Knk.IV.38.133/2015/3. számú határozat

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

KÚRIA

Knk.IV.38.133/2015/3.szám

A Kúria a dr. Czeglédy Csaba ügyvéd (Dr. Czeglédy és Társai Ügyvédi Iroda)  által képviselt kérelmezőnek, a Nemzeti Választási Bizottság ellen, aláírásgyűjtő ív hitelesítése kapcsán meghozott 140/2015. számú határozatának felülvizsgálata tárgyában, nemperes eljárásban, meghozta az alábbi

v é g z é s t :

A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 140/2015. számú határozatát megváltoztatja, és az

„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt az állami tulajdonban álló termőföldek értékesítésének a tilalmáról?”

kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ívet hitelesíti.

A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

A Kúria elrendeli e végzésének a Magyar Közlönyben történő közzétételét.

Ez ellen a végzés ellen jogorvoslatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

I.

1. A kérelmező 2015. november 4-én aláírásgyűjtő ív hitelesítését kezdeményezte a Nemzeti Választási Bizottságnál (a továbbiakban: NVB), melyen a következő kérdés szerepelt:

„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt az állami tulajdonban álló termőföldek értékesítésének a tilalmáról?”

Az NVB álláspontja szerint a népszavazásra benyújtott kérdés az Alaptörvény 8.§ (3) bekezdés b) pontja szerinti tiltott tárgykört érint, valamint annak megfogalmazása nem felel meg a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 9.§ (1) bekezdésben foglalt követelményeknek. Ezért az NVB a 2015. november  30-án kelt 140/2015. számú határozatával az aláírásgyűjtő ív hitelesítését az Nsztv. 11.§-a alapján megtagadta.

2.  Az NVB határozatában kifejtette, hogy a Nemzeti Földalap a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 3.§ (1) bekezdés 5. pontjában definiált kincstári vagyon része. A Nemzeti Földalaphoz tartozó ingatlanok körét a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Nfatv.) 1.§ (1)-(2) bekezdése határozzák meg.

Az Nfatv. 18. §-a a földbirtok-politikai irányelvekre figyelemmel határozza meg a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosítását. Hasznosítás alatt a törvényi szabály szerint a földrészlet eladását, haszonbérbe adását, vagyonkezelésbe adását, illetve cseréjét kell érteni. A hasznosítás során a fő szabály a nyilvános pályázat vagy árverés útján történő eladás, illetve a nyilvános pályáztatás útján történő bérbeadás.  A kérelmező országos népszavazásra javasolt kérdése ennek a hasznosításra vonatkozó szabálynak a módosítására irányul oly módon, hogy egy – az Nsztv. határidőkre vonatkozó rendelkezéseire tekintettel 2016. évben megtartandó – érvényes és eredményes népszavazást követően meg kívánja szüntetni a termőföldek eladását és cseréjét.

Rögzítette a határozat, hogy Magyarország 2016. évi központi költségvetéséről szóló 2015. évi C. törvény (a továbbiakban: Kötv.) 1.sz. mellékletének XLIV., A Nemzeti Földalappal kapcsolatos bevételek és kiadások című fejezetében az 1.1.1.1 jogcím alatt szerepel a termőföld értékesítéséből származó bevétel.

Az NVB utalt a Kúria  Knk.IV.37.339/2015/3. számú határozatára, amelyben a Kúria megerősítette az Alkotmánybíróság korábbi, az Alkotmány 28/C.§ (5) bekezdés a) pontján alapuló jogértelmezési gyakorlatát és idézte az Alaptörvény népszavazás alól kivett tárgyköreit rendező 8. cikk (3) bekezdés b) pontja értelmezésével kapcsolatban folytatott alkotmánybírósági gyakorlatot. [58/2007.(X.1.) AB, megerősítve: 40/2012.(XII.6.) AB határozat].”

Az NVB határozatában kifejtette, hogy a kérelmező által benyújtott népszavazási kérdésnek költségvetési vonzata van, mivel a 2016. évre elfogadott és 2016. január 1-jén hatályba lépő költségvetési törvény konkrét bevételi soron tartja nyilván a Nemzeti Földalappal kapcsolatos termőföld értékesítéséből származó bevételeket. A kérdés tehát olyan, a 2016. évre elfogadott költségvetési törvényben megjelölt bevételi jogcímet érint, amely függetlenül annak összegszerűségétől érvényes és eredményes népszavazás esetén a bevételi jogcím megszüntetésének, vagy módosításának kötelezettségét eredményezné.

