajtást.

A kifejtett indokok alapján a jogegységi tanács - a Bsz. 27. §, a 29. § (l) bekezdés a) pontja és a 32. § (4) bekezdés értelmében - a rendelkező rész szerint határozott.

Budapest, 2005. augusztus 29.

Dr.Lomnici Zoltán s.k., a tanács elnöke
Dr.Völgyesi Lászlóné s.k., előadó bíró
Dr.Murányi Katalin s.k., bíró
Dr. Bartal Géza s.k., bíró
Bauer Jánosné dr.s.k., bíró
Dr.Kaszainé Dr.Mezey Katalin s.k., bíró
Dr.Wellmann György s.k., bíró