BKv63.

2008.El.II.E.3/5. szám

A Be. 386. § (1) bekezdésének a) és b) pontja alkalmazásában "az eljárást megszüntette" fordulat - eltérő törvényi szabályozás hiányában - magában foglalja az eljárás megszüntetésének a Be. 332. § (2) bekezdésében megállapított esetét is. Fellebbezésnek van helye ezért a másodfokú bíróság bűnösséget megállapító olyan rendelkezése ellen is, amely az elsőfokú bíróság e szakaszon alapuló eljárást megszüntető döntését változtatta meg, avagy - ellenkezőleg - az elsőfokú bíróság valamely bűnösséget kimondó rendelkezését e törvényhely alapján úgy változtatta meg, hogy az első fokon elítélt vádlottal szemben a büntetőeljárást valamely, a felelősségre vonás szempontjából jelentéktelennek ítélt cselekmény miatt megszüntette.

Az eltérő rendelkezés sérelmezésének hiánya a fellebbezés joghatályosságát ebben az esetben sem érinti.

A Be. 386. §-a sorolja fel azokat az okokat, amikor a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz.

E szerint: "A másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével

a) olyan vádlott bűnösségét állapította meg, illetőleg olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az első fokú bíróság felmentett, vagy vele szemben az eljárást megszüntette,

b) az első fokon elítélt vádlottat felmentette, vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette."

E rendelkezések értelmezésével foglalkozik az 1/2007.Bkv.B/II. pontja.

A 386. § (1) bekezdés a) pontja tehát megnyitja a másodfellebbezés lehetőségét mindazokban az esetekben, amikor másodfokon olyan vádlott bűnösségét állapították meg, akivel szemben az első fokú bíróság az eljárást megszüntette.

A Be. 386. § (1) bekezdés a) pontja az eljárás megszüntetésének eseteit nem differenciálja. Ebből az következik, hogy e törvényhely alkalmazása szempontjából mindazokat az eseteket ide kell érteni, amelyeket a Be. 332.§-ának (1) bekezdése, illetőleg (2) bekezdése tartalmaz. Egyetlen kivétel ez alól a 332. § (1) bekezdés e) pontja, amely az eljárás megszüntetésének okául az ügyész vádelejtését állapítja meg.

A 332. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a bíróság az eljárást megszünteti az olyan bűncselekmény miatt, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú bűncselekmény miatt a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége.

A (3) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy: "A bíróság (1) vagy (2) bekezdésben meghatározott ok észlelésekor az eljárást nyomban megszünteti."

Amennyiben a bíróság a Be. 332. § (2) bekezdésében megjelölt okot a tárgyalás előkészítésének szakában (XII. Fejezet) észleli, úgy az eljárást a 267.§ (1) bekezdés g) pontja alapján szünteti meg. A tárgyalás előkészítése során hozott ilyen határozat ellen a 267. § (1) bekezdése fellebbezést enged.

A fellebbezési jog szabályozásából következik, hogy az eljárást a Be. 332. § (2) bekezdésében megjelölt okból történő megszüntetés miatt rendes jogorvoslatnak minden esetben helye van, tehát akár a tárgyalás előkészítésének szakában, akár az ügyet lezáró érdemi határozatban történik.

A Be. 306. §-a akként rendelkezik, hogy: "A bíróság a bizonyítást mellőzheti az olyan bűncselekmény miatt, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége."

A bizonyítási eljárást könnyítő ésszerű rendelkezés ugyanakkor nem teszi mellőzhetővé - az egyébként vád tárgyává tett - bűncselekmény miatt indított eljárás megszüntetését, illetőleg az ebben a tárgyban hozott határozott bírói döntést. E tárgyban tehát eljárást megszüntető végzést kell hozni, avagy az ügyet lezáró ítéletben kell a felelősségre vonás szempontjából jelentősséggel nem bíró cselekmény (cselekmények) miatt az eljárás megszüntetését kimondani.