A kérelmező által benyújtott népszavazási kezdeményezés nem felel meg az Alaptörvényben a kérdéssel szemben támasztott törvényi követelménynek – mivel az a központi költségvetésről szóló törvény tartalmát érintené – így a kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjában foglalt tiltott tárgykörbe ütközik.

3. Az NVB álláspontja szerint a kérelmező által benyújtott kérdés nem felel meg az egyértelműség népszavazási eljárásban alkalmazandó követelményének, mert az abban szereplő állami tulajdonban álló földek értékesítésének tilalmáról szóló törvény megalkotására vonatkozó mondatrész többféleképpen is értelmezhető.

A benyújtott kérdés szűkebben egyrészt értelmezhető úgy, hogy az Országgyűlésnek egy érvényes és eredményes népszavazást követően az állam tulajdonában álló termőföldek értékesítésének teljes tilalmáról kellene jogszabályt alkotnia, másrészt tágabb vonatkozásban a népszavazási kérdés értelmezhető úgy is, mely szerint a kérdés kizárólag egy szabályozási tárgykört fogalmaz meg, vagyis a kérdés alapján megtartott népszavazás eredményeképpen az Országgyűlés olyan tartalmú törvény megalkotására lenne köteles, amely az állami tulajdonban álló termőföldek értékesítési tilalmát, valamint a tilalom részletszabályait, esetleg a kivételek meghatározását is tartalmazná.

A kérdés azért sem egyértelmű, mert a kérdésben szereplő tilalom időbeliségét és ennek következtében tárgyi hatályát sem lehet egyértelműen megállapítani, így például, hogy a termőföld értékesítésére vonatkozó tilalom pontosan milyen időpontra vonatkozna. Sem a választópolgár, sem a jogalkotó számára nem világos, hogy a tilalom a jogszabály hatályba lépésének időpontját követően állami tulajdonba kerülő termőföldekre terjedne ki, vagy az értékesítési tilalom a népszavazást megelőzően már állami tulajdonban lévő termőföldekre is kiterjedne. A jogalkotói egyértelműség követelményének a kérdés tehát nem felel meg.

Mivel a kérdés számos értelmezési lehetőséget vet fel, ebből következően a választópolgárok sem lennének tisztában azzal, hogy a népszavazási kérdésre adott igen, vagy nem válaszukkal pontosan miről döntenek.

II.

A határozattal szemben a kérelmező felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.

1.  Kérte az Nsztv. 30.§ (1) bekezdése alapján az NVB 2015. november 30-án kelt 140/2015. számú határozatát megváltoztatni és ennek keretében a kérelmező által feltett kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ívet hitelesíteni. Álláspontja szerint az NVB a határozata meghozatalakor jogszabálysértően járt el és tévesen mérlegelt. Jogszabálysértésként megjelölte az Nsztv. 9.§ (1) bekezdését, 31.§ (2) bekezdését, és az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontját.

2.  A kérelmező álláspontja szerint az NVB jogellenesen figyelmen kívül hagyta az Alkotmánybíróságnak az ún. vizitdíjas népszavazási eljárás során meghozott 34/2007.(VI.6.) AB határozatát. Részletesen idézett az alkotmánybírósági határozatból, külön kiemelve, hogy az Alkotmánybíróság szerint „valamely költségvetésben (vagy a kiadások tekintetében jövőbeli költségvetésben) szereplő nem minden előirányzat módosulása, vagy módosítása vonja maga után szükségszerűen magának a költségvetési törvénynek a módosítását”.

A kérelmező hivatkozott arra, hogy az NVB figyelmen kívül hagyta az Alkotmánybíróság 58/2007.(X.1.) AB határozatának azt az érvelését is, melyben a költségvetési törvény tartalmával kapcsolatban kialakított álláspontját megerősítette.   

Az Alkotmánybíróság népszavazási kérdések hitelesítése tekintetében kialakított gyakorlata következetes volt abban is, hogy a költségvetésről szóló törvény fogalmába nem tartozhat bele az összes olyan jogszabály, amelynek pénzügyi költségvetési vonzata van. Az 51/2001.(XI.29.) AB határozat kiemeli, az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdések közül alig van olyan, amelynek nincs költségvetési kapcsolódása. Az alkotmánybírósági gyakorlatból következő mérlegelést az NVB nem végezte el. Az állami termőföldek értékesítéséről szóló kérdés ugyanis nem a költségvetési törvény, hanem az Nfa.tv. módosítására irányul, aminek 18. §-a jelenleg lehetővé teszi az állami tulajdonban álló termőföldek értékesítés útján történő hasznosítását is. Mint szinte minden népszavazási kérdésnek, az állami termőföldek értékesítése megtiltásának is vannak pénzügyi költségvetési vonzatai, amik azonban nyilvánvalóan nem értékelhetőek akként, hogy azok az elfogadott költségvetési törvény tartalmával közvetlen és jelentős kapcsolatban állnak.