Az eljárást megszüntető okokat vizsgálva tehát - kivéve azok közül az ügyészi vádelejtés már említett esetét - az állapítható meg, hogy a Be. 386. § (1) bekezdés a) pontja szempontjából nincs közöttük különbség.

Ebből következően, ha az első fokú bíróság ügydöntő határozatában a vádlottal szemben egy súlyosabb bűncselekményben történő bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása mellett az ahhoz képest jelentéktelen cselekmény miatt a büntetőeljárást a Be. 332. §-ának (2) bekezdése alapján megszüntette, de ezt a rendelkezést az ügyész eredményesen megfellebbezte, és a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét e cselekményekben is megállapította és vele szemben halmazati büntetést szabott ki, úgy ez esetben a Be. 386. § (1) bekezdés a) pontjában megkívánt egyik fellebbezési ok megvalósult és a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz.

A Be. 386.§-ának (1) bekezdése a másodfellebbezés megnyílásához feltételként kívánja azt is, hogy az a) és b) pontban meghatározott okok a másodfokú bíróság jogszabálysértő döntésével kapcsolódjanak össze. Ezt tartalmazza az (1) bekezdésben "a büntetőjog szabályainak megsértésével" kitétel.

A Büntető Kollégium korábbi jogértelmezései akként foglaltak állást, hogy "a büntetőjog szabályai" alatt a büntető anyagi jogot kell érteni. A vád tárgyává tett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett, a felelősségre vonás szempontjából jelentéktelennek ítélt bűncselekmény miatt, az eljárás megszüntetésére a büntetőeljárási törvény ad lehetőséget, de a perrendi szabályozás a döntés tartalmát tényleges anyagi jogi természetétől nem fosztja meg.

A büntetőjogi felelősségre vonás megvalósulása (bűnösség kimondása), vagy annak mellőzése mindenképpen a Btk. Általános Része II. Fejezetében foglalt törvényi rendelkezések (bűncselekmény, szándékosság, gondatlanság, kísérlet, előkészület, elkövetők, büntethetőséget kizáró okok) alkalmazását és az ezen alapuló bírói mérlegelést feltételezik. A büntetéskiszabást vagy annak mellőzését eldönteni pedig a Btk. IV. Fejezet 37. §-ban meghatározott cél vizsgálatát jelenti. Az utóbbiak mind a büntető anyagi jog részei.

A büntetőjogi felelősség tárgyában hozott döntés, valamely cselekmény súly szerinti értékelése, annak büntetést érdemlő természetének megítélése a büntetőjog szabályainak alkalmazásán alapul, amely lehet helyes vagy helytelen. Másként az e tárgyban történő döntés megfelelhet a büntetőjog szabályainak, de meg is sértheti azokat. Éppen ezért az ilyen döntés is osztozik mindazoknak a döntéseknek a jogi sorsában, amelyeket a Be. 386. §-ának (1) bekezdés a) pontja megkíván, és amelyek a másodfellebbezés lehetőségét megnyithatják.

A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma az 1/2007. BK véleményének B/II/1. alatti részében értelmezte a harmadfokú eljárás lehetőségét. Az ott kifejtettek a Be. 267. §-ának (1) bekezdés g) pontja, a Be. 332. § (2) bekezdése - előbbiek szerinti - értelmezésével együtt teljesek. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a kollégium véleményét a hivatkozott részben kiegészítette.

Az 1/2007.BK vélemény B/II/2. pontja a másodfellebbezés joghatályosságát értelmezi. Az itt tett megállapításoknak az a része, mely szerint a másodfellebbezés joghatályossága szempontjából közömbös, hogy a fellebbezés jogosultja a másodfokú bíróság eltérő rendelkezését nem sérelmezi, vonatkozik az eljárás megszüntetésének előzőekben értelmezett [Be. 332. § (2) bekezdésén alapuló] eseteire is.

Budapest, 2008. március 17.