A szervező álláspontja szerint az NVB támadott határozatának helybenhagyása, a korábbi alkotmánybírósági gyakorlatot felülírva azt jelentené, hogy a jövőben minden olyan kérdés tiltott tárgykörnek minősülne, aminek pénzügyi-költségvetési vonzata van. Ez a népszavazáshoz való politikai alapjog elfogadhatatlan leszűkítése, lényegében a teljes kiüresítését jelenti.

3. Utalt még a kérelmező arra, hogy az Alkotmánybíróság 2015. december 14. napján kelt II/3093-26/2015. számú határozata megsemmisítette az 1666/2015.(IX.21.) Korm. határozat 2. pontját, mivel az sérti az Alaptörvény 38. cikk (3) bekezdését. A Korm. határozat 2. pontja a földterületek értékesítéséből származó bevételt kizárólag Magyarország fejlesztésére, és az állami vagyon gyarapítására kívánta felhasználni.
Ezzel szemben az Nfa.tv. 28. §-a arról rendelkezik, hogy az Nfa.-hoz tartozó földrészletek hasznosításából származó bevételeket földvásárlásra, valamint a földbirtok-politikai irányelvekben foglaltak megvalósítására kell fordítani.

A kérelmező álláspontja szerint az Alkotmánybíróság ezen  döntéséből is egyértelmű, hogy az NVB határozata téves, mivel az állami termőföldek értékesítéséből származó bevételeket az Nfa.tv.-ben meghatározottakra kell fordítani, vagyis a költségvetési törvényt sem közvetlenül, sem jelentős mértékben nem érinti a népszavazási kérdés.

4. Nem értett egyet a kérelmező a népszavazásra feltett kérdés egyértelműségével kapcsolatban kifejtett határozati állásponttal sem. Véleménye szerint az NVB jogellenesen hagyta figyelmen kívül az Nsztv. 31.§ (2) bekezdését, hiszen abban az időbeli hatály, azaz a három év egyértelműen benne van. Ezen túlmenően az Nsztv. 9.§ (1) bekezdés alapján sem kell a szervezőnek időpontot meghatároznia arra vonatkozóan, hogy a népszavazással elérni kívánt jogszabályi alap meddig álljon fenn. Nem is volt ilyen népszavazási kérdés 1997. és 2008. között egyáltalán. Az pedig, hogy miről kellene törvényt alkotnia az Országgyűlésnek, teljesen egyértelmű. Nem merülhet fel az a kérdés, hogy a a teljes tilalomról, vagy a  részletszabályokról, a népszavazási kérdés a magyar nyelvtan, a formál logika (józan paraszti ész) alapján egyértelműen a teljes és abszolút tilalmat tartalmazza. Éppen abban az esetben csorbulna az egyértelműség, hogyha további feltételek, szűkítő értelmezések kerülnének a kérdésbe.

III.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

1. Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontja értelmében „(n)em lehet országos népszavazást tartani a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról (...) szóló törvény tartalmáról” Az Alkotmánybíróság határozataiban megjelenő gyakorlata szerint annak megítélésénél, hogy egy népszavazásra feltett kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjában foglalt tilalomba ütközik-e, azt kell vizsgálni, hogy a kérdés, illetve a megtartandó népszavazás a költségvetési törvényben szereplő egyes bevételi vagy kiadási tételekkel közvetlen és jelentős kapcsolatban áll-e [15/2005. (IV.28.) AB határozat, 34/2007. (VI.6.) AB határozat]. A Kúriának jelen felülvizsgálati ügyben ezért az Alkotmánybíróság gyakorlatára figyelemmel mindenek előtt abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a kérelmező hitelesítésre feltett kérdése közvetlenül és jelentős módon érinti-e a 2016. évi költségvetésről szóló törvényt.

A Kúria  amellett, hogy az Alkotmánybíróság korábbi joggyakorlatának áttekintését  szintén szükségesnek látta, az ügy mikénti eldöntése szempontjából kiemelten fontosnak ítélte annak vizsgálatát is, hogy fennáll-e a teljes ténybeli és jogkérdésbeli azonosság a Kúria Knk.IV.37.339/2015./3. számú végzésében foglaltakkal.

E körben utal a Kúria az Alkotmánybíróság 15/2005. (IV.28.) AB határozatára, mely egyebek mellett kifejtette, hogy annak megítélésénél, hogy az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés, illetve a megtartandó népszavazás a költségvetési törvényben szereplő egyes bevételi vagy kiadási tételekkel közvetlen és jelentős kapcsolatban áll-e, a költségvetés egyes elemeinek akár pozitív, akár negatív meghatározását jelenti-e, az Alkotmánybíróság – az Alkotmány szabályai és az Alkotmánybíróság gyakorlatában kialakult elvek alapján – esetenként mérlegelés alapján dönt. A vizsgálatnál az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi szempontokat veszi alapul, nem a költségvetéssel kapcsolatos pénzügyi jogi megfontolásokat. A Kúria egyébiránt éppen ezen AB határozattal összhangban, eseti mérlegelés alapján vette figyelembe a Knk.IV.37.339/2015/3. számú végzésében az AB korábbi jogértelmezési gyakorlatának [33/2007.(VI.6.) AB hat.] a vizsgált ügytől eltérő ténybeli körülményeit.

2. A Kúria álláspontja szerint az állami tulajdonban lévő termőföldek értékesítésekor nem közvetlenül költségvetési kérdésről, hanem  mindenek előtt a nemzeti vagyonba tartozó különleges jogállású vagyonelemmel való gazdálkodásról van szó. Jelen esetben a népszavazás tárgya az állami tulajdonban lévő termőföld értékesítéséhez kapcsolódik. Az Alkotmánybíróság több döntésében utalt arra, hogy a földtulajdonnak sajátos természeti és vagyoni jellemzői vannak. Az Alkotmánybíróság szerint „a föld véges jószág volta (a föld ugyanis mint természeti tárgy korlátozott mértékben áll rendelkezésre és nem szaporítható, mással sem helyettesíthető), nélkülözhetetlensége, megújulóképessége, különleges kockázatérzékenysége és alacsony nyereséghozama a földtulajdon különös szociális kötöttségét testesítik meg. Ezek a körülmények indokolhatják a tulajdonosi jogokkal szemben a közérdek érvényesítését. Az Alkotmánybíróság már korábban is kimondta, hogy sajátosságai folytán a földtulajdonnak más tulajdoni tárgyaktól eltérő jogi kezelése adott vonatkozásban indokolt. [16/1991. (IV.20.) AB határozat, ABH 1993, 381.]” Lásd összefoglalva a 35/1994. (VI. 24.) AB határozatban.

Az a speciális szabályozási tárgy, amelyre a jelen ügyben elbírált kérdés vonatkozik, feloldja a közvetlen kapcsolatot a kérdés és az éves költségvetési törvény között. A kapcsolat  közvetettnek minősül, hiszen a kérdés mindenekelőtt arra irányul, hogy az állam miként nem rendelkezhet a tulajdonát képező termőfölddel.

3. A Kúria rámutat arra, hogy  közvetett módon, azaz áttételesen, szinte mindegyik kérdés kihat a költségvetési törvény tartalmára. A hitelesítésre feltett kérdés tiltott népszavazási tárgykörök szempontjából történő minősítésekor azonban figyelemmel kell lenni azon jogterület sajátosságaira is, amely a kérdés tárgyára vonatkozik.

A Knk.IV.37.339/2015/3. számú határozattal elbírált kérdés a dohánykiskereskedelmi tevékenységet állami monopóliummá minősítő törvényt kívánta népszavazásra feltenni. A két ügy tárgya közötti különbség, hogy a befolyó bevétel az egyik esetben a koncessziós jogért fizetett díj, a másik esetben pedig vételár (ellenérték), továbbá a díj szabad felhasználású, míg a földért fizetett vételár kötött, csak föld vásárlására fordítható, [36/2015.(XII.16.)AB határozat]. Ha a bevétel felhasználása kötött – azaz , mint jelen esetben a bevétel kizárólag föld vásárlására használható fel -, akkor arról, hogy azt mire fordítja az állam, nem a költségvetési törvényben dönt az Országgyűlés, hanem csupán technikailag megjeleníti a költségvetési törvényhez képest más törvényben rögzített felhasználási kötöttség pénzügyi következményét. Mindezek alapján megállapítható, hogy az Nfatv.-ben lefektetett felhasználói kötöttség  feloldja a hitelesítésre feltett kérdés és a költségvetési törvény tartalma közti közvetlen és jelentős kapcsolatot. A dohánykereskedelmet illetve az állami tulajdonban lévő termőföldet érintő ügyek között – a rájuk vonatkozó kérdés hitelesítése szempontjából – érdemi különbség van, mivel a termőföld értékesítéséből származó bevétel nem a közös szükségletek szabad célú fedezetét szolgálja. A Kúria ezért nem tartja megalapozottnak az NVB határozatában a Kúria Knk.IV.37.339/2015/3. számú határozatára  történt hivatkozást.

4.  A kérdés alapján eldöntendő, hogy a termőföldek továbbra is állami tulajdonban maradjanak-e (a népszavazás kötőerejét meghatározó Nsztv. 31. § (2) bekezdésében meghatározott három évig), vagy az állam azokat értékesítheti. Az Alaptörvény alapján az állami földtulajdon értékesítésekor nem (csak) költségvetési kérdésről, hanem a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodásról is szó van. A Kúria megítélése szerint a termőföld sajátos természeti és vagyoni jellemzői – különös tekintettel az Alaptörvény P) cikkére  – alkotmányosan is indokolják a külön kezelést, azaz, hogy az állami tulajdonban álló termőföld értékesítése nem csupán költségvetési, sőt elsősorban nem költségvetési kérdés.

Fentiekre tekintettel megállapítható tehát, hogy az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjába foglalt tiltott tárgykör – az Alaptörvény más rendelkezéseit is figyelembe véve – nem zárja ki országos népszavazás tartását arról, hogy az állami tulajdonban álló termőföldek értékesítésének tilalmáról az Országgyűlés törvényt alkosson.

5. A  Kúria nem osztja az NVB álláspontját a kérdés egyértelműségével kapcsolatban sem.  Az Nsztv. 9. § (1) bekezdése értelmében a népszavazásra javasolt kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni, továbbá a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles.

A választópolgári  egyértelműség tekintetében a Kúria a saját gyakorlatában is számos szempontot fogalmazott meg. A kérdéssel szemben követelmény, hogy az világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, feleljen meg a magyar nyelv nyelvtani szabályainak, a választópolgárok jól értsék, lássák át a kérdés lényegét, jelentőségét, hogy tudatosan és átgondoltan tudják leadott szavazataikkal a jogaikat gyakorolni. Amennyiben a népszavazási kérdés pontosan nem értelmezhető, akkor a népszavazáshoz való jog tudatos döntés hiányában csak formálisan érvényesülhet, illetőleg nem tekinthető legitimnek az a népszavazás, amelyen a választópolgár nem tudja pontosan, hogy miről szavaz (Knk.IV.37.458/2015/3., Knk.IV.37.356/2015/2., Knk.IV.37.457/2015/3.).

Nem kevésbé jelentős a jogalkotói egyértelműség követelménye, azaz, hogy a jogalkotó el tudja dönteni, terheli-e és ha igen mely körben jogalkotási kötelezettség (Knk. IV.37.338/2015/3.)

A Kúria álláspontja szerint jelen ügyben a népszavazásra feltenni kívánt kérdés egyértelmű, mind a választópolgári, mind a jogalkotói egyértelműség kritériumainak megfelel. A kérdés a magyar nyelv nyelvtani szabályai szerint félre nem érthetően az állami tulajdonban lévő termőföldek teljes eladási tilalmára vonatkozik. Osztotta a Kúria a kérelmező azon álláspontját, hogy az időbeli hatályt (a népszavazás napjától, illetve a törvény kihirdetésétől számított 3 év) a törvény rendezi, illetve éppen azzal lett volna a kérdés félreérthető, ha további feltételeket, kikötéseket tartalmaz.

6. Fentiekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés hitelesítésének nincs törvényes akadálya, ezért az Nsztv. 30. § (1) bekezdése alapján az NVB határozatát megváltoztatta,  és a kérdést hitelesítette.

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §-a alapján a felülvizsgálati eljárás illetéke az állam terhén marad.

A határozat Magyar Közlönyben való közzététele az Nsztv. 30.§ (3) bekezdésén alapul, melynek értelmében e végzést nyolc napon belül közzé kell tenni a Magyar Közlönyben.

Budapest, 2016. február 23.

Dr. Kozma György  sk. a  tanács  elnöke 
Dr. Mudráné  dr.  Láng Erzsébet  sk. előadó  bíró
Dr. Balogh Zsolt sk. bíró